Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-02-11 / 6. szám

32 oldalas

színes

MAGAZIN

Heti

tévé

és

rádióműsor

Sándor Pál emlékei Mándy Ivánról

Riportsorozatunk első része a magazin 4-5.oldalán

díafuiHÁ, metltAUti&e*

SLOVAK GOLD

1996.

február 11.

XXIX. évfolyam Ára 10 korona

Két hónapja érkezett Taszárra az első amerikai alakulat. Fogadtatása sem a politikusok, sem a sajtó, sem a lakosság részéről nem volt egységes. Néhányan fanyalogtak: lám, alig mentek el az oroszok, ismét idegen katonák bakancsai tapossák a magyar földet, és ebből a taposásból ugyan mi haszna származhat az országnak? És a másik véglet? Jól van fiúk, szép, hogy itt vagytok, csak éppen késtetek jó ötven évet. Na de mindegy, az a fő, hogy itt van, megjött Kánaán.

Az mindenesetre vitathatatlan, hogy a rendszerváltás óta szundikáló Somogy megye gazdasági életét felpezsdítheti a jenkik jelenléte, ám a kezdeti illúziókkal már mindenki leszámolt. Igaz ugyan, hogy az amerikai hadsereg már több mint egymillió dollárt költött Magyarországon, de Kaposvár utcáin korántsem folyik patakokban a tej, a méz és a dollár. S főként az egyszeri ember nem látja, milyen személyes haszna lehet abból, hogy Joe, Bili vagy George a

taszári levegőt szívja. Ha az egyszerinek van otthon parabolaantennája, a műholdas csatornákon naponta láthatja eddig nyugodt kis faluját, ha nincs, Joe puszta jelenlététől még nem tudja megvenni.

De ki is ez a Joe, Bili és George, s főként miben különbözik Szásától, aki Vologyával nemhogy a tankjában lötyögő üzemanyagot, de még az anyját is eladta volna egy butyilka vodkáért, a fáradtolajat pedig literszámra folyatta ki a drága magyar termőföldbe. Szása most csecsenföldön vitézkedik, különbséget nem téve túsz és túszejtő közt, Joe pedig békefenntartónak készül Boszniába, miután tisztes távolból végignézte a szerinte is értelmetlen mészárlást, amikor még csak nem is olajért harcolnak a szembenállók.

(Folytatás a 8-9.oldalon)