Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
UBSŰrnap 1996. február 4. MŰVÉSZVILÁG Ki tudja, látta-e vajon ifjabb Szamba Ottó Jifí Menzel filmjét, a Sörgyári capricciót? Gyanítom, hogy igen. Talán épp a tisza- bottyáni moziban. Ott kaphatott kedvet a nagy mutatványra. Menzel, illetve Bohu- mil Hrabal hó'se, a hóbortos, kiszámíthatatlan Pepin bácsi ugyanis a serfőzde kéményére mászik fel egy szép napon rakoncátlan sógorasszonyával, a bájos Mariskával. Koltai Róbert új filmjében, a Szambában a víztorony tetejéről szólja pici röplapjait Kisottó, akiből a történet során főiskolai hallgató, majd vidéki színész lesz. Pepin bácsit a magasság vonzza, ifjabb Szambát a mélység. A vészterhes pillanatokat azonban csak egyikük ismeri. A fürtös hajú kamaszfiú. Magyar filmben főszerepet Görög László most játszik először. Olasz és francia produkciókban már terhelték keményen. Akárcsak a Játékszínben, vagy az utóbbi években a Radnóti Színházban. Szenvedélyes, nehéz sorsú Bak. Otthon olykor töppedten ül, de ha dolgozik, nem ismer lehetetlent. Ez idáig főleg színházi színészként működött, bár a mozit is feltétel nélkül szereti. Főleg az olasz neore- alizmust. Vagy a mából: Giuseppe Tor- natore alkotását, a Cinema Paradisót. Azt erősen megkönnyezte. Mert nemcsak szenvedélyes, romantikus is bizonyos fokig. NlieV FALATOK kopt voltam? Azokon a helyeken ugyanis mindig megnyugodtam. • A francia fűmbe hogyan csöppent bele? Az olasz alapján? • Koltai Róbert filmjében ezek szerint aranyélete volt. Ott sem így, sem úgy nem kellett franciáznia.- Én a Szambában úgy kezdtem el forgatni, hogy feltettem magam előtt a kezem és azt mondtam: bármilyen helyzetpok újabb főszerepet. Ki tudja? Ez is megtörténhet. Harmadéves főiskolásként a Villa Negrábán léptem fel Koltai Robival a Játékszínben, s azóta is találkoztunk párszor. Így hívott meg, hogy legyek a fia a Szambában. Meg kell, hogy jegyezzem: GÖRÖG LFISZLÓ o Szambában • Mi volt előbb? Az olasz film vagy a francia?- Az olasz. A szorongó. Claudia Car- dinale félje, Pasquale Squitieri rendezte. Behívtak a válogatásra, meglátott és minden hacacáré nélkül rámbízta a szerepet. Semmi vizsgáztatás, vagy próba- felvétel. Rámnézett és azt mondta: ő kell. Kilencvenegy elején, tizenkét nap alatt, őrületes munkatempóval nyomtuk le a filmet, és dög sok pénzt kerestem vele. De olyan sokat, hogy arányaiban annyit azóta sem kaptam. A történet is jó volt. Privatizálják a kocsmát, ahol a fiú dolgozik, megszűnik az állása, és mert nem akar vidéken maradni, feljön Pestre. Ahol becsapják, elveszik a pénzét, s mindenféle stiklikbe keveredik. Rablás miatt börtönbe kerül és csúszik lefelé, nincs kiben és miben megkapaszkodnia. Fél. Szorong. Szeretne talpraáll- ni, de nincs hozzá ereje. A szorongásról jut eszembe. Kairóban vendégszerepeltünk a színházzal. Ma sem értem, mi történt velem, amíg nem értünk be a szállodába, egyszerűen üldözöttnek éreztem magam. Lelkileg, nem fizikailag. Annyira nyomasztottak az arab sikátorok, hogy este ki se mertem sétálni az utcára. Lehet, hogy én valamikor- Nem. Annál sokkal érdekesebb módon. Gáráos Péterhez mentem A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire próba- felvételére. Végül is Rudolf Péter kapta meg a szerepet, de nem lepődtem meg. A párom ugyanis megjósolta, hogy így lesz. De megmondta azt is: nemzetközi vonatkozása lesz a dolognak, tehát