Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
Sebkezelés és anyagai, hónapos retek, záptoj ásszag- Amennyiben a gyümölcsös talaja már felszáradt, akkor fejezzük be a lehullott lomb leforgatását. A lombot csak abban az esetben égessük el, ha az előző évben a kórokozók nagyobb mértékben károsították azt. Ha a fertőzött leveleket kellő mélységbe leássuk, akkor egyrészt a kórokozók többségét is elpusztítjuk, másrészt pedig szerves anyagokban gazdagítjuk a talajt.- A tél végén eljön a kéregorvoslások, utána pedig a kora tavaszi metszések ideje. Erre már most fel kell készülni, ezért lássunk hozzá a kések és az ollók élezéséhez. Ne feledjük, az életlen szerszámokkal sokkal nehezebb dolgozni, arról nem is beszélve, hogy ezek roncsolják a növényi szöveteket. A fenéshez szerezzünk be jó minőségű fenőkövet.- Az erős lehűlések következtében keletkezett repedéseket, fagyfoltokat éles késsel „simítsuk el” és kenjük be sebkátránnyal. így elejét vehetjük a különféle gombák, baktériumok megtelepedésének. Ha az idei erős fagyok a törzset vagy a vastagabb vázágakat kettérepesztették volna, akkor azokat abronccsal húzzuk össze. Metsszük ki a rágcsálók, őzek, szarvasok által okozott sebeket is, majd sebkátránnyal azokat is kezeljük. A szinte körbe rágott törzsű fák is megmenthetők! A kéreghiány ugyanis azonos fajú fáról vágott vesszőkkel pótolha- tó-áthidalható. Az igy kezelt törzseket kötözzük be, s kenjük le - légmentesen - oltóviasszal.- A hónap második felében esedékes metszések során ügyeljünk rá, hogy ne hagyjunk csonkokat („szarvakat”), ezekben ugyanis hamarabb lép fel a korhadás, melyen keresztül a kórokozók is könnyebben bejutnak az élő szövetekbe. Ne feledjük! Csak a csonk nélküli, sima metszéslap gyógyul könnyen! Ezeket a metszésfelületeket is le kell kezelnünk. A nálunk engedélyezett sebkezelő anyagok közül a legismertebbek a Santar SM, Funaben 3, Fabalzsam (Stromovy balzam), Valsa Wax, Jenten.- Fűtetlen fóliasátorba már február végén véthetünk hónaposretket. Egyebek mellett tudni kell róla, hogy kezdetben nem sok vizet igényel - főleg borús, hűvös időben. Ha viszont lombozata már kialakul, víz- és tápanyagigénye is hirtelen megnő. A gumók fejlődése nagymértékben függ a fóliasátor légterének hőmérsékletétől, illetve a szellőztetéstől! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a meleg által előidézett lömbfejlődéssel! A dús lombozat ilyenkor gyengén fejlett gumót takar! Napsütésben ezért igyekezzünk max. 18-20 C- fokon, borús időben ennél alacsonyabb hőmérsékleten tartani a sátor légterét.- Ha a fagyos talaj már fölengedett, s a föld megszikkadt, elkezdhetjük a paszternák, a petrezselyem, sárgarépa, borsó és a hagymafélék magvainak helyre vetését. Ha tavalyról maradt magokat akarunk felhasználni, akkor előbb próbacsíráztatással győződjünk meg minőségükről.- Mikor a palánták fejlődése megindul, rendszeresen győződjünk meg, hogy szárrészük nem barnul-e, nem dől-e meg. Amennyiben palántadőlést tapasztalunk, akkor a beteg növényeket gyökerestől távolítsuk el, az állományt pedig öntözzük be Zineb- oldattal.- A borospincében is akadhat tennivalónk. Ellenőrizzük borainkat. Ezt azonban legjobb nem a pincében (ahol hideg van), hanem szobahőmérsékleten végezni, ugyanis magasabb hőmérsékletnél könnyebb a szaghibát felismerni. Amennyiben záptojásszagot tapasztalunk, akkor kénezéssel egybekötve levegőztessük meg a bort (pacskoljuk meg tiszta keverőfával, vagy többször - levegővel érintkeztetve - fejtsük át). Ha így a záptojásszagot nem sikerül megszüntetni (a művelet után még két héttel is érződik), akkor szénkezeléssel próbálkozzunk. Utána, hogy az így keletkező mellékízt megszüntessük, a bort az üledékről le kell fejteni.