Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-04 / 36. szám
Politika 1996. szeptember 4. 3 Csecsenföld: a vérontás húsz hónapja Rombolnak, hogy újjáépíthessenek Dél-koreai politikusok pere Exelnök az akasztófán? Soros az euróról Lázadástól tart Az európai gazdasági és pénzügyi unióra vonatkozó tervek hibásak, s bár meg fognak valósulni, az Európai Unión belüli nagy munkanélküliség miatt lázadás törhet ki, nevezetesen Franciaországban, vélte a világhírű magyar származású befektető, Soros György. Szerinte Európának valóban szüksége van közös valutára, ám az ehhez vezető jelenlegi módszerek visszaüthetnek. „Hat hónappal ezelőtt fogadtam volna arra, hogy az egységes pénz bevezetését elhalasztják, vagy meghatározatlan időre el is napolják. Most viszont kész lennék fogadni arra, hogy az euro bevezetésére sor kerül a tervezett időben, 1999-ben, még ha az ehhez szükséges feltételeket módosítani is kell”, írta a merész és szerencsés tőzsdei lépéseiről ismert pénzmágnás a Párizsban megjelenő angol nyelvű napilap, az International Héráid Tribüné hasábjain. Úgy vélte, hogy a menetrendnek megfelelően az ezredforduló előtt valóban bevezetik az eurót, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy Helmuth Kohl német kancellár elszánta magát erre és a bonni politikus rendelkezik is a keresztülviteléhez szükséges politikai tehetséggel. Bécs és a NATO Népszavazás? Az osztrákok népszavazáson döntsenek az ország esetleges NATO-tagságáról, ezt javasolta az osztrák parlament elnöke. A szociáldemokrata Heinz Fischer szerint a demokrácia és a politika szempontjából igencsak vitatható lenne, ha az 1994-ben az Európai Unióhoz való csatlakozásra adott osztrák igenlő választ két-há- rom évvel később a semlegességre adott nemleges válasz törvényesítéseként használnák fel. Az augusztusban tartott legutolsó közvélemény-kutatás szerint az osztrákok hatvan százaléka mond nemet a NA- TO-hoz való csatlakozásra a 28 százalékos igenlő válasszal szemben, 12 százalék pedig nem tudott dönteni. Ötvennyolc százalékuk azonban úgy vélekedik, hogy a NATO- hoz való csatlakozás előbb- utóbb elkerülhetetlen lesz. P. Vonyik Erzsébet __________ „Meg k ell mutatnunk, hogy a Csecsen Köztársaság Oroszországban van és nem máshol”, vélte júniusban útban Csecsen- földre a kampányoló Borisz Jelcin. „Csecsenföld egyszer s mindenkorra Oroszország szerves része, lakosai pedig orosz polgárok”, fejtette ki tévéinterjújában Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő az orosz egységekkel hadban álló csecsének státuszáról. S nem érdektelen, miként vélekedik a Kreml új erős embere, a válság gyors rendezésével megbízott nemzetbiztonsági testületi vezető. Az az Alekszandr Lebegy tábornok, akit rossz nyelvek szerint Jelcin azért bízott meg a szinte lehetetlennel, a huszadik hónapjába lépő belháború záros határidőn belüli megfékezésével, hogy belebukjon. Lebegy azt nyilatkozta, hogy meg kell adni a csecseneknek a függetlenséget, mert egyedül így lehet a „háborút átadni a múltnak”. Véleményét megtetézte azzal, hogy a csecsenekkel ezentúl nem fognak az ultimátum nyelvén tárgyalni, miként az orosz belügyminiszter tette, aki augusztus utolsó előtti hetében 48 órát adott a csecsen főváros lakóinak, hogy elhagyják Groznijt. A csecsen főváros talán csak annak köszönheti, hogy nem hever teljesen romokban, hogy úton volt a helyszínre Lebegy, a nyugati kormányok pedig erélyes hangon követelték a békés rendezést. A német orvosok szerint súlyos egészségi állapotú elnök tímje Valakinek nagyonjó üzlet a háború folytatása... megszívlelhette azt, amit kertelés nélkül legutóbb Volker Rühe fejtett ki. A német védelmi miniszter szerint a csecsen válság ugyan az oroszok ügye, de ha Moszkva a nyugati világ partnere szeretne lenni, akkor a krízis megoldásának módja nemcsak