Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-18 / 38. szám
6 1996. szeptember 18. Szlovákok az atlantai olimpiai dobogón: Michal Martikán Aranysiklás az Ocoee háborgó vizén Miso naponta ismétlődő pózban, útban a víz felé Archív-felvétel J. Mészáros Károly _______ Si kersportág királya Szlovákiában. Mert a vadvízi szlalom valóban az nálunk, és Michal Martikán a sodrásban lapátolás mestere. Kenuját úgy vezérli az ide- oda vágódó víznyalábok között, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Neki az, mert kiskorától szinte együtt utazik a liptószentmiklósi hullámokkal, ismergeti kiszámíthatadan hajódobáló tulajdonságaikat. Közben átsurran a kapuk között, s ami szintén nem apróság: olyan iramban halad, hogy megelőz mindenkit. így volt ez az atlantai olimpián is: csodálatos második futamának köszönhetően ellenfelei elé került, s megszerezte Szlovákia első és egyeden aranyérmét az idei játékokon. Azóta járja az országot: fogadások, beszélgetések, jutalomosztás. Megkapta az olimpiai elsőségért beígért egymillió koronát, persze a borítékban háromszázezerrel kevesebb volt, nehogy elfelejtsen a fiatal bajnok adózni. Es megajándékozták egy Felíciával is, hogy csak a legnagyobb elismeréseket említsem. A hosszadalmas lazítás közepette szeptember elején elugrott Augsburgba, az Euró- pa-bajnokságra, ám ott nem sok vizet zavart. „Csak” ötödik lett. De senki egy rossz szót nem mondott rá, ő már Atlantában megtette a magáét. Akkori hazaérkezésekor beszélgettünk. Maradhattál volna még az olimpián, de te inkább hazajöttél. Nem bírtad már kivárni az első szlovák olimpiai bajnoknak járó ünnepséget? Először is szabadulni akartam az atíantai zsivajtól. Még az Ocoee folyó partján kibírtam Született: 1979. május 18. Testi adottságai: 167 cm/65 kg Edzője: az apja, Jozef Martikán Foglalkozása: a liptószentmiklósi gimnázium diákja Egyesülete: KTK-Dukla Lip- tovsky Mikulás Versenyszáma: vadvízi kenu egyes volna, de az olimpiai faluban már nagy volt a lárma, én a csendet szeretem. Különben is versenyeink színhelyén fantasztikus hangulat uralkodott, soha még ilyet nem éltem át, soha nem lapátoltam ennyi néző előtt. így semmi sem vonzott a többi sportpálya közelébe. Alig vártam, hogy otthon lehessek. Az idén sem az augsburgi Világ Kupán, sem a lipnói junior világ- bajnokságon nem voltál a bírák kedvence. Nem féltél attól, hogy hasonló szemmel figyelik siklásodat az olimpián is? Jobban szeret a vízen lenni, mint az iskolában. Nem is gondoltam rá. Az ötkarikás játékokon már csak nem lehet akárhogyan bíráskodni! Lapátolás közben azzal törődtem, hogy fölöslegesen ne hívjam fel magamra a figyelmet. Jóval több bíró tevékenykedett, mint Augsburgban vagy a lipnói tavon, és közreműködésük korrekt volt. Az Ocoee folyó vizén tavaly Világ Kupa-viadalon diadalmaskodtál, idén ugyanitt az olimpián. Kimondottan neked való ez a pálya, vagy teljesen mindegy, hol tartották a versenyt, mert olyan formában voltál, hogy bárhol nyertél volna? Hát nem tudom, hogy bárhol én lettem volna-e az első. Sőt, ha ugyanott még egyszer elindulunk, abban sem vagyok biztos, hogy nyerek. Akkor és ott viszont én voltam a legjobb. S az ilyesmihez némi szerencse is Sikerei: olimpiai bajnok (1996 Atlanta, Cl), kétszeres vb-bronzérmes (1995 Nottingham, Cl és 3xCl), junior világbajnok (1994 Wassau, Cl), kétszeres junior Európa-baj- nok (1995 Liptószentmiklós, Cl és 3x0) kell(ett). De minden az edzésekre vezethető vissza. Munkával alapoztam meg sikeremet. Mióta nyertél, biztosan tódulnak feléd a különböző kérdések. Mit szeretnél magadtól te megkérdezni? Semmit. Van elég megválaszolni valóm, kíváncsiskodjanak mások. Egyszer mesélted, hogy számtalanszor láttad videón a vízi szlalom kenu egyesének barcelonai versenyét. Milyen gyakran fogod nézegetni az atlantai viadalt megörökítő kazettát? Hát ezzel még nem foglalkoztam. Kevesen nyernek tizenhét évesen olimpiai aranyat. Neked sikerült. Nem tartasz attól, hogy túl hamar repültél magasra, és idejekorán kifogyhat belőled a belső motiváció? Nem hinném. Sikereim megis- mételhetőek. Számtalanszor. Én abban bízom, hogy az olimpiai győzelmeim sora ezzel nem ért véget. Ismert rólad, hogy mozgásod szinte egybeolvad a vízével, rengeteg időt töltesz rajta. Még a diszkó helyett is lapátolni jársz? Valóban nemigen járok diszkóba, az edzések után többnyire fáradtan dőlök az ágyba. Elég ennyi? Egyéni tanterv szerint tanulsz a gimiben. Nem kívánkozol vissza az osztálykollektívába? Kicsit hiányzik a társaság. Én azonban jobban szeretek a vízen lenni, mint az iskolában. Nehéz aztán