Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-09 / 41. szám
3 1996. október 9. Ez olyan magyar bor, amelyet sehol sem tudnak hamisítani Kék kezű emberek között a villányi borvidéken SzilvássyJózsef Aki megveszi, a titkokat veszi meg. Napfényt, zamatot, illatokat. Kezeket és gondolatokat. Tudást és versenydíjakat - olvastam a minap egy kiadvány reklámjában. A szöveg az egyik leghíresebb magyar történelmi borvidékre csalogatott, a jellegzetes ízharmóniájú nedű titkainak földerítésére.- A titkot a Magyarországon egyedülálló mediterrán klíma, a villányi hegy déli lejtője, a borvidék sajátos talaj adottsága, elsősorban pedig a több évszázados hagyományt éltető borosgazdák szakértelme és igényessége jelenti. Ezért képtelenség hamisítani a villányi borokat - tájékoztat Óhegyi János, a villányi Borászati Részvénytársaság vezér- igazgatója. Aztán mesélni kezd. Az időszámításunk előtti második századba térünk vissza, ugyanis ebből a korból származik a Szársomlyó tövében talált oltárkő, amelybe az volt belevésve, hogy a helyi római származású gazda a fia segítségével szőlőt telepített. Azóta az itt megtelepedett népcsoportok, a magyarok, a törökök, a horvá- tok, a szerbek és főleg a német telepesek valamilyen formában szőlőt termesztettek. És bort készítettek.- Az itteni borászkodás a német hagyományokra és igényességre támaszkodik. Az ezerhétszázas években betelepülő Rajna menti németek honosították meg az oportót és azt a borkészítési eljárást, amelyet lényegében ma is használunk. Fokozatosan kiszorították a szerb borkészítést, amely, hogy úgy mondjam, a kádról való fogyasztást tartotta fontosnak, tehát nem a fahordós érlelést, nem is a hosszú távú tartási rendszert tartotta szem előtt, hanem csak a borivást. Az emlékezésbe Torzsa Tibor marketingmenedzser is bekapcsolódik, aki kalauzolása során neves császári szállítókat említ, s felidézi azt is, hogy az első párizsi világkiállításon, sőt már a múlt században Amerikában is árultak villányi borokat.- Mi ezekre az évszázados hagyományokra építünk - folytatja a vezérigazgató. - Részvénytársaságunk a villányi bor előállításának és forgalmazásának meghatározó tényezője. Jelenleg évente négy és fél millió palack bort állítunk elő. Ennek kétharmadát Magyarországon értékesítjük. A legnagyobb tételt, évi egymillió palackot Angliába exportáljuk, de Amerikába, Kanadába, Svédországba, sőt Brazíliába és Új Zé- landra is szállítunk villányi borokat. Éves áruforgalmazásunk húsz százalékát saját területű ültetvényekről biztosítjuk, a többit egyéni gazdáktól és szövetkezetektől vásároljuk. Árbevételünk éves szinten mintegy hétszázmillió forint. Magyarországon több mint kétezer állandó üzleti part- Jelenleg más fajta villányi borokat igényel a külföldi és a magyar piac?- Igen, de a jelenleg szót is hangsúlyozottan mondom, hiszen nem tudni, hogy meddig lesznek a világfajták keresettek és mikor igényli majd a mainál erőteljesebben a a vüágpiac a sajátosan magyar kuriózumokat. Ma még Nyugaton a száraz, könnyebb vörösborokat vásárolják és a rosé fajtát szinte minden mennyiségben, Magyarországon viszont az édesebb és testesebb boroknak, például a hárslevelűnek, a szürkebarátnak és az olaszrizlingnek van nagy becsülete. Nyugatra viszont az olaszrizlinget alig lehet eladni, ott a rajnai rizling a menő.- Mi magyarázza ezt az ízlésbeli különbséget?