-r— A lombozat sűrűsége befolyásolja a kártevők és a betegségek fellépését. Az erős alakítást kívánó növényeket - szőlőt, őszibarackot, almát és körtét - úgy metsszük, hogy minél szellősebb legyen majd a lombozatuk. Ez a peronosz- póra, fürtrothadás, varasodás, gyümölcsmonília, a levéltet- vek és több, más károsító fellépését is nehezíti. Az almafát mn<giís2< igyekezzünk úgy metszeni, hogy minél kevesebb vízhajtást neveljen, mert azokon szaporodik el gyorsan a vér- tetű. A csonthéjasokat - az őszibarack kivételével - a korona- alakítás évei után inkább csak ritkítsuk, mert ha erősebben metszük, a sok új hajtás miatt elsűrűsödik a korona, az pedig a károsítok melegágya. Fordítsunk gondot arra, hogy a gyümölcsfákon a metszés után ne maradjanak csonkok. A hajtást közvetlenül a rügy fölött metsszük úgy, hogy a rügy ne sérüljön meg. A szőlőn viszont hagyjunk 1-2 cm-es csonkot a rügy fölött, mert másként elpusztulhat. A metszlap a fákon és a szőlőn is a felső rüggyel ellentétes oldal felé lejtsen. így a nedvek nem folynak a rügyre, nem okoznak befulladást. K.SZ. Amit a magokról tudni kell A rózsaszínű lándzsarózsa (Aechmea fasciata), Brazília trópusi esőerdőiből származó igénytelen növény, amely általában a fák ágvilláiban nő. Nálunk a Bromélia-félék családjának egyik legkedveltebb tagja. Az Aechmea fasciata élete során csak egyszer virágzik. Ennek ellenére mégis atraktív és hálás szobanövény. A vegetációs időszakban ügyeljünk rá, hogy a levélrózsában mindig legyen némi víz; a téli hónapokban viszont ezt kerüljük, mert ez a növény pusztulását okozhatja. (A szerző felvétele) Fényigénye közepes, nyaranta 22-24, télen 15-16 C-fokon is szépen díszük. Ellentétben több más trópusi növénnyel, nyáron is a lakásban érzi jól magát. Liláskék, illat nélküli virágait, amelyek nagyon atraktívak, zárt helyen 2-3 év elteltével hozza. Mindössze 2-3 napig virágzik, de a színes fellevelek néhány hónapig is megtartják formájukat, szép, élénk színüket. Atraktív a növény viaszos levélrózsája és fekete tüskés szára is. Egyes típusok levelei a pikkelyszőröktől márványozottak vagy sávosak. A növény élete során csak egyszer virágzik, de ezután is érdemes tovább gondozni, mivel a levélrózsán - még mielőtt az elpusztulna - sarjak képződnek, amelyek a gyökeresedés után leválasztva, egyesével cserépbe Ultethetők, s így új növényeket kapunk. Az Aechmea nagyobb mennyiségű tőzegből, továbbá erdei lombhulla- dékből (avarból) és fenyőkéregből álló, savanyú vegyhatású talajt igényel. Mészmentes lágy vízzel, temperált esővízzel öntözzük. A levélrózsában tavasztól az ősz végéig mindig legyen némi pangó víz. Télen kevesebb nedvességre van szüksége. Fontos, hogy a levelek az öntözés után megszáradjanak, s főleg, ha alacsonyabb hőmérsékleten teleltetjük, akkor ne maradjon a levélrózsában víz. Nyáron, havonta egy alkalommal a növényt fejtrágyáznunk kell. A tápoldatot a levélrózsába kell önteni. A forró nyári napokon ne mulasszuk el a növény permetszerű lemosását. Kedvező körülmények között a rózsaszínű lándzsarózsa levelei akár 60-70 cm-re is megnőnek. A faj viszonylag ellenálló a különféle betegségekkel szemben. Leggyakrabban a magas páratartalomból adódó szövetpusztulásban szenved; ilyenkor apró, világossárga foltok jelennek meg levelein. Ha a növényen kártevő rovarokat (vér- és pajzs- tetveket) észlelünk, akkor