Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-11 / 37. szám
Politika 1996. szeptember 11. Újra albánul A parlament előtt a főiskolákra vonatkozó jogszabály Értelmiség-ellenes lépések sorozata Felfigyeltető belgrádi keltezésű MTI-hír: a koszovói albán diákok visszatérnek a szerbiai iskolákba. De nem arról van szó, hogy vége a vakációnak és kezdődik az iskolapad-koptatás. Sokkal többről: ezentúl az albán nebulók újra a tantermekbe merészkedhetnek, hiszen 1989-től, Koszovó autonómiájának megszüntetésétől, magánlakásokban szervezték meg az anyanyelvi oktatást. A szerb iskolahálózat mellett párhuzamosan létrehozott albán oktatási rendszert nem közpénzekből finanszírozták, hanem külföldi tehetős albánoknak évente mintegy 30 millió márkájába került a fenntartása. A szerb hatóságok úgy álltak bosszút az anyanyelvi oktatást mostoha körülmények között is vállaló albánokon, hogy értéktelen cedinek tekintették a magánlakások mélyén szerzett diplomákat. Ez az állapot jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugatra is ráijesztő mértékben nőtt a feszültség Koszovóban, sőt a boszniaihoz hasonló robbanástól tartott. Milosevics elnök figyelmét sem kerülhette el, hogy nyugati politikusok világosan megmondták, nem kérnek egy újabb háborúból a Balkánon, s a belgrádi politikus ráébredt: meg kell állapodnia az albán iskolákról. Miniszterelnöke úgy harangozta be az egyezséget, hogy „az albán gyerekek visszatérnek a szerb iskolarendszerbe”, amelyből tiltakozásként váltak ki az 1974-ben megadott széles körű koszovói autonómia 1989-ben történt megszüntetése miatt. A túlsúlyban albánok lakta tartományban most megszűnik a saját pénzből finanszírozott albán iskolarendszer. Az albán diákok azonban valójában nem a szerb iskolarendszerbe térnek vissza, hanem párhuzamos oktatási intézményeik ezentúl helyet kapnak az állami szerb iskolákban. Lám, olykor még a belgrádi önkényúr is megszívleli a külföld jótanácsait... Ki volt Sztálin? A Szovjetunió egykori teljhatalmú ura esetleg popsztár volt. Az ukrajnai Hmelnyickijben végzett közvéleménykutatás eredményei szerint ezt a bizonytalan és megdöbbentő választ adta a megkérdezett kétszáz 9 és 14 év közötti iskolás közül tizenegy. A megszólított gyerekek alig fele adott csak jó választ, 31-en azt felelték, hogy hóhér volt, tucatnyian pedig polgári foglalkozásokat neveztek meg. ANDRÁSSYSÁNDOR ___________ A napokban kerül a parlament elé a főiskolákról szóló törvénytervezet, melynek immár két változata van. Az egyiket az oktatásügyi minisztérium dolgozta ki, s nemigen vitatta meg az érintett egyetemekkel és főiskolákkal. A kormány mégis jóváhagyta a jogszabály tervezetét és semmibe vette a főiskolák javaslatát. Elérkezettnek látják az időt, hogy ellenzékieskedő rektorokat, főiskolai és egyetemi tekintélyeket fegyelmezzenek, megalázzanak. A kormány törvénytervezetének lényegéről sokat elárul az egyik ellenzéki szlovák politikusnak az a véleménye, amely szerint ha a kormány másként érvényesítené a hatalmát, akkor a főiskolák és egyetemek képviselőit ez a törvénytervezet nem háborítaná fel. A kormánykoalíció hajlamos arra, hogy értelmiség-ellenesen érvényesítse a hatalmát. Az értelmiség minden nem igazán demokratikus állam számára potendonális veszélyt jelent, hiszen logikus és meggyőző érveléssel tömegeket tud mozgósítani. A totalitárius államok mindig is gyűlölték és üldözték az értelmiséget. 