Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
Pörögtek a lopok ki szerepel, csak más-más csoportos! bán, ám a 27, majd a 9 közé, é döntőbe azok kerülnek, akik a legt pontot szerzik. A selejtezők meghan dolják a mezőnyt. Kiesik a Grand Sz igazgatója, Jozef Cekovsky is. - Sel Majd máskor talán nagyobb szerencf lesz - morfondíroz a szurkolói előtt, után elárulja, neki az a fontos, hog vendégek jól szórakoznak ebben a s környezetben. - Ez az első ilyen renc vényünk, ám úgy látom, nem az utó Sőt, a jövőben nemzetközi verseny is hét belőle... - mondja. A két rimaszombati versenyző tóvá jut. - Nem űzzük mi ezt versenyszer - így Danyi László volt labdarúgó ( vállalkozó), ám Bátyiban van egy asz társaságunk, és ha időnkből futja, le-li tszunk néhány kört. Közben szóra zunk, beszélgetünk. Misove István bí tómmal a rádióból értesültünk arról, hí máriásverseny készül. Beneveztünk, jöttünk egy kis kirándulásra. Elhoztu gyerekeket is. Nem a nyereség vezérli embert, hanem a kikapcsolódás - újsáj ja, mielőtt újból asztalhoz szólítanák. KILÁTÁSOK A döntő valamikor este lesz. Csak ó múlva derül ki, ki a legjobb, ki kap i háromnapos tátrai kirándulásra sz „beutalót”. Mert ennek a versenynek e tétje, és nem maga a privatizálásra v tátrai szállodák valamelyike. Azok ugyanis minden bizonnyal nem így k denek meg egymással az érdeklődők, dig nem egy „kibic” szerint a szállo< várható privatizálási módjánál igazsá sabb lenne a kártyajátékos döntés is... Gazdag Jótő Feltűnően gyér a mozgás a legismertebb tátrai üdülőközpontban. Hömpölygő néptömegre számítottam, ám a járdán és az utakon csak a hóié hömpölyög. Decemberi olvadás... A helyieket nem lepi meg a sovány idegenforgalom. Ugyanis a sokéves tapasztalatból tudják, hogy ilyenkor, karácsony előtt „támadás előtti csend” jellemzi a téli turistaparadicsomot. Az igazi nagyüzem az év utolsó hetében kezdődik náluk. A sokcsillagos patinás Grand Szálló előtt mégis nyüzsgés fogad. DK, RS, PP, KEE, BL... fut végig szemem az ott parkoló és érkező személygépkocsik rendszámtábláján. Ótátrafured épületbüszkeségének földszinti halijában is zajlik az élet. Ki a kis asztalkánál kávézik, kik bemelegítő kártyakört játszanak, ki a közelgő verseny szabályairól faggatná a rendezőket. Vagy nyolcvanan-százan ka- vargunk a hangulatos fogadóban. Egykét ottlakó külföldi turista kivételével valamennyien az első ízben meghirdetett helyi máriásversenyre jöttek. S mint rövidesen kiderül, közülük ötvenheten versenyeznek majd. A többi kibic, szurkoló. Az újságírók száma négy. TISZTA LAPOKKAL A szervezési tudnivalók, játékszabályok ismertetése után az 55 férfi és két nő átvonul a körszalonba, s a sorsolás szerint hármasával foglalnak helyet a tizenkilenc asztalnál. Bemutatkoznak egymásnak, aztán elcsendesednek. Percekre elnémítja őket a versenyláz. Aztán zsebükből apróban leszámolják maguk mellé az egyórás játékkörre 100-100 koronában megszabott alaptőkét. Sok játékosnál asztalra kerül a cigaretta és a gyufa is. Igazi kártyás csendélet... A sűrűsödő cigarettafüstön át is élvezi a versenyt a szemlélő. És nem annyira a kártyák forgása teszi azt a kívülállónak érdekessé, mint inkább a versenyzők arcmimikája, szemrezdülései, kéztechnikája... Mindenki másképpen éli át a nagy küzdelmet. Van, aki úgy teszi le a lapot az asztalra, mint a törékeny tojást szokás; s van, aki alaposan odasózza... ESÉLYLATOLGATÁS- Ügy látom, a kassai jogásznő nemigen kerül a következő fordulóba - hozza SVINDLI NÉLKÜL IS LEHET KÁRTYÁZNI — Nem tudna valamit ajánlani, hol és hogyan tanulhatnék meg magyarul? - fordul felém beszélgetésünk végén. - Két hónapra képes lennék magszakítani minden kapcsolatomat a többi nyelvvel, és csak ennek szentelném az időmet. Hogy megértsem magam az emberekkel, mert az idén szeretném keresztiil-ka- sul bejárni Magyarországot. Természetesen gyalog. Ha ez nem sikerülne, akkor a Kárpátalján vagy Lengyelországban próbálkoznék. Decemberben Dél-Szlovákián is végiggyalogolt. Ama kilenc- venkét napos, országot átszelő útja során (összesen 3130 kilométert teljesített) az utolsó előtti állomása Somorján volt. Juraj Puci érkezésekor nem állt le a forgalom, de még az emberek sem fordultak meg utána. A hátizsákdivat korában kinek tűnne fel egy nem kirívóan öltözött idegen bácsika? Bekopogott a városházán, s mint mindenhol, ahova előre jelzi érkezését, itt is fogadták. Maga a polgármester és közvetlen munkatársai. Elbeszélgettek, aztán elindult a városszéli szálláshelyére. Hogyan másként, mint gyalog.