rá tartozik. Ennek nyomán üthetett meg egészen békülékeny hangnemet egy hete Csemomir- gyin, aki szerint Moszkva indítványozza a csecsen vezetőknek, hogy öt év múlva tartsanak népszavazást a hovatartozásról, amikorra az észak-kaukázusi köztársaság már talpra áll a háborús megrázkódtatásokból. A miniszterelnök szerint az ország jogállásáról a népnek kell döntenie. A kormányfő népről, nem a csecsen népről beszélt. Megtörténhet, hogy nemcsak a csecseneket kérdezik meg, hanem a sokszoros létszámfölényben lévő Oroszország polgárait is. Ez esetben bárhogy is szavazzanak a csecsének, az orosz létszámfölény dönt. Úgy tudni, Moszkva kompromisszumot ajánlott: kivonják az orosz csapatokat, ha a csecsen felkelők meghatározatlan időre lemondanak a függetlenségi követelésekről. Ez mindkét félnek lehetővé tenné a győzelem látszatát. Ha megint csak a szavakkal való zsonglőrködésről van szó, akkor a csecsének tragédiájának újabb felvonásai következnek. S újfent a földdel teszik egyenlővé azt, amit a Groznijban dolgozó és az elhurcolás veszélyével naponta szembenéző külföldi építőbrigádoknak sikerült tatarozniuk a röpke tűzszünetek alatt. Mert bármilyen hihetetlen is, manapság a legjobb kereseti lehetőség a lerombolt Groznijban kőművesmunkát vállalni. Valakinek nagyon jó üzlet a háború folytatása: porig zúzzák a városokat. Hogy legyen mit újjáépíteni. Nem egészen fél évig tartott Dél-Koreábán az évszázad pere, amelyben két korábbi államfő ült a vádlottak padján: az 1981-88 között elnökösködő Csőn Tu Hvan és utódja, Ro Te Vu, aki a következő öt évben ült az államfői székben. A múlt hét elején megszületett a szöuli bíróságverdiktje: a 65 éves Cson- ra halálbüntetést mértek ki, míg a nála egy évvel fiatalabb Ro 22 és fél évi börtönbüntetést kapott. Az ország törvényei értelmében az ügy automatikusan fellebviteli bíróság elé kerül, s ha itt is jóváhagyják a korábbi ítéletet, akkor a fő vádlott Csonra kötél általi halál vár. Hacsak Kim Jong Szám jelenlegi elnök nem él azzal a lehetőséggel, hogy életfogytiglanira változtatja a legsúlyosabb büntetést, tekintve, hogy Dél-Ko- reában csak elvétve végzik az elítéltek bitófán. Ritkaság- számba megy a világban, hogy egyszerre két volt elnököt is perbe fogjanak, hogy egy exelnököt halálbüntetéssel sújtsanak. Lázadás és hazaárulás - Csőn esetében ez volt a két fő vádpont. Neki azért kellett viselnie a felelősséget, hogy 1979-ben katonai puccsal került hatalomra, majd egy évvel később vérbe fojtotta a demokratikus viszonyokat sürgető kwangzsui felkelést. Az elnök a tömegbe lövetett, s több mint kétszáz halott hevert a dél-koreai nagyváros utcáin, köztük sok lázadó diák is. E bűnök mellett szinte eltörpülnek a korrupció és titkos pénzalapok felhalmozását kifogásoló vádpontok. S itt megjegyzendő, hogy a két főkolompos és 14 tábornok mellett mamutcégek főnökei is a vádlottak padjára kerültek, köztük például a Daewoo és a Samsung cégek elnökei. A két vállalatóriás főnökei busás kenőpénzeket juttattak Ro Te Vu elnöknek, természetesen, nem önzetlenül. A vádirat szerint Ro ötéves elnöksége alatt 355 millió dollár pénzt fogadott el 35 dél-koreai nagyvállalattól. Dél-Koreában az utóbbi években nyílt titok volt, hogy a két exállamfő körül nagyon bűzlik valami, de az igazságszolgáltató szervek tavaly őszig nem tudtak lépni, mivel az érvényes rendelkezések nem tették lehetővé a volt elnökök bíróság elé állítását. Kim Jong Szám államfő döntő lépésre szánta el magát: utasítást adott olyan speciális törvény kidolgozására, amely megnyitotta az utat ahhoz, hogy tavaly november derekán Ro Te Vut letartóztassák. Ro nem ellenkezett, mély sajnálkozását fejezte ki, s közölte: vállalja a felelősséget és elfogadja a reá váró büntetést. Csont egy hónappal később tartóztatták le, miután nem ment el a bírósági