Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-14 / 33. szám
1996. augusztus 14. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Madárfészek Az 1978-as sikerfilm, az Őrült nők ketrece és annak színpadi változata után az Oscar-díjas rendező, Mike Nichols elkészítette a maga verzióját. Hogy ezúttal nem kelt visszatetszést az „amerikanizálás”, elsősorban a nagyszerű színészeknek, Robin Williamsnek, Gene Hackmannek, a Bro- adway-sztár Náthán Lane- nek és Dianne Wiestnek köszönhető. Jó ötlet, hogy az alkotók némi politikai felhangot kevertek az ismert történetbe. Armand (Robin Williams), a Madárfészek nevezetű bár tulajdonosa évek óta élettársi kapcsolatban él a mulató transzvesztita sztárjával, Albertiéi (Náthán Lane). Együtt nevelték föl Armand fiát, Vált, aki azzal a hírrel állít be „szüleihez”, hogy nősülni készül. Jövendőbelijének apja az erkölcsök zord őrzőjeként ismert, konzervatív szenátor, Keely (Gene Hack- man). A menyasszony szüleinek látogatása - bár a fiú kérésére Armand igyekszik titkolni hajlamait és életformáját - komikus helyzetek sora után óriási botrányba fullad. „A családi érték olyan fogalom, amelyet egyetlen csoport sem sajátíthat ki magának. Filmem arról szól, hogy milyen a jó család, hogy akik szeretik a hozzátartozóikat, mi mindenre képesek” - nyilatkozta a rendező. Rosszlány lesz Darylből Daryl Hannah az amerikaiak szemében amolyan „bez- zeggyerek” volt. Egyfelől azért, mert szinte minden filmjében pozitív hősöket játszott - hol egy kedves sellőt, hol a Cyrano modem feldolgozásában Roxane-t -, másrészt amiatt, mert az ifjabbik John Fitzgerald Kennedy barátnője volt, s mindenki álompámak tartotta őket. A szerelem azonban csak John édesanyjának haláláig tartott. Bár ő megígértette a fiatalokkal, hogy egybekelnek, fiacskája nem tartotta meg adott szavát, azóta valósággal falja a nőket. Hannah pedig... Szóval, Daryl rossz útra tévedt. Igaz, csak egy film kedvéért. A korábban is csak nagy- nagy rosszindulattal molett- nek nevezhető, harmincöt esztendős színésznő kilenc kilót leadott, s szerepének megfelelően fekete harisnyát, hosszú bőrcsizmát és vadító minit öltött. Tudniillik a Last days of Frankié the Fly (magyarul: Frankié légy utolsó napjai) című filmben egy prostituáltat alakít. Hannah rendkívüli intenzitással készült a forgatásra, Los Angeles minden valamirevaló pornósztárjával és utcalányával találkozott, élményeiket meghallgatva „rakta össze” a figurát. Gózon Francisco: „Apám magyar, anyukám görög, én elsősorban venezuelai vagyok...” Fényes a múltja, a messzi Caracasból jött Gózon Franisco (balról) és Gothár Péter Karlovy Varyban, a Thermál Szálló teraszán Milos Fikejz felvétele Szabó G. László _____________ Há rom játékfilmet fényképezett eddig: Pacskovszky József Esti Kornélját, Gothár Péter Hagyjállógva Vászkáját és Kol- tai Róbert Szambáját. Három filmért operatőr ritkán kap ennyi elismerést. Főleg nem hazai vizeken, ahol a célszalagot két világnagyság: Koltai Lajos és Ragályi Elemér tartja. Gózon Franisco óriási nyeresége a magyar filmnek. Sajátos látásmódjával, grandiózus képi világával új színeket, új formanyelvet hozott a vászonra. Caracasból jött Budapestre. Ereiben magyar és görög vér folyik, de amikor azt kérdezem tőle, apai vagy anyai ágon kötődik-e jobban Európához, lágy magyarsággal annyit mond csupán: „En elsősorban venezuelai vagyok”. Venezuela gyönyörű, izgalmas ország, folytatja. De forrongó és veszélyes is. Átalakulóban van, mint egész Latin-Amerika. „Az én történetem a szüleim történetével kezdődik. Az pedig szép és megható. Apám ’56 után, hajóval ment ki Venezuelába. Egy koncerten ismerkedett meg az anyukámmal; ott lobbant fel köztük a szerelem. Apám számára különös lehetett ez a pillanat, hiszen egészen addig rengeteget gyötrődött. Úgy érezte, talán mégis vissza kellene jönnie. Erre