Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-16 / 42. szám
2 1996. október 16. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ok és okozat Kövesdi Károly ___________ Sv ájcot ígért Szlovákia népének Meciar, amikor a választásokat készült megnyerni. Azóta a Svájc felé tartó erőltetett menetelésnek valóban láthatjuk a kézzelfoghatójegyeit: az országban úgy szaporodnak a kacsalábon forgó bankpaloták, mint eső után a gomba. Igaz, hitelt nem adnak, nyereséget nem mutatnak ki, s miként Csehországban, itt is várhatjuk a csődöket, amelyek fényesen bizonyítják, milyen keserves a bankárok élete. (Avagy, hogyan kell átcsoportosítani a milliárdokat.) Ebben talán utolérjük a világ élvonalát. Sajnos, más téren aligha, a népesség szociális helyzetét tekintve pedig végképp nem. A fényes makro- ökonómiai mutatók, melyekre a kormány olyan büszke, s amelyekről azt hitte, kizárólagos ajánlólevelet jelentenek az euroatlanti struktúrákba, semmire sem jók, ha közben az ország népe egyre lejjebb csúszik, s nemhogy új középréteg alakulna ki, amely a polgári társadalom alappillérévé válna, de lassan áthidalhatatlanná mélyül a szakadék a lakosság és a „kiválasztottak” között. Amikor egy nyugdíjasnak havi egy-kétezer koronából kell tengetnie az életét, a pályakezdő fiatalnak nincs hol dolgoznia, az átlagbérek szinte csak a napi betevőre elegendőek, az értelmiségnek egzisztenciális gondok miatt menekülnie kell tanult hivatásától, trombitálhat a kormánypropaganda, amit akar, egyre nyilvánvalóbb, hogy a felső réteg a fényűző életét, privatizációs farkasétvágyát az egyszerű polgárok kiszolgáltatottságára alapozza. A társadalom egyre ingerültebb, elkeseredettebb, csak azt nem látja, hogy nem a rendszerváltást kell okolni mindezért, hanem az új maharadzsákat, akik egyre nagyobb szegénységre kárhoztatják. Mondhatnánk: Szlovákia népe azt kapta, amit megérdemelt. Ezt a garnitúrát segítette hatalomra, így ettől kell eltűrnie, hogy földönfutóvá teszi. Vendégkommentár Tragikus, komikus? BereckJÓZSEF Az egyik egzisztencialista filozófustól olvastam, hogy az emberiség sorsa tulajdonképpen tragikomikus. Tragikus, mert kezdete óta a végzet felé tart, s ezt minden eszközzel maga is sietteti. Komikus, hogy ennek ellenére még mindig fennáll, létezik. Erről nekem mostanság mindig piciny hazánk jut eszembe, ahol annyi komikus dolog történik, hogy az ember nyugodtan halálra röhöghetné magát, ha ezek a dolgok nem volnának egyszersmind mélységesen szomorúak. Makroökonómiai csodáról papolnak szüntelenül az állam „bölcs” vezetői, miközben egyre kilátástalanabb anyagi-szociális helyzetbe kerülnek azok a rétegek - munkanélküliek, nyugdíjasok -, amelyek sajátos helyzetüknél fogva leginkább rászorulnának az állam jóléti gondoskodására. A hatalom gyakorlói az ellenőrizhetetlenné manipulált privatizációval kapcsolatban előszeretettel hangoztatják, hogy szeretnék elkerülni a csehorzági „hibákat”. Hát nem komikus? Csehországban ez idő tájt tíz százalékkal alacsonyabb a munka- nélküliség, kb. háromezer koronával magasabbak az átlagbérek és ezer koronával a nyugdíjak. Nem kevésbé komikus az is, hogy hivatása tekintélyéért és munkája megbecsüléséért kell harcolnia már az orvosnak, tanítónak, színésznek, újságírónak is, akit a lelkiismerete vagy a gyomra nem engedett a privatizációs koncok, a pártalapon történő pozícióosztogatás közelébe. Maró gúny illene mindehhez