Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-18 / 38. szám
1996. szeptember 18. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor Taposni, tehát tárgyalni SZILVÁSSY JÓZSEF __________ Egy szellemes megállapítás szerint a politikus olyan, mint a kerékpározó: szüntelenül taposnia kell, különben kieshet a politikai nyeregből. S vele együtt az általa képviselt közösség is. Ama hírhedt pozsonyi novemberi parlamenti éjszaka, tehát a többségi diktatúra dáridózása óta nincs könnyű helyzetben az ellenzék, különösképpen a Magyar Koalíció. A kormánykoalíció minden értelmes ellenzéki kezdeményezést, súlyosbodó nemzetiségi gondjainkra gyógyírt kereső magyar javaslatot kéjelegve lesöpör. Látszólag tehát bármilyen lépés itt és most zsákutcába vezet. Ám csak látszólag, mert ebben a súlyos helyzetben is legalább három fontos célt látnia kell a Magyar Koalíciónak. Az egyik permanens feladatuk szüntelenül erősíteni kapcsolatukat a választópolgá- tpkkal. Az eddiginél jobban odafigyelni elszegényedésükre és más emberi, közösségi gondjaikra, amelyeknek jelentős része a kormány Dél-Szlovákiát diszkrimináló politikájából fakad. Ezeket és a vészesen tornyosodó egyéb társadalmi bajokat csak a szlovákiai demokratikus erők összefogásával lehet idővel megoldani. Ezért is fontos a Magyar Koalíció számára, hogy célirányos politizálásával segítse és lehetőleg semmiben se gátolja a heterogén értékrendű szlovákiai ellenzék cselekvő-képességének erősödését. Jóval többet kell tenni a nyugati politikai döntéselőkészítők és döntéshozók meggyőzése érdekében is. Indulatokkal, sérelmek felhánytorgatásá- val képtelenség bármit elérni. A nyugati diplomatákat a tények, a polgári társadalom demokratikus mechanizmusával összeegyeztethető koncepciók érdeklik. A tétlenség és a zavarodottság a politikus és a politizálás halála. Létfontosságú, hogy a Magyar Koalíció napjainkban sem halotti levelet, hanem célirányosabb politizálásával az eddiginél jobb bizonyítványt állítson ki önmagáról. Vendégkommentár Az önbecsapás magasiskolája Szigeti László Mit ért el a Magyar Koalíció? Mindenekelőtt a komáromi izé kisajátítását, amelyet teljes gőzerővel fújtak, mintha nem lett volna választási programjuk. Pardon: -unk. Mert mégis rájuk voksoltam. Reménykedtem, hogy a két bölcsebb, s ezáltal a nemzetközi porondon hitelesebb partner majd mindent megtesz, hogy a fővezéri ki- és bejelentések kora véget érjen. Noha tudatosítottam, hogy az a getymóskodás, amellyel Duray leszorította A. Nagyékat a listáról, nem jogosít fel erre a reményre. Mert a választónak inkább szíve van, mintsem esze. Ám nemcsak az ép személyiségekre nem jellemző bosszúállás miatt - több szempontból is mértéknélküli volt a Magyar Koalíció startja. S ennek szellemében a folytatás... Persze, én is tudom, hogy Meciarék képtelenek a magyarok zömével közös nevezőre jutni. Ezért már most a jövőre kell gondolni. Vajon miben, s nevünkben kik érthetnek majd szót a demokratikus szlovák ellenzékkel? Talán még nem késő vitázni arról, vajon a szlovák ellenzék demokratái előtt miért nem szavahihető, hiteles politikus Duray Miklós? Lelkifurdalások közepette továbbra is sumákolnunk e beláthatatlan következményeket sejtető jelenségről, az önbecsapás magasiskolája lenne. Tudatosítani kell, hogy a magyar zsákutcának, amelybe Horn Gyula is hagyta magát becsalogatni, Duray az egyik főideológusa. Ez az ideológia egyívású Mecia- réval, ezért is nagy mindkettőjük tábora. Választóként nem bánnám, ha civil pályán kamatoztatnák halhatatlan elhivatottság-tudatukat. A többség és a kisebbség kiegyezésre vágyó csoportjai fellélegeznének. És felidé- ződhetne bennük nyolcvankilenc novembere. A remény hava. A szerző író-publicista, a Nap kiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modern élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poita 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Föl lógattunk minden bolondot, erre mi történt? Az egész királyságban eluralkodott az unalom. MS-Rencín Szlovákiai magyar politizálás: Egyes vélemények szerint zsákutcába került... Gágyor Alíz__________________ A szlovák kormánykoalíció, illetve annak legerősebb pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, most már egyre leplezetlenebbül, idő előtti választásokra játszik. Mind egyértelműbben kiviláglik ez a vezéreik nyilatkozataiból. Hogy vé- gülis sor kerül-e rájuk, s ha igen, mikor lesznek az idő előtti választások (egyes vélemények Q Eredménytelenül politizálnak Q Elégedett vagyok velük szerint a jövő év tavaszán), mindez egyelőre még a jövő zenéje. Eljött viszont lassan az ideje annak, hogy a szlovákiai magyar politikusok tükörbe nézzenek, a szlovákiai magyar választók pedig értékeljék: elégedettek-e a parlamenti és a parlamenten kívüli munkájukkal, fellépésükkel, megnyilatkozásaikkal, vagy azzal a véleménnyel értenek egyet, amely szerint a szlovákiai magyar politizálás mára zsákutcába jutott. Az alábbiakban három, erre vonatkozó véleményt teszünk közzé. a A Lőrincz Gyula v ^ újságíró, a Pravda főszerkesztő-helyettese: Nem osztom a nézetet, hogy a szlovákiai magyar politika zsákutcába jutott. Hiányolok viszont egy szélesebb, európaibb gondolkodást, de nem csupán a magyar, hanem a szlovák politikusok részéről is. Ha a szlovák és a magyar politikusok magánemberként barátok is, a politikában bizalmatlanok egymással szemben. Ezen kellene változtatni. Talán kezdeni lehetne az együttműködést azzal, hogy miként megoldani a mind jobban elmélyülő szociális és gazdasági problémákat, s talán ezután a forróbb kisebbségi kérdésekről is párbeszéd kezdődhetne. Az etnikai határ, amely a politikában húzódik, nagyon káros az egész társadalomnak. Néha az a benyomásom, hogy a magyar politikusok túlontúl magyarkodnak és kevéssé foglalkoznak más területekkel. A szlovákiai magyar politikában 1989-től máig egy sor személyiségjelent meg. Kár, hogy néhá- nyan közülük, mint például Harna István, akit szlovák körökben is elismert közgazdásznak tartanak, visszavonultak a politikából. Q Horváth Gyöngyvér, menedzser: Amit a Magyar Koalíció politikusai megtehettek, azt véleményem szerint meg is tették. A választási ígéreteket - amennyire ezt én meg tudom ítélni - a lehetőségekhez képest teljesítik is. E tekintetben nem mondhatom, hogy csalódtam volna a Magyar Koalíció politikusaiban. A színházak, az iskolák, az Ifjú Szívek elleni kormány-intézkedéseket nem a magyar politikusok parlamenti munkájának a rovására írom. Egyedül az Együttélés politikusainak az elhamarkodott megnyilatkozásaival szemben vannak bizonyos kifogásaim. Hangnemük olykor bizony lehetne diplomatikusabb. Ugyanis nagyon nem jó, ha a politikusok elhamarkodott kijelentéseket tesznek, amelyeket utólag magyarázni kell. A A Gál Gábor joghallgató: Legnagyobb eredmény, hogy létrejött a Magyar Koalíció, a- mely a hathatós politizálás feltétele. Hogy Szlovákiában több magyar politikai erő létezik, annak van jó és rossz oldala is. Jó, hogy a pártoskodás mára abbamaradt. Ügyelniük kellene viszont a a meggondolatlan kijelentésekre. Szlovák kollégáktól tudom, hogy a magyarok a parlamenti bizottságokban keményen dolgoznak. A magyarok érdekképviseletével kapcsolatban felkészülnek, de az össz-szlovákiai dolgok viszonylatában kevésbé. Nem foglalkoznak a privatizációs visszaélésekkel, vagy például a Szlovák Nemzeti Színházban történtekkel. Egy támogató nyilatkozat jó benyomást tett volna a szlovák lakosságra. Az ifjúságpolitikát illetően a magyar politikusok nem kíváncsiak a véleményünkre. Olvasói levél Inkább nagyobb nyudíjat adnának Hűséges olvasója vagyok a Vasárnapnak, és olvastam a nyugdíjasokról írt véleményt, amelyre muszáj vagyok írni. Én is nyugdíjas vagyok, és 2500 korona nyugdíjat kapok. Mindezt a 31 ledolgozott évemért! A 2 gyermekemre kaptam 6 évet, az együtt 37 év! 2500 koronából kifizetem a lakást, az 1200 korona, és 1300- ból vagyok kénytelen élni, ha ezt életnek lehet nevezni! Mert szerintem ez egy szenvedés az öreg éveinkre. Nem tudom, hogy egy hosszú hónapon át hogyan is osszam be, hogy jó legyen! 12 éve súlyos szívbeteg vagyok, állandóan magas a vérnyomásom, epére vagyok operálva és diétát kellene tartanom. Csak kellene, mert sajnos azt eszem, ami van, még úgy is van, hogy nincs mit! Egyedül élek és dolgozni már nem bírok, és ennyi nyugdíjból élni nem lehet! Pedig én is igyekeztem dolgozni becsületesen, és két gyermeket egyedül felneveltem. Huszonöt éve elváltam, mert a férjem ivott, ütött bennünket! És öreg koromra egyedül maradtam, és bizony, nagyon nehéz öregkor ez! A parlamentben ilyeneket kellene megtárgyalni, hogy Szlovákiában mennyi az öreg, szegény nyugdíjas! Nem pedig azt, hogy ki milyen nyelven beszél, és hogy legyen-e magyarság vagy nem? Inkább nagyobb nyugdíjat adnának az idős embereknek, mert azok megérdemlik, mert ledolgozták az életüket! De a sok fiatal munkanélküli meg szedi a sok pénzt és nem is akar dolgozni, mert azt mondja: minek? Amikor jön a postás és hozza a pénzt, és dolgozni sem kell érte, igaz? Biztosan nem vagyok egyedül, aki öreg éveire éhezik és nyomorog. Ez a szégyen az országra és nem az, hogy én magyarul beszélek, mert azért még lehetek, és vagyok is becsületes ember! Tisztelettel maradok, egy szomorú és szegény nyugdíjas. Név és pontos cím a szerkesztőségben Kedves olvasóink! Már többször jeleztük, hogy az Olvasói levél című rovatban - bármilyen érdekes véleményről, égető problémáról is írjon valaki sajnos nem közölhetünk névtelen leveleket. Azért sajnos, mert sok esetben kár a felvetett (és így félretett) témáért, egyéni, de közkinccsé tehető véleményért. Ezért csak arra tudjuk kérni Önöket, hogy ha csak lehet, vállalják bátran a véleményüket. Több olvasónknak üzenjük: a szerkesztőségbe érkezett leveleket, illetve azok íróinak címét nem szolgáltathatjuk ki, még „titokban” sem, mint azt egyik olvasónk kérte. A személyiségvédelem kényes portéka, a vélemény-nyilvánítás viszont szabad, az ország alkotmányában is rögzített állampolgárijog. Továbbra is várjuk leveleiket, észrevételeiket. A szerkesztőség Vasárnap
