Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-09-18 / 38. szám

4 1996. szeptember 18. Háttér Évforduló Megrettent leleplező beszédétől Hruscsov, az akaratos A mai fiatalság már csak törté­nelemkönyvekből ismeri a ne­vét. Az idősebb nemzedék még mindig emlékszák az ala­csony, tömzsi, kopasz, kerek­fejű, joviális politikusra, aki külsejét meghazudtolva képes volt csapkodni az ENSZ- közgyűlés szónoki pultját. A napokban negyedszázada, hogy meghalt Nyikita Szerge- jevics Hruscsov, az azóta szét­hullott Szovjetunió szándéko­san feledésre ítélt politikusa. Koldusszegény gyerekként örökölte a kitartást, a túlélés­hez kellő alkalmazkodóképes­séget, ami Sztálin iránti rajon­gásával párosulva lehetővé tet­te, hogy a legszömyűbb tiszto­gatásokat is átvészelve, pálya­íve töretlen maradjon. Gyors előmenetelét segítette a kor egyik legsötétebb figurája, Ka- ganovics, akinek a közbenjárá­sára 1937-ben Hruscsov már a legfelsőbb vezetéshez tarto­zott. Sztálin 1953 márcusi ha­lálát követően nem maradha­tott ki a hatalmi harcból, s a diktátor utódjául jelölt Malen­kov mellé állva likvidáltatták a félelmetes Beriját, majd átme­neti hatalommegosztás követ­kezett: Hruscsov a SZKP KB első titkára lett. Sikerült le­mondatnia a kormányfő Ma- lenkovot, s az ország első em­berévé vált. Uralma hatalmas változásokat hozott: Hruscsov a sztálini diktatúra legkegyet­lenebb vonásaival szakítva, 1956-ban az SZKP XX. kong­resszusán híres referátu­mában leleplezte a sztáliniz­mus legszömyűbb rémtetteit. Maga sem mérte fel igazán, micsoda erjedést indít el, s később meg is rettent ettől a hatástól. A lengyelországi, majd a magyarországi esemé­nyek megtorpanásra késztet­ték. A belső olvadást nem akarta megállítani, s kemé­nyen visszaverte Molotovék el­lene indított támadását. Hét si­kerekben gazdag, de komoly kudarcokkal is terhes év követ­kezett. A Szovjetunió felbocsá­totta az első szputnyikot, meg­épült az első atomjégtörő, si­keresen folytak a katonai vi­lághatalommá váláshoz nélkü­lözhetetlen atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek. Hruscsov a hidegháború lezárása érdeké­ben kétszer is ellátogatott az Egyesült Államokba. Ám a két­ségtelen eredmények súlyos tévedésekkel párosultak. Ezek fogalmazódtak meg az USA túlszárnyalását célzó tervek­ben. Hagyta megépülni a ber­lini falat, a kubai rakétaválság­gal a nukleáris világégés kü­szöbére sodorta az emberisé­get. Utolsó cseppként a vezetés nem tudta neki megbocsátani a Kínával való szakítást, s ezért leváltották. Hét évet élt még minden tisztségétől megfosztva, sértődött, Moszkvából is eltá­volított nyugdíjasként. Utcát, teret nem neveztek el róla, de személyéhez odatapasztották az elítélő „voluntarista” jelzőt. Dióspatonyi kultúrház, 1994 nyara: az Új Szó és a Magyar Adás közös lakossági fórumán részt vett a nem sokkal később létrehozott hár­mas magyar koalíció szinte teljes vezérkara. Archív-felvétel Tárgyilagos értékelés helyett dacos vagdalkozás a hazai magyar politizálásban Cifra nyomorúságunk Soóky László Végtelenül röstellem, hogy az alábbi fejtegetést én adom közre, hiszen a szlovákiai magyar köz­életjelentős személyiségei között több olyan akad, aki nálamnál ér­demben és tárgyában is - mint politikus vagy akár politológus - pontosabb, s talán érdekesebb képet