Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-02 / 40. szám
4 1996. október 2. Háttér Évforduló Húsz éve halt meg a „nagy kormányos” A maótlanítás elmaradt Mao Ce-tungra voluntarista politikájának legbizarabb kinövésein túl eredeti mondásai, szimpla, de a kínaiak számára mély értelmű költeményei, rendhagyó életvitele maradt meg az emberek emlékezetében. Nemrég Mao háziorvosa lebbentette fel a fátylat erről az életmódról, kifecsegvén: nem volt elég négy feleség, öregkorában is tivomyázott fiatal lányokkal. A négy feleség közül a politikailag is igen ambiciózus egykori sanghaji színésznő, Csian Csing foglalja el a legnagyobb helyet a Mao-életraj- zokban. Csiang Csing az idős, magatehetetlen Mao körül folyó intrikákban elvbarátaival együtt („a négyek bandája”) még az ország vezetését is megpróbálta magához ragadni. A nej végül börtönben, rongybabák készítésével fejezte be addigi mozgalmas életét és állítólag öngyikos lett. A kínaiak rég maguk mögött hagyták ezt a kort. A maói erőltetett ütemű fejlesztés helyett, ami a közismert „négy modernizálás” és a „kínai színezetű szocializmus” jegyében folyt, meghirdették, hogy az átmeneti, kísérleti szakasz akár száz évig is eltarthat. De ez már egy új történet: a kínaiak jelképesen a fejük fölé emelték Mao portréját, áthaladtak alatta,s nem tekintenek hátra. Húsz évvel ezelőtt, Mao Ce-tung halálának híre a pekingiek tekintélyes részét érte váratlanul. A kommunista párt információs csatornáin a körzeti megbízottakhoz eljut- tott a hír arról, hogy a „Nagy Kormányos” eltávozott az árnyékvilágból, s pár perccel e bejelentés után már gyászszalaggal átkötözött logobókat fújt a szél. A mesterségesen szított gyászhangulat már az akkori Kínában sem volt összevethető a szomszédos Észak-Koreában, Kim ír Szén halálakor felkorbácsolt tömeghisztériával. Kínában józanabbul viszonyulnak ahhoz az emberhez, aki óriási hibái, a milliók halála árán is kierőszakolt gazdasági úttéveszté- sek (nagy ugrás, népi kommunák), vagy a megingott hatalmi pozíció visszaszerzésére indított pusztító kampányok („kulturális forradalom”) ellenére is a modern Kína egyik megteremtője. A Mao-kultusz rombolása nem öltött olyan méreteket, mint a Szovjetunióban Sztáliné. Peking központi terén, a Tienanmenen, a császári palota főbejárata fölött még mindig ott függ a hatalmas- rendszeresen megfestett és újra cserélődő - Mao- portré, szobrait sem távolították el. Többnyire az egyetemek, gyárak udvarán állnak, s az említett pekingi Mao-portréval szemben, körülbelül kétszáz méterre tőle, felépítették Mao mauzóleumát is, ahol egy tágas, világos teremben megtekinthető a bebalzsamozott holttest. A hivatalos értékelésekben, ha erre egyáltalán manapság sort kerítenek, még mindig a Teng Hsziao-pingtől származó meghatározás dívik. A most 92 éves politikus- a huszadik századi Kína Maónál is meghatározóbb személyisége - „öregkori hibáknak” tüntette fel Mao tévelygéseit, vagy a kínaiakra jellemző számszerűsítéssel élt: Mao életműve 70 százalékban pozitív, 30 százalékban pedig negatív volt. A Mao-kultusz rombolása nem öl- tött olyan méreteket, mint Sztáliné. A hatvanéves Václav Havelhez Levélféle Prágába Méry Gábor felvétele Tisztelt Elnök Úr, kedves Václav! Napokig meditáltam magán a megszólításon, hiszen a