találkozik egy görög lánnyal, és beleszeret. Csakhogy a görög lánynak lejárt a vízuma, és el kellett mennie. Az ENSZ-ben dolgozott, és mindig máshova küldték. Amerikába, Afrikába... Apám meg csak írta a leveleket. Aztán ultimátumot küldött neki, hogy jöjjön már, ez így tovább nem mehet. Anyukám megbeszélte a szüleivel, és elindult Venezuelába. Mire odaért, megszűnt a bevándorlási lehetőség. Trinidadban találkoztak, épp a karnevál idején. Egy hetet töltöttek a szigeten, és Caracasba már úgy utaztak, mint félj és feleség. Szerintem nagyon édes emberek. Imádunk együtt lenni. Otthon a testvéreimmel is spanyolul beszélünk. A szüleim döntése volt ez. Mi nem tanultunk sem görögül, sem spanyolul, amíg gyerekek voltunk. Apám és anyukám azt akarták, hogy mi otthon érezzük magunkat Venezuelában. Ők nagyon hálásak az országnak, mert új otthont adott nekik. Ezért nem tudok mást mondani én sem, csak azt, hogy venezuelainak érzem magam. Persze, hogy furcsa... Nekem is az. Főleg, ha az elmúlt tizenegy évet veszem. Amióta több időt töltök Európában, mint Latin-Amerikában. Ez a tizenegy év, huszonegytől harminkettőig nagyon fontos időszak az életemben. Budapesten lettem felnőtt, és itt kaptam meg az operatőri diplomát.” Caracasban, a gimnázium után fizika szakra jelentkezett Gózon Franisco. Két év után azonban úgy döntött, otthagyja az egyetemet. Előbb felnőtteket tanított ími-olvasni, aztán egy filmklub tagjaként vetítéseket szervezett a főváros szegénynegyedeiben. Apám építész, nagyon sokat rajzoltunk együtt. Á grafikai főiskolát ennek köszönhetem. Ez még Caracas, igen. Budapestre ’85-ben jöttem. Akkor még nem beszéltem magyarul. Az első év iszonyú nehéz volt. Véget ért az óra, és sírva fakadtam utána. Azt hittem, én ezt a nyelvet soha meg nem tanulom. Ráadásul jött a tél. Életem első tele. Hideg volt. Bementem a meleg helyiségbe, és rögtön elfogott az álom. Hetente háromszor a filmtörténet legértékesebb darabjait nézhettük. Én mindig, mindegyiken elaludtam. Az órákon sem bírtam ébren maradni. Kínos volt. Ott ültem az első sorban, és örökké aludtam. Esténként, éjszakánként ugyanis mindig a magyarral bajlódtam. Caracasban, a nyolcvanas években, még nem volt filmfőiskola. Most már van. Csak nem olyan nívós, mint a budapesti. Apámat meglepte, hogy idejövök, de támogatott anyagilag is. Bár megjegyezte: szép lassan le fogja venni a kezét rólam. És a nagymamámról még nem is beszéltem! Amíg élt, nagyon jó barátok voltunk. Három éve, hogy meghalt. Túlzás nélkül mondhatom: igazi csúcsnagymama volt. A hétvégéket rendszeresen nála töltöttem. Találkoztunk mi már korábban is, még mielőtt Pestre jöttem volna, beszélni viszont nem tudtunk. Csak puszilgattuk egymást. Főiskolás koromban, azáltal, hogy megtanultam magyarul, kiteljesedett a kapcsolatunk. Miközben a szilvás gombócot vagy a mákos nudlit csinálta, az angol királyokról beszélt meg a római császárokról. LentA Kiskunhalason. Van a családunknak Venezuelában egy nagyon jó barátja. Apáca. Zárdában él, de gyakran meglátogat bennünket. Ő fogalmazta meg egyszer, hogy Isten visszaküldte a gyermekét Magyarországra. A nagymamához. Apám ugyanis pontosan annyi idős volt, amikor elment, mint én, amikor Budapestre jöttem. Huszonegy éves. Az én helyzetem persze összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint az övé volt. Én jöhetek-mehetek a világban, nekem egyik országot sem kell örökre elhagynom.” Pacskovszky József Esti Kornéljában pompáznak, pezsegnek a színek, Gothár Péter Vászkájá- ban kopottak, nyüstöltek. Itt a nyelvöltögető abszurd, ott a líra, a lebegő költőiség. „Rembrandt és Vermeer valóban gyönyörűen bánnak a fénnyel, de Degas-ról se feledkezzünk meg. Tőle is rengeteget tanultam. Főleg, ami a komponálást illeti. A fény talán azért is olyan fontos számomra, mert fényes a múltam, és Venezuelában hétágra süt a nap. Lehet, hogy a sötétebb tónusokig is eljutok majd. Közép-Európa nagyon sok lelket beárnyékolt már. Az Esti Kornél színeit Lengyelországban egyáltalán nem szerették. Ott a fényképezés olyannyira az árnyékokra épül, hogy azt mondták rá: nekik ez sok. Nem tudom, lehet, hogy igazuk van. A Vászka színvilágát ketten találtuk ki. Gothár Péter és én. Nagyon sokat gyötörtük a képeket. Ehhez a textúrához viszont kimondottan ez illik. A pasztell. És a karcolt, rombolt képek sora. Az operatőrnek szerintem az a dolga, hogy a filmet szolgálja. Ezt teszem én is. Most Budapesten, aztán, ha lehetőségem nyílik, majd Venezuelában is. Remélem, egyszer otthon is látni fogják az itthoni filmjeimet. Szeretném megmutatni nekik. Elvégre ez az én névjegykártyám. És Caracasban is operatőr szeretnék lenni.” Közép-Euró- pa nagyon sok lelket beárnyékolt már. Sokat ígérő komolyzenei és könnyűzenei koncertek között válogathatnak fiatalok és idősebbek Pozsonyban Mit kínál a következő hetekben a szlovák főváros? Mislay Edit ________________ Ne m kényeztetett el bennünket az idei nyár. Már ami az időjárást illeti. A nap szerelmeseinek be kellett érniük kevesebbel. Bár az év ezen szakában a városok többnyire kiürülnek, Pozsonyban most is gondoltak azokra, akik a nyári hónapok folyamán hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodnak. Az immár hagyományosnak számító pozsonyi kulturális nyár gazdag programmal várta-várja az érdeklődőket. Nézzük, mi maradt még a szlovák főváros tarsolyában augusztus utolsó két hetére. Elsősorban bizonyára a könnyed szórakozást kedvelők indulnak el augusztus 16-án a Strkove- ci-tó partján található szabadidőközpontba, ahol aznap este lesz a West Karaoke Show. Hogy mit is takar a karaoke kifejezés? Zenei kísérlettel és képernyőről leolvasható szöveggel énekelheti kedvenc slágereit az, aki amatőrként - legalább egy napra - énekesi babérokra pályázik. A komolyzene kedvelői augusztus 17-én két koncert közül választhatnak. A Zichy-pa- lota udvarán Gábriel Simko zongorajátékát hallgathatják, vagy a pozsonyi vár Zenetermébe látogathatnak, ahol B. Frederiksen dán orgonaművész ad hangversenyt. De ne feledkezzünk meg a Kla- risszák koncertterméről sem. Az igazi, vájt fülű zenerajongók figyelmét biztosan nem kerülte el, ám a kevésbé szemfüles közönségnek talán nem haszontalan megemlíteni, hogy e helyszínen a nyáron minden hét első napján komolyzenei koncert zajlik. Akik mindeddig lemaradtak róla, azoknak még két alkalommal van lehetőségük idelátogatni. De ne feledkezzünk meg a fiatalokról sem. Egész augusztusban rockzenétől hangos a Du- na-part. A ligetfalusi oldalon, a Vidámpark mögötti pódiumon váltják egymást péntekenként a zenekarok. Remélhetőleg a rockegyütteseknek nem kell attól rettegniük, hogy koncertjüket elmossa az eső. Négyen várnak még szereplési lehetőségre: augusztus 16-án a Bloody Mary, egy héttel később, 23-án a Krokoband, augusztus 30-án pedig az Alfa és a Druhy náklad együttesek. És végül, de nem utolsósorban, ajánljunk valamit a dzsesszrajongóknak is. Peter Lipát bizonyára nem kell bemutatni e műfaj kedvelőinek, hiszen évek óta a hazai dzsessz kiválóságai közé tartozik, koncertjeit mindig nagy érdeklődés kíséri. Akik már nem fértek fel Két koncert között: az óváros az augusztus 2-i dzsesszhajó- ra, azoknak most valamivel többet kell utazniuk, hogy láthassák és hallhassák a kitűnő zenész-énekest. Augusztus 25- én ugyanis a dévényújfalui szabadidőközpont vendége lesz Peter Lipa és vele együtt a Rock Time Jazz Bánd. A pozsonyi kulturális nyár befejezéseként a dzsessz kedvelőinek a nem kevésbé kiváló Adriana Bartosová koncertje jelenthet emlékezetes estét. Az énekesnő augusztus 31-én lép fel a Zichy-palotában. Nos, bár a nyárból csupán röpke két hetünk van hátra, zenei élményeket azért még bőven gyűjtögethetünk...
