Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-14 / 33. szám
Kultúra 1996. augusztus 14. 13 Iskolai könyvtárosok hetedik nyári akadémiája Győrött, nemzetközi részvétellel Miről álmodik egy érsekújvári tanár? Szinte kedvem lett volna megcsípni magam... Strba Sándor Strba Sándorné ____________ Az MKE Könyvtárostanárok Szervezetének lelkes vezetőgárdája az idén is megszervezte az iskolai könyvtárosok VII. nyári akadémiáját a győri Apor Vilmos Római Katolikus Iskolaközpontban Könyvtár az iskolában - iskola a könyvtárban címen. A gazdag és színes rendezvény- sorozat programja a „hagyo- mány-megújulás-jövőkép” hármas jelszó jegyében tekintette át az iskolai könyvtárak történetét, valamint a nemrég elfogadott NAT-ból adódó feladatok és szakmabeli problémák esélyeit. Külön rangot adott ennek az akadémiának az a tény is, hogy a gazdag szakmai élményt jelentő előadások a milleniumi ünnepségek keretei között hangozhattak el. A különböző felekezeti iskolák történetének bemutatásából rám a legnagyobb hatást Bánhegyi Miksának, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár főkönyvtárosának előadása tette. A lenyűgöző előadásmód és a gazdag tartalom egy Szentgyörgyi Albert által megfogalmazott gondolatot juttatott eszembe: „Az iskola feladata, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” Ezek a gondolatok ugyanis nemcsak Bánhegyi Miksa remek előadói képességére voltak jellemzőek, de a ma is aktív tímárként működő főapát tanári tevékenységére, egész emberi mivoltára. Nagyon tanulságos és gazdag információt nyújtottak az akadémiára meghívott külföldi vendégek beszámolói is: Peter Grenco (USA), Sorén Roerup és Annali- se Hoff (Dánia), valamint Heiz Buch- müller (Ausztria), akik előadásukban •az iskola és a könyvtár külföldön betöltött szerepéről, eddig elért eredményeiről tájékoztattak bennünket. A velük való személyes találkozás és baráti beszélgetés gazdag szakmai és emberi élményt jelentett számomra. A színes és gazdag programokat egy Mozart-Haydn-hangver- seny, kiállítások megtekintése és könyvtárlátogatás is tarkította. Számomra igen tanulságos volt a határokon túl élő iskolai könyvtárosok szakmai tájékoztatója, gondjainak és problémáinak feltárása. Könyvtárosként tudom, hogy milyen fontos a gyermekek könyv- és könyvtár- használóvá nevelése. Hiszen ez a szórakozás mellett az ismeretek szerzésének egyik eszköze is. Ámulva és csodálattal néztem meg az Arany János Általános Iskola könyvtárát és oktató-nevelő gárdájának munkáját. Őszintén mondom, irigyeltem gazdag kézi könyvtárukat, mely- lyel a mi járási könyvtárunk (Érsekújváron:) nem veheti fel a versenyt, még ha a szlovák nyelvű kézikönyveket is hozzászámítom, akkor sem. Sajnos. Nagyon tetszett, hogy a pedagógusok odafigyelnek a tanulók könyv- és könyvtárhasználatára, valamint az itt elvárt viselkedésére is. (Mennyi felszólítás írásától lennék megkímélve és mennyivel jobb munkát tudnák végezni, ha nálunk is így lenne!) Mikor Mohai Lajos programfejlesztő előadását a Szirén programrendszerről meghallgattam, szinte kedvem lett volna megcsípni magam, hogy nem álom-e ilyen adatbázis működtetése. Az előadó meggyőzött bennünket, hogy ez már ma is megvalósulhat, és felvázolta a jövő lehetőségeit, melyek ma még különösen egy szlovákiai könyvtáros vágyálmaiban valósulhatnak csak meg. Nagyon hasznos és érdekes találkozó volt. A szakmai ismereteken kívül új barátságok, ismeretségek is kialakultak. Köszönet érte a rendezőknek és a támogatóknak, akik részvételünket is lehetővé tették. Olvasás szeretet nélkül - ez talán a legnagyobb bűn a lélek ellen. Heti kultúra Régészeti leletek