Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-02 / 40. szám
Politika 1996. október 2. 3 Cifra nyomorúságunk, kissé más szemszögből, avagy... Kinek használ a Magyar Koalícióra zúdított össztűz Komáromi „csendélet" az egyik tiltakozó nagygyűlés hátteréből Méry Gábor felvétele Bugár Béla, ________________ AZ MKDM ELNÖKE_____________ A Magyar Koalíciót, és annak pártjait több oldalról éri egyesek szerint jogos, mások szerint minden alapot nélkülöző kritika. Véleményem szerint is van javítanivaló az MK pártjainak politizálásán és képviselőinek munkáján, s ehhez természetesen a kritika is hozzájárulhat. Ha azonban a bírálat kizárólag romboló jellegű, akkor nemcsak a magam, hanem kollégáim nevében is kénytelen vagyok ezt határozottan visszautasítani. A hasonló vádaknak semmi alapjuk nincs és nem is lehet, mint például: „...a szlovákiai magyar csúcspolitikusoknak már szinte semmi kapcsolatuk a szlovákiai magyar emberekkel, vagy a szlovákiai magyar valósággal.” (Vasárnap, 1996. aug. 28., Lyukas az autonómia gatyája, Soóky László), illetve „... politikusaink csak ilyen alkalmakkor, meg a választások előtt veszik a fáradságot, hogy elmenjenek választóik közé”. (Vasárnap, 1996. szept. 18., A turulmadár árnyékában.) A Magyar Koalíció parlamenti képviselőinek többsége egy kezén könnyen megszámolhatná, hány szabad hétvégéje volt az elmúlt másfél évben. Az MKDM-napok évente kb. 300 faluban valósulnak meg, de az más kérdés, hogy a kritiku- sokvették-e a fáradságot egy falugyűlés megszervezéséhez, illetve legalább a rajta való részvételhez. Káros véleményformálásnak tartom ugyancsak a Vasárnap szept. 18-i számának 2. oldalán olvasható főcímet: „Szlovákiai magyar politizálás: Egyes vélemények szerint zsákutcába került...”, miközben egyik megkérdezett véleménye sem tükrözte a címben sugalltakat. A harmadik csoportba tartozik Soóky László „Cifra nyomorúságunk” című írása (Vasárnap, 1996. szept. 18. és 25.), amelynek egy részével én magam is egyetértek, de néhány hamis állítást, úgy érzem, kötelességem visszautasítani. ,A szlovákiai magyarság elkó- . tyavetyélése Budapesttel egyeztetve történik, de a szlovákiai magyar vagyon privatizálása a szlovákiai magyar politikai elit tudtával, itt.” A polgármester úrnak is tudnia kellene, hogy a privatizációhoz az akaraton kívül szükség van tőkére és lehetőségre abban részt venni. Az MK pártjai külön-külön, de együtt is, majdnem öt éve igyekeznek meggyőzni egyrészt a magyar, másrészt a szlovák kormány- képviselőket, tegyék lehetővé egy közös alap működtetését, ami nem nemzetiségi hovatartozás szerint, hanem a privatizációs tervezetek minősége alapján adna kölcsönt. A mai napig nem sikerült, s ezért az vesse ránk az első követ, aki ennél többet tett. Ami a részvételt illeti, vagy beállunk a Me- ciar-kormány koalíciós szekértolói közé - vállalva a felelősséget az elmúlt időszakban minden antidemokratikus lépéséért és a diktatúráért, amit maga Soóky László is leírt -, vagy pedig úgy gyimesiesen, kirakatmagyarként néhányan mi is privatizálhatnánk. Nem hiszem, hogy Soóky úr ezt várná az MK- tól, mint ahogy azt sem tudom elhinni, hogy a politikához egy kicsit is értő ember meggyőződése lenne, hogy: „...ez a kompromisszumra képtelen akarat vezeti most a pusztulásba a szlovákiai magyar gazdaságot, iskolaügyet, kulturális intézményeket és önkormányzatokat”. Köztudott, hogy a mai hatalom ugyanúgy leépíti és a központi vezérléstől teszi függővé a szlovák kultúrát is, ugyanúgy leváltotta a szlovák iskola- és tanügyi igazgatókat, mint a magyarokat, csak ez bennünket sokkal érzékenyebben érint. Vajon milyen kompromisszumra gondolt Soóky László az Ifjú Szivek esetében, hiszen ott az államhatalom a saját tulajdonban lévő, a főváros központjában található épületre vetette ki hálóját. S vajon miről kellett volna lemondanunk a múzeumok és színházaink jogalanyiságának megmentése érdekében akkor, amikor a szlovák ellenzék sem tudott semmi olyat kínálni, amiért cserébe nem fosztották volna meg ettől a szlovák színházakat. A kérdés az, volt-e és van-e lehetőség ezzel a kormányzati erővel olyan egyezséget kötni, amely még lehetővé tenné az elvi politizálást és azt, hogy ne kelljen