Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-09-25 / 39. szám

1996. szeptember 25. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fizessenek Meciarék Kövesdi Károly Nyugdíjas édesanyám pana­szolja, hogy a befektetési alap, amely a vagyonjegy­könyves privatizáció máso­dik hullámában a „csőbe húzta”, visszaköveteli az ezer koronáját. Nem is panaszol­ja, inkább tanácstalanul tálja szét a kezét, mit tegyen? Fi­zesse vissza, holott felaján­lották neki, mint sokezer nyugdíjasnak, s ő jóhi­szeműen elfogadta? Ne fizes­se vissza? Bíróságra adhat­ják, sőt, jogászok véleménye szerint, ha nem tesz eleget a felszólításnak, egyszerűen le­foghatják a nyugdíjából. Egyik ismerősömtől hatezer koronát követel egy másik alap; ő már el is határozta, hogy visszafizeti az összeget, amelyet a majdani feltétele­zett nyereségből előlegezett meg számára az alap. Talán azok jártak a legjob­ban, akik tavaly ősszel pá­nikszerűen rohantak vissza­adni a használhatatlan va­gyonjegykönyvüket. Igaz, a pénzüket csak néhány hónap múlva kapták vissza (addig kamataival együtt az állam használta), de legalább visszakapták. Legeslegjob- ban a mindenható kormány járt, amely lóvá tett vagy há­rommillió embert, s kivett a zsebéből vagy hárommilliárd koronát. így néz ki Szlováki­ában a jogállam, ahol a tisz­telt kormány az emlékezetes hosszú rablások éjszakája óta állandóan a rendterem­tésen, a régi „rend” visszaál­lításán munkálkodik. Ugyan­akkor a szerződések megsze­gése általában úgy történik, hogy a szerződő felek egyike felrúgja az egyezséget. Eb­ben az esetben sem az ala­pok, sem a kisbefektetők nem bűnösek. Ha van bűnös, az a Meciar-kormány, amely így terjeszti Szlovákia jóhírét (csalogatja a nyugati tőkét), s ülteti fel azt a tömeget, amely rá szavazott. Kézen­fekvő tehát, hogy őket kelle­ne perelni, mert ők idézték elő a lehetetlen helyzetet. Arra való a bíróság, az ügyészség s végső soron az alkotmánybíróság, hogy a sokezer palira vett polgárjo­gait megvédje. Vendégkommentár A hallgatag többség Huncík Péter______________ A befektetési alapok bírósági úton követelik vissza a kis­embertől azt a pénzösszeget, amit annak idején privatizá­ciós könyvéért fizettek ki ne­ki. Mert amióta a kormány­zat leállította az ún. kuponos privatizációt, az alapok nem tudnak mihez kezdeni a pol­gár könyvével. És a kisember most pereskedni kezd a pén­zéért, igazáért. És könnyen lehet, hogy a kisember nyer­ni fog és megkönnyebbülten sóhajt fel: mégis van igaz­ság! Pedig a kisembert már jóval ezelőtt orrbavágta a nagypolitika. Orrbavágta, amikor kettéosztotta az or­szágot, leállította a privati­zációt, balfékeket nevezett ki minisztereknek, iskolákat, intézményeket zárt be, ami­kor kényelmetlen embereket robbantott fel vagy rabolt el, amikor önkényeskedett vele szemben. Itt álljunk meg egy szóra. Ki kell mondanunk, hogy a kisember részese volt mindennek. Sőt úgy is mondhatnám, az ő hallgató­lagos beleegyezésével tör­tént minden. De mivel ezek az esetek nem érintették közvetlenül, hallgatott. Ő volt az oly sokat emlegetett hallgatag többség. A gátlás­talanok épp erre építették terveiket. Arra, hogy a kis­ember csak akkor mozdul, ha közvetlenül őt fenyegeti a politika, mert a kisember egyik fő hiányossága a pol­gári szolidaritás teljes hiá­nya. Ezért mosolyoghat cini­kusan a leválthatatlan kul­tuszminiszter, ezért privati­zálhat bagóért milliárdos va­gyonokat néhány kormány- tisztviselő, ezért tart ott az ország, ahol már a madár se jár. És ha a kisember és a kis- politikusok most sem ébred­nek fel, akkor lehet, hogy a hallgatag többség megtart­hatja az ezer koronáját, de a jövőnket végleg elveszítjük. A szerző