el kell, hogy menjek. És rá egy hónapra be is vált a jóslata. Gárdos Péter a franciák Rózsaszín sorozatának egy részét rendezte, s rám bízta a Bucciuolo tanulmányai címszerepét. A szerelem fortélyaira tanítja tapasztalatlan ifjú növendékét egy idős professzor, a fiú pedig annyira ügyes, hogy a történet végén már a professzor feleségét is elcsábítja. Ez is rövid forgatás volt, de embertelen hidegben, s a legtöbbször kisgatyában. Mezítelenre csak egyszer kellett levetkőznöm, de az is elég volt. Feszélyezett nagyon. Én ugyanis rettentően szemérmes vagyok. Franciául csak annyit tudtam, hogy Vive la Francé és hogy De Gaulle, a ruhátlan jelenetektől azonban jobban izgultam, mint a szövegem miatt. Azt bevágtam szóról szóra, de a civil görcsöt nehéz volt levetkőznöm. be is kerülök, minden ellenvetést elnyomok magamban. Ha tizennégyszer kérik tőlem ugyanazt, akkor én tizennegyedszer is mosolyogva teljesítem. És volt példa erre is. Nem eresztettem mélyre. Egyszer akadtam csak ki, illetve szóvá tettem: nem vagyok biztos benne, hogy jó módszerrel dolgozunk. Ez sem akadékoskodás volt a részemről. Pusztán... csúszásban voltunk és eleredt az eső, már csak az én jelenetem volt hátra, s nem akartam, hogy másnapra hagyjuk. Fel is vettük, de rossz lett sajnos. Úgyhogy nem szóltam többet. Forgatás közben mindig kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Ez iszonyúan rossz érzés. Mindent odaadhatok magamból, a végeredmény mégsem rajtam múlik. Középszerű teljesítménnyel még kitűnő is lehet valaki, mint ahogy bukott produkció részese kiváló alakítással. Rengeteg függ a körülményektől. A rendezéstől, az operatőri munkától, a felvett képek hangulatától. Kíváncsi várakozással nézek a bemutató elé. Nagyon fogok örülni, ha sikere lesz a filmnek. • Mert egy jó film újabb kapukat nyithat?- Ebben nem hiszek. Az új kapukban. Lehet, hogy magyar filmben nem is kaez a lehetőség is az utolsó pillanatban jött, hiszen 16-17 évesen kezdek a filmben, s valójában már 31 vagyok. • Voltaképpen kiről szól a film? Kis- ottóról vagy az apjáról, idősebb Szambáról?- Ez a fiú története, amelyből természetesen az apát sem lehet kihagyni. Aki vidéken ripacskodik teljes odaadással. Ifjabb Szamba szintén játszani akar, de nincsenek meg hozzá a lelki adottságai. Tehetség, érzékenység van benne, csak belül nem stimmel valami. Görcsös, bizonytalan, depresszióra hajlamos, fél, remeg, nem mer kiállni a színpadra. Apja sokkal kisebb tehetséggel játszik, viszont hihetetlenül laza. .Működőképes”. Éli az életét. Nem így a fiú. Ő nem tud kibontakozni. Fel is ad mindent. A pályát is, az életét is. S bár nincsenek rosszemberek a filmben, külön-külön valamennyien helyesek és szeretnivaló- ak, mégis tesznek egy-egy ásóvágást a fiú sírját illetően. És elmondható ugyanez az apjáról, a barátjáról és a barátnőjéről is. Igazából senki sem törődik vele. Akkor engedi el sorsa kormányát, amikor a többiek otthagyják őt és felszerződnek Pestre. Ezután már semmi sem fontos számára. Belül „lejárt” a fiú. Már nem akar „továbbhajtani”. Vége. • Jó szerep. Legalább olyan jó, mint a Radnóti Színpadon a Görög vagy a Hajmeresztő fodrásza.