a szlovákiai komikumhoz. Ha nem lenne olyan szomorú egyszersmind. Meg persze minden jövőreményünket veszélyeztető. Mert azzal nem szívesen viccel az ember. A szerző prózaíró, a Csallóköz hetilap munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poáta 12, 1995, június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo De Malvinkám, én nem ezt a lovat akartam! A szomszédos országokhoz viszonyítva is Egyre biztosabban elszegényedünk... Gágyor Alíz Akárhogy is nem akarja a hatalom beismerni: szegényedünk. A munkanélküliség növekszik - aránya helyenként riasztó -, de a bérből, a fizetésből élő családok többségének is mind jobban meg kell gondolnia, mire költ. Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott statisztikai kiq Szlovákiában jó a szociális helyzet Q Nagyot esett az életszínvonal mutatás szerint jövedelmi szempontból a legkedvezőtlenebb helyzetű családtípus az orvos-pedagógus házaspár. Ez is bizonyítja: már a középréteg is lecsúszóban van. Normális társadalmak juttatásokkal próbálják megállítani, mérsékelni anyagi ellehetetlenedésüket. Csehországban már hoztak ilyen intézkedéseket, mi fáziskésésben vagyunk. Mi okozza a szegénységünket? értelmiségiek társadalmi megbecsülése 1989-től állandóan várat magára. A kormánykoalíció - bár meglenne rá a módja - egyáltalán nem igyekszik egy gazdag középosztály megteremtésére, mert ez politikai szempontból nem érdekes számára, sőt érdekei ellen való. A nyugdíjasok, a munkanélküliek és a szociális juttatásokra, támogatásokra szoruló polgárok helyzetét pedig az nehezíti, hogy a Meciar-kormányzat szinte teljesen leállította a szociális reformot. Helena Woleková, volt szociálisügyi miniszter: A A lakosság szociális helyze- ^ te elsősorban az ország gazdasági állapotának a függvénye. A pozitív makroökonómiai mutatók ellenére a kis- és a nagyvállalatok helyzete siralmasnak mondható. Virágzó cég Szlovákiában csak elvétve található. Mindezek oka a privatizáció módja, azaz a teljes leállítása 1993-ban, majd az utóbbi két évben a vagyon szétosztogatá- sa, párthovatartozás szerint. Ezen felül katasztrofális a javadalmazás az oktatásügyben, az egészségügyben, a kultúrában, a szociális szférában és az ad- minisztratívában. A szakképzett emberek és az Boris Soplra, a Munka és Szociálisügyi Minisztérium osztályvezetője: 0\ Szakértők azt tartják, hogy ^ politikai változásokat hat hónap alatt meg lehet valósítani, a gazdasági transzformációt hat év alatt, a szociálisügyi változásokhoz viszont hatvan év kell. Nem szeretnénk, ha ez a folyamat nálunk is eddig tartana. A szlovákiai szociális helyzet problémája, hogy a szociális transzformáció lemaradt a társadalmi és a gazdasági változások mögött. Az infláció és az árliberalizáció következtében az életszínvonal óriásit esett. Ma az a helyzet, hogy a reálbérek, a szociális juttatások tekintetében nem érjük el az 1989-es szintet. A gyakori változások a kormányban azt eredményezték, hogy csak most készült el a szociálisügy transzformációjának koncepciója. Az anyagot csak az idén hagyta jóvá a törvényhozás. Gyakorlati megvalósításához két-három év kell. Bauer Edit, Együttélés-képviselő: a Illúziókkal indult már az ™ első kormány is a transzformációnak. A mindenkori kormány nem tudott kialakítani jó gazdasági stratégiát és a szerkezet-átalakításra épülő aktív foglal- koztatás-politikát. Ezért ilyen megren- dítően magas ma a