Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-02 / 40. szám

Sport 15 1996. október 2. Kuriackáné Török Marika újabban a duatlon felé kacsingat A lévai vasember sikerei Marika becses kincsei: Ivanka lánya és egy győzelemért járó serleg TASR-felvétel Hingis, a teniszpályák II. Martinája Már nem csodagyerek OrdodyVilmos A filigrán alkatú lévai kislány hosszútávfutóként kezdte sportpályafutását. Aztán egy szép napon váltott, és az egyik legnehezebbnek tartott, testet- lelket próbára tevő sportágat, a triatlont választotta. Azt az aránylag fiatal sportágat, mely­nek művelőit vasembereknek is nevezik. És nem véletlenül ti­tulálják őket ezzel a jelzővel, hiszen 3800 métert leúszni, utána kerékpár nyergébe pat­tanni és 180 kilométert pedá- lozni, majd végül teljesíteni a maratoni futószámot olyan erőpróba, amelyre csak a leg­edzettebbek, legkitartóbbak képesek. Kurickáné Török Ma­rika közéjük tartozik. Kitartásának, küzdőképességé­nek és rendkívüli akaraterejé­nek köszönhetően már évek óta az európai élmezőnyben ta­nyázik. A Világkupa-versenye­ken háromszor lett bronzér­mes. Legnagyobb sikereit a szomszédban, Ausztria nem­zetközi bajnokságain érte el, ahol háromszor állhatott a győzelmi emelvény legmaga­sabb fokára. A múlt évi duatlon (kerékpározás, futás) világbaj­nokságon az előkelő 20. helyen Végzett. Az idei, csak néhány nappal ezelőtt lebonyolított vb-n az olaszországi Ferrará- ban még öt hellyel előbbre ruk­kolt, a rendkívül nehéz mezőnyben a tizenötödik lett. S hogy kezdődött a triatlon iránti szerelme?-Tizenkilenc éves voltam, ami­kor Kozárovcén ún. rövid távú triatlonversenyt (1 km úszás, 100 km kerékpározás, 10 km futás) rendeztek. Barátaim, akik tudták, hogy jó futó va­gyok, biztattak, próbáljak sze­rencsét, és álljak rajthoz. Meg­mondom őszintén, tetszett a gondolat. Kíváncsi voltam, mi­re vagyok képes, és hogy egyál­Született:1964. november 21-én, Léván Családi állapota: férjezett, kislánya Ivanka Sikerei: többszörös orszá­gos első, az osztrák nemzet­tálán kibírom-e ezt a roppant nehéz megterhelést. A futástól nem tartottam, ugyanis rend­szeres edzésben voltam. Az úszás sem okozott különösebb gondot, hiszen barátnőimmel a nyár nagy részét a víznél töltöt­tük és nemcsak lubickoltunk, hanem jó nagyokat úsztunk is. A kerékpározás jelentette a nagy ismeretlent. Ilyen hosszú távot még sohasem tettem meg bicajon, ráadásul életemben nem ültem versenykerékpá­ron. Egy ismerősöm pár nappal a verseny előtt szerzett egy bi­ciklit, úgyhogy még egy kis edzésre is maradt időm. A bemutatkozás várakozáson felül sikerült a szőke diáklány­nak. A hölgyek kategóriájában mindenkit maga mögé utasí­tott, sőt kiváló futásának kö­szönhetően, néhány férfi ver­közi bajnokság háromszo­ros győztese, három Világ­kupa-verseny bronzérmese. Az idei duatlon világbajnok­ságon 15., a VK-sorozatban második lett. senyzőt is sikerült legyőznie. Ez a váratlan eredmény meg­határozta további sportkarrier­jét, Marika egy életre eljegyez­te magát a vasemberek három­tusájával. Egy év szorgos edzés után úgy érezte, olyan kiváló az erőnlé­te, hogy az igazi erőpróbán, a hosszú távú triat- lonban sem vallana szégyent. Rövide­sen benevezett egy pozsonyi versenyre. A megmérettetésre az idény vége felé, szeptember kilen­cedikén került sor. Az idő megle­hetősen őszies volt, hideg szél fújt, és az Aranyhomok tó vizének hőmérséklete alig érte el a 17 fokot. A mostoha körülmények sok versenyzőt visszariasztot­tak. Nem így a húszesztendős diáklányt, aki az erős mezőnyben kezdőnek számí­tott. A lévai sportoló önmagát felülmúlva küzdött, és mind a három