Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-16 / 42. szám
Kultúra 1996. október 16. 13 Andrej Krob Születésnapi rosszmájúságok című írása Václav Havel születésnapjára Ha a nemzet nem nézi, élvezettel ugrik egyet „De hiszen most már én is fejes vagyok!?” MéryGáborfelvétele Katerina Posová Václav Havel hatvanéves. A számtalan hazai és határon túlróljött jókívánságot, ünneplést, ajándékot, a sajtó, rádió, televízió méltató írásait, műsorait - gondolom - igencsak megérdemelte. Olvastam egyet a Lidové noviny napilapban, Andrej Krob színházi és filmrendező tollából, aki a Divadlo Na tahu (Vonuló Színház) nevű vándortársulatával már a hetvenes évek óta minden veszély ellenére színpadra vitte Václav Havel drámáit. E sorok tömör szellemessége néhány napos késéssel is aktuális, és talán megörvendezteti a kedves Olvasót: Még a nyomozó szervekkel szerzett kapcsolatait is hasznosította. ,Azt állítják rólam, hogy Václav Havel iránti hódolatomat leginkább műveinek színrevitelével szoktam kinyilvánítani. Vállalom tehát a kockázatot, hogy a szélsőbaloldali, valamint a szélsőjobboldali kritika udvari bolondként tart számon. Most viszont megragadom a drámaíró hatvanadik születésnapja kapcsán kínálkozó alkalmat, hogy Havel derék ellenségeinek maroknyi táborát megörvendeztessem néhány - a jubilánst jellemző - rosszmájúsággal. Amióta csak ismerem, engem Václav Havel rendszeretetével, következetes szabálytiszteletével dühít. Ha hrádeceki tanyáján megmérnénk a saját kezűleg készített kerítés paíánkjai közötti réseket, alig találnánk néhány tized millimétemyi eltérést. Provokatív módon mindig betartja szavát. így aztán rossz példával szolgál a nagyvonalú, saját szavuktól független természetű feleberátainak. Ugyanakkor ravaszul kiválj a, míg mindenki elfecsegi a magáét. Majd adott pillanatban kíméletlenül visszavág. Az itteni viszonyokhoz képest túl gyakran van igaza, ami azokkal szemben, akiknek soha sincs igazuk, megbocsáthatatlan illetlenség. Egyszerűen képtelen mások szavába vágni, megtagadván a segítséget azoktól, akik nem tudják, mikor hagyják abba. Nincs elég akaratereje, hogy holnapra halassza, amit ma megtehet. Ellenkezőleg: azt, amit nyugodtan megtehetne másnap, csökönyösen még ma igyekszik elvégezni. Mindazt, amit a múltban a fejébe vett, konokul meg is valósította, fittyet hányva akár a börtön veszélyének. Különös módon viszonyul a javító intézményekhez”. Ezekbe több ízben szívesen vonult be és a nyomozó szervekkel szerzett kapcsolatait e célból igyekezett hasznosítani, hogy minél hosszabb ideig élvezhesse az ott- tartózkodást. Ezen intézmények közül leginkább Boryt és Herma- nicét szerette. Szép emlékeket őriz a prágai Pankrácról is. Ezekre a helyekre máig is szeret vissza-visszatérni. Rendkívül játékos természetű. Egyik legkedveltebb játéka a bújócska volt. Ezt leginkább az Államosítás Napja előtt szokta volt játszani. Időnként szívesen játszott velünk „rabló-pandúr”-t. Mi voltunk a rablók, az ávósok voltak a pandúrok. Belőlük viszont hiányzik a fair play iránti érzék, így aztán többnyire ők győztek. Az egyik ilyen játék után Václav Havelt csak négy év elteltével engedték vissza közénk. Nem lehet neki megtiltani semmit. Kajánul mindig pontosan azt teszi, amit megtiltottak. Ha a nemzet nézi, élvezettel szívja a cigarettáját. Ha a nemzet nem nézi, élvezettel ugrik egyet. Ám a nemzet folyton nézi. így hát, nehogy eláruljak valami államtitkot s ennek következtében egy sokéves eredménytelen nyomozás tárgyává váljak, most többet nem Provokatív módon mindig betartja a szavát. mondok. Meg még azért is, mert ha úgy néha körülnézek, önkéntelenül azt kell mondjam: Csak tartsa meg nekünk a Jóisten... Idáig Andrej Krob. Az elmúlt években néhányszor az a megtiszteltetés ért, hogy az Elnök Űr tolmácsa lehettem. 