Római kori ásatások Szőny-Vásártéren Az egykori római Brigetio városához tartozó épületek feltárását kezdte meg 1992-ben a budapesti ELTE BTK Régészettudományi Intézete és a dél-komáromi múzeum. A Szőny-Vásártéren azóta rendszeressé vált feltárómunka során nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő leletek kerültek elő. Ezek legjelentősebb darabjai azok a freskók, melyek az egyik lakóház helyiségének omladékái közül származnak. Közülük is kiemelkedik a lovas Ne- reidával díszített színes mennyezetfreskó, amely a római falfestészet ragyogó darabja. Ugyancsak idesorolhatók azok a bacchikus portrék is, amelyek a bor és vidámság római istenének, Bacchusnak a kíséretébe tartozó alakokat ábrázolják. Az ásatások során előkerült nagy mennyiségű freskótöredéket azóta is a budapesti Képzőművészeti Főiskola avatott kezű restaurátorai gondozzák, munkájuk gyümölcse ma már látható a nemrégiben megnyílt dél-komáromi múzeum római termében. Az egykori Pannónia provincia tehát továbbra is „ontja” kincseit, mindannyiunk gyönyörködtetésére. (trugly) A lovas Nereida. Freskórészlet. Évforduló Tízéves a kassai Árvácska Mintha csak tegnapelőtt lett volna, hogy Csergőné Szűcs Piroska, valamint Furik Rita elültették Kassa betonrengetegének egyik szerény méretű virágágyásában az első árvácskákat; s mintha csak tegnap lett volna, hogy a gondozásukat rábízták a Pribék Gábor és Pazderák Emőke házaspárra. Pedig sok víz lefolyt a Hemádon, amíg az Árvácska gyermektánccsoport - a helyi magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium, valamint a Csemadok -szervezet egyik ékessége - tízéves lett. A születésnapi évforduló alkalmából nem rendeztek a városban virágkamevált, sem tűzijátékokat. Csupán e virágágyás helyét jól ismerő és tisztelő kis népcsoport ünnepelt - tapsolt az egyik hétköznap délután rendezett jubileumi műsor szereplőinek, valamint előkészítőinek, rendezőinek. Hetven fiatalt úgy, olyan élvezettel játszani, mint ahogy azt a Pribék házaspár vezette csoport tette, illetve teszi, nem mindennapi látvány. A kassai Árvácska eddigi létével is igazolta: a betonrengetegben is talál magának helyet, megél és ékesíti környezetét, ha gyökere minél erőteljesebben kapaszkodik az ősi, számára leghonosabb, legéltetőbb talajba. Gazdag József Regény V alahonnét távolról egyre erősödő berregés hallatszott. Lázár nem merte megkérdezni, miért a heves integetés, inkább óvatosan kinyitott egy üveg baracklekvárt és mutatóujját segítségül híva lakmározni kezdett. A semmitmondó, többszörösen meghamisított hírek után (amelyeket ráadásul visszafelé olvastak be) egy kerek fejű, verejtékező homlokú, borostás alak ragadta magához a mikrofont.- Ha nem lenne tábornoki egyenruhában, hát azt mondanám, hogy ez Zuzmó! - álmél- kodott Lázár. - Ez a reszelős, borízű hang... kísérteties!- Zuzmonov admirális- és em- bernagyról beszélsz? - fordult hátra Shaomi. - Szeretnél vele találkozni?! Netán már ismeritek egymást? Az írónak nem volt ideje válaszolni. A képernyőn egy különös fantomkép tűnt fel.- Ez a rajz meg rám hasonlít - mondta az író gyermekes örömmel, de lehet, hogy csak a baracklekvárban található cukor választott ki az agyában örömérzetet keltő hormonokat. Boldogsága azonban nem tartott sokáig.- Kvazár Lázár névre szóló úde- véllel érkezett az országba, de Angyal a körhintán Z. Németh István 12. rész nem ez a valódi neve. Negyven év körüli, körülbelül 185 centi magas, flanelnadrágot, fehér cipőt és kék zakót viselt. Menekülés közben az Oázis borozóban felejtette a bőröndjét. A férfi Ausztráliából érkezett, államellenes felforgató tevékenységet folytat, politikai merényletekre készül és rendkívül veszélyes, az egész világon körözés alatt álló hírszerző. Vigyázat! Fegyver van nála! Aki jelenlegi tartózkodási helyéről bármit is tud, azonnal értesítsen bennünket a... Shaomi hol a képernyőre, hol Lázárra meredt, miközben egy félroncs helikopter jelent meg a ház fölött.