számot teljesítette. Amikor teljesen kimerülve a célba rogyott, megfogadta: so­ha többé! Néhány nap elteltével azonban már elfeledte a megpróbáltatás kínjait, folytatta az edzéseket és természetesen a versenyeket is. A legközelebbi csehszlovák bajnokságot kiváló, 10 óra 55 perces idővel nyerte, és a 120 fős mezőny sok férfi tagját is megelőzte. Azóta több országos bajnoksá­got nyert, elvégezte a testnevelési főisko­lát, férjhez ment, gyermeket szült, majd rövid szünet után ott folytatta, ahol abbahagyta. Igaz, az utóbbi évek­ben inkább a duat- lonversenyek rajtjai­nál látható. Egy­szerűen azért, mert Léván nincsenek meg a színvonalas úszóedzések lehetőségei. Kellő számú kilométer kúszása nél­kül pedig lehetetlen lépést tar­tani a legjobbakkal. Marika vágya, hogy a triatlon olimpiai sportág legyen, kissé későn, ám mégis teljesült. At­lantában ugyan még hiányoz­tak a vasemberek, Sydneyben azonban már ők is bemutat­kozhatnak. A négy év azonban túl hosszú idő. Lehet, hogy baj­noknőnk már csak mint edző vesz részt az ausztráliai ötkari­kás bemutatkozáson. Sidó H. Zoltán ___________ Fu rcsa járvány tört ki 1994 októberében a teniszber­kekben. A kór neve „hingiti- dis”, ahogyan akkoriban ta­lálóan a svájci Neue Zürcher Zeitung napilap elnevezte. Az ügy hátteréhez tartozik, hogy éppen két éve tört be a női profi teniszbe a kassai, illetve csehországi gyökerű, ám ma már Svájcban élő Martina Hingis. A zürichi European Indoors októberi tornáján alig 14 évesen si­keresen szerepelt, s ez vál­totta ki az ún. hingitidis hisztériát. Martina Hingis beérkezésére már nagyon vártak, hiszen egy-egy cso­dagyereknek elkönyvelt ifjú játékos alaposan átrendez­heti a Stefii Gráf, Arantxa Sanchez-Vicario és Szeles Mónika nevével fémjelzett élvonalat. A svájci ifjú hölgy, aki a napokban töl­tötte be 16. életévét, már háromévesen teniszütőt vett a kezébe, és anyja - aki annak idején Kassán ver­senyszerűen teniszezett - irányításának köszön­hetően rövidesen a csúcso­kat ostromolta. Először a ju­nior korosztályban jeleske­dett minden idők legfiata- labbjaként, 12 évesen meg­nyerte a Roland Garros juni­ortornáját, majd egy évvel később megvédte a címét, sőt Wimbledonban is dia­dalmaskodott a korosztá­lyosok bajnokságában. így nem csoda, hogy 1994-ben junior világbajnoknak nyil­vánították, majd a profik közé lépve egy évvel később az év újonca, az ügyeletes csodagyerek lett. Az idén pedig már mind emberileg (a sírást és a dühkitöréseket az öltözőben hagyja), mind technikailag beérett (ado­gatásai csípősek, tenyerese, fonákja kiforrott), bejutott a legjobb tíz közé, és sorra győzi le a legnagyobbakat, akár Sanchezről, akár Gráf­ról van szó. Az Australian Openen mutatott negyed­döntőbeli játéka, a Wimble­donban párosban elért dia­dala, majd szeptember ele­jén New Yorkban a US Ope­nen elért elődöntőbeli sze­replése révén immár nem a csodagyerek kategóriájába, hanem a legjobb felnőttek szűk klubjába tartozik. Né­hány gyorsan kiégett tenisz- csillagocskán kívül még so­ha senki ilyen fiatalon nem ért el ennyire látványos eredményt, ráadásul a te­niszszezon legfontosabb erőpróbáin. Remélhetőleg Melanie Zogg-Hingis, aki egy személyben édesanyja és edzője, gazdag sportta­pasztalata révén meggátol­ja, hogy esetleg lánya is a hamar elhasználódott, meg- csömörlött tenisztinik sor­sára jusson. Az ifjú Martina egyelőre az érett játékosok viselkedését mutatja, ennek jeleként már nem Jennifer Capriati vagy Tracy Austin, a korábbi csodagyerekek neveit emlegetik vele kap­csolatban, hanem Martina Navrátilováét, a tenisz nagyasszonyáét. A16 éves Hingist