Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
1996. január 7. GYEREMEKVILÁG PE RRAULT V olt egyszer egy özvegyasszony s annak két lánya. A nagyobbik arcra is, lélekre is az anyjára ütött, olyannyira, hogy aki látta, meg sem igen tudta különböztetni egymástól őket. Egyformán rútak, egyformán kevélyek voltak; senki sem bírta ki a közelükben. A kisebbik viszont szakasztott szegény édesapja volt, éppolyan kedves, éppolyan jólelkű, amilyennek azt ismerték életében, s ráadásul szép is, képzelni sem lehetett volna szebbet. Az ember többnyire azt kedveli, aki hasonlít hozzá. így volt ezzel az özvegyasszonnyal is. Bolondult illusztrációja a nagyobbik lányáért, és sehogy sem állhatta a kisebbiket. Kint etette a konyhán, és látástól vaku- lásig dolgoztatta. Sok minden egyéb munka mellett szegény lánynak napjában kétszer vízért kellett mennie a forráshoz, jó félmérföldnyire a háztól; majd beleszakadt, míg a nehéz korsót hazacipelte. Egy szép napon, ahogy a forráshoz ért, töpörödött anyóka lépett hozzá, és inni kért tőle.- Adok, adok, kedves jó anyókám - mondta a lány. Megmerítette a korsót ott, ahol a legtisztább volt a víz, és az öregasszonynak nyújtotta; meg is támasztotta neki a karjával, hogy könnyebben igyék belőle. A nénike húzott egyet a korsóból, aztán így szólt:- Olyan szép, olyan jó, olyan derék lány vagy, nem állhatom meg, hogy meg ne ajándékozzalak - merthogy tündér volt, és csak azért változott öreg parasztasszonnyá, hogy próbára tegye a lányt. - Azt adom neked ajándékul, hogy eztán, valahányszor szólasz egyet, vagy egy szál virág, vagy egy drágakő hulljon ki a szádból. A lány hazament a vízzel; anyja meg már a küszöbön várta, és szidni kezdte, hogy olyan sokáig időzött a forrásnál.- Bocsásson meg, anyám - mondta a lány amiért így elmaradtam. Alighogy kimondta, két szál rózsa, két szem gyöngy és két pompás gyémánt hullott ki a szájából.- Hát ez meg mi? - ámuldozott az anyja. - Ha jól látom, gyöngy meg gyémánt hullik a szájadból! Hogy van ez, lányom? Most nevezte életében először lányának ezt a lányát. Az meg nagy ártatlanul rendre elmesélte neki, mi történt vele a forrásnál, s közben csak úgy záporozott szájából a gyémánt.- No - mondta az asszony -, akkor nyomban elküldöm oda a kedves lányomat is. Nézd csak, lelkem, mi hullik minden szóra a húgod szájából; ugye, szeretnéd, ha te is tudnál gyémántot szólni? Nem kell egyebet tenned érte; menj hamar a forráshoz, meríts belőle, s ha egy szegény öreg anyóka vizet kér tőled, adj neki inni.- No hiszen — nyelvelt a nagyobbik lány -, még hogy én menjek a forráshoz!- Pedig mégy, méghozzá tüstént! - ripakodott rá az anyja. A lány engedel- meskedett, de mo- Jk rogva, kellette- jw|l nül. Fogta a £ÉgL legszebb ezüst- korsót, amit csak a házban talált, azzal indult a forráskúthoz. Alighogy odaért, pompás ruhába öltözött, szépséges hölgy lépett ki az erdőből, és inni kért tőle. Ugyanaz a tündér volt, aki a húgának is megjelent, de most királynői köntösben; így akarta kipróbálni, meddig vetemedik a lány gonoszságában.- Éppen azért jöttem, hogy fűnek-fának vizet adjak! - mondta az kevé- lyen. - Meg azért hoztam magammal ezt az ezüstkorsót, hogy mindenféle puccos dámákat itassak belőle! Hogyisne! Aki szomjas, igyék maga!- Látom, nem tudsz tisztességet - szólt a tündér harag nélkül. - Hát ha ilyen fennhéjázó vagy, és egy szikra jóság sincs a szívedben, gonoszságod jutalmaként eztán valahányszor szólasz egyet, kígyók s békák hulljanak a szádból. A lány hazament; anyja a küszöbön várta, és már messziről feléje kiáltott:- No, lányom, mi van veled?