Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-11 / 6. szám
Jean-Claude Van Damme Tizenöt évvel ezelőtt egy busz keresztezte a sikerekhez szokott izmos fiatalember kocsijának útját, mire az kiszállt az autójából, és helybenhagyta a mit sem sejtő szegény sofőrt. Az utasok gyalog mentek tovább, a fiatalember szőnyegkereskedő apukájának pedig sok pénzébe került, hogy a buszvezető ne emeljen vádat fiacskája ellen. Jean-Claude Van Damme - merthogy róla van szó - több ilyen ’’főpróbát” is tartott Belgiumban, mielőtt világhírű akciósztárrá vált volna Amerikában. Testalkata és mersze adott volt, hiszen kick box bajnokként nem igen akadhatott egyenrangú ellenfele. A tanulás nem nagyon érdekelte, a testével viszont annál inkább törődött. Amikor tizenkilenc évesen feleségül vett egy temperamentumos és tapasztalt venezuelai hölgyet, két legyet ütött egy csapásra, ugyanis az asszonynak menő konditerme volt. Jean-Claudunk tejben-vajban fürdött, nem volt más dolga, mint hogy izmait fejlessze. Aztán amikor már elég szépnek és elég izmosnak érezte magát, irány Amerika! Ott ugyan nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt hősünk elképzelte. Nem ő volt az egyetlen, aki sportolóként ki akart tűnni a tömegből, s bizony hat éven át dugdosta egészalakos, fürdőgatyis képét a producerek autójának üvegtörlője mögé, mégsem történt semmi. A várva várt sikert egy akrobatamutatvány hozta meg. Jean-Claude épp pincérként kereste kenyerét. Az étterem bejáratában megjelent Menahem Golan, híres vértől csöpögő filmek még híresebb rendezője és producere, mire elébependerült egy pincér, villámgyorsan spárgát csinált, s magabiztosan kijelentette: “Én vagyok az, akire a legújabb filmjében szüksége van!” A folytatás ismert. Jean-Claude ma a belgák büszkesége. Maga is elégedett sorsa alakulásával. Harmincnégy éves, állandóan forgat, van három gyermeke, most fogyasztja negyedik feleségét, anyagi gondokat nem ismer, ráadásul őt tartják a legszebb fenekű férfinak - a nők természetesen. S mi a szép fenék titka? Hát természetesen a torna! Van Damme szerint a legegyszerűbb ülőgumó formáló gyakorlat, ha a tárgyalt izmot egymás után sokszor megfeszítjük és elernyesztjük, s ebben az a jó, hogy bárhol végezhető. Ágyban, asztalnál, sorbanállás, vezetés... közben. Ő persze hűségesen edz tovább. Speciális nyújtógyakorlatokat végez, rugalmassága gumiemberi szintet ér el. Szívesen hívják őt különböző küzdősportgálákra, hiszen jelenléte emeli az esemény presztízsét, ő pedig szívesen megy épp soros barátnője vagy felesége társaságában. Most épp Darcy LaPierce fotómodell az új asszony, egészen piciny kisfiúk anyukája. Hősünk mondja: „Ez az a nő, akivel le szeretném élni az életemet”. Persze ezt már az előző hölgyeknél is mondta. Legnagyobb szív- fájdalma, hogy feleségei ki nem állhatják egymást, pedig ő úgy képzelné el az igazi családi idillt, hogy együtt lennének valamennyien. Ám a nők buták - ezt is Jean-Claudunk mondja -, ezért az idill egyelőre elmarad. Hát ilyen kedves fiú ez a Van Damme. De az tény, hogy sztár, s a sport és a kitartás tette azzá... LAMPL ZSUZSANNA Újsághírt „A pozsonyi Perugia Szállóban ünnepélyes keretek között adták át az augusztusi atlantai paraolimpia szlovákiai résztvevőinek szóló nevezési okmányokat. A rokkant sportolók tizedik nyári játékain negyvennégy tagú küldöttség képviseli színeinket. A versenyzők névsora: asztalitenisz: Gáspár László (mozgássérült), ...” Sötét öltönyben, ingben, nyakkendőben várakozik ránk a paraolimpiai bizottság irodájában. Minden jel arra vall: nagy nap ez a mai, de még mielőtt az ünnepi szorongások vennék hatalmukba, visszacsalogatom abba a világba, ahol kiérdemelte, hogy címeres mezt öltsön magára, és készülhessen élete első ötkarikás versenyére.