Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-25 / 39. szám
Politika 1996. szeptember 25. 3 Csáky Pál nyilatkozik a halálbüntetés kapcsán támadt vitákról Kétszeresen is tilos „A bűnözés nem csökken, a halálbüntetésnek nincs elrettentő hatása” Somogyi Tibor felvétele P. Vonyik Erzsébet ___________ Sz lovákiában immár négy éve hatályon kívül helyezték a halál- büntetést, ám bestiális gyilkosságok esetén fellángol a vita arról, hogy nem kellene-e visszaállítani a legsúlyosabb büntetés intézményét. Az utóbbi időben a Szlovák Nemzeti Párt jóformán naponta szorgalmazza újbóli bevezetését. Ennek okairól, esélyeiről és esetleges következményeiről kérdeztük CSÁKY PÁLT, az MKDM parlamenti képviselőjét, aki politikusként és keresztényként egyaránt a leghatározottabban ellenzi a korábbi gyakorlathoz való visszatérést. Miért éppen most szorgalmazzák ián Slotáék szokatlan vehemenciával a halálbüntetés bevezetését? Az SZNP érzi, hogy a nyári sikertelen puccskísérlet során a párt Meciarral szemben kiszolgáltatott helyzetbe került. Olyan témákat keresnek, amelyekkel megpróbálják a figyelmet magukra terelni. Felmérések szerint a bűnözés foglalkoztatja a közvéleményt, bestiális esetek kapcsán az emberek jelentős része egyetértene a halálbüntetés visszaállításával. Ezt a közhangulatot akarják meglovagolni? A kemény kéz politikáját próbálják prezentálni, azt szugerálják, ‘hogy egy erős Szlovák Nemzeti Párt rendet csinálna és nem riadna vissza a halálbüntetéstől sem. Minden szélsőjobboldali párt a történelemben előszeretettel alkalmazta ezt a retorikát és gyakorlatot is. Ez beleillik egy képbe. Tudjuk, hogy a Btk. módosítását is a nemzetiek kezdeményezték, a köztársaság védelméről szóló törvény különböző módozatait már évek óta életben tartották. Ilyen a politikai háttér. Ján Slota pártelnök külföldi példákra hivatkozott és úgy vélte, hogy eljön hamarosan az idő, amikor az Európa Tanács is foglalkozik a kérdéssel. Az Európa Tanács nagyon egyértelmű álláspontot fogalmazott meg, morális indíttatásból: minél civilizáltabb egy társadalom, annál civilizáltabb megoldásokat kell alkalmaznia. A szemet szemért, fogat fogért elvét Európa elveti. Ha a nemzetközi jog szempontjából közelítjük meg a kérdést, akkor itt nincs miről vitázni, ugyanis az európai emberjogi konvenció kiegészítő jegyzőkönyve kimondja, hogy az Európa Tanács tagállamaiban tilos a halál- büntetés, Szlovákia pedig tagja az ET-nek. A volt Csehszlovákia 1990-ben elfogadta a konvenciót, egy évvel később az emberi szabadságjogokról szóló alkotmánylevélbe is belefoglaltatott, 1992- ben pedig bekerült a szlovák alkotmányba. Ezenfelül az alkotmány tiltja, hogy emberi jogokat érintő kérdésekről népszavazást írjanak ki. Az SZNP ennek ellenére szorgalmazza a referendumot, és pártelnökük szerint a kérdés megfogalmazható úgy is, hogy ne legyen alkotmánysértő... Ezt kétlem. A kérdés lényege ugyanis az kell, hogy legyen: szükség van-e a halálbüntetésre vagy sem. Mindegy, hogy miként tesszük fel a kérdést, a válasznak igenlőnek vagy nemlegesnek kell lennie. S nem a kérdésen és a válaszon múlik az egész, hanem a tényen, hogy Szlovákiában a halálbüntetést nem lehet alkalmazni. Elvben lehetséges ennek megváltoztatása, ám aki ezt akarja, annak meg kell győznie az ET majd negyven tagállamát. De ettől nagyon messze vagyunk. Felhívnám a figyelmet arra, hogy tavaly a szlovák kormány hozott egy ilyen döntést és