- No, anyám, mi volna?- vágott vissza hegyesen a lány, s azon nyomban két kígyó meg két béka ugrott ki a száján.- Szent ég - sikoltott az !4it anyja —, mit látok? Ennek is az a hitvány húgod az oka; no de megfizet érte! Kapta a sodrófát, s rohant, hogy elverje a kisebbik lányt. Az, szegény, a közeli erdőbe menekült. Ott talált rá a királyfi, vadászatról hazatérőben; meglátta, elámult nagy szépségén, és faggatni kezdte, miért sír, s mit keres szál egymagában a sűrű erdőben. - Jaj, uram - sóhajtott a lány -, anyám elől futok, az kergetett el a háztól! S öt-hat gyöngy meg gyémánt hullott a szájából. A királyfi tovább firtatta a dolgot, s ahogy a lány sorra elmondta, mi történt vele, mind jobban s jobban megszerette; azt is fontolóra vette, hogy senki ember lánya nem hozhat nagyobb hozományt a házhoz, mint aki gyöngyöt- gyémántot tud szólni; hazavitte hát apja palotájába és feleségül vette. ogy a nagyobbik lánnyal mi történt? Azt úgy megutálták, hogy még a tulajdon anyja sem tűrte meg a háznál. Világgá ment a szerencsétlen, de hiába keresett helyet magának, nem fogadta be senki. Rónay György átdolgozása TANARAK KÖPTÉK „Még néhány percet elrabolnék a szünetből, de majd a legközelebbi órát annyival tovább tartom.” „Nem elég a feladatot szóban megoldani, mert azt nem tudom beszedni.” Ha még nem tudnád... (Rácai) Ugyanez a helyzet a szárazföldi állatokkal is: nem élnek meg tengervízen. De mi a helyzet a tengeri h as z - nálásá- val kiválasztja a szervezetből a felesleges sót, s az így keletkező folyadék a teknős szemén át, nagy sós könnycseppek formájában távozik. teknőssel, hiszen ő nem válogathat az italban? Mit tehet szegény? Sír. Bár a sírás maga nem szokta megoldani a bajt, számára ez a jó megoldás. Néhány évmillió alatt ugyanis e teknős kifejlesztett egy mirigyet, amely minimális folyadék felAz ember, bármennyi tengervizet iszik, egyre szomjasabb lesz. A szervezet ugyanis csak egy bizonyos mennyiségű sót bír el, a többit a vese segítségével kiválasztja. Ehhez azonban jóval több folyadék kell, mint amennyi adott mennyiségű tengervízzel a szervezetbe Üjévi köszöntők Új esztendő, vígságszerző, most kezd újulni, újulása víg örömet most kezd hirdetni. Víg napokkal, bor-búzával látogass minket, mi is néked úgy szentelünk víg esztendőket. (Nagyszalonta, Bihar megye) A hajnali harangszónak gilingalangója hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója. Azért friss jó egészséget, bort, búzát és békességet adjon Isten bőven ez új esztendőben! (Hahót, Zala megye) Rácz Noémi rajza Ezt kívánjuk az új esztendőre Minden jóval teli zsákot, kalácsodba diót, mákot, kövér disznót az óladba, lakjon jól apraja-nagyja, melegítsen a kemence, el ne hagyjon a szerencse. Gondolkodom, tehát... Táncra perdült ...ez a jókedvű kisfiú is a szilveszteri hangulatban. És leverte a polcán szépen sorba rakott tárgyakat. így aztán kiderült, hogy a fiúcska nem is olyan rendszerető. Édesanyja arra tanította, hogy mindig rendszerezze a dolgait. Az ő polcán viszont voltak olyan tárgyak is, amelyek valahogy kilógnak a sorból. Vannak köztük olyanok is, amelyeket te bizonyára nem tennél a többi közé. Melyek ezek? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A december 10-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a 3-as út. NYERTESEK Monya Kinga, Csata; Suba Erzsébet, Kisölved: Tarr Dávid. Kéménd; Bugár Klaudia, Alistál; Körtvély Mónika, Reste. Szerkeszti: Tallósi Béla