- Ezek megőrültek... - nyögte Lázár. A nő magánkívül volt az örömtől. Csókok özönével halmozta el az író fejét, miközben kéjesen kiejtett, félig érthetetlen suttogások hagyták el az ajkát. Aztán visszapattant az ablakhoz, és őrülten lengetni kezdte a „zászlót”.-Ide! Ide! Gyorsan! Ügyesen elkapta a feléje dobott kötélhágcsó végét, majd ellentmondást nem tűrő hangon közölte a szerencsétlen, sokkos állapotban üldögélő Lázárral, hogy minél gyorsabban tegye meg ezt a kis artistamutatványt.- Én? - hörögte az író, pedig teljesen nyilvánvaló volt, hogy hozzá intéz felkérést. - És... és hova megyünk, ha szabad kérdeznem?- Most nincs idő magyarázkodásra! - lihegte Shaomi, és olyat csípett a száját tátó férfi karjába, hogy az egy lerövidített fohász keretében Istennek ajánlotta a lelkét, becsukta a szemét, s valami csodálatos módon, kipróbált kaszkadőrként kezdett mászni a kötéllétrán. A nyugdíjkorhatáron rég túllépett fém szitakötő vad dübörgéssel igyekezett fennmaradni a levegőben, bár néha már-már úgy látszott, hogy a következő pillanatban nekicsapódik a ház oldalának, s többé nem repül sehova. L ázár maga is meglepődött, amikor épségben helyet foglalt a pilóta mellett. Shaomi fürgén követte, majd csapzott hajjal zuhant az ülésre. Még a kötélhágcsó felhúzásával bíbelődött, amikor az Új Álszent Gyülekezet nevű szekta vezéregyéniségei kitódultak az erkélyre, s tehetetlenül nézték, ahogy a nő elrabolja „szent emberüket”.- Shaomi! - sipította az Utolsó Próféta kétségbeesetten. - Gyere vissza! Ezt nem teheted! Ezt nem teheted velünk!- Dehogynem - mormogta a nő, s intett a pilótának, hogy ha lehetséges, sürgősen tűnjenek el innét. Az író kapaszkodott, amibe csak tudott, a térde még mindig remegett, s hogy egy kissé megnyugtassa magát, hol a baracklekvárra gondolt, hol pedig a kimondhatatlanul szép Shaomira. Mindkettőjükkel kapcsolatban nagyon édes tapasztalatokat szerzett. , Amennyire szép, annyira őrült is” - gondolta az utóbbiról, s nem tudta, hogy ezen most sírnia vagy nevetnie illenék-e. Rábízta magát a Sorsra. Nyolc éve hegymászás közben majdnem leszédült egy magas sziklaoromról. Öt éve egy sportrepülőgép zuhant vele a tengerbe, amit sérülések nélkül úszott meg. Két éve elsüllyedt a hajó, amelyen utazott - ő túlélte. Pár hónapja megpróbálták kirabolni, két revolvergolyó is elfütyült a füle mellett, haja szála sem görbült. Most hazalátogat, erre állandóan szökésben van, vérdíjat tűznek ki a fejére, közveszélyes bűnözőként tüntetik fel... Jól mondta az öreg Zuzmó. Olyan, mintha egy zavaros, utópisztikus regény kellős közepébe csöppent volna.- Jól van?! - kiabálta a fülébe Shaomi.- Jól! - kiáltotta vissza nem túl nagy meggyőződéssel. - Elárulná, hogy hova megyünk?- Egy esküvőre vagyunk hivatalosak! „Furcsa - gondolta Lázár mosolyogva -, mintha azt értettem volna, hogy esküvő... Mert oda gyalog is eí lehet menni, nem kell hozzá egy ilyen repülő kávédaráló...” Meg aztán különben sem volt úgy öltözve. város siralmas látványt nyújtott, az író inkább Shaomit nézte. Lehet, hogy ez a tündér nem szereti, ha bámulják? De hát ha valaki férfi, egy ilyen nő mellett a bőre bizseregni kezd, a fantáziája kibírhatatlan frekvenciákon vibrál, s legszívesebben nyüszítene szégyenében, hogy szeretni kíván! (folytatjuk) Prikler László felvétele