- Steven Berkoff mai Oidipusz történetét már nem játsszuk sajnos. Én rettenetesen szerettem. Berkoff zseniális fickó, remekül megírta a darabot, Zsótér Sándor pedig nagyszerűen megrendezte. Két vergődő ember, aki egymásban találja meg a boldogságot: anya és fia. Szerelmesek egymásba. Az ilyen furcsa, megborzongató történetet látatlanban nagyon sokan elutasítják. Aki viszont beült az előadásra, nagyon nagy katarzist kapott. Ötezer nézője volt a darabnak, de talán húszán sem hagyták ott. Pedig sok mindent meg kell emészteni benne. De amíg a világ olyan, amilyen, én úgy érzem, senkinek sincs joga arra, hogy ítélkezzen két boldog ember fölött, akik senkit sem bántanak. Korábban a politikai kikacsintás is elég volt ahhoz, hogy elnyerjük a nézők érdeklődését, ma ennél sokkal többre éhesek. Berkoff darabjában pedig ott volt a plusz. Ráadásnak pedig Zsótér, aki nagyon ért ahhoz, amit csinál. A rendezők jelentős hányada ugyanis csak gyakorol rajtunk. Felszívnak egy objektív tudáshalmazt, a színpad törvényszerűségeit viszont nem nagyon ismerik, mert sem ügyelők, sem dramaturgok, sem asszisztensek nem voltak. Nem járták be a rendezői székig vezető utat. Zsótér kivétel. 0 azok közé tartozik, akik nagyon sokat tudnak a színházról. És érzékeny. Lobog. Visz magával. A Hajmeresztőt kenyéradó gazdám, a Radnóti igazgatója, Bálint András rendezte. Ennek az előadásnak az ad izgalmat, hogy a nézők bekapcsolódhatnak a történetbe. Krimiről lévén szó, közösen fejtjük meg a rejtélyt. A fodrász, akit játszom, „fiúpárti”. Kellett, hogy adjak egyfajta bájt neki, amit a nézők igazán szeretnek, de az ízléshatárt semmiképpen nem akartam túllépni. • Újabb „falatra ” mikor számíthat?- Már letették elém. Jeles András rendezi a Meiti Kampfot, amelyben én játszom a fiatal Adolf Hitlert. Amikor megtudtam a hírt, kirázott a hideg. Én és ez a náci szörny! Majd meglátom, mire megyünk egymással. • Fél évvel a Szamba forgatása után legalább ismét izgalmassá válik az élete.- Izgalmas ez önmagában is. Judit Szolnokon próbál az Osztrigás Midben, én meg leckét tanulok a gyerekkel, mosok, főzök, bevásárolok. • Szinte hallom, hogy reagálna erre Hernádi Judit. „Nem kell görcsölni kis- apám, megy ez neked nélkülem is ”.- Megy hát, persze, hogy megy. Csak nem úgy, mintha ő is itthon lenne. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szicíliába is megérkezett a csoda. A felvevőgép, amely összegyűjtötte, és a vetítőgép, amely lepergette, megmutatta az álmokat. S az álmok beköltöztek a templomba. Az isten házában berendezett paradicsomi helyen, a Cinema Paradisóbán, vagyis a moziban, megelevenedtek. A vásznon pergő álmok titkát két ember ismerte csak: a rendező és a mozigépész. A szicíliai álmokról, a mozi születéséről szól Giuseppe Tornatore Oscar-dí- jas filmje, a Cinema Paradisó. Legutóbbi, a velencei filmfesztiválon bemutatott filmjében, amelyet g isűri különdíjjal jutalmazott, szintén az álmokat faggatja. Az ötvenes évek Szicíliájában. A Gioia riportere a díjnyertes filmről kérdezte a szicíliai rendezőt.- Filmem címe Férfi a csillagokból. Főhőse a mindenkit megtévesztő szimpatikus szélhámos, Joe Morelli ugyanis azt ígéri Szicília szegényeinek, hogy a csillagokat teszi a lábuk elé. Furgonjával és megafonnal járja a vidéket, és behízelgő modorával a műveletlen, sokat szenvedett szicíliaiakkal elhiteti, hogy híres filmszínészeket csinál belőlük. A jóhiszemű, egyszerű embereket elbűvöli, megbabonázza a felvevőgép. Morelli előtt feltárják soha senkinek el nem mondott álmaikat, vágyaikat, szenvedéseiket. Bíznak a messziről jött rendezőben, aki nyájasan buzgólkodik