Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-02-04 / 5. szám

Magyar iskolába jártam Lapunk múlt évi 51. számában Vesztesek címmel közöltük olvasónk írását, akinek sorsában, mint cseppben a tenger, úgy tükröződött szlovákiai magyarságunk háború utáni sorsa. Magyar iskolák hiányában szlovák iskolába kény­szerült. Saját, keserű tapasztalata alapján jigyelmezteti a mai szülőket, jiatalokat, hogy Comenius tanítása tovább­ra is érvényes: tartós ismeretekre csakis anyanyelvűnkön tehetünk szert. Az anyanyelvi oktatást, az így szerzett műveltség hiányát olvasónk egész életében érezte, amit később a szorgalmas művelődés sem pótolt. Olvasónk levele kapcsán kértük olvasóinkat, írják meg tapasztalataikat, volt-e hátrányuk abból, hogy isko­láikat anyanyelvükön végezték, esetleg előnyük abból, hogy nem anyanyelvükön kezdték a tanulmányaikat. Magyar iskolában tanultak meg szlovákul Az utóbbi időben sokat hallhatunk, olvashatunk erről a témáról. Én a saját tapasztalataimat adom köz­re. Nem biztos, hogy min­denki egyetért velem, dehát ahány ember, annyi nézet. 1945-ben kerültem az óvodába, amikor jóformán még anyanyelvemen is alig beszéltem. Mivel akkor községünkben magyar óvo­da nem működött, szüleim beadtak a szlovákba. Más választásuk nem is volt. Eleinte bizony voltak ne­hézségeim a szlovák nyelv elsajátításával, dehát a gye­rek még könnyen tanul ide­gen nyelvet is. És ez senki­nek kárára nem lehet. Mire iskoláskorba lép­tem, megnyílt a magyar is­kola. Szüleim természete­sen magyar iskolába írattak. Ott a szlovák nyelvet is ta­nították, amivel nekem so­ha gondom nem volt. Községünkben több szlo­vák család is élt. szlovák és magyar gyerekek minden gond nélkül barátkoztunk, és a szlovákok is csaknem tökéletesen elsajátították a mi nyelvünket. Valahogy akkor kaptam kedvet a szlovák nyelv tanulására és szüleim tudta nélkül, har­madikosként átléptem a szlovák osztályba. Ehhez hozzájárultak a szlovák gyermekekkel kialakult kapcsolatok is. Nem is bán­tam meg, hisz azóta is ka­matoztatom szlovák tudáso­mat. Ha valakinek hivatalos levél érkezik és szlovákul kell írnia, sokan megkér­nek, hogy segítsek, amit szívesen meg is teszek. Múltak az évek, én is mama, sőt már nagymama lettem. A gyermekeim ma­gyar alapiskolába jártak, ahol a szlovák nyelvet is el­sajátították. Az alapiskolá­ból szlovák középiskolába mentek, ami nem okozott számukra nehézséget, mert a nyolc év alatt a magyar is­kolában is megtanultak szlovákul. Ma már az uno­káim is iskolások. Ök is magyar iskolába járnak, de jól beszélik a szlovák nyel­vet, sőt németül és angolul is tanulnak. Nincs az ember kárára, szégyenére se, ha több nyelvet beszél. Sőt! Az anyai nagyapám például hét­nyelvet beszélt, pedig nagy magyar embernek tartotta magát. Juhász Irén, Kőhídgyarmat Fiaim magyar iskolából indultak A Vesztesek című cikk késztetett írásra, szeretném tapasztalataimat megoszta­ni a Vasárnap olvasóival. Négy gyermekem van. Jómagam, a férjem és gyermekeim is magyar is­kolát végeztünk. Egyetlen lányom elvégezte a gim­náziumot humán szakon és utána népművelőként dolgozott. És mindmáig érvényesül, sikeresen! Három fiam szakmát tanult. Csak azért nem folytathatták tanulmá­nyaikat, mert férjem ha­lála után erre nem volt lehetőségük. Magyar is­kolából kerültek szlovák inasiskolába. S ma már büszkén állíthatom, sike­res iparosok lettek. Hazugság, hogy csak a szlovák iskolából kike­rült magyar fiatalok érvé­nyesülhetnek. Családom példája ezt mindennél ékesebben bizonyítja. Ha a mindenáron érvénye­sülni vágyó magyar fiatal (esetleg szülői ösztönzés­re) csak a szlovák iskola elvégzését tekinti sikere zálogának, könnyen zsá­kutcába kerül. Talán a jellemét is elveszti. A szülők minden jóakara­tuk ellenére is tönkrete­hetik gyermeküket. Nem a nyelv, hanem az elsajá­tított ismeretek jelentik az érvényesülés alapját. 