1990 áprilisában Pozsonyba kísértem lengyel, magyar, cseh és szlovák államférfiak baráti találkozójára. Amikor a Borik Szálló éttermében a pazarul terített asztalhoz ült, odasúgta: „Azok a néhai fejesek tudták, mi a jó!” Majd kis szünet után aggodalmasan hozzátette: „De hiszen most már én is fejes vagyok!?” Nem tudom, sikerült-e megnyugtatnom, hogy őt senki se tartja annak... Heti kultúra Könyvespolc Jan Patocka: Mi a cseh? „Patoéka nemcsak a filozófus távolságtartásával volt képes figyelni és látni, s meglátásaiból - bár nem könnyen hozzáférhető formában - számot adni, hanem képes volt személyes kockázatot, áldozatot is vállalni. Egyfelől szigorú szakember, kongeniális értelmező, másfelől pedig „a megrendültek szolidaritásának” hirdetője. (...) A filozófiát és az életet Pa- toékánál nehezen lehet egymástól elválasztani.” - olvashatjuk Petr Pithart véleményét a cseh bölcselet klasszikusáról, akinek esszé- és tanulmánykötete a közelmúltban a Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyarul. Jan Patocka, aki Heidegger és Husserl tanítványaként megjárta Párizs, Berlin és Freiburg egyetemeit, első tanulmányait 1928-ban írja. A második világháború után a prágai Károly Egyetemen tanít, ahonnan 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után eltávolítják, megfosztva publikálási lehetőségétől is. 1968-ban címzetes egyetemi tanár lesz. 1972-ben, a normalizáció keretében ismét eltávolítják az egyetemről. Munkásságát magánelőadások és szemináriumok formájában folytatja. Patocka aktívan bekapcsolódott a cseh ellenzék munkájába is, a Charta 77 egyik alapítója és szóvivője volt. Ettől kezdve állandó rendőri zaklatásnak van kitéve. 1977 márciusában, egy tizenkét órás rendőri vallatás után hunytéi. A kötetben többek közt a Negatív platonizmus, Comenius és a nyitott lélek, Mi a cseh?, Eretnek esszék a történelem filozófiájáról c. tanulmányait és a Charta ’77 mozgalomhoz kapcso lódó írásait olvashatjuk. Heti ajánló Barisnyikov Prágában Rudolf Nurejev, a balettszínpadok egykori istene sajnos egyszer sem léphetett fel Kelet-Európábán. Szikrázó tehetségét csak a kontinens nyugati részén és a tengerentúlon csodálhatták, a mi tájainkon soha senkinek nem volt szerencséje látni őt. Legfeljebb Bécsben a Staatsoperben. Nurejev halála óta egy másik orosz, Mihail Barisnyikov a világ legfényesebben ragyogó balettcsillaga. Sorsa, életútja, karrierje mindössze annyiban hasonlít nagy elődjéhez, hogy ő is „dobbantott” annak idején. New York-i világsikerei óta Kelet-Európa nem is látta őt. Prága lesz az első, ahol október 16-án és 17-én, európai turnéjának első állomásán táncolni láthatjuk a 48 évesen is zseniális technikával rendelkező balettművészt. Aki nem vág neki jegy nélkül az útnak, annak marad a Cseh Televízió - pár perces Barisnyikov-híreivel. Regény A pszichikai terror sokszor elviselhetetlen, s mindemellé itt van ez a szerelmes Don Quijote, akit munkatársamként tisztelhetek. S aki semmilyen szinten nem tisztel engem. Háború dúl az ő lelkében is, mely űzi és hajtja... Sokkolja a hírnévért, a sikerért. Esztelen és megállíthatatlan rohanásba kergeti, egyidejűleg tépve fel lelkében a reményt: hogy visszatér hozzá a Szerelem. Végigvágtatom mellette a kilométereket, amiket fut a földön és fut önmagában; tehetetlen vagyok. Ettől úgy érzem, örvény van alattam, ami húz lefelé, csalogat, hogy dobjam bele magam, hadd pörgessen le a Semmibe. Az örvény neve: depresszió. Vállamat nyomja a kamera. Fáradt vagyok, álmos és boldogtalan. Kétségbeesetten küzdők a szenvtelenség ellen, nem tudom, meddig bírom, mert nagyon egyedül vagyok. Haza akarok menni!!! Hozzá akarok bújni valakihez, nem akarok tudni semmi rosszról. Gyertyafényt akarok, intim suttogást, kábult remegést és biztonságot! Gyengédségre vágyom. De amint írtam neked: lövik a várost. Hason fekve forgatok, békevágyamra szűnni nem akaró gránátvihar a válasz. Sose szeretnék háborúban találDearSogyi Szarajevó ’93 Fajkusz Mária 2.rész kozni veled. Azt akarom, hogy mindig békében élj! Ma este erről szól az imám. Érezted már, hogy elrohan melletted az élet?... Mindketten húszas