Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-10 / 28. szám
1996 .július 10. 7 ___________________________Nagyvilág Az őserdőkkel együtt kipusztulás fenyegeti az ember legközelebbi rokonait Orangutániskola Párizsi levél Versek városa, Párizs Alacsony épületek együttese a borneói őserdőben. Néhány lépésre a bejárattól egy vörös szőrű majom támaszkodik az egyik fához. Mintha kitömött volna, nem is mozdul. Amikor azonban lábához hozzáér a bennszülött húzta kétkerekű taliga, akkor automatikusan beszáll. Az udvaron sétáló további három majom már sokkal elevenebb. Felfedezik a szeméttárolót, és a fedőt levéve kotorászni kezdenek benne. Amikor hozzájuk ér a kocsi, szintén beszállnak, a kétkerekű pedig az erdő felé tart. Amikor a fák gyökere már olyan sűrűn szövi át az utat, hogy a kordét nem lehet továbbhúzni, a bennszülött fiú rászól „utasaira”. - Na lustaságok, most már a saját lábatokon kell továbbmennetek. Leszállítja a majmokat a kocsiról, de azok láthatóan nem szívesen hagyják el a járművet. Az egyik felugrik a fiú kezébe, és a nyakába csimpaszkodik. Leteszi a földre, és oktató hangon magyarázza neki, mintha értené, hogy meg kell szoknia az önállóságot. A fiatal majom még egy szemrehányó pillantást vet rá, majd ingó léptekkel elindul az őserdő felé. Közben az épületeknél megélénkül az élet, mintegy tucat további vörös szőrpamacs vár, amíg jönnek az ápolók, fehér kesztyűs kezükben banánnal telt vödröket himbálva. A Camp Leakey Orangután rehabilitációs Központban kezdődik az etetés Annak ellenére, hogy az indonéz kormány betiltotta az orangutánok tartását, a feketepiac tovább virágzik. A dajak bennszülöttek egy orangután- kölyköt 100-200 amerikai dollárért adnak el a kereskedőknek. Az elfogásukkor általában megölik a kölyök anyját. Régebben a felnőtt majmok teste értéktelen volt, de most egy preparált, kifestett majomkoponyáért akár 80 dollárt is el lehet kérni. Mindenki jól jár. A bennszülöttnek lesz pénze, s nem kell nyomorognia, a turista megkapja a „szuvenírt”, a gazdag tajvani vagy indonéz pedig a különleges kedvenc háziállatot. Csakhogy mit szólnak mindehhez a orangutánok? Amikor ugyanis a gyermekekjátszótár- snak vásárolt orangutánkölyök megnő, már nem kell senkinek, ...talán a bennszülöttek is rádöbbenek arra, hogy a fa akkor is tud pénzt hozni, ha nem vágják ki. s ezzel gyakorlatilag befejeződött az élete is, pedig természetes környezetében, a dzsungelben akár 60 évig is elélhetne. Ha sikerül a vadorzóktól elvenni a zsákmányt, akkor az orangutánkölyök éppen ide, a Camp Leakeybe kerül, amelyet 1971- ben alapított Biruté Gladikas amerikai antropológus. A központ Bomeó déli részén egy nemzeti parkban található. Az itt dolgozók a természetes környezetben tanulmányozzák az orangutánok életét, és a visszakerült állatokat „rehabilitálják”, megtanítják őket újra a dzsungelben élni. El kell sajátítaniuk az élelemszerzés, a fészeképítés és a többiekkel való kapcsolattartás módjait, mielőtt visszakerülnének oda, ahová tartoznak. Meg kell tanulniuk újra állatnak lenni. Sajnos, nem minden rezervátum ilyen rendeltetésű és ennyire állatközpontú. Bomeó malajziai részén, tehát a sziget nyugati felében Sarawakban, a hasonló rehabilitációs központban ketrecekben tartják az állatokat. -Veszélyesek lehetnek - véli az ápoló. Akad néhány szabadon élő példány is, amelyek ide járnak élelmet ku- nyerálni. Ha a ketrecek közelébe kerülnek, szívesen teremtenének kapcsolatot társaikkal. Ezek azonban teljesen közömbösek. Úgy viselkednek, mintha tudnák, hogy már minden reményük elveszett a szabadulásra. A malájok „erdei embernek” nevezik az orangutánokat, amelyek eredetileg egész Délkelet- Ázsiában éltek. Ma már sak Szu- mátra és Bomeó trópusi őserdeiben találhatók. Számukat ma