pszichiáter, publi­cista, a Márai Sándor Alapít­vány igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Lóvá tett alapok, palira vett polgárok... Adós, fizess - de ki az adós? A posztkommunista országok közül sajátságos utat válasz­tott a kommunista állami vagyon privatizációjára az egykori föderatív Csehszlová­kia: hogy a kispénzű állampol­gárok is részesülhessenek az állami vagyon el­osztásából, va­gyonjegyeket lehe­tett vásárolni, illet­ve azok révén tu­lajdonjogot (rész­vényeket) szerez­ni. Az ország ketté­válása után Cseh­ország tovább foly­tatta a magánosí­tásnak ezt a formá­ját, míg Szlovákiá­ban furcsa helyzet állt elő. A vagyonjegyes privatizáció má­sodik hullámát a legutóbbi vá­lasztásokon hatalomra került Meciar-kormány megtorpe­dózta. Először leállította a fo­lyamatot, majd egy törvény- módosítással úgy döntött, hogy a megszerezhető részvé­nyek helyett az állampolgárok állami kötvényeket kapnak, melyek névleges értéke tíze­zer korona. Ezzel a lépéssel a kormány lehetetlen helyzet­be hozta a befekte­tési alapokat és azokat a polgáro­kat, akik az ala­pokra bízták a va­gyonjegykönyvü­ket. Azon túl, hogy az állami kötvé­nyek fedezete is enyhén szólva két­séges, Szlovákiában várható, hogy a közeljövőben elszapo­rodnak a bírósági perek a lóvá tett polgárok és a jóhiszeműen kalkuláló alapok között. O A kormány nem tehet róla... O Egyér­telműen ő a felelős... Mondtam neked, Józsi, hogy Meciaréktól tanulj: nem a kaszinóban kell megpróbálni a meggazdagodást! MS-Rencín Ozogány Ernő, műszaki menedzser: A Engem személy szerint ^ nem érint a kérdés, mert nem az alapokon keresztül igyekeztem realizálni a rész­vényesi igényemet. Az első fordulóban elkövettem azt a hibát, hogy befektetési alapra bíztam a dolgot. Kiderült, hogy az alapoknál elhelyezett részvény értéke jóval kisebb, hiszen azoknak el kell tartani az apparátusukat. Ezért a má­sodik fordulóban igyekeztem olyan céget kitippelni, amely beruház, amelynek van jövője. Az alapok és a polgárok közti feszültség nem a két fél hibá­jából alakult ki, hanem egy harmadik fél a bűnös, mégpe­dig a kormány, amely felrúgta a játékszabályokat. Tulajdon­képpen a kormánytól kellene követelni kártérítést. Az ala­pok csak az eredeti állapot visszaállítására törekednek, míg a polgárok jogosan védik a saját érdekeiket. Egyik fél sem tehet róla, hogy így ala­kult a dolog. Harna István egyetemi tanár, az Együttélés PM gazdasági szakértője: A Ez bonyolult kérdés. Tulaj- ^ donképpen bolondot csi­náltak a polgárokból is és az alapokból is. A kérdés lényege visszanyúlik a választásokig, melyek előtt megvolt az ígéret, hogy folytatódik a vagyonje­gyes privatizáció. Ekkorra már 3 és fél millió ember megvette a vagyonjegykönyvet. A kor­mánypárt megígérte a folyta­tást, ami a választások kimene­telére is hatással volt. Ha a vá­lasztások előtt állítják le a pri­vatizációt, a polgárok meggon­dolták volna, kire szavaznak. Az alapok jóhiszeműen jártak el, hiszen bíztak a Moravcík- kormány ígéretében. Sem az alapok, sem a polgárok nem te­hetnek róla, hogy a privatizá­ció leállt, s a kormány az adós­ságlevél mellett döntött. Az alapok nehéz helyzetbe kerül­tek, hiszen á bőrükről van szó. A polgároknak csak azt taná­csolhatom, hogy nézessék meg a szerződésüket jogásszal, hi­szen minden szerződés másfé­le. Minden esetben a szer­ződéstől függ, visszakövetelhe­ti-e az alap az előleget a polgártól, vagy nem. Helyreigazítás: Múlt heti számunk 2. olda­lán sajnálatos elírás jelent meg a Vendégkommentár alatt. Szigeti László termé­szetesen a Kalligram és nem a Nap Kiadó igazgató­ja. Az érintettek és az olva­sók szíves elnézését kérjük. Komlósi Zsolt parlamenti képviselő, EPM: A kormány azzal, hogy megváltoztatta a vagyonje­gyes privatizációt, s kikénysze­rítette a törvény megváltozta­tását, anélkül, hogy kellő figye­lemmel és körültekintéssel járt volna el,.