idézésre, makacsul tagadta a vádakat. Lesz-e kegyelem Csőn számára, vagy akasztófán végzi - ez foglalkoztatja a közvéleményt. S az, hogy a példátlanul kemény ítéletek elősegítik-e a mindent behálózó korrupció felszámolását? Az ítélet kihirdetését hallgatja a két fő vádlott, Csőn Tu Hvan (a kép jobboldalán) és Ro Te Vu CTK/AP-felvétel Lázadás és hazaárulás volt Csőn ellen a két fő vádpont. Vonal alatt A kételyek szerződései Szűcs Béla ________________ Eu rópában Magyarországnak van a határokon túlra szakadt legnagyobb kisebbsége. Nagyobb, mint Szlovákia lakosságának a fele. Ezért érthető, hogy az anyaország megpróbálja megmenteni a beolvasztástól, igyekszik olyan politikát kialakítani a szomszéd országokkal, amely biztosítja indentitásunk megőrzését. Ez azonban igen bonyolult feladat. Egyrészt a túlfűtött hazai nemzeti öntudat megszállottjaival, másrészt a határokon túli nacionalistákkal kell örökös küzdelmet folytatni, amihez még társulnak a kisebbségi szervezetek, pártok elvárásai, reményei. Közben az egyesülő Európa árgus szemmel figyeli, mi történik tájainkon, sikerül-e demokratikus mederbe terelni a nemzetiségi politikát úgy, hogy konfliktusok, viszályok ne robbanjanak ki. Ezért is sürgetik az alapszerződések megkötését kölcsönös kompromisszumok alapján. A magyar kormány kettőt már aláírt (magyar-ukrán és szlovák-magyar), a harmadik körül most folyik a csetepaté, de úgy tűnik, lényegében ez is aláírásra kész. Ilyen körülmények között mit tehet a mindenkori magyar kormány? Keres egy olyan, mindkét fél számára elfogadható, kompromisszumot, amely biztosítja a kisebbségek fennmaradását, túlélését. Olyan ideális alap- szerződés pedig, amelyet támogat a két ország valamennyi politikai pártja, irányzata, nincsen. Elegendő a szlovák-magyar alap- szerződés hazai és magyarországi visszhangját végiggondolni. A magyar ellenzék harcias ellenkezése ugyan úgy tűnik, hogy a kisebbség érdekeit szolgálja, csak az a bökkenő, hogy a megvalósításának semmi reális alapja nincs. A nagyhangú hazafiaknak meg kellene éheniük a kisebbségi sorsot, a reális politikai helyzetet és látniuk kellene az elkövetkező évek kormányzási kilátásait, hogy megértsék, követeléseiknek csekély az esélye. Hasonló a helyzet a Magyar Koalíció követelményeivel is. Az itt élő magyarság érdekeit szolgálják, hiszen naponta látják a ránk nehezedő nacionalista nyomást, a kormány és a helyi hivatalok packázása- it, azonban alapszerződés nélkül ez még vadabb, gátlástalanabb lehetne. Politikai erőnk gyenge ahhoz, hogy útját áll- juk a nyelvtörvénynek, a területi átszervezésnek, a választási rendszer számunkra előnytelen megváltoztatásának. Erre csupán egy demokratikus kormányváltás adna lehetőséget, azt azonban valamennyien tudjuk, hogy erre belátható időn belül nem számíthatunk. Ezért ki kell alakítanunk egy olyan magyar politikai platformot, amely ezt az alapvető tényt figyelembe veszi. Ezen a helyzeten sajnos nem változtathat az anyaország támogatása, a kisebbségek összefogása, de még az európai struktúrák sem. Egyetlen lehetőség a számos kétellyel fogadott és bírált alapszerződésben rejlő kisebbségvédelmi lehetőségek kihasználása, a szlovák-magyar közeledés, a jószomszédi kapcsolatok építése. Igen, minél előbb tárgyalóasztalhoz kell ülnie Meciarnak és Hornnak, hogy az elmúlt hónapokban felgyülemlett fenntartásokat, félreértéseket tisztázzák és végre tartalommal töltsék meg az alapszerződést. Ideális alapszerződés nincs, de egy fennmaradásunkat biztosító jó együttélést teremtő megállapodás lehet a jelenlegi is. Én ugyanis nem tudom ma elképzelni a kisebbségek helyzetét nélküle. Talán évek múltán az európai struktúrákban más tartalmat is kaphat. Groznijban szinte nincs egyetlen ép épület sem. Az asszonyok romok között botladozva igyekeznek ivóvízért. CTK/AP-felvétel