éveink második felét tapossuk, bezsebeltük a szakmai sikerek első felét, és mégis... Sorsunk semmiben sem hasonlít az átlagemberéhez. Minket keményebben terhelnek a napok. Vagy mégsem?... Ugyanazon pofonok járnak mindenkinek, hogy utána ugyanazon mosoly simítsa el a gondot? Kudarc, gyász, szomorúság, fájdalom... Siker, szerelem, szex, család... Az érem két oldala. Vagy... De hiszen ez így nem igaz! A sikerben ott a kudarc magva, a szerelem nem pulzál szomorúság nélkül, a szex olykor maga a nyers fájdalom, és a család mindezt hordozza! Család... Milyen furcsa, a kortársaim nagy része már szült. Ők most másik országban vannak, amiből én kiszakadtam egy pokolbéli keringőre. Nem lövik őket, többségüknek van mit ennie, fürödhetnek és nevelhetik gyerekeiket. Tartoznak valakihez. .. Én viszont Szarajevó egyik muzulmán kerületében állok egy ház sarkánál - teljesen egyedül. Lehet, hogy engem soha senki nem hív majd anyának? Tudod, a háború közepén kijöttem levegőzni. Igen, kimerészkedtem! Jöhet egy golyó, mert így nyílt célpont vagyok, de képtelenség állandóan rettegni! Szóval, itt bámészkodom és moralizálok. Azon töprengek, honnan jön ez a söpredék, amely ilyen vérfürdőt rendez. A mi generációnk vért ivott? Mi a fene folyik itt? !... Nincs elég halott, nyomorék és sebesült? Mikor lesz ennek vége? Ha felrobbantottuk a földet? K inevelődött a Rambo- nemzedék. Ezek már nem emberek. Az akciófilmek tanítványai ők, a pornón élvezők, teljesen felborult értékrenddel. Vulgárisak, nem tisztelnek senkit és semmit. Terminátort játszanak. Hollywood mossa kezeit, pedig bűnös! Döbbenetes erkölcsi fertőt fröcskölt szét, és a világ szolgaian behódolt neki. A film káoszt teremtett a fejekben, hamis értékeket csillantott meg és ezzel magányra ítélte az emberi lelket. Új szlogenek tűntek fel: „Élj a maximumon!”, „Valósítsd meg önmagad!” Új lett a nőideál is: százkilencven centi magas, karcsú, hosszú combú, tökéletes fogsorú. Mit kell tennie? - „Légy szexi, drágám!”-ennyit. Közös nevezőre hozták a női nemet: akiről nem a szex jut először eszedbe, az mehet a fenébe. Nézz meg egy filmet, egy reklámot! Mindent szexszel adnak el. Szexszel, erőszakkal, s ugye pénzzel. „Ma X milliót nyerhet a lottón!”, „Kamatoztassa betétjét!”, „Nyerje meg aluxusutat!”... Mi a fenének!... Ha kefélek, akivel csak lehet, üvöltök és csapkodok (mert épp önmegvalósítok), valamint a Kanári-szigeteken lötybölöm a bájaimat, akkor BOLDOG leszek?!...A filmek és a reklámok szerint igen. Szerintük ez kell nekem... Hetente új mosópor, fogkrém, intimbetét. A gyerkőc alá - ha van - szuper pelus, apucinak meg csodaborotva, Toyota corolla. No meg flört. Nem baj, hogy nős -jöjjön az új hús! Szemez az asszonyka háta mögött, csapkodja a titkárnő popsiját, közben szenveleg, hogy magányos és a felesége nem érti meg. Képmutató!!! Egyszerűen csak új nő kell neki, unja a régit! Lejárt a szavatossága... Már nem darázs a dereka és nem feszes a melle (feltéve, hogy valaha is az volt). Reggel kócos a feje és büdös a szája (kinek nem?!), és képzeld csak: jár WC-reis!... (Csapás csapás hátán.) A múltkor szórakozottan böfögött a töltött káposzta fölött! (Most mondd meg...) Azt még nem is említettem, hogy meg tud fázni, és ilyenkor fújja az orrát! ... Ö sszegezve: működik, ahogy a jó öreg természet meghagyta neki. Láthatod, semmiben sem felel meg a címlapfotós ideálnak! A titkárnő? A szomszédnő? Az igen!... Fitt és bazsalyog új frizurával, tökéletes sminkkel, szájában mentolos cukorkával. Nem ideges, szédítő az illata, csodás az alakja. Kólától nem büfög és nem feszeng a bableves után. Modora megnyerő, járása könnyed! Riszál kettőt, és apuci a mennybe megy. Persze, ezzel a típussal is telítve a piac. Egy idő után őt is megunják és lecserélik. Ahogy a feleségeket... Barátnőre. Ma ez a divat, a házasság idejétmúlt. A barátnőt meg lecserélik szeretőre, mert túl sokat lelkizik. Francba azzal a sok könnyel, elég csak a szex! (folytatjuk)