vegyszeres beavatkozásra van szükség. ÍREN A RAITLOVÁ A LAS» i .ACOMBA TERMESZTÉSE A táptalaj áztatása Az előző részben nagy általánosságban megismerkedtünk a vetés, ültetés alapelemeivel. Természetesen minden egyes zöldségfajnak-fajtának megvannak a vetéssel, ültetéssel kapcsolatos sajátosságai, környezeti, agrotechnikai igényei. A legfontosabb tudnivalókat most táblázatba foglalva közöljük, remélve, hogy azt lapunkból kiollózva - akár műanyag borítóba téve, a szerszámosbódé falára rajzszögezve - megőrzik. Faj,fajta A vetés ideje (hónapja) Sor- és tőtávolság cm-ben Vetőmagszükséglet g/100 m2 Legkorábban Legkésőbben Sárgarépa II. végén VII. elején 20-30 50 Petrezselyem ü. végén VI. végén 30-40 50 Hónapos retek ül. elején VI. elején 20 150 Nyári retek III. elején VI. végén 30-40 80 Téli retek VII. végén VIII. elején 3040 60 Cékla IV. elején VII. végén 30-40 150 „Uborka IV. közepén VII. közepén 80-120 50 Spárgatök IV. közepén V. végén 100x 100 4 db/fészek Sütőtök IV. elején V. elején 200 x 100 4 db/fészek Görögdinnye IV. végén V. közepén 120x120 4 db/fészek Sárgadinnye IV. végén V. közepén 120x80 4 db/fészek Csemegekukorica IV. elején VI. végén 60x40 3-4 db/fészek Borsó II. végén III. végén 30-40 2500 Bokorbab IV. végén VII. közepén 30-40 1500 Karósbab IV. végén — 60-70 600 Egyéves vöröshagyma III. hónapban — 25-30 100 Saláta II. hónapban III. elején 20-30 40 Spenót H. végén IV. végén 20-30 150 Sóska III. elején VIII. végén 30-40 50 Üjburgonya IV. elején IV. végén 60x30 30-40 kg gumó A laskagomba kisüzemi termesztésénél az alapanyag-választék sokkal nagyobb, mint az intenzív technológia alkalmazásakor. Táptalajként felhasználhatunk cirok- és kukoricaszárat, kukoricacsutkát, gabona- és repceszalmát, maglucernát, lóherét, magborsót, szóját, valamint enyvmentes, jó nedvszívó fűrészporokat, illetve forgácsokat is. A fenyő- és az akácfa fűrészpor azonban csak más fák anyagával keverve jó, mégpedig 30-40 százalék arányban. Ugyanez vonatkozik a hüvelyesek melléktermékeire is. Az elmondottakból következik, hogy a kisüzemi termelésnél mindig azt az anyagot használjuk fel, ami éppen rendelkezésre áll. Fontos követelmény, hogy a felhasználandó anyagok frissek és egészségesek legyenek. A felsorolt anyagokat, a faipari melléktermékek kivételével, csak aprítva használjuk fel. Az apríték könnyebben nedvesíthető, gyorsabban átszövődik, mivel a táptalaj és a gombacsíra kapcsolódása, érintkezése tökéletesebb. Az aprítást kézi vagy gépi szecskavágóval végezhetjük. A megfelelő méret 10-40 mm; a kukoricacsutka szemnagysága 5-15 mm között legyen. A kukorica- csutkát kalapácsos darálóval apríthatjuk a megfelelő méretre. Az aprítást követi a táptalaj nedvesítése, amit hideg vagy meleg vízzel végezhetünk. Gyakoribb a hidegvizes nedvesítés, mert ez kisebb költséggel jár, mint a melegvizes. A nedvesítés történhet halomban, szakaszosan, valamint kádakban, áztatással. A halmos nedvesítés sima, egyenletes felületet igényel, melyet előzőleg fóliával takarunk le. Egyszerre csak annyi vizet adunk a táptalajhoz, amennyit az viszonylag rövid idő alatt fel tud venni. 10 kg táptalaj nedvesítéséhez 18 liter vízre van szükség; ez biztosítja a kívánt 65-70 %-os nedvességtartalmat. A nedvesítés 3—4 napot vesz igénybe, miközben a táptalajt naponta át kell forgatnunk. Az áztatásnál kevesebb - mintegy 15 liter - vízre van szükség, és a nedvesítés időtartama is rövidebb, 1-2 nap. ( Folytatjuk) J.A. JAKAB ANDRÁS Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1996. február 4. IftSírrap