- Édesapám jól játszott, és már gyerekkoromban eljártam vele az Ipolysági asztaliteniszcsarnokba - kalauzol sportpályafutása meghatározó állomására Gáspár László, aki tavaly bukkant elő az ismeretlenség homályából. Vegyes párosban országos bajnoki címet szerzett ¿gravóákovával, de amire még többen felkapták a fejüket: a dániai Hillerodeban kategóriájában megnyerte a mozgás- sérültek Európa-bajnokságát. Korábban csak szűkebb pátriájában meg a sportág bennfentesei ismerték. A ma huszonöt éves fiatalember évekig a hazai ranglista huszadik helye körül tanyázott, nem és nem tudott betömi a közvetlen (csehszlovák élvonalba. Mióta a mozgássérültek között versenyez, alig akad legyőzője. Mikor észreveszi, hogy a rendellenesség nyomait keresem rajta, jobb lábára mutatva ad pontos diagnózist:- Három és fél centivel rövidebb, mint a másik. De emiatt még nem versenyezhetnék a mozgássérültek között, ennyi kevés a besorolásra. Nekem a lábfejem sem mozgékony és lábszárizomzatom sincs kellően kifejlődve. Ezzel együtt már beleférek a legalacsonyabb fokozatú kategóriába. Mivel veleszületett testi hibáról van szó, megkérdezem tőle, mennyi tudatosság volt sportolói pályájának kialakításában?- Egyáltalán semmi. Apám már hat-hét évesen elvitt magával pingpongozni, én meg mentem, mert tetszett nekem. Ráadásul folyton az egészségesekkel versenyeztem. És csak velük, már kilenc éves koromtól. Minden jött spontánul, egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy mást kellene csinálnom. Csupán az átütő sikerek maradtak el. Évek múltán nem akarom az okokat boncolgatni, már nem is érdekelnek. Aztán nyolcvanötben felkeresett valaki a mozgássérültek szövetségéből, és elhívott egy tornára, melyet megnyertem. Lengyelországban kellett volna folytatnunk, de nem lett belőle semmi. Akkoriban még gyerekcipőben járt nálunk ez a mozgalom. De kilencvenegyben vagy kilencven- kettőben már leigazoltak, a IAMES Bratislava sportolója lettem. Utána egymást követték a tornák, többnyire László elsőségével. Bár korántsem volt annyi versenye, mint egészséges vetélytársai között, de azért fokozatosan megnyílt előtte a világ. Eljutott Angliába (Mozgássérültek Világjátéka), Belgiumba (TOP 12), az Egyesült Államokba (US Open), majd a dániai kontinensviadalra, s mindannyiszor a győzelemnek örülhetett.- Előtte öt éven át Eperjesen játszottam. Mindig tudatában vagyok annak, hogy mozgássérülésem hátrányos számomra, de mikor asztalhoz állok, teljesen mindegy ,ki az ellenfél. Nem teszek különbséget. Mindegyik ellen egyforma bedobással ütöm, pörgetem vagy adogatom a labdát. A győzelem reményében. Eleinte azt hittem, a rokkantak között GÁSPÁR LÁSZLÓ a mozgássérült asztaliteniszezők között aratja a babérokat / könnyűszerrel aratom majd sikereimet. Azóta rájöttem: egyáltalán nincs így, mert az ellenfelek nem akarnak belenyugodni győzelmeimbe, és szinte valamennyi versenyen ígérgetik, hogy legközelebb már olyan asztaliteniszezőt hoznak magukkal, aki képes lesz megverni. Folyton új arcokkal jelennek meg például a svédek, de a németek és a franciák is sorra küldik kiszemelt nagyágyúikat, ám egyelőre egyikük sem tudott felülkerekedni. Ki tudja kivel rukkolnak elő legközelebb az ázsiaiak. Konkrétan Kína, vagy a koreaiak, akikkel még sohasem találkoztam. Egy évvel a nemzetközi porondra történt berobbanásom után, azaz kilencvenháromban az egyik viadalon a franciák kamerával rögzítették szinte valamennyi mozdulatomat. Az ilyesmi nálunk elképzelhetetlen lenne. Amint megjelenek a versenyen, máris orvosi vizsgálatnak vetnek alá, mert azt szeretnék elérni, valahogy szoruljak ki a mezőnyből. A franciák már kétszer bakot lőttek, így a legutóbbi Európa-bajnokságon a németek húzták elő ezt a kártyát, s megint (Vlado Gloss felvételei) gyengének bizonyult. Lábedzettségemet jelzi, hogy közel mindkettőnek azonosak a nyomásparaméterei. Ebben az is közrejátszik: gyerekkorom óta sportolok. Az asztalitanisz mellett kosaraztam, röplabdáztam, s mikor a kezembe nyomták a külön tornaórák látogatásáról szóló igazolást, azt rendre eldobtam, és mentem labdázni a többiekkel. Kilencvennégyben visszatért Ipolyságra. Feleséget Eperjesről hozott magának, fiuk kétéves. Lakásra várnak. Jelenleg a SAAG Sahy kerületi bajnokságban pingpongozó csapatát erősíti. Azt nem firtatom, hányadik a honi ranglistákon, ám annyit elárul, hogy a mozgássérült asztaliteniszezők között az abszolút világélvonal hetedik helyén áll, katagóriájában a finn Jokinen és a francia Pichon mögött a harmadik. Eperjesen elsajátította a számítógép-kezelői szakmát. Nem a csodamasinák műszaki része érdekli inkább, hanem a gazdasági dolgok. A könyvelés, a bérelszámolás, a számlázás... Szülővárosában jelenleg az Euroexport-import Kft. raktárnyilvántartását végzi. Természetesen számítógépen.