1968 után is irritáló volt a kijelentés: „az értelmiség a nemzet lelkiismerete”. Mindezt felismerte az a szlovák kormány is, melynek előterjesztése alapján a parlament majd másfél tucatnyi olyan törvényt fogadott el, amelyek kifejezetten sértik az alkotmányt. Az alkotmány- bíróság foglalkozik ezekkel a törvényekkel, a Törvénytárban megjelenteti a fontosabb határozatait, Eljött az ideje, hogy fegyelmezzék az ellenzékieskedő rektorokat. de ez is csak egy olyan értelmiségi fórum, amelyet le lehet járatni a joghoz, a jogállam és a demokráciák működéséhez nem értő laikusok előtt azzal, hogy a neves jogászokból álló testület a szlovák demokrácia egyik beteg eleme. A szlovák kormány értelmiség-ellenes kiszólásai, intézkedései persze nem korlátozhatóak csak az egyetemek és főiskolák képviselői, az alkotmánybíróság elleni kijelentésekre. Ez a kormány, amikor tudomásul vette azokat a statisztikai felméréseket, amelyek szerint e végrehajtó szervet (mármint kormányt), avagy Őt (Meciart) az értelmiség nem támogatja, rögvest beindította az értelmiség-ellenes intézkedések sorozatát. Közéjük sorolhatók elsősorban az újságírókkal, a füg- geden lapkiadókkal szembeni retorziók, aztán jöttek az orvosok, a kereskedelmi jogászok, a Szlovák Televízió értelmiségi alkalmazottjai, az alapítványok (amelyek nem kis mértékben járulnak hozzá egy új, az államhatalomtól független értelmiség képzéséhez, létezéséhez), a színészek (akikről egy ismét funkcióba jutott pártállami káder úgy nyilatkozott, hogy ezek a 89-es forradalom elkényeztetett gyermekei, holott a főiskolákkal, egyetemekkel együtt inkább szülői voltak a rendszerváltásnak), a Szlovák Tudományos Akadémia (amelynek főbb intézeteit a Matica akarja „privatizálni”), egyes iskolák, világhírű múzeumok jogalanyiságának a felszámolása, a szlovákiai bírák szövetségével folytatott hosszadalmas konfliktusok... Mi jöhet még? Lapról lapra A lehetőségek ára ,A bővítés egyszerre politikai szükségszerűség és történelmi lehetőség”, idézte a közelmúltban a The Economist az Európai Unió vezetőinek állásfoglalását. E határozott elkötelezettséget sugalló nyilatkozatnak némiképp ellentmondanak azok az ugyancsak uniós vélemények, miszerint a keleti bővítés túlzott anyagi áldozatokat követel majd a jelenlegi tagoktól. Az EU-felvételi kérelmüket benyújtók közül csupán a kicsiny Málta és Ciprus, illetve a csatlakozásra már többször nemet mondó, de az arra valószínűleg visszatérő Norvégia és Svájc bebocsátása zajlana a le nagyobb zökkenő nélkül. A The Economist szerint a kelet-közép-európai országok gazdasági helyzete lényegesen rosszabb, mint volt például Görögországé, Spanyol- országé, vagy akár Portugáliáé . A brüsszeli bizottság tagjai nyugodtak. Szerintük csak 9 milliárd ECU többletre kell számítani az első esztendőben, ha minden jelentkező csatlakozik. Várhatóan engedniük kell a csatlakozóknak is. Előfordulhat, hogy az Unió velük szemben nem lesz olyan gáláns, mint a korábbi bővítésekor, aminek köszönhetően úgymond másodrangú tagokká válhatnak. A másik - s valószínűbb - lehetőség az, hogy hosszú átmeneti időszakokat jelölnek ki, amíg a jelentkezők tagjai lehetnek majd az EU-nak. Ez leghamarabb 2002-re várható. Az Európai Unióval ellentétben valószínű, hogy a NATO még ebben az évezredben megnyitja kapuit a többi közép-európai ország előtt, noha itt is felvetődik a bővítés költségének kérdése. A bővítés lehetséges forgatókönyveit szem előtt tartva, a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Kutatások Központja szakértői felmérték, hogy mibe kerülne a visegrádi négyeknek az atlanti tömbbe történő felvétele. A legolcsóbb megoldás az új tagok önvédelmi képességének fejlesztése volna. Ebben az esetben a bővítés 17 milliárd dollárba kerülne. A második lehetőség a légvédelem: a NATO vállalná, hogy szükség esetén azonnali légi segítséget nyújt a megtámadott új tagországnak, s erre 300 repülőgépet készítenének fel. Nyolcmilliárd dollárral kerülne ez többe, mint az előző elképzelés. Egy fokkal megy tovább a harmadik elképzelés: a közös védelem, ez csapatok azonnali küldését is előírja. Ez 42 milliárd dollárra emelné a bővítés költségeit. A negyedik változat esetén a NATO főhadiszállásokat és kiképzőtáborokat építene ki az új tagok területén. Ez 82 milliárd dollárba kerülne 10-15 év alatt. A NATO keleti bővítésének költségei (milliárd dollár*) Csapatok állomásoztatása Katonai infrastruktúra megteremtése NATO-erők felkészítése Kelet-európai erők felkészítése előretolt