Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-04 / 36. szám
1996. szeptember 4. Háttér Afganisztáni borzalmak Háborús hegek a lelkekben A különböző afganisztáni iszlám csoportok 13 éven át harcoltak az ország marxista rezsimjének megdöntéséért. Ezt 1992 áprilisában sikerült is elérniük, s ezután egymás ellen fordultak. Mindez sok harcosnak és polgári személynek súlyos lelki traumát okozott. Tanulságos feleleveníteni egy bizonyos Shah Mohammed esetét, akinek a háború borzalmai súlyos mentális sérülést okoztak. A harcok idején a férfi feje mellett süvítettek el a golyók, a közelében rakéta csapódott be, nem messze tőle ért földet egy srapnel. S örökre megmaradt az emlékezetében az apja fájdalomkiáltása is. Shah Mohammed elmondta orvosának, hogy hallotta az azóta már meghalt apja kiáltását, akit azonban soha nem tudott megtalálni. A borzalmas emlékek a férfit szinte mentális szakadékba taszították. A mostani afgán valóság sem különbözik azóta sokban az említett férfi háborús élményeitől. A marxistákat megdöntő lázadók egymás közti négyéves harca következtében Kabul nagy része romokban hever, legkevesebb 25 ezer a halottak száma és egymillióra teszik a menekültek számát. Kabul egyetlen pszichiátriai kórháza is a háború áldozata, hiszen a főváros ellenőrzéséért küzdő frakciók harca során több találat és belövés is érte. A kórház betegei az udvar cementpadlóján fekszenek, fekete pokrócukba burkolóznak és ügyet sem vetnek a tikkasztó nyári hőségre. A kórtermekben egyszerű vaságyak állnak, az egyetlen komfortot az ötcentis habszivacs matracok jelentik. Ágynemű nincs, a betegek csak takarót kapnak. Shah Mohammed a súlyos lelki betegsége ellenére haza akar menni. Miután nem tud megnyugodni és egyre jobban követelőzik, az orvosok gyors intézkedéseket tesznek a lecsillapítására. Mohammed több éven át élt a Kabul környéki hegyekben. Onnan indította a rakétákat a völgyben lévő fővárosra. Gulbuddin Hekmatjar mozgalmához tartozott. Ez a muzulmán vezető négy évig próbálkozott azzal, hogy bevegye Kabult. Az idén tavasszal Hekmatjar felhagyott az ostrommal, miután már majdnem elpusztította a fővárost. Megállapodott régi ellenségével, Rabbani elnökkel, és most Hekmatjar a miniszterelnök és egyben az elnök szövetségese is abban a háborúban, amely tovább folyik a többi muzulmán frakció ellen. Sárin Savazik, a kabuli pszichiátriai kórház orvosa szerint az országban 17 éve tartó hábo- rú.megőrjítette az embereket, hiszen mindenki elvesztette valamelyik családtagját. A kórház új betegei gyakran nagyon agresszívek és végezni akarnak magukkal. Fegyveres őrök járják a kórház háromszintes épületét és igyekszenek megbizonyosodni arról, hogy a betegek nem tesznek-e kárt magukban vagy társaikban. A fővárosban maradt néhány pszichiáter azonban nagyon kevés kórházi felszereléssel rendelkezik. Többnyire gyógyszereket adnak be a háborús megpróbáltatásoktól meggyötört idegzetű betegeknek, hogy legalább elnyomják rossz érzéseiket és megnyugtassák őket. (Pan) A17 éve tartó háború megőrjítette az embereket. „Ne bigott politikusok, korlátolt párttitkárok írják elő, hogyan éljünk” Illések és pofonok üzenete CSÁKY PÁL _______________ 19 96, Budapest. A sportversenyek szurkolóinak szolid biztatásához szokott stadion falainak kemény decibelek feszülnek. Odalent, a színpadon visszafogott öregurak zenélnek. Némelyikük közelít a hatvanhoz, többen jócskán túl is vannak rajta. A nézők között is erősen képviselteti magát a közép- és az idősebb korosztály. Sima nosztalgia-koncert, mondhatnánk, ha nem látnánk ott a nézők között a fiatalok tömegeit is, ha nem tudnánk, hogy az a zene mára kétségkívül időtálló értékké vált. A koncert jelentősége túlnő önmagán, ha figyelembe vesszük azt a szerepet, amelyet ez a kultúra játszott a