Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-16 / 42. szám
12 1996. október 16. Kultúra Heti kultúra Heti filmbemutató Holtidő A Kék Villám, a Halálugrás, a Háborús játékok alkotója, John Badham ezúttal nem szokványos akciófilmet rendezett. Elgondolása szerint a mozidarab vetítési ideje ugyanolyan hosszú, mint a filmbeli történéseké. A valós és a filmidő megegyezéséből adódó feszültségkeltés eszközével számos alkotó élt már a mozgókép történetében, például Hitchcock A kötélben, vagy hogy egy kevéssé ismert, ám kitűnő munkát említsünk, az iráni Dzsafar Pana- ki Fehér léggömb című remekművében. Badham főhőse hétköznapi ember, Gene Watson könyvelő, aki kislányával mit sem sejtve érkezik a Los An- geles-i pályaudvarra, ahol két rendőrruhába bújt terrorista foglyul ejti őket. Watson ultimátumot kap: kilencven percen belül meg kell ölnie valakit, egy fontos politikai személyiséget. Ha nem teszi meg, kislányát megölik. A könyvelő nem fordulhat a rendőrséghez, mert félti gyermeke életét. Elkezdődik az idővel folytatott őrült versenyfutás... „Az újságokban szinte mindennap találkozhatunk hihetetlennek látszó, de igaz esetekkel, amelyek legalább annyira tragikusak. Ezek a történetek azt igazolják, hogy a valóság sokkal furcsább, mint a fikció. Az emberek mindig azt várják, hogy a hét minden napja úgy teljen, mint az előző. Mégis naponta akadnak olyanok, akikkel valami váratlan, megdöbbentő dolog történik. Ilyen helyzetbe kerül a Johnny Depp alakította figura is - mondotta Badham. - Filmem azt a rémítő kérdést teszi föl a nézőnek: mit csinálnál, ha ez veled történne?...” Heti hír Sharon Stone férjhez megy Sharon Stone nemrég még meglepő nyütsággal panaszkodott arról, hogy roppant magányosnak érzi magát. Sőt attól sem riadt vissza, hogy lajstromot állítson össze azokról a férfiakról, akik valaha is „elbűvölték” vagy „megbabonázták”. A listavezető: Jack Nicholson, akiről a színésznő csak annyit árult el: „Elviselhetetlen, de tud nagyon érzékeny és érzéki lenni.” Magic Johnson, az AIDS-beteg kosárlabdasztár mosolyával és bátorságával kedvel- tette meg magát, a dalai láma „emberfelettiségével” hatott Sharonra, Gérard Depardieu pedig azzal, hogy mindmáig „megőrizte magában a paraszti őserőt”. A felsorolásból hiányzott viszont Bob Wagner producer neve. Jó néhány évig éltek együtt, a válást viszont csak mostanában mondták ki. Lehet, ez okozhatta Stone kisasszony magányérzetét, amelyet a nyár óta Michel Benasra, a Guess divatáruházlánc dúsgazdag tulajdonosa próbál feloldani. S talán nem ■mm is sikertelenül, hisz ^ Sharon ősz eleji vallomása szerint: „Úgy érzem magam, mintha újra kislány lennék. Amióta felnőttem, a férfiak inkább csak mutatkozni szeretnének a társaságomban, hogy másnap azzal kérkedjenek, micsoda szexistennővel töltötték az estét... Michel azonban egyáltalán nem ilyen!” „Az én életemet roppant nehéz filmre vinni...” Prikler László felvételei Balogh Gábor rendező több fejezetből álló portréfilmet forgat Faludy Györgyről Harminc év után Máltán Szabó G. László Ellenségei nevét elfelejti, a barátaiét soha. Életének legapróbb mozzanataira is pontosan emlékezik. Könnyű a dolga annak a rendezőnek, aki Faludy Györgyöt, századunk egyik legjelesebb íróját-költőjét ülteti kamera elé, hogy nyolcvanhat évének legizgalmasabb fejezeteiről beszéljen. Irodalmunk mezítlábas fejedelme órákon át képes ámulatba ejtően mesélni. Zoknit egyébként már akkor sem hordott, amikor önkéntes száműzetésében másfél évig Máltán élt. 1966 óta Faludy György most tért vissza először