és a lehetséges követ­kezményekkel számolt volna, nagy problémát idézett elő. Ez persze csak egy a sok gond kö­zül, amit a kormány által kidol­gozott törvénymódosítás és az arra vonatkozó rendelet oko­zott. Igaz, a módosított törvény számol az alapok kárpótlásá­val, ha az alapok bizonyítani tudják a veszteségüket. Kárpót­lást kérhetnek a pénzügymi­nisztériumtól. A kártérítés összege maximum félmillió ko­rona lehet, ami messze nem elég a valós költségek fedezé­sére. Az alapok nem ennyit előlegeztek meg a lakosságnak. Minden esetben a szerződéstől függ, hogy az illető alap jogo­san követeli-e vissza pénzét a minisztériumtól. Mint politi­kus, a kormányt tartom fe­lelősnek a helyzetért, s azért, hogy nem hajlandó ezt orvosol­ni. Ez mind a lakossággal, mind a befektetési alapokkal szemben inkorrekt dolog. Olvasói levél Magányos vagyok Egy kérésem lenne Önökhöz. Egyedül élek a férjemmel, aki sajnos 1996. január 10-től már a harmadik agyvérzésen esett át és teljesen tehetetlenné vált. Egyedül gondoskodom róla. Sokszor már úgy éreztem, nem bírom erővel, de főleg a lelki­erőm van fogytán, mivel egész nap egyedül vagyok és nincs senki, akihez egy szót szólhat­nék, s ez nagyon ijesztő sok­szor. Gyakran úgy érzem, hogy vége, nem megy tovább. De másnap muszáj folytatni. Saj­nos, én is elég beteges vagyok, de nincs mikor odafigyelni ma­gamra. Tisztelettel azért fordulok Önökhöz, ha lehetséges lenne az újság rovatán keresztül se­gítséget találni, egy egyedül élő, magát magányosnak érző nőt, aki eljönne hozzánk. Ter­mészetesen nem munkára, csak barátnőnek. Természete­sen legyen még ereje maga kö­rül ellátni mindent és legyen Is­tenben bízó, megértő és lelki támaszom, aki szeret kézimun­kázni, és igazi barátnőm lenne. Én sajnos 2 éves körtói nagy­szüleiül nevelésére voltam utalva, a szüleim idejekorán meghaltak. Legjobb lenne, ha egy nyugdí­jas tanárnőt találnék. Igen vár­nám a segítségüket, sok hálával gondolnék Önökre. Van ne­künk három jó gyermekünk, de sajnos ebben a mai világban mindegyik messzebb talált munkát. Megjegyzem, nagyon jó gyermek mind a három, aranyosak, de kevés az idejük. 57 éves vagyok, igen magányos és mostanában nagyon szomo­rú természetű. Az újságban nem kérném a nevemet közöl­ni, csak kérésre adják meg. Tisztelettel egy régi olvasójuk. Név és cím a szerkesztőségben Miért nincs asztali naptár? A papírüzletek és a könyvkereső kedések sok helyen már most tele vannak 1997-es asztali naptárakkal. Már egy éve is so­kan kerestünk egyszerű asztali naptárt magyar nyelven. Saj­nos, sehol sem volt kapható a mi vidékünkön (Léva, Újvár és környéke). Sajnos, az a hely­zet, hogy magyar nyelvű asztali naptárral sehol sem találkoz­tam ez új évadban sem. Vajon miért? Nem engedélyezik? Biz­tosan lenne rá kereslet. Vagy egyszerűen nincs, aki törődjön vele? Jó lenne, ha a Vasárnap olda­lán kapnék választ kérdésemre. Szívélyes üdvözlettel egy régi (nyugdíjas) olvasójuk. Kovács Lajos Felsőpél Kedves olvasónk! Sajnos, mi sem tudunk választ adni a kérdésére, hogy miért nem kapható asztali (és fali) naptár a hazai magyar piacon. Bár még csak szeptember vége felé járunk, s remélhetjük, ta­lán decemberig feltűnnek a papír- vagy könyvesboltokban. Egyet ígérhetünk: ha valame­lyik hazai kiadónk megjelentet 1997-es naptárt, lehetősége­inkhez mérten azonnal ismer­tetjük azt a Vasárnap kulturális rovatában, kiadóink frissen megjelent könyveihez hasonló­an. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents