Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-11 / 37. szám
2 1996. szeptember 11. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Lent és fent... Kövesdi Károly Ezerszer leírták a példát, hogyan oldotta meg az USA a faji türelmetlenséget egyetlen elnökválasztási időszak alatt. Ezerszer látjuk a cáfolatát, hogy a kérdés nem nyert megoldást, a faji türelmetlenség él és virul. Ezerszer leírhatjuk, hogy Szlovákiában az uralkodó garnitúra gerjeszti a másság iránti intoleranciát, azért a pártállam boldog éveiben is tapasztaltuk a sovinizmust. Egyenlőségjelet tenni a kórosjelenség és a pillanatnyi hatalom közé, a dolgok leegyszerűsítése. A probléma sokkal mélyebb gyökerű; visszanyúlik a nemzet emancipációs törekvéseinek hajnalába, amikor védekező előjellel hatott. A gond csak az, hogy a szuverén államiság elnyerése (ami ráadásul nem a nemzet belső igényéből fakadó beteljesülés volt) nem csillapította az el- nyomottság és kicsinység fóbiáját. Több generációnak kell felnőnie Szlovákiában ahhoz, hogy természetessé váljék a másság tisztelete, s az alantas csordaösztön fölé emelkedjék a tudásból, a műveltségből eredő bölcs nyugalom. Az életszínvonalcsökkenés, a társadalmi hierarchia felborulása nem kedvez az ilyen haladásnak. A szerény műveltségű tömeg által vezetőül megválasztott cinikus uralkodó réteg pedig nem azon munkálkodik, hogy pozitív irányt vegyenek a dolgok, hiszen érdekei ellen cselekedne. így tehát, mondhatnánk, a helyzet jó, de nem reménytelen, hiszen a csőcselék és az általa választott vezető réteg egymást feltételezi és egymás indulatait gerjeszti. Nehéz egyértelműen kijelenteni, ki uszít egymás ellen kisebbséget és többséget, kinek áll ez érdekében. A megoldást csak az jelentheti, hogy egyszer toleráns, művelt fők vezetik az országot, és Szlovákia is bekerül az euroatlanti struktúra védőernyője alá. Ez önmagában még nem jelentene végső megoldást, de legalább némi reménnyel kecsegtetne. Vendégkommentár Talán egy mosoly POKSTALLER LÍVIA __________ Ne mrég egy interjúban láttam mosolyogni a dalai lámát. A keleti filozófiák központi motívuma, tana a mosolygó, boldog emberről szóló tanítás. A derűs arc, nyűt tekintetű, nyitott lelkű ember elűzi magától az „ártó szellemet”, a rombolást. Nyitott lelkű ember, aki kész a be- és elfogadásra, a „megmunkált személyiség”, aki képes szembenézni önmagával, a világgal, a másik emberrel, aki törekszik arra, hogy megismerje önmagát és másokat. A tudatos ember, az ösztönein és indulatain uralkodni tudó ember - ő a mosolygó ember. Egy mosolygó embert nem lehet megütni. A dalai láma arcán láttam ezt a mindenségsu- gárzó, szelíd mosolyt. Ugyanakkor meglepő volt a tájékozottsága, ismeretei a világban zajló eseményekről. A világ tetején, a Himalája csúcsai közelében könnyű mosolyogni, mondaná a kelet-európai ember. Csakogy a kelet-európai ember aligha lenne képes arra az aszkézisre, amelyet a lámák átélnek: a negyvennapos étel-ital nélküli meditációra. Az önvizsgálatra, az önmegismerésre azonban valamennyien képesek vagyunk. Hány konfliktushelyzetet tudnánk elkerülni, ha indulatos pillanatainkban kívülről tekintetnénk önmagunkra! A kelet-európai ember arcáról sajnos hiányzik a mosoly. Mennyivel egyszerűbb lenne a szlovákok és a magyarok együttélése is, ha problémáinkról higgadt, mosolygós, tárgyilagos emberek vitáznának, kulturáltan. Sok konfliktust, nézeteltérést elkerülhetnénk, ha néha egy kicsit befelé is figyelnénk, nemcsak a világ zajára. A dalai láma szép mosolyát kívánom minden ember arcára. A szerző a Márai