Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-25 / 39. szám
1996. szeptember 25. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Még zöldebb a szomszéd nője Újra összeállt a tavalyi vígjáték, A szomszéd nője mindig zöldebb triója: a két legendás sztár, Jack Lemmon és Walter Matthau, valamint Ann- Margret, hogy elkészítsék a folytatást. Meglepetésképpen a kortalan szépségű olasz díva, Sophia Loren is szerepet vállalt a zsémbes öregurak új történetében. Aki látta az első részt, bizonyára emlékszik: John Gustafson (Jack Lemmon) a film végén feleségül vette a vonzó szomszédnőt, Ariéit (Ann-Margret), akire örök ellenfele, Max Goldman (Walter Matthau) is szemet vetett. Bár a két morcos öregről kiderült, hogy örökös veszekedésük, durva tréfáik ellenére a szívük mélyén kedvelik egymást, mégis unalmas lenne az életük, ha nem lenne valaki, akivel érdemes alaposan kitolni. Kapóra jön tehát az elbűvölő idegen, Maria Ragetti (Sop- hia Lőrén) érkezése. Az asszony arra a „pimaszságra” vetemedik, hogy a régi horgászbolt helyén romantikus olasz éttermet akar nyitni. John és Max összefog a közös ellenséggel szemben: forté- lyos akciók özönével igyekeznek megkeserítem a városka új lakójának életét... Fesztivál Stúdió érté A Stúdió érté művészeti társulás az idén is megszervezi nemzetközi kortárs művészeti fesztiválját, TRANSART COMMUNICATION 4 címmel, amelyre 1996. szeptember 27-től 29-ig kerül sor Érsekújváron:, a Béke moziban. A fesztivál témája a kommunikáció. A program két fő részre osztható: 1. kommunikáció a volt szocialista országok művészei, valamint Kelet és Nyugat között. 2. kommunikáció az új médiumok segítségével (a fesztivál résztvevői és látogatói betekintést nyerhetnek az Internet világába és tanúi lehetnek egy szimultán Internet-konferenciának. (a Stúdió érté web oldalának címe: www.savba.sk/logos/mca (str.html). A háromnapos . fesztivál gerincét a performance művészet alkotja. Az idén is lesz költészeti szekció, videóvetítések különböző fesztiválok anyagaiból, valamint a pozsonyi képzőművészeti főiskola videotanszéké- nek anyagából, továbbá bemutatkozási lehetőséget kapnak pályakezdő fiatal alkotók, esténként pedig kommunikációs gyakorlatra invitálják a közönséget. A mintegy 15 országból érkező 35 művész között olyan nemzetközileg ismert művészek szerepelnek, mint Seiji Shimoda Japánból, Roddy Hunter Skóciából, Kyung Ja Na Dél-Ko- reából, Elisabeth Morcellet Franciaországból, Marianne Schuppe Svájcból, Artis Dzer- ve Lettországból, Nóra Stoja- novié Macedóniából, Svatop- luk Klimes Csehországból, Wladyslaw Kazmierczak Lengyelországból. A fesztivált a rendezők Mar- cos Kurtycz mexikói perfor- mer művész emlékének szentelik, aki 1993-ban mutatkozott be az érsekújvári közönség előtt. További információk: 0817/415-174,0709/523- 582, email: erte@nzamky.sk ., valamint az Uj Szó-ban 26-án, 27-én és 28-án. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága is kiállít Budapesten Átfogó képet kell mutatni Nagy József: Drapérlás Angyal az Angyalok sorozatból Tallósi Béla Amint arról a Magyar Televízió kulturális magazinja, a Múzsa is beszámolt, a Magyarok Világ- szövetsége budapesti, Semmelweis utcai épületében erdélyi képzőművészek munkáiból nyílt kiállítás. Megtudtuk, hogy a romániai magyar alkotók tárlata után a kárpátaljai és vajdasági, majd őket követően a szlovákiai magyar képzőművészek is kiállítanak a magyar fővárosban. A millecentenárium alkalmából ugyanis a Magyarok Világszövetsége támogatásával a Magyar Képző- és Iparművészek Társasága olyan tárlatsorozatot szervezett, amelyen egymást követőn mutatkozhatnak be a budapesti közönségnek a Magyarország határain túl élő magyar képzőművészek. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága október tizenötödike és harmincadika között állít ki a Semmelweis utcai épületben. Hazai magyar festőink, grafikusaink, szobrászaink munkáiból Szabó Kinga művészettörténész rendezi a budapesti reprezentatív kiállítást. Tőle kérdeztük, milyennek tervezi e budapesti bemutatkozást?- Hatvan-hatvanöt műalkotást próbálok majd úgy tárlattá rendezni, hogy a budapesti közönség átfogó képet kapjon hazai magyar képzőművészeink törekvéseiről és útjairól. Szeretném azt az irányt és azt a színvonalat tartani, amelyet a tavaly ősszel, Komáromban rendezett második tagsági kiállításunk képviselt. Azzal a különbséggel, hogy több résztvevővel, és alaposabb válogatás alapján kívánom létrehozni ezt a bemutatót. Hogy milyen lesz? Még nem tudom megmondani, hiszen most kezdtem sorra felkeresni a képzőművészeket. A komáromi tárlat azokból az alkotásokból született, amelyeket maguk a képzőművészek küldtek be. Ezúttal azonban nem be- küldéses alapon áll majd össze a tárlat anyaga. Magam is részt kívánok venni a válogatásban, hogy az alkotókkal közösen találjuk meg azokat a munkákat, amelyekből, szándékom szerint, igazán szép bemutatóval képviselhetjük Budapesten a hazai magyar képzőművészetet. Katalógus is készül a tárlathoz.- Igen, Kalita Gáborral közösen szerkesztjük. Gondolom, az is különbözik majd a komáromi kiállításhoz kiadottól, hiszen olyan közönségnek kell bemutatni a kiállított anyagot, illetve képzőművészeinket, képzőművészetünket, amely nem igazán ismeri.- Pontosan így gondolkoztam én is. Csak, tudja, a katalógus szerkesztését, a bevezető megírását hamarabb el kellett kezdeni, mint ahogy összeállt a kiállítási anyag. Szerettük volna, ha ez a katalógus, amely elég nagy példányszámban jelenik meg, nemcsak magáról a kiállításról szólna, hanem általánosabb képet adna hazai magyar képzőművészetünkről. Közli majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagjainak teljes névsorát, tehát azok adatait is, akik valamilyen oknál fogva nem állítanak ki, és tartalmazza a bemutatott műtárgyak jegyzékét. De a bevezető szöveget, a mégiscsak idegen közönségre, a nem mindennapi alkalomra való tekintettel, s abból a tényből kiindulva, hogy ez az első ilyen nagyméretű, csoportos bemutatkozási lehetőségünk, történelmi látószögből próbáltam megírni. Megpróbáltam tömören felvázolni szlovákiai magyar képzőművészetünk fejlődését 1919-től egészen napjainkig. Tehát a katalógus megemlékezik azokról is, akik már nincsenek közöttünk.- Igen, ez már adódik a történelmi visszatekintésből is. Csak sajnos a katalógus szűkös kerete nem teszi lehetővé, hogy részletesebben ismertessem munkásságukat. Hat színes reprodukció lesz a katalógusban ezektől a „nagy öregjeinktől”, akik már nincsenek közöttünk, s akik nélkül tulajdonképpen ez a mai társaság is ta- lajtalan lenne. E reprezentatív kiállítás határainkon kívül is jelenthet új távlatokat?- Örülnénk, ha jelentene. De ez sok mindentől függ. A mai kulturális és pénzügyi helyzetben nehéz lenne jósolgatni. Hogy látja, mit jelent képzőművészeinknek egy ilyen kiállítási, bemutatkozási lehetőség?- Azt hiszem, tagjaink között elég sokan vannak olyanok, akik még nem állítottak ki Magyarországon. Bekerülni a köztudatba, akár egyénenként, akár mint tagság, csak pozitívumként értékelhető. De ne beszéljünk kinti, külhoni távlatokról... ez befelé, idehaza, nekünk, magunknak impulzus lesz, lelkesítő alkalom, hogy érezzük, a Társaság nem hiába létezik. Mégiscsak tudunk nyújtani valamit a tagjainknak. Önnek mit jelent ez a felkérés, ez a feladat?