Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-09-18 / 38. szám

Modern élet 1996. szeptember 18. Aki képes kezelni a stresszt, életmentő tudásra tett szert A leghatásosabb módszer a testi-lelki lazítás Sokszor a szülők az előidézői annak, hogy a családi és testvéri együtt­élésben átmeneti zavar áll be A testvéri féltékenységről Viselkedjünk mindig „villámhárítóként” Issekutz Erzsébet Stressz. Az egyik leggyakrab­ban emlegetett jelenség ma­napság. Ha a férj fáradtan jön haza, ha a gyereknek gombóc van a torkában iskolai nehézsé­gei miatt, ha a feleség összeve­szett a boltossal, valamennyien úgy érzik: túlságosan stressz­ben élnek. És ez való igaz. Egész életünkben nem teszünk egyebet, mint valahogy meg­próbáljuk kivédeni és feldol­gozni a ránk ható nyomásokat, azaz a legkevesebbet szenved­ni a stressztől. S ha valaki képes vállvonogatva és könnyedén venni az akadályokat, arra azt mondjuk: életművész. Holott lehet, hogy csak megtanulta le­építeni a stresszhatásokat, megtanult lazítani. Amióta Selye János felfedezte a stresszt, az utóbbi idők bioló­giai, pszichológiai és életmód­kutatásainak jelentős része irá­nyul erre a jelenségre. Az, hogy a létért folyó küzdelemben a fo­lyamatos alkalmazkodás kifá­raszt, kimerít vagy épp ellen­kezőleg, újabb erőket szabadít fel, nem huszadik századi felfe­dezés. Ám, hogy a stressz hor­monális eredetű élettani képes­ség, mely a külső és belső ártal­mak elleni védekezést biztosít­ja, az csak Selye professzor ku­tatásai nyomán vált ismertté. „A katona, aki sebet kapott a harcban, a katonafiáért aggódó anya, a játékos, aki a lóverseny futamára mered, sőt a ló és a zsoké is - mind a stressz állapo­tában vannak... A családanya, amikor kicsinyei lépteit vigyáz­za, a gyermek, aki leforrázza magát - s főként azok a bőrsej­tek, amelyekre a forró kávé löttyent -, mind-mind stressz­hatásban vannak” - magyaráz­za megnyerő egyerűséggel könyvében Selye János. Azonban nem mindegy, hogy a játékos, a ló vagy a zsoké szere­pét töltjük be éppen. Ugyanis a stressz ál­lapotába, attól függően, hogy mi­lyen mértékben hat ránk, a mellékvese kerül ingerelt álla­potba, a nyirokszer­vek zsugorodhat­nak, a gyomor és a bélrendszer fekélye alakulhat ki, a test­súly radikálisan csökkenhet vagy nőhet, a szer­vezet vegyi háztartása fölbo­rulhat, idegrendszerünk stabi­litása megváltozhat, gyulladás léphet föl szervezetünkben - és még rengeteg biológiai válto­zás figyelmeztethet arra, hogy stresszben élünk. Mégis van igazság... már ami azt illeti, hogy a stressz lehet jó­tékony hatással is. Az élettani aktivitásban nagy szerepe van a sikerorientáltságnak. Márpe­dig a siker eléréséhez is stressz­helyzet kell, amelyet szeren­csés esetben jól oldhat meg az ember. Valamennyien arra törek­szünk, minél nagyobb harmó­niában, azaz egyensúlyban le­gyen lelki-testi működésünk. Aki képes kezelni a stresszt, az olyan életmentő tudásra tett szert, aminek birtokában sza­bályozni tudja szervezete vá­laszreakcióit. A jó válasz persze nem mindig akaratunk el­lenőrzése alatt születik meg bennünk. Stressz ér például ak­kor is, amikor nagyon megije­dünk és hirtelen adrenalin árasztja el egész szervezetün­ket, és az is stressz, ha iszonyú testi erőfeszítés után elsőként futunk be a célba. Ha a stressz kóros mértékű el­változást okoz szervezetünk­ben, az szükségképpen valami­lyen testi vagy lelki betegséget okoz. Minthogy a „kórokozót” - legyen az bacilus vagy a főnök rossz kedve - nem lehet kikü­szöbölni, nem marad más meg­oldás épségünk védelmében, mint „megtanítani” a szerveze­tet arra, hogy bánni tudjon a „támadóval”. A stressz nem betegség. Együtt kell élni vele és tudni kell kezel­ni. Ám ha már stressz okozta testi-lelki zavarokat kell legyőznünk, az esetben a modern pszichológia szerint a leghatásosabb gyógymód a relaxá- ció. A relaxáció össze­foglaló neve azok­nak a lazító és gyó­gyító eljárásoknak, amelyek a lélek át­hangolása révén hatnak. (Persze a lé­lek meghatározás helyett tudo­mányos körökben a pszichotó- nus kifejezés használatos, de a magunk módján mi ezt már csak úgy mondjuk, hogy „beteg a lelkünk”.) Bármilyen módszerrel, techni­kával lazít valaki, hogy az áhí­tott belső nyugalomhoz jusson, a szuggesztió valamilyen for­májával operál. Már a sámá­noknál, a hinduista, taoista, buddhista, iszlám és keresz­tény kultuszokban is felfedez­hetünk olyan rítusokat, ame­lyek hipnózis segítségével pró­bálják a belső összhangot meg­teremteni a résztvevőkben. Az autogén tréning, amelyet 1920-ban Schultz professzor alkalmazott először, az ön- szuggesztió segítségével éri el, hogy az ember ura legyen testé­nek: az első lépcsőfok az izom- rendszer teljes és tudatos ella- zítása, ezt követi a speciális lég­zéstechnikával megszerzett nyugalom, végül az érrendszer ellazítása az úgynevezett me­leg élmény segítségével. Sokféle relaxálási módszer is­meretes. Vannak, akik a célzott szervtréningre, mások az aktív hipnózisra vagy az agykont- rollra esküsznek. Relaxációra mindnyájan rászorulunk. S ha ezt felismertük, „fogyasszunk”, de „csak tiszta forrásból”. A szülők többsége igen nehe­zen viseli, ha gyerekei vesze­kednek vagy verekednek. So­kan nevelési kudarcként élik meg a testvéri csetepatékat, holott nagyon sokszor egy­szerűen a helyzet adott, akkor is, ha a testvérek között kicsi, akkor is, ha nagyobb a korkü­lönbség. Igen gyakran a kis korkülönbség azt eredményezi, hogy a testvérek állandó­an rivalizálnak egy­mással, úgy élnek egymás mellett, mint „a kutya és a macska”. Persze, az ellensé­ges viszonyoknak igen gyakran az is alapja lehet, hogy valamelyik gyereket a szülők - látszólag- előnyben részesí­tik. Gyakori az is, hogy a gyerekek jelentéktelen­nek tűnő dolgok miatti vitában a szülők szeretetéért „vívnak” meg, hogy a testvérek féltéke­nyek egymásra, egymás tár­gyaira- A veszekedések egy ré­sze származhat abból is, hogy az idősebb testvér a fiatalabbra akarja áthárítani a feladatokat, hogy gyakran a szülők a lány­gyerek, a kisebb, a nagyobb ja­vára döntenek vitás kérdések­ben, vagy egyik testvért gyak­rabban dicsérik, míg a másikat- vagy harmadikat - gyakrab­ban elmarasztalják. Sokszor tehát a szülők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a családi és testvé­ri együttélésben átmeneti za­var, vagy hosszadalmas vál­sághelyzet áll be. A testvérek egymáshoz való vi­szonya igen gyakran nagyon megromlik a kiskamaszkor­ban, hiszen a fokozott önálló­ságra törekvésben a testvér is akadályozhatja a kiskamaszt. Jellemző, hogy a legtöbb lány ebben az életkor­ban jobban szeretne dédelgetni való kis­testvért a nagyobb fiútestvére helyett, a fiúk a fiatalabb testvért tehernek tekintik, aki állan­dóan „akadályozza” őket. A szülők többsége ott követi el a hibát, hogy „igazság­tevőként” beavat­kozik a testvérvi­tákba. A legajánla­tosabb ilyenkor - legfeljebb - „villámhárítóként” viselkedni. Pszichológusok azt tanácsol­ják, hogy - még a vita elmérge­sedése előtt - tereljük el az ag­resszív, a másik játékát, dolga­it szétrongálni akaró vagy hisz- tiző gyerek figyelmét, de sem­miképp ne osszunk igazságot, büntetést, és ne zsaroljuk ér­zelmileg a gyereket