jelenlét 80 60 40 20 0 A The Economist grafikonja alapján Vonal alatt Asszimiláció Szűcs Béla ________________ Sz ülőföld, kivándorlás, asszimiláció. Gyakori szavak ezek ma a napi politikában, az újságok hasábjain. Sajnos, igazi tartalmukat nagyon sokszor félremagyarázzák, meghamisítják. Szinte naponta olvasunk ismert szlovák politikusok nyilatkozataiban is arról, hogy a nyugati országokban élő magyar kisebbségek miért nem követelnek maguknak autonómiát, többletjogokat, miért csak a Magyarországgal szomszédos államokat „zaklatják” újabb és újabb igényekkel. Jó lenne már magas politikai szinten nyíltan leszögezni, hogy alapvető különbség van a szülőföldjén ezer év óta élő népcsoport és a különféle okok miatt kivándoroltak, a más országokban letelepült népcsoportok között. A szülőföld az ősök hagyatéka, s a rajta születettek és élők szent kötelessége annak megőrzése, továbbadása az utánuk következő nemzedékeknek. Nem a magyar kisebbség tehet arról, hogy a szlovák népnek csak most sikerült az államalapítás és egyáltalán nem az ő bűne a határok korábbi megváltoztatása. Neki elidegeníthetetlen joga hagyományainak, kultúrájának, identitásának megőrzése, ápolása, fejlesztése és a bensőséges kapcsolattartás az anyanemzettel. Ez nem sértheti a szlovák nép nemzeti érzéseit, államalkotó tevékenységét. A kisebbség tagjai a mindenkori politikai határok között becsületes állampolgárként hozzájárulnak az ország fejlesztéséhez, boldogulásához, hiszen ez az ő érdekük is. Mi itthon vagyunk Szlovákiában, mi nem tegnap telepedtünk itt le, hanem őseink választották ezt a helyet, mint egykor a szlovák és más népek is. A szülőföld szeretete az az éltető erő, amely alapvetően segít megőrizni nemzeti hovatartozásunkat. A világon ma is szüntelen a kisebb-nagyobb népvándorlás. Ennek főleg két oka van: a kilátástalanság, a jobb megélhetés reménye s a politikai küzdés. Évtizedek során aztán a nyugati országokban is kialakulnak körzetek, városrészek, ahol nagy csoportokban élnek magyarok, máshol szlovákok, lengyelek stb. Itt aztán anyanyelvű újságok, kulturális egyesületek, sőt még iskolák is szerveződnek. Ezek a körzetek azonban sehol nem hasonlíthatók össze a határokon túl rekedt kisebbségekkel. A kivándoroltak önként vállalt sorsa a beolvadás, az asszimiláció. A második és harmadik nemzedék már csak magyar, vagy szlovák származását emlegeti, de új hazájának kultúráját vallja magáénak. Anyám Amerikába kivándorolt testvéreinek gyermekei már nem tudnak magyarul. A világ országaiból bevándoroltak amerikaiakká olvadtak a nagy kohóban. Ezeken a helyeken nehéz az identitás megőrzése. Aki kivándorol, az önként vállalja, hogy nem fog nemzetiségi jogokat, anyanyelvi tanítást és istentiszteletet követelni a kormánytól. A nemzetiségi kérdés legérzékenyebb problémája az asszimiláció. A többségi nemzet mindenütt beolvasztja a kisebbséget. A kérdés csak az, hogy természetes-e ez a folyamat, vagy a többség erőszakos és rafinált módszerekkel próbálja elnyelni a kisebbséget. Ez pedig az iskolákkal kezdődik. A magyar gyerek szlovák iskolába íratása nem nyelvtanulási, érvényesülési probléma, hanem átcsempészése egy másik kultúrába, amelyet gyerekfejjel önként még nem vállalhat. A vegyes lakosságú országban természetes dolog az asszimiláció és mindig a többségi nemzet, az állam kerekedik felül. Ezért hamisak a Matica-statisz- tikák a szlovákok elmagyaroso- dásáról. Ez egyes helyeken talán előfordulhat, azonban országosan a magyar gyerekek 20-30 százalékának a szlovák iskolába járatása dönti el a beolvadást. Nincs együttélés asszimiláció nélkül. Az itt élő magyarságnak azonban meg kell találnia azt az okos módot, hogy a több mint félmülió magyar miként őrizheti meg identitását. A hónapokkal ezelőtt készült fénykép tanúsítja, hogy a pedagógusok akkor még nem féltek a kormánytól. Az értelmiség-ellenes törvények meghozatala után az ilyen bátor kiállás egyre több veszéllyel jár. Archív-felvétel