közgondolkodás megváltoztatásában. Akiknek egy generáció tapsolt: a Képzelt riport... főszerepében Tarján Györgyi Archív felvétel Századunk a sok pozitívum mellett iszonyatos folyamatokat is produkált. Századunk második felének kezdetére a hidegháború feszítő bizonytalansága vetette árnyékát. A volt szocialista táborban tort ült az ázsiai „szellem”, ám Amerikában is gyanú- sítgatták egymást és Európa nyugati felében is készültek az atomháborúra. S ekkor történt valami: a korábbi jazzhullám rokonaként megjelent a rock and roll, majd később a beatzene. Generációk érezték akkor, hogy ez a jelenség az emberi lét egyik újabb alapkódját jelentheti. Légy laza, szeress és ne háborúzz, gondolkodj és cselekedj szabadabban - üzente mindenkinek ez az újabb kultúra, amely a korlátok ellen emelte fel a szavát. Ne hagyjuk, hogy bigott politikusok, korlátolt párttitkárok írják elő, hogyan kell élnünk - hirdették, s a mentalitás beivódott az új generációk tudatába, s jelentősen hozzájárult a demokratikus gondolkodás kiszélesítéséhez. Nem volt ez ennyire tudatos folyamat. Mi az iskolai szünetekben a Metró-Omega-Illés hármas miatt pofoztuk egymást, a hosszú haj és a farmernadrág hordásának szabadságáért küzdöttünk. A hatalom azonban pontosan tudta, miről van szó, s mivel ebben az üzenethordozásban az Illés járt az élen, nem véletlen, hogy legtöbbet az ő számaikból tiltottak be. Ma nevetni tudunk azon, miért lehetett kényelmetlen a hatalomnak a Még fáj minden csók című dal. A Ha én rózsa volnék Bródy-dalról nem is beszélve; a lánckerék-ta- posta utca képe nem a legkényelmesebb érzéseket váltotta ki ötvenhat elárulóiban. Déry Tiborunk is ráérzett erre a hullámra. Képzelt riportja egy amerikai pop- fesztiválról egyszerre avantgárd és magyar, szól egy új nemzedék életérzéséről és a magyar ötvenhatról. Ez az üzenet érvényét nem veszíti, s ha valaki ma, Szlovákiában élő magyarként, újraolvassa Ginsberg Üvöltés című versét, ezer oka van, hogy a hideg futkározzon a gerincén. Voltak e folyamatnak világpolitikai kockázatai is. Azok a hatalmak, amelyek a társadalmi manipulációt politikájuk alapjának tartották, nagyon ügyesen fel tudták használni a saját érdekükben. Emlékezzünk csak vissza: nem voltak-e sokak számára szimpatikusak a hatvanas évek diák- mozgalmai, az amerikai háborúellenes megmozdulások? Len- non békedala lassan klasszikus értékűvé vált, mint ahogy a vietA láncke- rék-taposta utca képe kényelmetlen érzéseket vál- tott ki ’56 elárulóiban. nami háborút elítélő Hair néhány dala is. S nem ismerték-e el Nyugaton is, hogy Magyarországon az ötvenhatos árulót, Kádárt, a nép akár egy titkos választáson is újraválasztaná? A hetvenes-nyolcvanas években hitetlenkedve olvastuk Bibó mondatait, hogy a politikában huzamosabb ideig nem lehet hazudni, hogy a hazugságra épülő rendszert előbb vagy utóbb eléri a végzete? Láttuk, a Brezsnyev- féle élőhalottak nemhogy egy országot, de hovatovább önmagukat sem képesek irányítani. Mégis: a legtöbben lassú változásokban reménykedtünk. Ám a történelem igazsága kegyetlen. Bibónak lett igaza: a hazugságra épült rendszert nem lehet megreformálni. Újabb téma az, hogy mi következett - következik ezután. Néhol iga- zabb, néhol hazugabb rendszerek, s mivel a nép számára már a választás lehetősége is megadatott, a nyolcvankilenc előtti állapotoktól eltérően most már azt sem lehet mondani, hogy itt eleve „lerendezett” mérkőzésekről van szó. Fuku- yamának messze nincs igaza, a történelem folytatódik, s alakításában mindannyian részt veszünk; még az is, aki azt mondja, elegem van az egészből, s megpróbál begubózni. Ebben a folyamatban óriási az értelmiség és a közéleti fórumok szerepe: a nép ugyanis megtéveszthető. Ne feledjük, hogy a németek például 1942-től kezdtek el megbűnhődni azért, mert 