- Számomra nagyon érdekes feladat. Ilyen nagyméretű, csoportos kiállítást önállóan, egyedül tulajdonképpen még nem is rendeztem. Más volt az a galéria falai között, ahol egy munkacsoport segített. Ugyanakkor vonzó kihívás is, hogy Budapesten rendezhetek. Nem utolsósorban nagy megtiszteltetés a tagság részéről, hogy megbíztak ezzel a feladattal. Szeretnék eleget tenni. Mit mondjak még? A mai helyzetemben nagyon kellemes érzés, hogy van előttem egy pozitív feladat, és nem kell a negatív dolgokra gondolnom, amelyek rámszakadtak és körülvesznek. „Lelkesítő alkalom ez, hogy érezzük, a Társaság nem hiába létezik.” Antonio Romero Monge és Rafael Ruiz immár harminc esztendeje hódítanak a spanyol nyelvterületeken Az idei nyár a Macarenától marad feledhetetlen Két férfi, sok nő - egész nyáron táncoltak Pécsi Ágnes__________________ A világot úgy tízévente különös, a középkori vitustánchoz hasonló, őrület keríti hatalmába. Egyik jellemzője, hogy a hangszórókból mindenütt - rádióban, tévében, magnóban, strandon, autórádión, utcán, kertben, házibulin - ugyanaz az egy sláger dől éjjel és nappal. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy az ember akkor sem menekülhet, ha a kutyaharapást eb szőrével gyógyítandó táncolni megy: ott is ezt hallja, és ha nem vigyáz, még a megfelelő tánclépéseket is el kell sajátítania, különben nem számít modem lánynak vagy fiúnak. Ilyen tánc- és zeneőrület volt valamikor a Letkiss, majd tíz évvel ezelőtt az Agadoo szőnyegbombázta végig a világ diszkóit, az idei nyár pedig alighanem a Macarenától marad feledhetetlen. Az ötlet és a zene két erősen középkorú spanyol úrtól származik, akik Los Del Rio néven hódítanak a spanyol nyelvterületen immár kerek harminc esztendeje. Antonio Romero Monge és Rafael Ruiz alfélé idősecske Julio Iglesias néhány extra kilóval és humorérzékkel. A két úr Sevilla mellett született egy kis faluban, ezerkilencszáz... jaj, de régen, és saját bevallásuk szerint szülőfalujukból, Dos Her- manasból hozták a spanyol népi tánczene, a flamenco szeretetét, amit később kibővítettek a sevillana és a rumba tüzes ritmusával is. Karrieijük során összesen 31 nagylemezről „árasztották” e muzsikát, amely a mi kelet-európai megítélésünk szerint inkább folkzene, mint pop. Igen népszerűek szülőhazájukban, de Portugáliában és Latín-Ame- rika-szerte is. Karrierjük harmincéves jubileuma alkalmából több királyi rajongójuknak játszottak, például Husszein jor- dán uralkodónak. Privát audiencián fogadta őket a spanyol király és felesége (muzsikáltak is a fenségeknek, akik szintén lelkes „szurkolóik”), majd pedig II. János Pál pápa fogadta őket és gratulált nekik. A Macarena egyik régi flamenco- daluk, népdalfeldolgozásuk: nem lánynév (sokan Margarétának hallották eleinte), hanem egy tánc neve. A dalt 1993-ban, hirtelen ötlettől vezéreltetve, a kor popdivatja szerint áthangszerelték, azaz remixelték (poposít- va újrakeverték). Diszkóritmust, női vokált adtak hozzá, és több változatban is elkészítették. Ez volt életük első popdala, amely előbb 1994-ben Latín-Ameriká- ban kezdett hódítani, majd különös jelenségként tavaly az Egyesült Államokban - előadói számára is teljesen váratlanul - a poplista első helyére került, anélkül, hogy Európában akár csak hallottak volna a dologról. Ekkor már a Macarena-táncőrület is elkezdődött odaát: az USA egyik stadionjában ötezren táncolták egyszerre a Los Del Rióval, és így bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe.