Katarína Tó- thovát bízták meg azzal, hogy az ET-hez forduljon. A kormány szondázta, hogy az ET-ben megvan-e a készség a halálbüntetés felújítására? Ez történt. A válasz az volt, hogy az ET kitart álláspontja mellett, és azt ajánlotta a Meciar-kor- mánynak, hogy a kérdéssel egyáltalán ne foglalkozzon. Szakemberek sokat vitatkoztak e kérdés kezelhetőségéről, és nincs a világban egységes nézet. Bizonyos államokban visszaállították a halálbüntetést, de a statisztikák azt mutatják, hogy nem csökkent a bűnözés, tehát elrettentő hatása a bűnözőkre nincs. Pedig a szlovák miniszterelnök éppen arra hivatkozott, hogy az elburjánzó bűnözést visszaszoríthatná a legsúlyosabb büntetés visszaállítása, amit a többség támogatna, így a népszavazás indokolt lenne... Dehát az alkotmány tiltja a referendumot. A nemzetközi jog, s ennek kapcsán a szlovák alkotmány is számol azzal, hogy elsősorban emberjogi és kisebbségjogi kérdésekben a többség rosszul, emóciók hatása alatt döntene. Ha Szlovákiában a kisebbségi jogokról népszavazás lenne, biztosan elveszítenénk. De ha az alkotmány mégis megengedné, a 11. cikkely kimondja, hogy a nemzetközi konvenció előbbre való az alaptörvénynél. A kétszeres tilalom kizárja a módosítást? Éppen ezért az egyedüli út az esetleges mó'dosításhoz Stras- bourgon keresztül vezet. Tény, hogy erről másutt is vitáznak. A gyermekgyilkosságok kapcsán Belgiumban lángolt fel a polémia. Elismerem azoknak az álláspontját is, akik a halálbüntetés mellett vannak, de nem értek velük egyet. Ha hozzám közelállóval valami szörnyű dolog történne, biztos, hogy az első momentumban emotívan reagálnék. De nem ez a vérbosszú a járható út, hanem a jog útja és az élet tisztelete. Van a kérdésnek erkölcsi vonulata is: a tízparancsolat nem véletlenül int arra, hogy ne'ölj. Nem azt mondom, hogy a bűnös ne bűnhődjön, kapja meg, amit megérdemel. De mit old meg a halálbüntetés? A prevenciót nem. Van erre egy érdekes példa: Nagy-Britanniában a középkorban nyilvános kivégzések és egyéb megszégyenítések voltak. Feljegyeztek olyan eseteket, hogy miközben a főtéren közönség előtt levágták a tolvaj kezét, ezalatt a bámészkodók tucatjait meglopták. A nyilvános elrettentésnek sem volt tehát visszariasztó hatása, ezért kéüem, hogy egy zárt helyen végrehajtott halálos ítéletnek ilyen ereje legyen. Mi legyen tehát a következő indíték? Ha nem a megelőzés, akkor a bosszú? Ez nagyon embertelen és nem civilizált forma. Úgy érzem ezért, hogy civilizált társadalomban értelmét veszíti a halálbüntetés. A parlamentben meglenne a politikai akarat a halálbüntetés felújítására? Nem hiszem. Bár itt minden előfordulhat, de a már említettek miatt szerintem mégsem szavazná meg a parlament: köt bennünket az emberjogi konvenció, s ha ezt Szlovákia egyoldalúan megsértené, akkor kitenné magát annak a veszélynek, hogy megszűnne az ET-tagsága. Ha európainak valljuk magunkat, akkor el kell fogadnunk az európai normákat, a halálbüntetés tiltása pedig nagyon kemény európai norma. Szőnyeg alá a kényes kérdésekkel? Jószomszédságot színlelni Új lemezt tett fel az új szlovák külügyminiszter: szorítsuk háttérbe a kisebbségi kérdéseket. Pozsony és Budapest ezentúl ne ezekkel legyen elfoglalva, hanem egymás integrációs törekvéseit segítse. Arra, amiről a mondat második fele szól, vevő is lennék. Sőt a mondat első felével sem nagyon vitatkoznék, ha azt tapasztalnám, hogy az alap- szerződés 18 hónappal ezelőtti