körülöttük felvevőgépével. Nem sejtik, hogy a férfi, aki a csillagos eget ígéri, csaló, akinek csodamasinájában nincs is szalag. Morelli meglopja álmaikat és becsapja őket. Csaló szélhámos, aki álmokkal, a jövővel kereskedik... Ma is vannak ilyen figurák. Filmem nemcsak szórakoztató mozi. Morelli alakjával nagyon is utal a jelenre. A mozi, de különösen a televízió révén még ma is félre lehet vezetni, el lehet ámítani embereket. A tévének elhiszik hogy a bemutatott fogkrém a leghatékonyabban tisztít. Elhiszik, hogy elég betelefonálni egy kvízműsorba, és mesés összegeket nyerhetnek. Hisznek a híradásoknak, még akkor is, ha egyes csatornákon esetleg eltérő információkat kapnak ugyanarról az eseményről. Évek óta beszélünk a tévé és a mozi válságáról, holott egyre erősödik a hatása. És egyre veszélyesebben. A televízió maga a téboly. A mozi jobban megőrizte nobilitását, az eredeti szándékát, hogy neveim akar. • Napjaink személyiségei közül név szerint is tudna említeni a film hőséhez hasonló férfit?- Itt van például Berlusconi. És mások. Sokan vannak. De a baj ott kezdődik, hogy az embereket még ma is be lehet húzni a csőbe. Itáliának minden időben megvoltak a maga figurái, akik csillagos eget ígértek. Kihasználták, hogy mi, olaszok mindig bedőltünk az ígérgetőknek. Minden korban enSergio Castellitto, a film címszereplője és Giuseppe Tornatore a forgatás szünetében nek a magatartásunknak voltunk az áldozatai. • Előfordult már önnel, hogy olyan lehetőségre mondott igent, amelyhez nem igazán fűlt a foga?- Játékfilmet még nem csináltam szükségből. Reklámfilmet már igen. A megrendelők közölték, mit akarnak. Ők döntötték el. mit hogyan csináljak. Mikor elkezdtük a forgatást, azt mondtam, vigye az ördög, én ebből nem kérek. Meg akartam szökni, mert olyasmit kellett csinálnom, amit nem éreztem a magaménak. De maradtam, mert fizettek érte, és a munkát el kellett végezni. Szakmai szempontból még hasznos is volt az a tapasztalat. • Filmjében a nők sokkal hatá- rozottabbak és erősebbek, mint a férfiak.- Igen. Igaz, hogy a főszerep a férfiaké, a nők inkább a háttérben mozognak, de bennük sokkal nagyobb az erő, a kitartás, mint a férfiakban. Sokkal többet tudnak az életről, bölcsebbek, türelmesebbek, nem olyan hirtelenek. Bennem ez a kép él a nőkről. Ilyennek láttam az asszonyokat gyermekkorom Szicíliájában. Erősek és büszkék tudtak lenni a legnehezebb helyzetekben is, a tragédiákat tartással viselték, ugyanakkor kedvesek voltak, ha öröm érte őket. A nők nálam a férfiak ellentétei, akik sokkal gyávábbak és hitványabbak, ingatagok, örökké a belső békét, a nyugalmat keresik, de soha nem találják meg. Előbb-utóbb a szicíliai asszonyokról is csinálok majd filmet. • Nagyon figyelmes társ lehet az életben.- Amikor dolgozom, nem vagyok az. Akkor mindent elfelejtek, a megbeszélt találkozókat, a számlák befizetését, az ígéreteimet. Mindent. És ezt nem mindig könnyű viselni annak, aki velem él. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. A mozi az életem, és amikor alkotok, amikor benne élek egy történetben, más nem létezik, megszűnik körülöttem a külvilág. Fellini többször is figyelmeztetett: „Csak azok a filmek léteznek, amelyeket megcsinálsz, amelyeket nem, azok nincsenek.” Arra intett, hogy amit az ember meg akar csinálni, azt nem szabad elmulasztani, abba bele kell fogni. És én megfogadtam a tanácsát. (tallósi)