húszezerre becsülik, amely talán még elég lehetne a fajfenntartáshoz, csakhogy errefelé is, mint mindenütt a trópusokon, lassanként elfogy az őserdő. Camp Leakey körül nem irtják az erdőt. Itt az egyetlen látható beavatkozás a természet rendjébe az erdei ösvény és a jelzések a fákon. Noha a trópusi erdőben rengeteg állat él, a szitakötőnél, pillangónál vagy szúnyognál nagyobb valamivel találkozni már eseményt jelent. A sűrű növényzet szinte falat alkot az ember körül, alig látni 2- 3 méternél tovább, s mielőtt az ember megközelíthetné a nagyobb állat már elmenekül. Ha szemmel nem is, gyakorlott füllel felfedezhetők azonban még a vadon élő orangutánok is. Az egyik ösvényen haladva ág- reccsenés, majd tompa ütések hallatszanak. Valahol,nagyon magasan a fák koronájában, éppen lakomáznak az „erdei emberek”. Eszik a vad gyümölcsöket, a maradék pedig lehull a földre. Étvágyuk kifogástalan, még a számunkra mérges termés sem árt meg nekik. Talán még nem veszett el minden, hiszen az állatok életképesek, s valamelyest még alkalmazkodni is tudnak. Csak az őserdőből kell hagyni nekik. Az egyre terjedő ökoturisztika talán majd a bennszülötteket is rádöbbenti arra, hogy a fa akkor is tud pénzt hozni, ha nem vágják ki, és hogy az állatok többet érnek, mint csupán a húsuk. (100+1) Tóth László ____________ En yhe révületben kóvály- gok a Saint-Sulpice téren. Bár mondják, Párizs a nar- kósok városa is, nem tartozom közéjük - kábulatomnak más oka van. Nem is a várossal való első találkozás letaglózó élményébe szédültem bele - azon már másfél esztendeje túlestem. S holdkórosságomnak még csak József Attila sem oka, aki kereken hét évtizeddel ezelőtt itt lakott, e terecske tőszomszédságában, a rue Bonaparte és a Vieux Colombier sarkán levő szállodában, s meglehet, kedves kis Párizsi anzikszának első négy sorát is ez a szálloda, ez a környék ihlette: „A patron sosem kelt föl reggel, / Párizsban Jeanettek a Berták / s borbélynál is vehet az ember / főtt spenótot vagy égő gyertyát...” Nem oka, hiszen másfél esztendeje is naponta erre baktattam el, itt lakván a Bonaparte utcának a történelemből elősuhogó Luxem- burg-kertet érintő végében, vagyis akkor bőven volt alkalmam eltöprengenem az első valamirevaló verseim írása közben a kezemet fogó választott mesterem kapcsán a sors ilyetén teremtő szeszélyein és rejtett összefüggésein. Ám ezek a szeszélyek és összefüggések most új megvilágításba kerültek mégis. S megint nem egészen függetlenül József Attilától. Tudvalévő, hogy idehaza az ő születésnapján-április 11-én- tartjuk minden évben a Költészet napját. Emlékszem, még tíz éve is micsoda kitüntető csinnadratta kísérte mifelénk e napon a poé- zist, s micsoda ünneplésben részesítették a poétát: egymást érték a különböző rendezvények, s a kiadók is sorra időzítették e jeles alkalomra versesköteteik megjelentetését. Ma verseskötetet a terjesztők, könyvesboltok jószerivel még bizománybán sem vesznek át, mondván: nem üzlet az nekik. De hogy kerül a honi keserűség éppen egy párizsi jegyzetbe? Nos, a Saint Sulpice-tér páratlan építészeti érdekességének számító, felemás tornyú ódon temploma tövében éppen a Költészet vására zajlik. S bár a franciák bizonnyal nem a magyar költőre gondoltak, amikor tizennégy évvel ezelőtt ezen a téren kerítettek sort először erre a versre és verseiére egyaránt ínséges időket zúdító világból érkezőnek egyenesen lenyűgöző rendezvényre, igencsak dagasztja a mellem, hogy József Attila neve valamiképpen - ha csak a hely szelleme okán is - a verskedvelő párizsiak ezen ünnepével is összekapcsolható. Mert a Marché de la poesie ünnep a javából, ahol három napon keresztül a költőké és a költészeté a főszerep. Képzeljük el a budapesti könyvhét pavilonjait kizárólag verseskötetekkel, versről