Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-02 / 40. szám

1996. október 2. 10 Kópé Magyar népmese A kis gömböc Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy ők mondták, annyira zsön- dítették, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötöt­ték a padláson a legelső ge­rendára, a szelemenre, ütőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöre­gebb lányának:- Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlás­ra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:- Hamm, mindjárt bekap­lak! - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biz a nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:- Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad ne­ki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:- Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Szabó Ottó illusztrációja Odalenn csak lesi, csak vár­ja a szegény asszony a lá­nyokat. Mikor aztán megso­kallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:- Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt megy- gyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:- Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol marad­nak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátu­kon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:- Három lányod már bekap­tam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a felesé­gét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki akis gömböc:- Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pe­dig leesett; azután, hogy fel- tápászkodott, elkezdett gu­rulni, s gurult, gurult, a garádicson a földre. Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszás embert, azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regement katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult to­vább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis ka- nászgyerek legeltette a csürhét. A disznók szer- teszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, sza­lonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerek- hez is, s azt mondja neki:- Már három lányt apjostól- anyjostól, meg egy csoport kaszás embert, egy rege­ment katonával együtt be­kaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska meg­akadt a kis gömböc szájá­ban, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment min­denki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig ott­hagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis ka­nász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna! Illyés Gyula nyomán Piros ruha,kék ruha a kirakatban Rácz Noémi rajza Volt egyszer egy tágas üzlet. Min­denfélét árultak benne, élelmet, szappant, mosóport, mindenféle háztartási cikket, de még gumi­csizmát meg ruhát is. Most is ló­gott ott egymás mellett kettő: egy kék meg egy piros. De hiába a kö­zeli szomszédság, nem szívlelték egymást. Mindkettő többre tar­totta magát a másiknál.- Nekem fehér gallérom van - mondta büszkén a piros ruha.-A fehér az előkelőség jele.- No és! Nekem három zsebem van, neked meg csak egy - vágott vissza a kék.- Rajtam viszont van hosszú cip­zár! - feleselt a piros.- Rajtam meg három színes gomb és még két patent is - sorolta gőgösen a kék ruha. - A színes gombok minden cipzárnál többet érnek.- De nekem masnim is van! - a pi­ros nem hagyta magát.- Nekem meg csipke van a ké­zelőmön! - dicsekedett a kék. Még sokáig vitatkoztak volna azon, hogy melyiknek mije van, melyik szebb, és melyik ér többet. Csakhogy egy kislány lépett az üzletbe, ezért a ruhák elhallgattak.- Mit szeretnél, kislány? - kérdez­te az eladó.- Valamilyen szép ruhát - vála­szolta a kislány.- Hát csak nézegess, válogass! - mondta az eladó. A kislány a fogasokhoz lépett. Büszkén húzta ki magát a két ru­ha, a kék meg a piros is. De az elfordult tőlük. Talált egy halványzöld ruhácskát a sarokba akasztva.- Ezt választom - mondta az el­adónak. - Ez nem olyan hivalko­dó, mint a másik kettő. A kislány fizetett, és kiment a be­csomagolt áruval. A két ruha, a kék meg a piros gőgösen és sértődötten végigmérte egy­mást, aztán a falhoz fordultak, és soha többé nem dicsekedtek azzal, hogy melyiküknek mije van. Szűcsné Kozsár Zsuzsa Bettes István versei Paál Pá Vadszamár az erdőszélen oly kicsi az erdő s e baromnagy állat bárhogyan is állhat sehogy sejó ha a füle lóg ki akkor hall ha a szemét nyitja akkor lát ha a farkát húzza az nagyon nem illik nagy otromba hátát hátsó felét látni sem valami szép A verseket a költő Hun bál cú nemrég jelent meg az AB-AR' l kapál pál pál pál répát kapál apád pál pál pál répát kapál apád nem áll meg meg nem áll lép és vág répát kapál a pál répát vág ha néha odavág rém kár pál ha néha belevág pál pál pál répát kapál apád hátán jár az égi napsugár Dolán György Illusztrációi Csendélet festővel papu főst rá-rápipál papu főst pipafüst száll szürke szamár a ködben megyeget meg-megáll nagyot húz magában papu főst pipafüst száll érted ezt ali­kám? ű kötetéből vettük, amely Kiadó gondozásában Gondolkodom, tehát... Rakd a téglát! Nosza, segíts a kőművesnek fel­húzni a falat, illetve betömni a lyukat! Számold meg, hány tégla kell ahhoz, hogy berakjuk azt a lyukat, amelyet a feledékeny kő­műves csinált a fa­lon. Nos, mennyi? Készítette: Mlroslav Motycík Megfejtés A szeptember 18-i számunkban közölt feladat megfejtése: a B-vel jelölt úton. Nyertesek: Tatár Martina, Ipolyság; Világi Ildikó, Nagyka- pos; Nagy László és Zsuzsanna, Zsigárd; Androvics Roland, Csallóközkürt; Rácz Veronika, Dunamocs.

Next

/
Thumbnails
Contents