aláírása óta csupa áldásos dolog történt velünk, itteni magyarokkal. Ám a szomorú valóság az, hogy futószalagon készültek a magyarellenes élű törvények és a sor még nem zárult le. Egy friss példát említek: az állami szimbólumokról rendelkező jogszabályt, amely csak akkor engedélyezi idegen állam himnuszának az eljátszását, ha az eseményen a külföldi ország hivatalos küldöttsége is jelen van.Hogy mire megy ki a játék? Arra, amit Bauer Edit így fogalmazott meg: ily módon akarnak véget verni annak, hogy a szlovákiai magyarok saját ünnepeiken a magyar himnuszt elénekelhessék. De ez huszadrangú dolog ahhoz a káoszhoz képest, amit az államnyelvvédelmi törvény elfogadása okozott, illetve okoz majd igazán újévtől: az anyanyelv használatát pillanatnyilag csak az alkotmány védi, de nem elégségesen és a tátongó joghézagot Iván Hudec minisztériumának esze ágában sincs befoltoznia. S ennek januártól meglesz a bőséges „termése”: több ezer, sőt többszázezer koronás pénzbírságok formájában, amit az immár Meciar szájíze szerint dirigáló kerületi elöljárók felügyelete alatt keményen ki is fognak róni a szlovák nyelvtan ellen vétő magyar polgárokra, intézményekre. Mi látjuk, a saját bőrünkön érezzük mindezt, ami iskoláinkkal, múzeumainkkal, színházainkkal, kulturális intézményeinkkel történik, a külügyi tárca vezetője meg azt ajánlja, ügyet sem kell rá vetni. Pedig csak ki kell nyitni az alapszerződés dossziéját: amit a miniszter háttérbe próbál szorítani, azt a nyolc és fél oldalas dokumentum kisebbségi cikkelye csaknemhárom oldalon át taglalja, s más szakaszaiban is vannak utalások a kisebbségijogok biztosítására. Ha az alapszerződés egyhar- mad részét e a témának szánták, miért akaija a külgyi tárca vezetője mellékessé alacsonyí- tani? Magyarán: a szőnyeg alá söpörni? Mert Európa szereti a rendezett jószomszédi viszonyt, Pozsony pedig meg akar ennek felelni? Ez teljesen rendjén való is lenne, ám a jelek szerint csak a papír beszél ilyen szándékról, a valóság egészen másról szól. Kérdés, hogy ilyen helyzetben mit tesz Budapest. Vajon partnere lesz-e Pozsonynak abban, hogy e valótlanságokat közösen elhitessék az Európai Unióval, csak azért, hogy mindketten szépnek és jónak tűnjenek? Vagy a sarkára áll es azt mondja: háttérbe csak olyan kérdéseket lehet szorítani, amelyeket az illető kisebbség köz- megelégedésére rendeztek, vagy megoldásuk folyamatban van. Ha nem ez történik, akkor alakoskodó színjáték szenvedő alanyai leszünk: Homék és Meciarék önös érdekből jó képet vágnak Brüsszel felé, s nem törődnek azzal, milyen ábrázatot vágunk mindehhez mi, érintettek. Európát pedig végképp nem fogják érdekelni a részletkérdések, nem fogja firtatni, hogy jó-e ez a szlovákiai magyarságnak. S ha sajnálatos módon ez a forgatókönyv jön be, akkor csak újabb komáromi nagygyűlésekkel és hasonló akciókkal hallathatunk saját gondjainkról, bajainkról. p. vonyik Háttérbe olyan kérdé- sek szoríthatók, amelyeket köz- megelégedésre rendeztek. Október 1-től új Olvasóbarát Modernebb Áttekinthetőbb Jobb tájékoztatás Az áttekinthetőbb, érdekesebb oldalak elősegítik a gyors információ-szerzést. Ehhez a gazdag képanyag is hozzájárul. Címek és szövegek új betűtípussal! Nemcsak modernebb, olvashatóbb is. Már készül az új ÚJ SZÓ! Fotók és cikkek új elrendezésben. A belső oldalak még többet ígérnek: kommentár, háttér, riport, karikatúra, grafikonok - mindez időszerű és szórakoztató.