ad­hatna jelenlegi hely­zetünkről. Érdekes módon, a sajtóban időszakosan megjelenő magya­rázkodásokon, nyüatkózatokon, pamfletteken, dacos vagdalkozá- sokon túl sem az akaratot, de még csak a szándékot sem tu­dom felfedezni az iránt, hogy va­laki felelősen, tárgyilagosan, ala­posan és összegzőn elemezni kí­vánná az elmúlt időszakot, politi­kai mozgalmaink és pártjaink működését, azok pozitívumait és negatívumait egyaránt. Ennek több okból is szükségét lámám: 1. Valós képet kaphatnánk arról, hogy mit is érnek politikai pártja­ink és mozgalmaink 1996 őszén. 2. Megtudhatnánk, mit váltottak be választási ígéreteikből egyen­ként, s mint koalíciós partnerek. 3. Nyomon követhetnénk, ho­gyan és mire használták fel azo­kat a pénzeszközöket, amelyek különböző forrásokból folytak be, különböző pártkasszákba, vagy máshová. 4. Müyen a kapcsolata a szlováki­ai magyar politikai elitnek a szlo­vákiai magyar választókkal, s mi­lyen a viszonya a szlovák politi­kai elithez. A felvetett kérdések­re én nem akarok és nyüván nem is tudok pontos választ adni. Amit az alábbiakban felvázolok, az egy vé­lemény, ami való­színűleg nem általánosítható, ami nem igazságkeresés és vég­képp nem kizárólagos. Ezzel a véleménnyel természetesen bár­ki vitázhat, akinek más a vélemé­nye. Én úgy látom, hogy a szlovákiai magyar politizálás 1996 dereká­ra zsákutcába jutott. Ami egy ide­ig alagútnak tűnt, arról kiderült, hogy pince, vakablakkal. Politi­kusaink ötlettarsolya - amely fel­röppentette az önálló magyar egyetem, a területi-kulturális és oktatásügyi autonómia lehetősé­gét, néhány más jelentéktele­nebb választási ígérettel együtt - mára kiürült. A politikai elit gyermeki dackor­szakba kényszerült, kompro­misszumkészség és szándék hiá­nyában duzzogva minden fe­Mit váltottak be választási ígéreteikből? lelősséget a politikai ellenfél számlájára ír, akit nem tárgyaló­partnernek, hanem ellenségnek tüntet fel, természetesen, nem mindig alaptalanul. A Magyar Koalíció némely politikusai szá­mos esetben kijelentették, hogy a szlovák fél azért tartja melegen a nemzetiségi feszültségeket - kü­lönösen a magyar kérdést - hogy elterelje a figyelmet más fontos feszültséggócokról. Én úgy gon­dolom, hogy ez a megállapítás a magyar politikai tehetetlenségre hatványozottan érvényes. Azért hatványozottan, mert amíg a szlovák politikai krém alaposan megtervezett stratégia szerint robbantgatja a ma­gyar nemzetiségi ak­nákat - tudván tud­va, hogy a magyar politikai ellenzék csúcsvezetői nyom­ban petárdatüzet zú­dítanak rájuk -, azért tett egyet s mást poli­tikája és gazdasága megszilárdításáért is. Más kérdés az, hogy betartott-e minden törvényt, hogy mi­lyen módon, s kikkel privatizált, a háttérlépései megfontoltak és célratörőek voltak. Magyar oldal ról sem megelőző, sem válaszlé pések nem történtek, leragad ...a szlová­kiai magyar politizálás 1996 dere­kára zsákut­cába jutott. tünk a vaklármánál és a látszat­tiltakozásnál. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a magyar politikai élet krémje nem tudott a mezőgazdsági feldolgo­zóipar privatizációjáról, mint ahogy azt is nehezen hinném el, hogy nem tudnak arról, hogy a vezető szlovák kormánypárt programjába került 80 000 ha szántóföld megszerzése. Ez nem kevesebbet, s nem többet jelent, mint azt, hogy a kormánypárt rá­tenyerel 40 magyarlakta terüle­ten lévő mezőgazdasági szövet­kezet csődeljárás utáni javaira, amit nyomban átad az arra kisze­melt, nem biztos, hogy magyar embereknek. Enge- delmet kérek, hogy megkérdezem: ha tudnak róla, miért nem hozzák nyilvá­nosságra? Ha pedig nincs tudomásuk erről, akkor, kérem, nézzenek ki az abla­kon, s kérdezzék meg az első arra vetődő já­rókelőt. A szlovákiai magyarság elkótya­vetyélése Budapesttel egyeztetve történik, de a szlová­kiai magyar vagyon privatizálása a szlovákiai magyar politikai elit tudtával, itt. Következő számunkban folytatjuk. Az elnöki jogkör átmeneti átruházása mérsékelheti a színfalak mögötti hatalmi harcot Ki valójában a Kreml ura Jelcin elnök távollétében? P. Vonyik Erzsébet ________ Majd három hónapja választot­ták újra elnökké Borisz Jelcint, bő egy hónappal ezelőtt volt a második hivatalos beiktatása, ám azóta egyetlen teljes napot sem töltött el hivatalában. He­tek óta irodavezetője, Anatolij Csubajsz nyilatkozott helyette, s az egészségi állapotára vonatko­zó szűkszavú tájékoztatás miatt mendemondák keltek szárnyra. A szóbeszédeknek maga Jelcin vetett véget a hónap elején, amikor az esetlenül mozgó el­nök kamerák előtt közölte: ha nem akarja magát kímélő élet­módra kárhoztatni, meg azt, hogy a polgárok szánalommal tekintsenek rá, vállalnia kell szeptember végén a sebészi be­avatkozást. A 65 éves elnök kö­zölte, a választók iránti fe­lelősség miatt érezte úgy, hogy véget kell vetni a találgatások­nak. „A választók olyan elnökre szavaztak, aki dolgozni fog. El­múltak azok az idők, amikor a legfőbb vezető megtehette, hogy évente egyszer jelent meg a Lenin-mauzóleumon”, mond­ta, nagyon is rátapintva a lé­nyegre. A spekulációknak és a beteg el­nök személye elleni támadások­nak azonban így sem tudja útját állni. A kommunista képviselők máris azt követelik, hogy Jelcin a műtét és a lábadozás idejére adja át jogköreit a miniszterel­nöknek. Épp e cikk írásakor ér­kezett a hír, hogy Jelcin rende­letben bízta meg Viktor Csemo- mirgyint az elnöki teendők át­meneti intézésével. A csecsenföldi békét tető alá ho­zó Lebegy tábornok is azt szor­galmazta, hogy Jelcin a minisz­terelnökre bízza az átmeneti helyettesítést, ami maximálisan három hónapra vonatkozhat. Lebegy, aki az elnök befolyásos biztonsági tanácsának a titkára, erről tárgyalt Csubajsz irodave­zetővel is, amit sokatmondóan indokolt: meg akarja gátolni, hogy távollétében egyesek az elnök nevében cselekedjenek. Ez a kijelentés arra enged kö­vetkeztetni, hogy a színfalak mögött kemény hatalmi harc folyik és egyesek már a Jelcin utáni időkre és saját politikai karrierjükre gondolnak. Jelcin gyengélkedése bátorítja a Zsirinovszkij-féle szélsőségese­ket, akik a káosztól sem riadnak vissza. Jelcin tanácsadói azért döntöttek Csernomirgyin ideig­lenes megbízása mellett, hogy e cseppfolyós helyzetben ne nö­veljék a politikai bizonytalansá­got. Sokatmondóan reagált a tőzsde is: az orosz értékpapírok árfolyama zuhant, vagyis meg­ingott az üzleti világ bizalma, ami azt jelzi, hogy Oroszország stabilitását Jelcin személyével kapcsolja össze. A The Times karikaturistája szerint Borisz Jelcin már akkor sem volt a maga ura, amikor a nyáron Al Gore amerikai alelnököt fogadta

Next

/
Thumbnails
Contents