1933-ban Hitlert hatalomra segítették. A történelem ítél is, s felfedi az összefüggéseket. Ma már tudjuk, hogy a hatvanas-hetvenes évek diákmozgalmai mögött nagyrészt a szovjet KGB állt. Akkor a diákoknak szurkoltunk, ma remegve gondolunk arra, mi lett volna, ha mégiscsak győznek, ha meginognak a nyugati demokráciák. Es döbbenetes a rendszer vezetőinek sorsa! Ceaucescu gyakran ment el a végletekig - a sorsa is ilyen irányban teljesedett be. Husák és Honecker végnapjaikban szörnyen meghasonlot- tak. S Kádár? Beleőrült lelkiis- meret-furdalásaiba, a kivégzettek emléke ötvenhat után nem hagyta érintetlenül sokat próbált pszichéjét sem. Többen kérdezik, mikor fogják Kelet-Európábán úgy megbecsülni nagyjaikat, mint a világ boldogabb felén Adenauert, De Gaulle-t, Churchillt? Egyikük sem volt szeplőtlen, de nagyságukat mégsem vonják kétségbe. Úgy látszik, mégis van különbség igazságra és hazugságra épülő politika között. A történelem ítélni fog: a hazugságon alapuló lét hordozhat pillanatnyi előnyt, de perspektívája sohasem lesz. A hazugságra épülő rendszert előbb vagy utóbb eléri a végzete. A nevadai sziklaalakzatok olykor bizarr elnevezésekre ösztönöznek. A világ leghíresebb, 78,8 méter hosszúságú természeti sziklaképződménye a mai napig névtelen. Archív-felvétel Ragaszkodtak a Kuplerájhoz, hogy ne kelljen ujjal mutogatni a Rosszlányra Térképtabuk az Egyesült Államokban A szex meglehetősen ritka, a keblek már gyakoribbak, de alig zavarnak valakit, jobbára csak a nyomorék szó borzolgatja a kedélyeket. Ez az összegzés az Egyesült Államok térképén található földrajzi nevekre vonatkozik. A nevekből adódó esetleges probémákkal pedig a Földrajzi Nevek Testületé foglalkozik. A Reuter hírügynökség munkatársának térképtabutúrája szerint viszonylag kevés dolga van a testületnek a belföldi nevekkel, jelenleg a legtöbb munkát a volt Szovjetunió adja, a széthullás utáni változások pontosítása. Előfordul ugyanakkor évente 5- 10 hazai reklamáció, sérelem, panasz is. A legutóbbi egy patak névváltoztatási kérelme miatt merült fel: egy mozgássérült texasi lakos szerette volna, ha sorstársai előtti tisztelgésképp Cripple Creekre módosul a szomszédságában csordogáló csermely neve. A cripple magyarul nyomorékot jelent, s bár az Egyesült Államokban igen elterjedt pataknév, összesen 67 van belőle - mi több, az egyik legismertebb és legelterjedtebb dalocskának is ez a címe -, ezúttal sokan ellenezték, hogy még eggyel szaporodjon a Cripple Creekek száma. Á meglévők ellen ugyanakkor eddig még senki sem emelt kifogást. Általánosan sértő minősítés miatt eddig két név került le örökre a térképek színéről az Egyesült Államokban. A Niggert 1963- ban tiltották be, a Jap (japcsi) elnevezést négy évvel később. Helyettük a Negro és a Japanese nevek kerültek a térképre. Az illetékesek szerint lehet, hogy nemsokára a Negro is megszűnik, mivel lakossági javaslatok érkeztek a Negro-tó nevének Affoamerikai-tóra történő megváltoztatására. A szex nem számít igazán tabunak az amerikai térképeken, ez a szó mégis csupán kétszer bukkan fel, akkor viszont „kimagaslóan”: Szex-csúcs (Sex Peak) és Szexcsúcs-kilátó formájában, mindkettő Montana államban. Ami a kebleket illeti, tíz van belőlük: akad Mell-hegy, Mellsziget, továbbá állati mellek, mint Medvemell-hegy és Csirkemell-meredély. A vulgáris kifejezések alig okoznak gondot. A Fattyú-kanyon vagy forrás miatt sosem érkezett panasz. 12 Szajha nevű patak csordogál, sőt egy ilyen nevű hegy is akad. Vihart kavart ugyanakkor a Kupleráj-rét. A hatóság ezt az elnevezést rosszlányra finomította, ám a helybéliek nem akartak a „Rosszlányon taposni”, ujjal mutogatni rá a térképen, és ragaszkodtak a Kuplerájhoz. Visszakapták! 1983 óta Rosszlány nincs, csak Kupleráj van az Egyesült Államokban. (Panoráma)