a földközi-tengeri szigetre. Balogh Gábor rendező Angliában, Kanadában és Marokkóban folytatja majd az idén nyáron elkezdett film forgatását. Azokon a helyszíneken, ahol a költő életművének jelentős darabjait írta. Miért költözött annak idején Firenzéből Máltára? A tenger miatt? Nyolcéves volt a fiam, és a nyarat, a karácsonyt, a húsvétot mindig velem töltötte. Angliából járt hozzám Olaszországba. De mihez kezdjen egy gyerek egy vagy két hónapig Firenzében? A Pitti és az Uffizzi képtár nem érdekli őt, fürödni nem lehet. Törtem a fejem, mitévő legyek. Egy régi ismerősöm egy angol banktisztviselőhöz ment feleségül, és Máltán telepedtek le. Eszembe jutott, hogy ott a fiam is jól érezné magát, meg én is. Kivettem egy lakást a tengerparton, és elég volt egy furulya, amellyel különböző jeleket adtam a fiamnak. Például akkor, ha mélyre úszott, vagy ha megfőztem az ebédet. Megfújtam a furulyát, és azonnal tudta, mit kell tennie. Milyen volt Málta a hatvanas években? Olyan szép, mint ma? Szebb. Sokkal szebb. Több volt a mező, a fa, kevesebb a nyaralóhely, kevesebb szálloda, golfpálya. Ma már hal is alig van az ottani tengerben, halászni nem is lehet, csak horgászni. Ülni és várni, hogy nem jön semmi. A hatvanas években Málta sokkal csendesebb hely volt. Azóta rengeteg utat csináltak. Lassanként úgyszólván más nem is lesz már a szigeten, csak idegenforgalom. Háromszázötvenezer ember abból él. Autó nem nagyon járt akkoriban Máltán. Pár száz volt mindössze. Rém primitíven gondolkoztak a helybeliek. Éjjel be sem kapcsolták a kocsi reflektorait, mert azt hitték, hogy az külön pénz. Vagy csak az egyik lámpát gyújtották be, nem is tudom, hogyan, mert így akartak spórolni. A primőr árut eladták a franciáknak, saját szükségleteiket pedig külföldi áruval próbálták fedezni. Máltai bor volt mindenütt, szőlőskertekből viszont legfeljebb félholdasakat láttam. A halászoknak a kormány adta a benzint, mert drága volt, ők viszont eladták, mert a halászatból nem tudtak megélni. Mdina és Valetta gyönyörű volt. Szerencsére ma is az. Mindkét város megmaradt olyannak, mint régen volt. Ghajn Tuffieha volt a kedvenc helyeim egyike. A magányos szirtek között fürödtem meztelenül. Most négyszáz szálloda áll ugyanott. St. Julian’s-ban laktam, a sziget északi partján, Sliema fölött. Nagyon szép hely. Főleg a régi tornyok, a megfigyelőállások közelében. A helybeli plébános, a máltai egyetem közgazdaság professzora körbevitt egyszer a szigeten. Megálltunk egy szirten, ahol három ház volt. Mutatja a tengert, közben hallom, hogy nyílik a kapu, és jön egy asszony. Hozza a kávét és a szendvicseket. Aztán kinyílt a második és a harmadik ajtó is. A papnak, ugye, mindent. Na és a bűntények? - kérdezem. Erre elvitt egy sziklabörtönbe, ahol az ajtót csapkodta a szél. Senki sem volt benn. Kérdezem, hogy lehet ez? Ennek rég vége, felelte. A máltaiak katolikusok. Ha nagy ritkán lop valaki, akkor reméljük, a rendőrség nem veszi észre, Isten szeme pedig mindent lát. Egyébként rendes, becsületes emberek lakják ma is a szigetet. Titkárával, barátjával, élete társával, Eric Johnsonnal is Máltán találkozott. Eleinte nehéz volt az élet Máltán. Meghalt a feleségem, egyedül maradtam. Aztán megérkezett Eric, és minden megváltozott. Izgalmas utat járt be ő is. Tizennyolc éves korában megszökött a szüleitől, és beállt szerzetesnek. Aztán jelentkezett a hadseregbe, és Koreába került, ahol a titkosszolgálat főhadnagya lett. Húszévesen kilépett a hadseregből, s tekintve, hogy tudott táncolni, New Yorkban, Monté Carlóban