tisztelet, amely valamennyi etikai vonatkozásaiban nehezen kikezdhető létfilozófiájú államférfinak kijár, Önözésre, vagy egyes szám harmadik személyben, Ő-zésre kötelezne. Ha díjat adnék át, vagy tanulmányt írnék Rólad, vagy valami ilyes...hiányérzetem van, hogy már nem vagy az elnököm. mit, akkor igen! Dehát a születésnapodat ünneplem, azt, hogy itt és mostanra teremtett meg az Úr, s ez mélyen emberi dimenzió. Személyes, mint a létezés maga. Mi tagadás, ajándékként sok minden eszembe jutott, köztük egy roller, apósom búcsi törkölypálinkája, a legújabb szlovák nyelvű Kalligram-könyv, a kiváló Juraj Spitzer esszékötete, meg egyéb sutaságok. Néhány kép is felidéződött, mindenekelőtt 1989. december 29-e, elnökké választásod napja. A hu- sáki irodavezetőben tombolt az ideg. Az előző gazdája börtönéből nemrég kiszabadult újdonsült köztársasági elnököt és kísérete tagjait kellett végigkalauzolnia a termeken. Várfoglalásunk neki kísértetjárás lehetett, nekünk igazságszolgáltatás. Ahogy felsorakoztatta kb. száztagú udvari csapatát, Zavarba hoztak addig megélt gyávaságaim és félelmeim. Mi mindent eltűrtem, mennyi megaláztatást eltűrtünk ezektől a ní- mandoktól! Ahogy ott keleti kiszolgáltatottságukban álltak, azonosítottam őket azzal a karcsú, mintegy negyven centi magas koromfekete • pléhrózsacso- korral, amely Husák dolgozóasztalán állt. Szív és lélek sem a szirmokban, sem a levelekben, csak a merevség, a magáraha- gyottság sivár rendelése. Még tüskét is hegesztettek neki. Egy zord szobában állt, ahol a Sátán szolgája leledzett magányába zárva. Mellesleg szobája ablakából a főellenség, az amerikai nagykövetség pompásan gondozott felségterületére látott. Fél szemem rajtad tartva pozsonyi, dunaszerdahelyi, komáromi, s kelet-szlovákiai barátaimat láttam, akik néhány héttel korábban már elfoglalták a pártbizottságok palotáit, s visszavonulásra kényszerítették a helyi nímandokat. A hétköznapi Havelek. Ma is bennük bízom, akiben még lehet. A pléhrózsát élővirágokra cserélted, az elnöki dolgozószobák szocreál közegét elevenséggel telítetted, amely ör- vényszerűen szívja magába a külső valóságot, s egyúttal utat nyit a jelenből a múlt és a jövő felé. Néhány héten belül a történelmi kontinuitás jelzőiként két elődöd, Masaryk és Benes szoborportréja is kikerült az egyik szekreterre. A Benes- portré láttán kötelességemnek éreztem megosztani Veled történelmi tapasztalatainkat, amelyből kiderülhetett számodra, hogy mi, magyarok, miért nem repesünk örömünkben Eduardotok láttán. Kevertük- kavartuk az erkölcsi és történelmi szempontokat, hogy a Kosicei Kormányprogram helyénvaló volt meg nem is, legalábbis elkerülhetetlen, csak épp ezt most nem kéne szőnyeg alá söpörni. Mi tagadás, jólesett, hogy amikor néhány nap múltán ismét fogadtad a szlovákiai csapatot, Benes már nem volt a helyén. Ma már tudom, írói Éned vetette le onnan, nyilván annak reményében, hogy a kialakításra váró szabadságjogok rendszerében a történelmi sérelmek is orvosolhatóak lesznek. Mert akkor még mindnyájan hittünk. Politikusi Éned csak később tapasztalhatta meg, hogy a demokráciában rendkívül nagy a konszenzusra képes elitek szerepe és felelőssége. Nem megnyugtatásként, inkább tényként mondom: ahol az elitek képtelenek a konszenzusra, ott még az olyan