Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-09 / 41. szám

2 1996. október 9. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Kultúrálatlanul S. Forgon Szilvia ________ Va nnak korok, amelyek nem kedveznek a kultúra fejlődé­sének. Szlovákia polgárai mostanság egy ilyen kor ta­núi. Antidemokratikus törvé­nyek, rendeletek, leváltások garmada az egyik oldalon, ellehetetlenülő kulturális élet a másikon. A módszerek sokfélék és rafináltak: a mé­zesmadzagtól a korbácsig. Az eredmény: sztrájkoló színházak, vegetáló múzeu­mok, lázongó művészvilág. A csapások - taktikusan - először bennünket, kisebbsé­gi kultúránkat érték. Emlék­szem, voltak olyanok a má­sik oldalon, hasonlóan a kul­túra napszámosai, akik még tapsoltak is hozzá. Nem sej­tették, sorsukat ők sem ke­rülhetik el. Mert a bulldózer nem néz, nem lát, csak megy és tapos. Mindent, ami az út­jába kerül. Közben meg úgy tesz, mintha a legjobb szán­dék vezetné: a javak ésszerű elosztása, objektív támoga­tási rendszer, a bürokrácia megszüntetése. A Janus-ar- cú hatalom egyik fele csupa mosoly, ígéret: nemzetiségi kultúrák kara, nemezetiségi kultúra múzeuma, a nemze­tiségi kultúra támogatására szánt milliók. A másik csupa fenyegetés: alternatív okta­tás, nyelvtörvény, állami cenzúra, gazdasági béklyó. Ez az érem egyik oldala. De mint minden éremnek, en­nek is van egy másik oldala: viszonyunk a saját nemzeti kultúránkhoz. Félő, amire nem képes a hatalom, azt megteszi a köreinkben ural­kodó széthúzás, irigység. Gondoljunk bele: hány ki- sebb-nagyobb kakas kapir- gál kis nemzetiségi szemét­dombunkon? Tudjuk, mégis hallgatunk. Azzal védeke­zünk: ugyan ki piszkít a saját fészkébe? Nem bántanak bennünket eleget, még mi is tegyünk rá egy lapáttal? Csakhogy ez alibizmus, struccpolitika. Könnyű min­den nyavalyánk okát az el­lenségeinkben keresni. De eljön az ideje, amikor mindenről számot kell ad­nunk. Mit válaszolunk majd unokáinknak: mi mit tettünk azért, hogy ne így legyen? Vendégkommentár Hudecek, kopjafák Bodnár Gyula ___________ Ha Iván Hudec gúnyosan mosolyogva csak annyit tud mondani a Markíza híradós riportemőjének udvarias kérdésére - meg sem állva, hanem úgy folyosón menté­ben, a válla mögül odavetve -, hogy majd időben ponto­san megtud mindent, ami, ugye, azt jelenti, gyorsan húzza el innen a csíkot kis- kegyed, akkor ez fölöttébb kultúrálatlan magatartás a miniszter úr részéről. Egy­szersmind a néző megveté­se, akit a riporter képvisel. Persze, Iván Hudec itt és most megteheti, hogy há­tat fordít a nyilvánosságnak, mi több, kedvére transzfor­málhat, deformálhat, amit csak akar, tehetséges embereket mozdíthat el he­lyükről, kitüntethet közép­szerű írókat, leállíthatja könyvek megjelenését. Min­dez korántsem örvendetes jelenség, sőt borzasztó. Vagy fellázad ellene az ember, vagy depressziós lesz tőle. Magyar, szlovák egyként. Ebbe a felülről jövő demok­ráciába. Már ha annyira ko­molyan veszi, hogy nem vi­gyáz és besétál a jelenlegi kulturális kormányzat utcá­jába, ahol valóban nem lát­ható kiút, ahol jobb esetben is csak vergődni, panaszkod­ni lehet. Lebénulni. Ez nem perspektivikus magatartás. A kultúra nem Iván Hudec, azonkívül a kultúra halha­tatlan, ellentétben Iván Hu- deccel. Igaz, hogy most ve­lünk együtt átmeneti idősza­kot él, megint - mármint a kultúra -, de hát van ben­ne gyakorlatunk, hogyan túl­élni. Erre kellene figyelnünk. Hudec intézkedései egy do­log, a mi tetteink a másik. Melyek csak rajtunk múlnak. Hogy megcselekedjük-e őket, vagy sem. Például helyi szinten, túl az emlékművek, kőtáblák, kopjafák avatásán. A szerző újságíró, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV szerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo A tisztogatás szelíd bája Tönkretehetik-e