naponta megalázkodnunk. Vagy olyan kompromisszumra gondolt, mint amit az egyik marcelházi vállalkozó tett, amikor csődeljárás alatt lévő vállalkozását úgy mentette, hogy Meciar pártjának tetsző cselekedetet hajtott végre? Szerintem ez a zsákutca. Mindezek ellenére én is érzem, mindannyiunk érdeke a hatékonyabb politikai módszerek meghonosítása és a szlovák politikai térfélen a partnerek „meghódítása”. Soóky Lászlóval ellentétben én ennek buktatóit is érzékelem, de azt is, hogy mára már körvonalazódik egy hatékonyabb együttműködés a szlovák ellenzékkel. A szlovákiai magyar nemzeti közösség következetes és az eddiginél sikeresebb érdekképviselete valamennyiünk közös ügye. Ennek érdekében és tudatában kellene megfogalmaznunk vélt vagy valós sérelmeinket. Az vesse ránk az első követ, aki ennél többet tett. Kirakatmagyarként mi is privatizálhatnánk. Egyesülési dilemmák r Ervenyes-e Dayton? J. Garai Béla A boszniai választások körüli belgrádi bábáskodás egy kicsit fellebbentette a fátylat a be nem vallott célokról is... Ezt szinte nem is lehetett elkerülni, hiszen a szomszédos országban lezajlott szavazáson nemcsak Boszniáról volt szó, nemcsak a pártprogramokról mondtak az emberek véleményt, hanem közvetve bizonyos nemzeti projektumokról is - köztük a „Nagy- Szerbia” fedőnevű vállalkozásról. Amiről a hivatalos propaganda, mellesleg, megpróbálta elhitetni, hogy soha nem is létezett... Egyrészt. Másrészt már akkor feladták, amikor az elnök - némi külföldi nyomásra - meghirdette új politikáját, „a békének nincs alternatívája” nevűt. Nos, a választási kampányba bekapcsolódó patrióta sajtó gondoskodott arról, hogy ez a külföldnek szánt üzenet a birodalmi tervek elejtéséről - megcáfol- tassék. Már az a vehemencia is kételyeket ébresztett, amellyel a kormánypolitikát tolmácsoló média felzárkózott a „haladást” képviselő (értsd: a belgrádi szocialisták gyámkodása alatt álló) boszniai szerb pártok mögött. Óhatatlanul is _ felvetve a kérdést: ha nincs semmi tervünk Boszniával, miért ennyire fontos pont az ő győzelmük? Miért ne diadalmaskodhatna bármelyik másik demokratikus párt egy szomszéd országban? Mégin- kább gyanút keltett, hogy pont azok mellett zárkóztak fel, akik látszólag készségesen követik a belgrádi útmutatást, tehát győzelmük esetén kevesebb baj lenne a Drinán túli testvérekkel, mintha a makacs Karadzsics-vo- nal érvényesülne. A partnerválasztás miértjére egy, a napokban megjelent kommentár világított rá. Ebben fejére olvasták a Szerb Demokrata Pártnak és Biljana Plavsics palei ügyvezető elnöknek, hogy „nem tartja a legsürgetőbb feladatnak a Szerbiával, azaz a Jugoszláviával való egyesülést”. Ezt csak egy későbbi időpontban véli megvalósíthatónak, amikor a világ nem lesz ennyire „szerbellenes”. Ezzel szemben a Béke és Haladás Szövetsége tudja, mivel tartoznak a Drinán túliak az anyaországnak. Ők, nem törődve a külföldi reagálásokkal, kimondják, hogy igenis, minél előbb egyesülni akarnak... Na már most a laikusban felmerülhet a kérdés: aláírta az elnök (Szlobódan Milosevics - a szerk. megj.) Daytonban azt a bizonyos megállapodást, vagy nem írta alá? Mert ha igen, akkor ugye, egyszersmind azt is elismerte, hogy Bosznia-Hercegovina szuverén ország, mely két entitásból áll.... és a szerb entitás nem válhat ki belőle, nem csatlakozhat Szerbiához vagy Jugoszláviához, legfeljebb Bosznia részeként különleges kapcsolatokat teremthet vele. Ha így van, vagyis érvényes a nagyhatalmak képviselőinek jelenlétében aláírt okmány, akkor hogy jön a képbe a „mielőbbi egyesülést” szorgalmazó gyámolított? Vagy csak arra az esetre gondoltak, ha netán széthullik a bosnyák-horvát föderáció, és szegény Drinán túliaknak nem lesz kihez csatlakozniuk? Lehetséges. Akkor pedig senki sem hánytorgathatja fel azt a bizonyos nem létező projektumot, és nem lesz kidobott pénz az eddigi támogatás sem, beleértve a harmincezer önjelölt „brcskói” szavazó utaztatását is - Dayton „megkerülésével” - több millió dolláros költséggel. Magyar Szó, Újvidék A daytoni béke „atyja”, Richard Holbrooke amerikai közvetítő Miloseviccsel Archív-felvétel Már megjelent az új Olvasóbarát Modernebb Áttekinthetőbb Jobb tájékoztatás VEGYE A MEGÚJULT LAPOT!