majd a párizsi Operában kötött ki. Nurejewel táncolt. Ő volt a tolmácsa, mert rajta kívül senki sem tudott beszélni vele. Nurejev ugyanis csak egy nyelvet ismert. Az oroszt. Ericet aztán baleset érte. Elesett tánc közben huszonöt évesen, és a térdét törte. Táncról szó sem lehetett többé. A luxemburgi rádió munkatársa lett. Amikor elolvasta a Pokolbéli víg napjaimat, beiratkozott az indianai egyetemre és megtanult magyarul, hogy beszélni tudjon velem. Kinyomozta a londoni címem, onnan csodák csodájára utánam küldték Máltára a levelét, aztán válaszoltam neki, ő pedig Szirakúzából táviratozott, hogy „szeretnémmagátmeglá- togatnijöhetek?” így írta, egy szóban az egészet. Nem volt ugyanis pénze és elhitette a postán, hogy ez máltai nyelven van, azért ilyen hosszú a szó. Aztán találkoztunk, s azóta együtt élünk. „...jött Eric, és minden megváltozott”. „Idén már nem utazom. írni akarok.” Tizenöt éves szünet után ismét együtt a világ három legjelesebb gitárművésze: Paco De Lucia, A1 Di Meola és Mc Laughlin Minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma Füzesi István _____________ A párhuzam szinte kézenfekvő. Ahogyan a tenorista háromkirályok - Pavarotti, Domingo és Carreras - olykor tomboló sikerű közös műsorral bűvölik el az opera- és muzsikarajongókat, úgy álltak össze (15 év szünet után!) Paco De Lucia, A1 Di Meola és John Mc Laughlin, a világ legjelesebb gitárművészei. A szupertrió mindhárom tagja fényes karriert futott be a jazz-, a flamenco, a klasszikus és a világzene tolmácsolásában. Közös lemezük, az 1980-as Friday Night In San Francisco minden idők legkeresettebb, legnagyobb példányszámban eladott hangszeres albuma. Az alkalmi trió spanyol tagja, Paco De Lucia Cádizban született, jövőre tölti be 50. életévét. Mint igazi csodagyerek tűnt fel, már 11 éves korában technikailag tökéletesen uralta hangszerét. Nem sokkal később a flamenco, illetve a latin zene gyökeres megújítójaként ünnepelte a szakma és a közönség. Népszerűségében sokáig - 1991-ben bekövetkezett haláláig - osztozott vele Camaron de la Isla, a legendás hírű mesterénekes, akivel Spanyolország és Dél-Amerika nem egy stadionjában adott telt házas koncerteket. Hosszú ideje „befelé” él, a zene mélyebb rétegeit kutatja, s csak ritkán kel útra. A gitárzenét kedvelő magyar közönség szerencséje, hogy sikerült őt rávenni a koncertre. A1 Di Meola New Jersey szülötte, 42 éves. Igen fiatalon tagja lett a Chick Corea’s Retum To Forever kvartettnek, s nem utolsósorban az ő virtuozitása révén aratták világraszóló sikereiket. A No Mystery Grammy- díjat nyert, a Romantic Warrior négyszer lett aranylemez. Húsz éve kezdte hamar felívelő szólókarrierjét, amelynek albumállomásai (Casino, Elegant Gypsy, Tour de Force) bámulatos kreativitásukkal nagy tömegeket hódítottak meg. A 80-as évek eleje fordulatot hozott játékmódjában, s bízvást mondható, hogy Di Meola az előfutára a new age néven ismert zenei stílusnak. Pályafutása során 15 alkalommal választották a világ legjobb gitárosának! A nagy trió legidősebb tagja, John McLaughlin az idén már 54 éves, ám a Yorkshire-ben született zenész művészi teljesítményén ez csöppet sem látszik. Hangszere ma éppoly tisztán szól, mint legszebb időszakaiban, például 1969-ben, amikor az új zenei irányzatok „pápája”, Miles Davis szerződtette. A 70-es évek óta - miután belemerült az indiai zene és a hindu vallásfilozófia tanulmányozásába - ritkán játszik elektromos gitáron. Állandó együttese, a Free Spirits (szabad lelkek) nevével is jelzi fő művészi törekvését.