a tananyagot bepótolni, de azért mindig megment valahogy. Előtted van még az augsburgi kontinensviadal. Nem volna jobb, ha megpihennél, mint számos olimpiai bajnok? Nem akarnék kikerülni a sportág körforgásából. Ez egy újabb verseny, újabb kihívás... (Altkor még valószínűleg fel sem fogta, mivel jár, ha Szlovákiában valaki aranyérmet szerez az olimpián. Mert augusztusban a legkevesebb ideje éppen az edzésre maradt. Hiánya pedig valószínűleg kiütközött az augsburgi vízen, ugyanis Miso nem került a dobogóra - a szerző megj.) Azt már tudjuk, hogy a vizet imádod. Más kedvtelésed is akad? Télen örömmel sífutok, de az alpesi sízést sem mellőzöm. Szeretek focizni meg teniszezni. Feltételezhetően sok-sok üdvözlet, levél érkezik majd a címedre, még a lányoktól is. Fogsz rájuk reagálni? Nem tudom. Ha kezemben lesznek, majd döntök. Csak kapjak valamit. Töprengtél már a jövődről? Mire vihetnéd? Csak sportdimenziókban próbálkozom előrelátni. Legalább részben szeretném lemásolni azt, ami egykor az amerikai Ri- chard Foxnak sikerült. Tízszer lett világbajnok, és az olimpián csak azért nem nyerhetett, mert akkor még száma nem szerepelt a műsorban. Van kinek a nyomába eredni... Akár ma kijelenthető: személyedben Szlovákiának már most van aranyesélyese a sydneyi olimpiára? Atlantai eredményem után jelölt akár már lehetnék is. Meglátjuk, hogyan megy majd később a versenyzés. Kívánok hozzá sok szerencsét! U. i. Persze Michal Martikán csak akkor lehet ott 2000-ben Sydneyben, ha addig az ausztrál rendezők megépítik a vadvízi pályát, és felveszik az olimpia műsorába a választható sportágnak számító vízi szlalomot. Egyelőre sem a túlságosan magas építési költségek, sem a földrésznyi államban alig meghonosodott vadvízi versenyzés nemigen készteti őket erre a lépésre. Névjegykártya Kuriózumkosár Szórakoztató központ a Fórumban Új szerepet kap a jövő év végére a montreali Forum-csamok. Az észak-amerikai profi jégkorong ligában (NHL) szereplő Montreal Canadiens egykori otthonát a tervek szerint egy szórakoztató központtá alakítják át, ahol több étterem, egy lemezbolt és még számos más közönségcsalogató üzlet kap majd helyet. Benard Brisset, a kanadai hokicsapat alelnöke elmondta: fontos volt számunkra, hogy a Fórum ne álljon üresen. A volt pályát a Canderel nevű nagyvállalat vette meg. Courier, a kórházlátogató Csupán egy családi albumban talált fénykép árulta el Jim Courier amerikai teniszezőről, aki már volt világranglista-vezető is, hogy az ismert sportoló időnként nemes cselekedetekkel örvendezteti meg a beteg nebulókat. Sokáig és sikeresen titkolt szép szokásáról - melyet egy újságíró barátja tárt fel - Jim ezt mondta: „Már 1993 óta talál- kozgatok a philadelphiai kórház súlyos gyermekbetegeivel. Ha két hónapig nem jutok el hozzájuk, már érzem, mennem kell közéjük, bármi is történjen.” S mint a leleplező fotó is elárulta, az apróságok legszívesebben Courier mesekönyvolvasásait kedvelik. Gascoigne árvaházat támogat Nemrég három ponttal tért vissza Chisinauból az angol labdarúgó-válogatott, miután vb-selejtezőn 3:0-ra legyőzte Moldovát. Paul Gascoigne, a brit foci fenegyereke mégsem távozott csak szép élményekkel a mérkőzés színhelyéről. Ugyanis meglátogatott egy ottani árvaházat, amely nem nyerte el a tetszését. Elmesélte, a három és tizenhat év közötti lányok számára fenntartott intézmény lakói embertelen körülmények között élnek, gyakran nincs meleg víz, az egyszemélyes ágyakon pedig ketten vagy hárman éjszakáznak. „Gázzá” úgy érezte, segítenie kell a gyermekeken, ezért negyvenezer fontos támogatást ajánlott fel az árvaháznak. Játék az ávósokkal Hidegkúti Nándor, az egykori magyar labdarúgó aranycsapat középcsatára egy interjúban arról mesélt, hogy játékos korában miként szokták felpaprikázni az állambiztonsági embereket, az ávósokat. „1953- ban a római stadionavatóra utazott a magyar válogatott. Hazafelé Velencéből indult a vonat. Már szálltunk fel, a mozdonyvezető csak a jelre várt, de egy játékos hiányzott. Fútótűzként terjedt el, hogy a hiányzó Puskás disszidált, s ott maradt Olaszországban. A két ávóst - állandó kísérőinket - páni félelem fogta el. Valaki megjegyezte: már nem jön vissza, ne várjunk, induljon a vonat. S ebbe a megfoghatatlan rémületbe sétált be Öcsi, és flegmán azt kérdezte: mi van, azt hittétek, hogy disszidáltam? (Később valóban megtette - a szerkesztő megj.) A történtek után gyakran megesett, hogy megbeszéltük, valamelyik játékos tűnjön el, mi meg majd óbégatunk: hej, X vagy Y nincsen sehol. Biztosan disszidált. Az ávósol, meg ilyenkor ugrottak.”