II. Martinának titu­lálják, annyiból jogosan, hogy szüleit Navrátilová csodálatos játéka ösztönözte leányuk névadásakor. Ter­mészetesen nem csupán a tenisz tölti ki a svájci baj­noknő életét; közismert a lovak iránti vonzalma is. Legutóbb, amikor Pozsony­ban járt, egy Saga nevű pompás pejjel ajándékozták meg, mivel ezt megelőzően Montana nevű lova kimúlt. Bár Martina Hingis szívesen lovagol, kiváló teljesítmé­nye és töretlen lendülete el­lenére sem ül magas lovon. Reméljük, így lesz ez akkor is, ha majd esetleg Wimble­don serlegét emelheti dia­dalittasan a magasba. Szüleit Navrátilová csodála­tos játéka ösztönözte leá­nyuk névadásakor CTK-felvé Névjegykártya Egy életre eljegyezte magát a vasemberek háromtusá­jával. Sportolóktól hallottuk Zelezny műanyag gerelyt tesztelt Jan Zelezny, a férfi gerely­hajítás kétszeres olimpiai bajnoka új műanyag ge­relyt tesztelt a cseh atléti­kai bajnokságon. „Először kísérleteztem ve­le, egyetlen darabot kap­tam a Nordic cégtől. Aránylag jónak mutatko­zik. Karbonszálas, az előzőek mind acél­ból vagy alumíni- J umból készül­tek. Amennyi­ben messzire dobunk majd vele, padlóra küldhet néhány jelen­legi céget, amelyek aztán kihajíthatják a régi gerelyeket gyártó gépsorai­kat.” Zelezny Atlantá­ban még régi ge­rellyel verte végiga vi­lágot CTK-felvétel Bowe és a börtön Riddick Bowe, a világ jelenlegi legjobb nehézsúlyú ökölvívója New York legvadabb kerületé­ben, Brooklynban nőtt fel, ám soha nem került összeütközés­be a törvénnyel. „Ez való­színűleg azért lehet így, mert számtalanszor ellátogathat­tam a Sing-Sing börtönbe, hogy sparringpartnert találjak magamnak az elítéltek között. Ok aztán gyakran mondogat­ták nekem: > Riddick, nehogy hülye légy, nehogy tönkretedd az életedet, mint mi. < Talál­koztam például egy ötvenéves emberrel, akinek felajánlot­ták, hogy feltételesen szabad­lábra helyezik, de ő visszauta­sította. Egyszerűen nem volt hova mennie. Tizenhat éves korában egyszer váratlanul ment haza, és menyasszonyát egy másik férfi karjaiban talál­ta. Elborult az agya, és kiirtot­ta az egész családját.” Chapuisat-t köpködik is Stéphane Chapuisat, a Borus­sia Dortmundban profiskodó svájci labdarúgó egy alkalom­mal az alábbi kérdésre vála­szolt: Minden szerdán és szombaton agyonlökdösik és összerugdalják. Örömét leli az ilyen futball­ban? „Ez is hozzá tartozik. Olyan ellenlábasaim is akad­nak, akik köpködnek. Azt már nehéz nyugodtan el­viselni. Ám a profinak kitartó­nak kell maradnia. A piros lappal csapatát sújtaná.” Lakatos kínos pluszdekái Sporttörténeti unikum Laka­tos Pál magyar ökölvívó (48 kg) kizárása az atlantai olim­pia mezőnyéből. Az előzetes mérlegelésen elbukott sporto­ló így eleveníti fel a történte­ket: „Felálltam a mérlegre, és azonnal le is ugrottam róla ijedtemben, amikor meglát­tam, hogy negyvennyolc-tizet mutat. Ám ekkor már kijött a mérleg oldalán a papír, bele­nyomták az AIBA-könyvembe, az pedig már el is tűnt valaki­nek a kezében. Kérdeztem: oké? Erre nem válaszoltak semmit, sem oké, sem nem oké, csak álltak. Aztán azt mondta a tisztviselő, hogy fini- to, azaz vége. Mondtam, miért finito, tréning, aztán oké. Lát­tam, hogy hajthatatlanok. Szóltam a szakvezetőknek, de ők megnyugtattak, minden rendben lesz, menjek futni, adjam le. De előtte mértünk egy próbát, ugyanúgy rajtam volt a tíz deka... Meg Kovács Pistin vagy Mizsein is (a ma­gyar csapat mérlege ugyanis tíz dekával kevesebbet muta­tott - a szerkesztő megj.), akárcsak másokon. Én a saját szememmel láttam egy csomó srácot, akiken volt néhány deka. Csak éppen őket átengedték.”

Next

/
Thumbnails
Contents