munka- nélküliség. Elsősorban a fiatalok / munkanélküliségét nem kezeli a kormány. Nem koordinálta az oktatásügyet a gazdaságpolitikával, a munkaerő-kereslettel. Az alapiskolát végzett, mesterséget tanult fiatalok munkanélküliségre vannak ítélve. Az elszegényedés részben a munkanélküliség következménye. A jövedelmek elosztásában társadalmi kettészakadás tapasztalható. Egy szűk réteg gazdagszik, gyakran érdemein felül, egy széles réteg szegényedik. A nyugdíjasok, az alkalmazottak, a közép- osztály. Látni V kell azt is, hogy a la- k o s s á g sem volt felkészülve a változásokra. Arra, hogy - ha a helyzet úgy kívánja - esetleg többször is pályát változtasson. Olvasói levél A Vasárnap IX. 25-i számában Csáky Pál nyilatkozik a halál- büntetésről. Azt mondja, hogyha hozzá közel állóval valami szörnyű dolog történne, akkor emotívan reagálna. Tisztelt uram, ezek után mégis bele tudná magát élni a szenvedő alany helyébe? Maga szerint nem a vérbosszú a járható út, hanem az élet tisztelete. Hát a gyilkos miért nem tiszteli az általa meggyilkolt ember életét? Szerintem a halálbüntetés megoldaná a gyilkosságok megfékezését, de csak úgy, hogy ha némely esetekben nyilvánosan volna végrehajtva, hogy látná a bűnt elkövetni vágyó, hogy rá is ez vár, ha a tettét véghezviszi. Szerintem a túl buzgón emlegetett emberi jogok adják az elkövetőnek a vérszemet, hogy vele szemben a törvény elnéző legyen. Egy gyilkossal nem lehet humánusan viselkedni, mert az a többi gyilkolni szándékozót biztatja tettének az elkövetésére. Elődjeink nem díszből alkalmazták a nyilvános kivégzés formáját. Elrettentő példaként volt hivatott szolgálni. Az ET-tagállamokban tilos a halálbüntetés. Hát még ezen a téren is kritériumokat szabunk, ez mi, ha nem diktatúra? Ez minden államnak a saját szuverén jogának kellene lennie, hogy milyen büntetési formát alkalmaz. A belga többszörös gyermekgyilkosságok felderítése Európa nyugati féltekén fogja elindítani fejtegetésem tanúbizonyságát. Fél évtizedet nem adok, Csáky úr és többiek, ahhoz, hogy a kibírhatatlan helyzet meg fogja követelni a halálbüntetés visszaállítását. Saját helyzetünket elemezve a szlovák rendőr a parlament törvénytelenségi jogok hiányában szenvedő figurája. Abszolút nem tudok csodálkozni azon, hogy a hivatásos rendőr az egyes attrocitásokba nem avatkozik be, inkább odébbáll. Sokan bírálják a rend őrének a megfutamodó, gyáva hozzáállását. Én ezt úgy fogom fel, hogy a rend őrét nem hatalmazza fel hivatott tevékenységének elvégzéséhez kellőképpen a törvény. Ha a rend őre a törvény és saját megvédése esetében testi fenyítést fog alkalmazni a bűnelkövetővel szemben, akkor a bíróság azt fogja elsődlegesen elemezni, hogy a helyzet megkívánta-e a rendőr által alkalmazott módszer helyénvalóságát. Tehát a rendőrnek kell a rövidebbet húzni, és sok esetben az állásába is kerül. A mai rendőrnek gépírni kell megtanulni, hogy a dolgok papíron legyenek tonnaszámra. Elődeink sokat emlegetik a kakastollas magyar csendőrök rendfenntartási módszerét. De azoknak meg is volt a tekintélyük a rendcsinálásban. Azokban az időkben nem a bíróságok játszották a fő szerepet a rendfenntartás területén. Bízom benne, hogy a mai törvényhozó honatyáink is a jobb belátást követve rájönnek a dolgok egyszerűbb, hatékonyabb megoldására és változtatnak a túl buzgón hangoztatott emberi jogok sérthetetlen- ségi törvényein. Bathó Hubert Marcelháza