kultúránkat? Hosszú lenne a bűnlajstrom, s már talán félálomban és kapásból is fel tudnánk sorolni, mi mindent épített le a szlováki­ai magyar kultúrá­ból az Iván Hudec egykori író által kép­viselt szlovák kultu­rális minisztérium. Amely kulturális mi­nisztériumnak tulaj­donképpen vajmi kevés köze van a kultúrához, inkább a politikai végrehajtó szerepét játssza, Meciar meghosszab­bított karjaként. A Csemadok romokban hever, színházaink, amatőr, profi és félprofi művé­szetünk, népművészetünk intézményei jogalanyiságuktól megfosztva, könyv- és lapkiadá­sunk az ellehetetlenülés hatá­rán, múzeumaink... De hiszen ugyanez történik a többségi kultúrával is, ha ugyan ez bárkit is meg­nyugtat. De sóhajtozás he­lyett inkább lássunk néhány véleményt, milyenek a kilátása­ink, a túlélési esé­lyeink. Lehetünk-e optimisták, vagy si­ránkozzunk a vég­telenségig? Túléli-e kultúránk az évek óta ellene folytatott hadjáratot, vagy menthetetle­nül felmorzsolódik? Q Túléli a hadjáratot? Q Össze­roppan az úthenger súlya alatt. Most pedig kiszámoljuk, ki következik Slobodník és Hudec után... Koncsol László irodalomtörténész, helytörténész A Természetesen túléli, hi- v szén sokkal súlyosabb, va­lóban halálosnak szánt csapá­sok után is miindig talpra tudott állni. Gondoljunk a hú­szas és az ötvenes évekre, de leginkább 1990-re, akkori föl- pezsdülésünkre. Fehérhegy után a cseh reformáció a föld alá szorult, félájultan támoly- gott akkor a magyar is, de a türelmi rendeletben biztosí­tott szabadsággal tüstént élni tudtak; azóta már csak híveik lelkében halhatnak ki a pro­testáns felekezetek, ahogyan magyarságunk és kultúránk pusztulását is csak a önma­gunk eluralkodó közönye okozhatja. Amíg ez a szlovák nemzeti diktatúra elhúzódik, s föl nem éli magát, kinek-kinek tennie kell, amit lehet, s ké­szülnie kell az eljövendő de­mokráciára. Azt viszont gon­dosan kidolgozott plánumok- kal kell fogadnunk, és azonnal építkeznünk kell. Ez egyéb­ként ma is sürgető és kötelező feladat. B. Kovács István főiskolai tanár ^ a Igen. Túléli. A kérdés szá- ^ momra inkább az, milyen áron. Kettős szükség szorít ben­nünket. Egy lehetőleg hatékony túlélési stratégia alkalmazásá­val (van ilyen?) a meglévő érté­keket (intézményhálózatot, ha­tásköröket és embereket) át kell mentsük a jövőbe. Kívána­tos volna magatartásunkat egy világosan megfogalmazott, egyeztetett és távlatos jövőkép­hez igazítani. Ha volna ilyen. Hiányában ad hoc módon rea­gálunk csupán. Nem lehet eb­ben az összefüggésben nem szólnom az 1994. április 22-i komáromi országos nagygyűlé­sen jóváhagyott ún. magyar művelődési tanács ügyéről. El­telt másfél év a határozat óta, a testület pedig sehol! Miközben a magyar közművelődés és ok­tatás állapotát már akkor is - és teljes joggal - válságosként fo­galmazta meg a nagygyűlés... Azóta a helyzet csak romlott. Ha már a kormányzattal nem tudunk párbeszédet folytatni, mert nem áll szóba velünk, a magunk soraiban talán ideje volna ezt megtenni. Gyurgyík László szociológus, a Mercurius Társaság elnöke a Bízom benne, hogy igen. A ^ kultúra szerencsére időtál- lóbb érték, mint a rövidebb- hosszabb ideig fennálló kormányok és egyéb hatalmi fi- gurációk. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kultúrpolitika egyre nehezebb helyzetbe hozza a kulturális intézmények zömét. Egyes intézmények jogi helyze­tük bizonytalansága, mások anyagi ellehetetlenülésük miatt kerülnek válságba. Valószínű, hogy a kultúrát érő támadások tovább folytatódnak, ezért az igényes kultúra egyre ritkább jószág lesz és a tömegkultúra további terjedése sajnos csak fokozódhat. így az 1989 novembere előtti évtizedekben kialakult túlélési reflexeinkre a következő időszakban mégin- kább szükségünk lesz. Az anya­gi és intézményi feltételek mel­lett legalább ennyire fontos kérdés, hogy maradnak-e olyan közösségek és egyének, akik a saját közegükben felvállalják a kultúrateremtést és közvetítést. Személy szerint őszintén remé­lem, hogy igen. Olvasói levél Ne engedjék nyelvünket elkorcsosodni! A Vasárnap 28. és 29. számá­ban bírálják a képviselőink eredménytelenségét. Én nem­csak őket okolom, hanem né­pünket is, mert ahol lehetséges volna, a szülők nem magyar is­kolába íratják a gyermekeiket. A sok szép magyar név helyett idegen neveket adnak a gyer­mekeknek. Nincs meg a nemze­ti öntudat. Ha Petőfi élne, ma is megírná a „Magyar nemest”. (...) Végül arra kérem a szer­kesztőséget, tegyenek valamit, ne engedjék a nyelvet elkorcso­sodni. Minden ember igyekszik magát tisztán tartani. Kérem, hogy az itt közölt idegen sza­vak helyett magyar szavakat használjanak, ne mondhassák a szlovákok, hogy a mi nyel­vünk csak szedett-vedett! Analízis, abszurd, akusztika, amnesztia, abszolút, akadémia, aktivizál, autonómia, bioszféra, botanika, barbarizmus, bakte- rológia, cinizmus, cirkulátor, dirigál, tolerancia, tetanusz, dualizmus, duó, direkt, direk­ció, dialektika, drasztikus, drá­ma, detonáció, deformált, di­agnózis, elegáns, elevátor, emancipáció, tradíció, tabu, negatív, etnikum, irredenta, evakuált, ideális, export, in­farktus, epicentrum, invázió, energia, instruktor, fantaszti­kus, import, finanszíroz, impé- rium, illuzórikus, frakció, infú­zió, filozófia, gratulál, impo­záns, jubileum, geometria, ju­ratus, hipotézis, konkrét, hid­rológia, korrekt, szituáció, ste­rilizál, specifikus, szubjektív, speciális, konkurrens, kritizál, konzekvencia, konferencia, ka­talizátor, kontra, kontó, konst­ruál, kanalizáció, kombinált, kultivátor, kóma, koalíció, kon­cepció, kurzus, likvidálni, lojá­lis, laikus, liberális, landol, mé­dia, mentalitás, mítosz, mene­dzser, manipulál, manifesztá- ció, optimista, obszervatórium, orientáció, kollektív, praktikus, provokáció, plenáris ülés, pozi­tív, pikantéria, prefektus, por­ció, prax, premier, privatizáció, rajtol, reperál, respektál, stop, startol, stabil. Kérem, ha levelem valaki elol­vassa, írják meg, hogy elolvas­ták Máté bátya lévai levelét. A nyelvészek kisebb hibákkal bí­belődnek, a nagyokkal nem. Mit szólna hozzá Kazinczy? Szabó Máté, Léva Kedves Máté bácsi! Olvastuk a levelét, és őszintén örülünk aggódó figyelmének, amivel a magyar nyelv állapo­tait követi. Szó se róla, ha né­hány idegen szót az írott sajtó csak módjával, vagy egyálta­lán nem használna, nem tör­ténne komolyabb baj. Felsoro­lásában azonbanjónéhány olyan szót is említ, amelyeket éppen a nyelvújítók alkottak, s amelyek nélkül szegényebbek lennénk. Nagyon örülnénk mi is, ha né­hány, manapság divatos szó (irredenta, lojális, kurzus, bar­barizmus stb.) ritkábban for­dulna elő. Kérdés persze, mit szólna eh­hez az Akadémia? A szerkesztőség Bárdos Ágnes szerkesztő, előadóművész A Már megint valami, ^ amit meg kell mente­ni. A fókabébik, a dél­amerikai őserdők meg a szlovákiai magyar kultúra Hogy mi lesz vele? Hát nem tudják az illetékes elvtársak, hogy „ne­künk Mohács kell”? Én nem féltem ma­gunkat. Amíg vannak csillo­gó szemű vers mondó gyerme keink, elhivatott pedagógusa­ink, anyagi ál dozatokra is képes szülők és vállalko­zók, a nemzetközi fórumokon hangjukat hallató képviselőin­k, addig nem féltem magunkat. Egy kis vigasz is akad: most sem vagyunk egyedül. Nemcsak bennünket akar agyonnyomni az út­henger. Hiszek a kultúra erejé­ben, bár mos­tanában két­lem, hogy a kultúrát kul­turált mó­don meg le­het menteni. Közeleg a bársonyos forradaíom hetedik évfor­dulója, hallani vélem a kul­csok csörgését. Vár a tér Pozsony szívében. Én biztosan ott leszek.

Next

/
Thumbnails
Contents