- Nem ez a kedvtelésem. A pingpong jobban érdekel. Ipolyságon elfogadható körülmények között készülünk. Van hol edzeni, világos a terem, folyik a víz és az öltöző is rendelkezésünkre áll. Tovább nem szükséges részletezni. A mozgássérültek között egyre javulok. Tapasztalatom aranyat ér. Fiatalabb ellenfeleim talán jobb körülmények közepette készülhetnek, de többnyire mindegyiküket legyőzöm. Elvétve becsúszik egykét vereség, mint az őszi Európa-bajnokság nyílt versenyén is, ahol egy spanyoltól kaptam ki. Vele azelőtt még soha nem találkoztam. Ott és akkor ő volt a jobb. Mindenhol mindenki arra vár,hogy győzni fogok, ezért egyszerűen nem lehet megbotlanom. A felelősség terhe alatt időnként már én is mindenfélére gondolok. Azzal megyek egy-egy nemzetközi versenyre, hogy nyerni akarok, a végén aztán nyernem kell, ami jóval bonyolultabb feladat. Atlantába is a győzelemért utazom, legalább saját csoportomban aranyérmes akarok lenni. Erre nagyon számítok. Kézszorításkor azzal búcsúzunk, hogy a paraolimpia után feltételezhetően újra lesz miért találkoznunk. Mert egy ötkarikás diadalról mindig hálás dolog nyilatkozni és írni egyaránt. J. MÉSZÁROS KÁROLY iinozum x o sur ANDERSEN VISSZATÉR. Harmincöt éves korában újra az észak- amerikai profi jégkorongliga színpadára lép Glenn Andersen, az Edmonton Oilers egykori kiváló jobbszélsője. Az elmúlt idényben még a St. Louis Blues mezét húzta magára, majd egy ideig Európában profiskodott, ahonnan decemberben tért haza. A bajnokság végéig a Vancouver Canuks szerződtette, állítólag 300-400 ezer dollárért. FELKÉSZÜLETLENÜL. Kemény szavakkal bírálta Mary Pierce szereplését az ausztrál nyílt teniszbajnokságon edzője, Nick Bolletieri. Az ismert amerikai szakember egyben bejelentette: nem fogja tovább felkészíteni a kiszámíthatatlan francia hölgyet. „Még arra sem volt joga, hogy Melboume-be utazzon, és ötkilós súlyfelesleggel próbálja megvédeni tavalyi elsőségét. Rosszul játszott, így nem csoda, hogy már a második fordulóban kiesett. Őszintén mondom, Mary idén felkészületlenül érkezett Melboume-be.” zábransky, a bombázó. Idén Csehországban is megrendezték a Kelet-Nyugat jégkorongmérkőzést. A csillagok külön versenyen mérték össze lövőerejüket, s a legnagyobb bombázónak Libor Zábransky (Nyugat) bizonyult: a legjobb kísérlete során a műszer 153,19 km/órát mutatott. A számontartott lövősebességek listáját az egykori NHL-kiválóság Bobby Hull vezeti, 184,7 km/órával. OLIMPIAI BÉKE Jugoszlávia és egykori tagállamai megegyeztek abban, hogy felhagynak az ellenségeskedéssel, és az olimpiai mozgalomban ezentúl partnerként tisztelik egymást. A NOB lausanne-i székházában Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia és Szlovénia olimpiai bizottságai együttműködési szerződést kötöttek. Közeledésüket - tekintettel a közelgő atlantai játékokra - Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai bizottság elnöke kezdeményezte. KLUBELADÁS. Új tulajdonosok kezébe került két neves észak-amerikai profi jégkorongklub: Steve Gluckstem és Richard Bürke vásárolta meg a Winnipeg Jets csapatát, amely az új idénytől Phoenixbe költözik. A Dallas Starsért új gazdája, Thomas Hicks potom 84 millió dollárt fizetett. TÓMBA REFORMJAVASLATA. Alberto Tómba olasz olimpiai bajnok egy nyilatkozatában sportága, az alpesi sízés forradalmi megváltoztatása mellett állt ki. Azt akarná, hogy a versenyeket nagyobb városokban rendezzék, olyan helyeken, ahol megfelelő repülőtér és szállodahálózat áll rendelkezésre. Szerinte népszerűsítené az alpesi sízést, ha egy versenyen belül kevernék a számokat: az első fordulóban műlesiklásban, majd a folytatásban óriás-műlesiklásban csapnának össze az indulók. Ugyanakkor jelezte, idén még nem vonul vissza. „1997 sportolói pályafutásom kiváló ki- csúcsosodása lehet.”