4 gyermekes anya Léváról SIEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata- „Tudatlan” jeligés levélben egy férfi a következőket ír­ja: Milyen funkciót tölt be a férfi melle, a nemi szőrzete? Azért kérdezem, mert fantasztikus érzést lehet elérni, ha azt a nő simogatja. Nagyon nagy merevedési érzés ala­kul ki nálam, ha a nő ezt simogatja a mellbimbó csú­csán. Ilyenkor a partnemőm háromszor nagyobbnak érzi a hívmesszőmet, mint máskor. Én is úgy érzem, hogy na­gyon megkeményedik, már talán ennél keményebb nem is lehet, és talán ezért is nagyobb a kielégülés mind­kettőnk számára... Egyszóval nagyon boldogok vagyunk. Hetente 2-3 alkalommal szeretkezünk. Problémánk nincs semmi, csak az a kérdésem, hogy nem okoz-e vala­mi rendellenességet a hímvesszőm a barátnőmben, mivel 17,5 cm hosszú, merev állapotban. ... Egy másik kérdé­sem az, hogy a férfi szervezetnek szüksége van-e nemi érintkezésre, ha pl. a férfi nem akar családot alapítani. Az egészség érdekében szüksége van-e mindkét nemnek a nemi kapcsolatra? ... A harmadik kérdésem, hogyan használjuk az óvszert? A hímvesszőre hogyan húzzuk rá? A makkról lehúzzuk a bőrt és az óvszert ráhúzzuk, vagy a bőrt rajta kell hagyni a makkon? Ezt pontosan nem tu­dom. Bőr nélkül nagyon érzékeny a makk. Vagy először be kell hatolni a hüvelybe, hogy nedvességet kapjon? Uram, először is örülök, hogy felfedezte a mellét, mint erogén zónát, ami a férfiak számára is ugyanolyan izgatható terület lehet, mint a nők esetében. Minél több erogén zónát fedeznek fel a saját testükön, a szexuális izgalom annál jobban fokozható és annál teljesebb lehet maga a szexuális együttlét. A hímvessző nagyságához a belső női nemi szervrendszer alkalmazkodik, még a hím­vessző mozgását (a frikciókat) is átveszi a méh, sokszor fontos szerepet játszva az orgazmus kialakításában. Ha a hímvessző a női szervezetben valami rendellenes­séget okozna, akkor az emberi faj a Földön már rég kihalt volna. A másik kérdésére válaszolva: az embernek szük­sége van társra. Ahhoz, hogy egészséges legyen, kell, hogy szeressék, kell, hogy ő szeressen valakit, valakiket, és ebbe természetesen beletartozik a szexualitás is. A sta­tisztikai adatok nagyon pontosan kimutatják, hogy az egyedül élő, társ nélküli (ha úgy tetszik, az aktív korban lévők és szexualitást nem élő emberek) egyének sokkal hamarabb lesznek depressziósok, öngyilkosok, betegek, sőt sokkal hamarabb haláloznak el, mint azok, akik vala­kivel, vagy nagyobb családban élnek. A harmadik kérdésre válaszolva, a gumi óvszer felhe­lyezésének technikáját illetően annyit mondhatnék, hogy ízlés dolga. Ha a hímvesszőre úgy helyezi rá az óvszert, hogy a bőr a makkon rajta van, akkor a makk nem annyira érzékeny, de közösülés közben úgyis felcsúszik. Ezért jó, ha a hímvessző nedves állapotban van (sokszor ajálatos valamilyen kenőanyagot használni, erről koráb­ban már sokat írtam), pl. ha már korábban közösültek, és ekkor a makk érzékenysége lecsökken. Uram, további élményekben gazdag testfeltérképezést kívánok mindkettőjüknek. Árulkodó kézírás Jelige: „Keresem