szóló kiadványokkal, versillusztrációkkal, -plakátokkal, -lemezekkel és -kazettákkal megpakoltam1 A látványt, ami Párizsban fogadott, idehaza még a legmegrögzöttebb versolvasók (-hívők) is bizonyára tűnő látomásnak vélnék! Ehhez jön még mindaz a leleményesség, a nyomdászán -tipográfiai-könyvművészeti lehetőségeknek az a pazar változatossága, az az irigylésre méltóan magas szintű könyves kultúra, amely a francia verskiadványokat jellemzi. S ekkor a kísérő rendezvényekről még nem is szóltam (az egyik pavilonban például számítógépes versprogramokat kínálnak). Megvallom, jó ez a kábulat, ami a versek Párizsában hatalmába kerített, és szeretném, ha - a költészet afféle szelíd narkósaként - még egy jó ideig nem józanodnék ki belőle. S egy reggel odahaza is remek dolog lenne arra ébredni fel, hogy az Európába vezető úton ismét magunkkal cipeljük a verseket, verseskönyveket is, és nem dobáltuk el őket útközben, afféle fölösleges nehezékekként. Mert Európa - amint ez a Saint- Sulpice téri ritka kirakodó- vásár is üzeni - a versek, verseskönyvek és poéták Európája is. Meg kell tanulni újra állatnak lenni Cindy férjhez megy? Miután Cindy Crawford elvált Richard Gere- től, azt mondta, soha többé nem megy férjhez. Ám - mint a pletykalapok tudni vélik - néhány héttel ezelőtt „hivatalosan is megkérte barátja kezét”. Hogy ki a barát? Val Kilmer, a „legújabb Batman”, s egyúttal a „legújabb Scarlett”, vagyis Joanne Whal- ley-Kilmer volt férje, aki állítólag „miért is ne” válasszal fogadta el a szép topmodell házassági ajánlatát. Richard Gere-t-mint Hollywoodban mondják - hidegen hagyta a hír, mert egy „szép és intelligens hölgy” elfeledtette, Cindy, Val Kilmerésexneje, Joanne hogy Cindy Crawford valaha is létezett. Az „első lovagot” semmi sem tudja elválasztani a szép irodalomtörténésztől, akinek a nevét a bulvársajtó egyelőre titkolja. Csupán egy dolgot árult el: a hölgy buddhista, csakúgy, mint Richard Gere. Hogy kerek legyen a „családi történet”, még azt is el kell mondani, hogy Joanne Whalley-Kilmer a híresztelések ellenére bízik abban, hogy exférje visszatér hozzá... (ug) Fortensky tanácsa Marcus Antoniusnak Larry Fortensky, Liz Taylor legutolsó exférje, akijelenleg sztárügyvédje segítségével szeremé pár milliót kicsikarni volt feleségétől, elhatározta, hogy új televíziót vásárol magának. Rá is talált egy nagyszerű új típusú készüléke, amelyet az üzletben rögtön ki is próbált. Elegáns távirányítóval kapcsolgatta egyik csatornát a másik után, míg rátalált „Kleopátrára”, exneje talán leghíresebb filmjére. Megfigyelők szerint Fortensky az említett filmnek épp azt a jelenetét csípte el, amikor Liz, alias Kleopátra elmondja Marcus Antoniusnak: „Ez az én királyságom. Mindaz, amit látsz, immár a tiéd is”. Larry jót nevetett, majd az üzletes és megannyi kuntcsafija csodálkozására fennhangon tanácsolta a római hősnek: „ezt írásban kérd, barátom, mertaszóelszáll...” (dz) Liz Taylor a kelleténél többet nem hajlandó fizetni exférjének Pierce Brosnan fiával és barátnőjével, Keelyvel Pierce Brosnan: egy bébi mindent megold Pierce Brosnan (44) tervet dolgozott ki fia féltékenységének elűzésére. A12 éves Sean ugyanis elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki is a négy évvel ezelőtt rákban elhunyt anyja helyébe lépjen. Féltékenységével eddig minden nőt elijesztett apja mellől. Nem tudott megbarátkozni Keely Shaye-Smith- szel (32), a csinos újságírónővel sem, akivel Brosnan gyakran titokban volt kénytelen randevúzni. Az ünnepelt sztár nyilván megunta a bújócskát, s tervbe vette, hogy ismét rendes családi életet fog élni. Számításai szerint egy bébi egy csapásra mindent megold. Remélhetőleg „James Bond” ezúttal sem számította el magát. Hét hónap múlva kitudódik... (dz)