konszenzusra törekvő elnöknek is, amilyen Te vagy, kudarcok egesz sorát kell elviselnie. Ezért nem irigyellek. Ugyanakkor sajnálom, mi több, hiányérzetem van, hogy már nem vagy az elnököm. Ezzel nem Csehszlovákiát sírom vissza, hiszen a kommunizmus bukását követően minden posztkommunista föderatív állam szétbomlott. Miért lettünk volna kivétel? Hiányérzetem ne vedd holmi férfiaüanságnak. Az hiányzik, amit Te, és a bársonyos forradalom jelentett számomra. S annak ellenére, hogy néhányan a magyarok történelmi igazságszolgáltatásának részleges elmulasztását, s az ország széthullását róják fel Neked, a legtöbb cseh-szlo- vákiai magyar számára is ez hiányzik. És tanúsíthatom, hogy szlovák barátaidban és híveid... szívünk mélyén Veled is. Ebben a sötétülő, ridegülő országban. ben is hiányérzetek működnek, számukra is hiányzik a demokrácia esélyegyenlősége. Ismered Meciart. Ismerjük mindnyájan. A demokrácia alapvető elemét, a beszámol- tathatóság rendszerét zúzta darabjaira. Akkor és azon a pontján relativizálja az alkotmányt, amikor és amelyen csak akarja. S mi az árnyékában élünk. Ámbár jólesik ieími - s ha elfogadod, ezt fogadd el ajándékként: - szívünk mélyén még mindig velünk vagy ebben a sötétülő, ridegülő országban. Egy elpuskázott tartományban, egy velejéig elfuserált demokrácia vaspántjai közt, ahonnan szeretettel és tisztelettel üdvözöl, s kíván további sikeres országlást egykori polgártársad a csallóközi Dunaszerdahelyről: Szigeti László Nehezen gyógyítható a háborúban szerzett csecsen-szindróma Lelkileg megrokkant katonák Pszichológusok vizsgálják a Csecsenföldről visszatért orosz katonákat. Negyven százalékuknál állapítottak meg lelki sérülést, 15 százalékuknál a károsodás súlyosnak nevezhető. Az egykori harcos még csak 22 éves, ám már csak árnya önmagának. Pánik keríti hatalmába, ha sokadmagával kerül egy helyiségbe. Á fal mellé húzódik, igyekszik beállni a sarokba, hogy „fedezéke” legyen. Éjszaka megizzadva fölriad, hangosan kiálto- zik, mert álmában ismét átéli a háború vagy a hadifogság borzalmait. Az orvosok poszttraumatikus sztressznek hívják azt a lelki betegséget, amelyben a Cse- csenföldet megjárt orosz katonák szenvednek. Jellemzője az álmatlanság, az agresszivitás, az üldözési mánia, a depresszió, a túlélés miatti bűntudat. Oroszországban a nyavalyát csak „csecsen szindrómának” nevezik. A kórházak nem marasztalják bent a beteget, inkább haza- küldik. A család pedig megütközve tapasztalja a fiatalember furcsa magatartását. Hallgatásba burkolózik, és a legszűkebb hozzátartozók között sem találja a helyét. Sokan kábítószerrel, illetve alkohollal kúrálják magukat. Az Orosz Katonaanyák Szövetsége igyekszik ráirányítani az illetékesek figyelmét erre a jelenségre. A belügyminisztériumnak ugyan nyolcvan pszichológusa van, ám szaktudásuk hézagos, nemigen tudnak segíteni a katonákon. A vizsgálatok kimutatták: a csecsenföldi háború lélek- rombolása még nagyobb, mint amilyen az afganisztánié volt. Most egészen más a társadalom beállítottsága: sokkal érezhetőbb a háborúellenes hangulat. A hazatérő katonát nem fogadják hősként, hiszen még csak nem is külföldön, hanem az „anyaföldön”, Oroszországban háborúzott. Testlleg-lelkileg megrokkant katonák térnek vissza a harcterekről Archív-felvétel