az én utam” Minden ember valamilyen feladattal, küldetéssel érkezik a földre. Van, aki ezt felismeri, van, aki nem. Ön azt írja, hogy a küldetését akarja megtalál­ni. Levelét olvasva az az érzésem, hogy Önnek először a feladatát kell tel­jesítenie: fel kell nevelnie három kiskorú gyermekét. Persze, ezt Ön is tud­ja. A gyermeknevelés csak önzetlen szeretettel történhet, ugyanis viszon­zást ezért sem várhat; és kit szeressen az édesanya először is önzetlenül, ha nem a saját gyermekét, gyermekeit?! Mikor képes az ember önzetlenül szeretni? Akkor, ha önmagát is feltöl- tötte szeretettel. Szereti és elfogadja önmagát olyannak, amilyen és hisz önmagában. Ha önmagunkban, önmagunk iránt nincs szeretet, akkor nincs miből adni. Ha nem foglalkozom naponta egy-két órát általában a testem­mel, lelkemmel, szellememmel, akkor nem tudom elfogadni magam. A testemet tisztán tartom, felöltöztetem ruhába, a frizurámat rendbe teszem. Sőt, a gyerekekkel együtt reggel tornászom egypár percet, vagy este koco­gunk, futunk egy kicsit. Szakítok időt arra, hogy azt a filmet, amit kinéz­tem a műsorból, megnézhessem. Jó időbeosztással arra is jut időm, hogy naponta legalább fél órát olvassak, feltöltsem, kielégítsem szellemi igé­nyeimet az érdeklődésemnek megfelelő könyvből vagy a Bibliából, eset­leg elolvasok az újságban egy olyan cikket, amit már megjelöltem ma­gamnak.. így tudom feltölteni magam szeretettel, és ez nem az egoista, az önző szeretet, hanem ez alapvető, önmagunkat tápláló szeretet, amely, ha nincs meg bennünk, akkor nincs miből adni. Ha nincs meg az áradás belőlünk, mely szeretetből, hitből fakad, akkor nem tudunk önzetlenül sze­retni másokat. Amikor önzetlen szeretettől beszélek, akkor nem az úgynevezett „ma- jomszeretetre” gondolok. Az önzetlen szeretettek három alkotóeleme van: a szív, a szeretet, a szigor. Elsősorban az önmagunk iránti szigorról van itt szó. Szigorúan betartom azt, hogy feltöltöm magam szeretettel azért, hogy képes legyen önzetlenül adni belőle másoknak. Kedves Asszonyom, ha már történtek önnel „megmagyarázhatatlan je­lenségek”, akkor éreznie kell - érzi is, hiszen azért írt! -, hogy célja nem­csak „a testi, lelki harmónia” elérése, hanem a szellemi fejlődése útjának megtalálása is. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy ezt a fajta szellemi fejlődést siettetni soha, senkinek nem szabad! Önnek sem! A megfelelő időben és a megfelelő helyen mindig annyi szellemi információ jut el Ön­höz, amennyire éppen szüksége lesz, és amennyit egészségkárosodás nél­kül képes lesz feldolgozni tudatában. Ezt sem én, sem ön nem irányíthatja, de nem irányíthatja más sem. Ráeszmél, rádöbben dolgokra, felismer folya­matokat; amit esetleg addig nem értett, meg fogja érteni. Addig is nyugod­tan, higgadtan nevelje gyermekeit, tegye a napi dolgait, mert a Földön él. Egyre többen jönnek hozzám azzal, hogy keresik a szellemi útjukat. Ez nem is baj. Atbaj ott kezdődik, hogy olyannyira belemélyednek az útkere­sésbe, hogy megfeledkeznek saját magukról, a környezetükről, és arról, hogy a Földön élnek. Kedves Asszonyom, itt ki kell térnem a beavatkozásra, ami tudom, hogy vitát fog kiváltani. Mégis fel kell hívnom szíves figyelmét arra, hogy mielőtt bármilyen beavatás útján óhajt magasabb szellemi energiákhoz jut­ni, nagyon fontolja meg, gondolja át, hogy részt vesz-e a beavatáson! Mert csodálatos érzés az, ha valakinek a kezéből árad az energia, az Is­teni Energia Gyógyító