- A különböző ivókultúra és az étkezési szokások. A magyarok nem annyira az étkezéshez, hanerünk van, köztük több üzletlánc, de jó nevű vendéglők is. Ötszáz hektáros földterület tartozik a társasághoz, ennek fele szőlővel beültetett, a többi szőlőtelepítésre vár. Itt jelenleg az úgynevezett piacos, vagyis a világon jelenleg keresetteket, a cabemet franc, a cabemet sau- vignon merlot és a pinot nőire, fajtákat telepítjük negyven hektáron. Ugyanakkor a csodálatosan díszlő magyaros kékoportóról sem mondunk le, sőt vissza akarjuk hozni a borvidékre a kadarkát is, mert ennek a magyar fajtának is lesz létjogosultsága. Tavaly egymillió háromszázezer hektoliter magyar bort értékesítettek külföldön. nem alkalomszerűen, vagy esténként fogyasztják a bort, ilyenkor az illatos nedűket kedvelik, a nehéz magyaros ételekhez viszont a testesebb fajtákat. A nyugati, jórészt könnyebb ételekhez inkább a száraz bor dukál, a munkaebédeken, tárgyalások után a legszívesebben a könnyű fajtát kortyolják. Például a rosét, ami az én kedvenc borom is.- Akkor hát a testesebb borokat meg sem kóstolja?- Dehogynem. A rosét szeretem fogyasztani, de nagy örömmel kóstolom meg a testes, több évig érlelt borokat. A villányi óriáscég után borosgazdákkal is szeretnénk megismerkedni.- Mi sem egyszerűbb, akinek kék a keze, az mind borosgazda Villányban - mosolyog Torzsa Tibor, majd hozzáteszi: - Olyan erős festékanyag van a szőlőben, hogy aki kék szőlővel dolgozik, hetekre megfesti a kezét. A villánykövesdi pincesoron már csúcsidény van: forrnak az idei korai fajták.- Amióta élek, nem emlékszem ilyen cudar időre. Más években nálunk napos a szeptember meg az október is, ami a jó cukrosodás előfeltétele, most meg augusztus óta szinte egyfolytában zuhog, úgy kell sebtében szinte lelopni a termést, amikor néhány órára eláll az eső - panaszolják kórusban. Azt azért hozzáteszik, hogy a késői fajták sokat javíthatnak az idei termésen. Az ismert mondást említem nekik, mely szerint a borosgazda vagyonának egyharmada a bankban, másik harmada a pincében, a további része pedig kinn a szőlőben van...- Álom, álom - sóhajtja egy férfi, aztán hozzáteszi: - Itt még azért istenesen vagyunk, hiszen a tavalyi termést eladtuk, valami pénzünk azért van a bankban is, meg hát a részvénytársaság is segít: Magyarországon egyedülállóan nem a leadás pillanatában, hanem előre köt, méghozzá hároméves szerződéseket, azonnal fizet, bérmunkákkal is segít. De azért így sem könnyű. A művelési költségek iszonyúan drágulnak, viszont a szőlő és a bor ára alig-alig emelkedik. Martin Béla szüleit Léva mellől, Fegyvemekről telepítették ide, sok sorstársukkal együtt. Poharakat hoz, az üveglopóban'vörös- bort:- Nem férfiemberhez illő a so- pánkodás. Koccintsunk ezzel a kékoportóival, amely évszázadok óta pénzt hoz az igazi szőlősgazda házához, jó években nem is keveset. Higgye el, ezután sem lesz másképp! A vörösborkészítés hagyományos eljárásához máig ragaszkodnak Villányban. A kék színanyag tudvalévőén a szőlő héjában található. Ez csak alkoholos erjedés hatására oldódik ki. A szőlőt lezúzzák, majd a héjon erjesztik a levet. A tartályt feltöltik és a levet folyamatosan egy szivattyú keringteti. Az egész rendszer cirku- lál és a tartály hűthető. A képünkön látható Martin Géza sok helyi borosgazdához hasonlóan ma is az ősrégi eszközzel, a csömö- szölővel nyomkodja le folyamatosan a hordóban a törkölykalapot. A részvénytársaságban ezt is mechanikusan, Európában az egyik legkorszerűbb eszközzel végzik. A villányi Borászati Rt. pince- rendszere két történelmi pincéből áll. Mindkettő már csaknem háromszáz éve létezik. Az egyik Albrecht főherceg családjának tulajdonában volt, a másikat a Teleky család birtokolta, ők szőlőnemesítéssel szereztek világhírnevet. A két történelmi pincét a hatvanas években más pinceággal együtt kötötték össze, ceág-rendszer méter hosszúsí tér vörösbort t bán. Általában fél-két évig éri gyobbak a tíz« dók. Megtalá irányzatnak m hordók is. Ezé- Az idei szüretre már csak e: liter óborom maradt, amit húzok ki a kishordóból - m« az egyik villánykövesdi boro da, majd hozzáteszi, hogy e' áron adta el a tavalyi bon pince csaknem valamennyi dójában már az újbor forr. i több villányi borosgazda töb re öt-tíz hektáros szőlősben dálkodik. Azok, akik csak 1 szító keresetként foglalkozr szőlővel, általában fél, vág] hektáron termesztenek szol