vagy ne ítéljük meg a jellemét és ne szé­gyenlősük úgy meg, hogy bele­merevedjen a „gonosz”, a „ron- tópál”, a „bűnbak” vagy az „összeférhetetlen testvér” sze­repkörébe. T. P. I. Ha a stressz kóros mértékű elváltozást okoz szervezetünkben, az szükségképpen valamilyen testi vagy lelki betegséget okoz A stressz nem beteg­ség. Együtt kell élni ve­le és tudni kell kezelni. Az idősebb testvér a fiatalabbra akarja áthárítani a felada­tokat. Mozaik Miért veszekedünk? Még a legharmonikusabb kap­csolatban is előfordul, hogy időnként összezörrennek a partnerek. Ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy valami nincs rendben. Valójában mi­ért veszekednek a párok? An- ne March angol pszichológus meghatározta a veszekedés 10 leggyakoribb okát, és a meg­előzés módját: 1. Pénz. A fő ok nem maga a pénz, hanem a hatalmi harc. Aki maga dönt a pénzről, jelzi a partnernek, hogy neki van döntő szava. Nagyon fontos, hogy a párok megtanuljanak együtt gazdálkodni. 2. Féltékenység. A leggyako­ribb ok a kisebbségi komplexus és a partner elvesztésétől való félelem. A féltékeny partner­nek arra kellene törekednie, hogy nagyobb önbizalmat nyerjen, a másik félnek pedig kerülnie kellene a félreérthető helyzeteket. 3. Gyerekek. Az egyik fél úgy érzi, megrövidítették, vagy az anya azt hiszi, hogy a gyerek- nevelés csak az ő feladata. 4. Szexualitás. Semmi sem se- besíti meg az embert jobban, mint a partner bírálata. Ebben az esetben nagyon fontos a ta­pintat. 5. Gyengédség. A nő sokat akar belőle, a férfi nem nyilvánítja ki. Ez egy örök probléma. Aid igényli a gyengédséget, kezde­ményezőnek kell lennie. 6. Dünnyögés. Valaminek az elérésére szolgáló helytelen módszer. A világos beszéd jobb. 7. Rendetlenség. Ezt ide teszi, azt oda teszi. Ebben csak a to­lerancia segít. 8. Szabad idő. Mindkét félnek azt kellene tennie, amit legjob­ban szeret. Ezért kell időnként egymástól külön is szórakozni. 9. Család. A túl gyakori családi látogatások az idegeire men­nek az embernek. Ennek elle­nére sohase mérgesítse partne­re családját. 10. Karrier. Egyik vagy másik fél akar fent lenni. A közösen eltöltött idő egyre kevesebb. Ilyenkor kell a türelem. Szük­ség esetén a barátnővel vagy a baráttal is elmehet színházba. A veszekedés semmit sem old meg. -rián A szőlő - fogyaszt A szőlő sokféle vitamint, ásvá­nyi anyagot tartalmaz, még zsírt és aminosavakat is. Az el­használt energiát gyorsan pó­tolja a benne levő gyümölcs­cukor. Napi egy kiló szőlő 5-6 adagra elosztva - két-három napon át - kitisztítja a szerve­zetet, és kilóinkból is leadunk néhányat. De vigyázat! A szőlődiéta (mert egyoldalú), ne tartson tovább két-három napnál. A szőlőt beiktathatjuk fogyó­kúrás étrendünkbe (napi fél ki­lót), mert kalóriatartalma ala­csony, 10 deka csak 73 kalóriát tartalmaz. Tabletta helyett paprikát! Európába a paprika fűszer­ként érkezett. A18. és a 19. században a bolgár ter­mesztők jóvoltából kapta meg zöldség jellegét. A papri­ka a C-vitamin egyik leggaz­dagabb vitaminforrása. Ezen­kívül rendkívül sok karotint, rutint, B1-, B2-vitamint, kal­ciumot, foszfort, vasat, kloro­fillt és likopént tartalmaz. Ez a zöldségfajta elősegíti az emésztőnedvek kiválasztását és növeli az étvágyat. Ha ne­hezen emészthető, le kell há­mozni. Ajánlatos apróra vág­ni vagy jól megrágni. A C-vi­tamin az egyik antioxidáns, amely védi a sejteket a kör­nyezeti hatások, mint pl. a füst, sugárzás, és a stressz el­len. A csípős paprikából ké­szült pakolás enyhíti a reu­matikus fájdalmakat és gyó­gyítja az ideggyulladást.

Next

/
Thumbnails
Contents