Szeretete, de tudni kell vele együtt élni, és tudni kell először a saját testi-lelki-szellemi életünkben hasznosítani. Felemelő érzés, ha másokat képes vagyok megszabadítani például a fejfájástól, de sorolhatnám a betegségeket tovább. Csakhogy! Először önmagunkat kell rendbe tenni ezzel az energiával, aztán, ha tisztában vagyunk a szellemi és lelki önvédelmünkkel, akkor az energiát megoszthatjuk környezetünkkel és másokkal. Ha valaki nem kapja meg beavatás előtt a testi, szellemi, lelki önvéde­lemmel kapcsolatos információkat, akkor bizony beavatás után kellemetlen hatásokkal találja szembe magát. Mint például: neki is elkezd fájni a feje vagy olyan emóciók (érzések) szabadulhattak fel a beavatott emberben, amelyet nem ért meg, mert nincs rá fölkészítve, ezért kezelni sem tudja! ,Ahogy lent, úgy fent!” Minden cég balesetvédelmi oktatást tart az új dolgozói számára, addig munkába sem állhatnak. Ez a fizikai sík, a földi élet így próbálja kivédeni a baleseteket a munkahelyeken. Ez van LENT! Mégis előfordulnak munkahelyi balesetek. Ha egy mester nem készíti fel a beava­tás előtt lelkileg, szellemileg az önvédelemre, nem adja meg az ezzel kap­csolatos információkat a beavatásra való személynek, akkor bizony a beava­tás utáni hetekben kellemetlen hatásokkal találja szembe magát a beavatott - ez a FENT! Az emóciók felszabadításának következményeként fordulhat elő az, hogy egy mester például szerelmes leveleket kap sorozatban. Bizony ez nem a népszerűség fokmérője egy mester számára, hanem azt mutatja, hogy a mester nem tanította meg a beavatottjaival az emóciók kezelését, a lelki és szellemi önvédelmet. Asszonyom, tudom, mi a különbség az igazi és a földi mesteri beava­tás között. Ezért merem javasolni azt, hogy ha a beavatás mellett dönt, ismeijen meg több mestert, és azt válassza, aki Önnek a legelfogadha­tóbb. A másik javaslatom pedig: várja ki, amíg testében, lelkében és szellemében megérik arra, hogy a gyermekein kívül más embereket is szolgálhat önzetlen szeretettel. Tudni fogja, hogy mikor jön el ennek az ideje. De a döntés joga az Öné! Mindezt azért írtam le Önnek, mert kézírásából látszik, hogy a szellemi fejlődését szeretné megsokszorozni. Azt is látom, hogy a szexualitásában diszharmónia lépett fel egyfajta szakadás átmeneti depressziója miatt. Itt em­lítem meg Önnek - csupán tájékoztatásul -, hogy a szellemi fejlődés a szere­tet útján a kundalini erővel is történhet. Ezt nem ajánlatos siettetni, és ennek az erőnek a működését, veszélyeit külön kell tanulmányozni. A fejlődés min­den szintjének eljön a maga ideje. Meg kell várni türelemmel, mert aki türel­metlen és siettetni merészeli, annak viselnie kell a következményeit is, tehát Asszonyom, egyelőre a feladatára: a gyermeknevelésre koncentráljon! Hiszek azokban az orvosokban, akik az orvosi hivatásuk mellett megis­merkednek különféle „alternatív” gyógyítási módszerekkel. Egy ilyen „beavatott orvos” tud Önnek bővebb felvilágosítást adni a beavatások előtti testi, lelki és szellemi önvédelemről. (Bár már egyre több felkészült mestert is talál.) A beavatott orvosokon kívül még néhány nagy tudású szellemi ember, gyógyító fog igazán felismerni, megérteni - de kezelni és gyógyítani is - a Vízöntő korszak elején fellépő olyan egészségügyi problémákat, amelyek a pszichológiai vakságban szenvedő mestereket sem kerülik el. Tisztelt Asszonyom, köszönöm a bialmát. o-~ ÜZENETEK 1996. február 4. ilBSÚmBp

Next

/
Thumbnails
Contents