Alapítvány munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.isternet.sk/ujszo Amikor gyűlölni érdem... Ki szítja az ellentétet? Kapri nay Zoltán Nagyon sokan vitatkoztak már azon, hogy valójában létezik-e szlovák - magyar viszály, vagy csak a politikusok szítják. Sokan a politikusokat hibáztatják a helyzetért. Pedig a hibát először magunkban illene keresni. Sokan elmondták már (szlovák és magyar félről egyaránt), hogy fogalmuk sincs, hogyan fajulhatott idáig a helyzet és különben sem értik, az egyik népcsoport hogyan gyűlölheti a másikat. Aztán ezek az emberek általában hazafelé menet mégiscsak rákiabáltak egy-két romára, hogy „büdös cigány. Szóval nem vagyunk egyformák. A politikusok sem azok. Nem is lenne jó, ha egyformák lennének, bár ez attól függ, hogy kiről formáznák őket. Tény, hogy néhány szlovák és szlovákiai magyar politikus is fantasztikus módon tudja rontani azt a kapcsolatot, amelynek különben normálisnak kellene lennie. Az egyszerű ember abból ítél meg, hogy hogyan dolgozol, milyen a házad, hogyan neveled a gyerekeidet, miként viselkedsz a feleségeddel, menynyi földed van, milyen ember vagy. Az meg egyáltalán nem érdekli, hogy magyar, szlovák, román, zulu, csecsen, üzbég vagy, az a lényeg, hogy becsületes légy. Jó lenne, ha egyszerű emberek lennénk! © Létezik szlovák - magyar ellentét. Q Csak a politikusok szítják. a a Pálházy Péter, v ^ középiskolás diák Most nincs akkora szlovák - magyar ellentét, mint például két éve, mert akkor a buszon is megszólták az embert. De még mindig van. Az egyik osztálytársammal megtörtént, hogy a szkínhedek megverték a buszmegállóban, mert magyarul beszélt. Szerintem maga a viszály részben a politikusok műve. Egyes politikusok kimondottan kihasználják ezeket a szkínhe- deket bizonyos akciókra. Persze nyilvánosan erről senki sem tud. Úgyhogy elég zavaros itt a helyzet. a Bárt a Magda, középiskolai tanár Azt hiszem, van emberek közti viszály. A politikusok nagyban hozzájárulnak ehhez. Buta emberek mindenütt vannak, csak egy kis inspiráció kell nekik, és mindjárt megvan az ellentét. Bizonyára van valamiféle ezeréves antipátia, amit ma még jobban szítanak. Pedig ha most semlegesítenék, akkor csak buta emberek közti viszály lenne. Azt hiszem, a politikusok nagyban hozzájárulnak a szlovák-magyar viszony rontásához. Valljuk be, nem sokat törődtünk a nevelésével, de úgy látszik, valaki megtette helyettünk a Archleb Dániel, ** főiskolai hallgató Szerintem főként a politikusoknak tudható be, hogy létezik szlovák-magyar ellentét. Csák elkülönült egyének és kisebb csoportok vannak, akik tudatosan szítják az ellentéteket. Megtörténik itt is az utcán, hogy rászólnak valakire, ha magyarul beszél. Magyar ismerőseim Budapesten kérdezik, igaz-e, hogy itt a szlovákok vacsorára magyarokat esznek? A hétköznapi ember szerintem nem az szerint osztályoz, hogy ki milyen nemzetiségű. Szinte teljesen normális a viszony, leszámítva néhány kirívó esetet. Főképp az olyan politikusokét, akik olyan fénybe állítják a dolgokat, hogy itt teljes elnyomás van és semmi joga a magyar kisebbségnek. Aztán a bizonyos szlovák politikusok, akik mindig is szították az ellentéteket, mert ez jó elterelő manőver. Amíg az emberek a konfliktussal foglalkoznak, addig a fontosabb problémák figyelmen kívül kerülnek. a N. Kákarov Szilvia, ” szerkesztő riporter Nem igaz, hogy csak a politikusok rontják a szlovák-magyar viszonyt. Ha a kisebbségben levő magyarság elviseli, hogy őt a szlovákok imbecillisként kezeljék, akkor nincs baj. Nemegyszer tanúja voltam a „sprosty macTar”-ozásnak. Merem mondani ezt úgy, hogy a férjem szlovák. Jól ismerem a szlovákoknak a mentalitásukból fakadó tolerancia-határát. Náluk a tolerancia addig tart, míg hajlandó vagy engedni, amíg alkalmazkodsz, amíg azt teszed, amit ők akarnak. Ha te próbálsz követelni, akkor a tolerancia már elvész. Faluhelyen, ahol nem merül fel, hogy ki milyen nemzetiségű, valóban csak a politikusok szítják a viszályt. Viszont ott, ahol ez már benne van az emberekben - mondjam azt, hogy ahol két szlováknál több él - ez a kérdés mindig is volt és lesz. a a Gyurcsó Péter, v ** magánvállalkozó Szerintem csak egyes emberek szítják az ellentéteket, aztán van közöttük politikus is, meg egyszerű ember is. Nagyon sok helyen megfordulok, de eddig még nem tapasztaltam szlovák - magyar ellentétet. Azt, hogy van ilyen ellentét, csak a médiumokból tudjuk. Olvasói levél Érzelmes gondolatokról Kissé meghatódva olvastam Holop Zsolt Érzelmes gondolatok- „ötkarikás” szemmel című írásának első mondatait a Vasárnap 32. számának címoldalán. A szerző által idézett négy, nyolc évvel ezelőtti Vitray „üvöltözésekre”, hogy... ússz, kicsi lány, ússz!, vagy ... gyere drágám, gyere! még most is hátborzongatóan gyönyörű emlékekkel gondolok vissza mindazokkal, akik annak idején a televízió képernyője előtt velem együtt átélték e felejthetetlen pillanatokat. Pár héttel ezelőtt Atlantából, de jó volt megint Vitray szájából hallani az aggódó szavakat, hogy „Krisztikém, nem lesz ez túl erős 100 méter után?”, vagy „Most húzd meg Ágikám!”, a kenusoknak pedig „Gyurikám, Csaba, gyertek, az isten szerelmére!”. Azt viszont nem értem, hogy a szerző miért ír egy tehetséges, szimpatikus, fiatal sportoló, Kiss Balázs olimpiai aranyérme után bajokról, kísértésekről. Miért bűn egyesek szemében, hogy olimpiai bajnokunk olyan kijelentést tett, hogy a győzelmi dobogón állva az amerikai edzője iránt érzett tiszteletből a magyar zászló mellett szívesen látta volna az amerikait is? Balázs amerikai edzője éveken át tartó munkájával, a legjobb tudásával, „előre megfontolt szándékkal” magyar olimpiai bajnokot nevelt, azzal sem törődve, hogy a verseny során Balázsnak pont egy amerikai kalapácsvetőt kellett maga mögé utasítania. Biztos vagyok benne, hogy ezért őt Amerikában senki sem marasztalta el. Abban sem látok kivetnivalót, hogy egy sportoló, aki éveken át napi többórás edzésen az angolul beszélő edzőjével közösen ki tudja, hány ezerszer kiáltja az elvetett kalapács után a go, go, go-t, az olimpiai bajnokság döntőjében, a pattanásig feszült idegek harcában is ugyanígy ordítson a kalapács után. A szerző bezzeg felrótta , hogy Csollány Szilveszter amerikai olimpikonokat nevel. Nevetségesen ellentmondásos észrevételek ezek. Ami Kiss Balázs enyhe akcentusát illeti, megnyugtathatom a szerzőt, hogy Balázs négy év múlva sem fog „amerikaiul” beszélni. A sértő kijelentés előtt először olimpiai bajnokunkat kellett volna meghallgatni. Olvasom továbbá a cikket, hogy Magyar- országon „sok egyéb mellett a sportra sem jut pénz”. Teljes mértékben talán ez sem így igaz, hiszen Szabó Bence, aki most nem lett aranyérmes, az olimpia után azt nyilatkozta, hogy teljesen elégedett volt az olimpiára való felkészülési lehetőségekkel. Azt pedig végképp furcsállom, hogyan került egy kalap alá Egerszegi olimpiai diadala az alacsony népszaporulattal, a magas öngyilkos- sági aránnyal. Mindez talán külön cikkben jobban megállta volna a helyét úgy, ahogy a szerző is írta, ezek az adatok két kupacba tartoznak. Morvay Béla mérnök Mierová 1434/4 Galánta