- Azért járok így, mert kényelmes vagyok. Ne csodálkozzon rajta, ez valóban igaz. Nincs autóm és motorom, sőt vezetni sem tudok. Nem kényelmesebb a saját lábamon járni, mint mosni és ke- negetni a kocsit, a javításokra és az adóra keresni? Hogy miért nem kerékpározom? A kétke- rekühöz is érteni kell! Meg aztán a kanyarokban életveszélyes. Sízni sem akarok. Hogy eltörjem a lábamat? Az az elvem: ha kényelmesen akarsz élni, járj gyalog. Ezt nem kell tanulnunk, mert ez a természet ajándéka. Gyaloglás közben úgy érzem, mindig történik valami. Nincs lelkiisme ret-furdalásom, hogy lustálkodnék. Fütyörészek, énekelgetek, ugrálok, gondolkodhatok, ábrándozhatok... Csodálatos érzés! Én már ilyen nomád vagyok és az is maradok. Életem végéig. Nem látszik rajta, hogy- már hatvanhat éves múlt. Jó pár évet letagadhatna az életéből. őt azonban a kora nem foglalkoztatja.- Ha úton vagyok, naponta átlagosan harminchárom kilométer az adagom, de négyet máskor is mindig megteszek. Változatlan sebességgel haladok, és a kilométermennyiség sem csökken. Évek óta. Ha valaki rászánja magát, akkor ezt rendszeresen, állandóan és naponta kell csinálnia. Csak így érdemes! Három évtizede gyalogolok, régen figyelnek a sportorvosok, de még semmilyen rendellenességre nem bukkantak. A jelennek él. Napjai harmadát egyedül, hosszabbik részüket az emberek között tölti. Ismerkedik velük, élvezi a változatosság örömeit. Magával ragadta Henry Dávid Thoreau amerikai filozófus tanítása. Életstílusává vált:- Sohasem a pénzért dolgoztam. Mindig csak annyit gyűjtöttem, amennyire feltétlenül szükségem volt. Rajtam nem nagyon kereshetnek az orvosok és a Somorja főutcáján gyógyszeripar. Amikor valamiJán Babej polgármester (jobbról) társaságában a város pecsétjével ismerkedik (vu» Gloss felvételei) A világos teremben a látási viszonyok még kitűnőek, és a levegő is tiszta. A szervezők minden partinak egy vadonatúj kártyacsomagot adnak. Rövidesen elhangzik az „Oszthatnak!” vezényszó, s a lapok elindulnak hosszú útjukra. Az óra ketyeg, az idő fut. Pillanatokon belül úgy lapozzák mindenütt az „ördög bibliáját”, mint otthon vagy a hazai törzshelyeiken. Hogy a pazar környezet hatására, vagy az egymás iránti tiszteletből, azt nem tudni, ám feltűnő a nyugodt légkör. Nem hangoskodik, nem ellenkezik senki a társakkal, nincs hajbakapás. Úgy látszik, olyan társaság gyűlt itt össze, amelyben mindenki tisztában van azzal, hogy a kártyázás igazi célja nem a mindenáron nyerés, hanem a szép, élvezetes játék öröme. Svindlizés tehát kizárva, viszont izgalom így is akad bőven. Mert kinek jobban kedvez a szerencse, kinek kevésbé jó a lapok járása. És ezzel összhangban a pénzalaptőke is hol nő, hol apad. Aki jó lapokat kap és a kombinálásban is ügyes, az aránylag nyugodtan ül az asztalnál. Néhány, vesztésre álló versenyző viszont egyre gyakrabban gyújt cigarettára, sűrűbben kortyolgat a gyümölcsléből vagy a sörből, szaporábban rágja a rágógumit. Töményital fogyasztását tiltja a házszabály. A sikerre egyetlen kártyás sem iszik előre. masszázs után másnap nyoma sincs az egészn Frissen folytathatom... Szlovákia-szerte az „Aj vagyunk a világon, hl gyalogoljunk" című kői véről is rengeteget mesélt: - Nem állítom, hog; mondat mindenkire ér nyes. Vannak, akik küh böző okoknál fogva n gyalogolhatnak, sőt árta, nak vele maguknak. D< többieknek adott a hetőség. Könyvem címe a nos a közkedvelt cseh Mit svét-ben 1965-ben megjel első, rólam szóló riportét Sokáig én voltam a lap eg dűli gyalogló riportere. É kig a honoráriumokból és idegenvezetésből éltem. Tőketerebesi járásban s. lettem, de negyvennyolc Prágában van az állan lakhelyem. Ott végeztem az újságíró szakon. Mindig szerényen élt, környezetéhez képest túl gosan is szerényen. Három felesége hagyta el, mii egyiket a jólét csalogatta máshoz.- Nálunk nem volt komfort, hiányzott a mosógép televízió és valamennyi civilizációs csoda. Kel szlovákiai szülőfalumban gyümölcsöt termesztettü Mindig azzal a szándékkal nősültem, hogy a fele gém vállalja a vidéki, de inkább pusztaira emlék tető életet. Eleinte mindegyikük lelkendezett. AmiI aztán szembe találták magukat a falusi lét valóság val, az első kínálkozó alkalommal továbbálltak. csalogatta őket a gazdagság, a jobb életnívó. Kilét venben váltam el utoljára. Nem maradtam fali mert úgy érzem, természetellenes lenne egyedül é vidéken. Gyümölcsöt és zöldséget termeszteni, álla kát nevelni csak családban lehet. Visszatértem I Prágába, s azóta onnan indulok gyalogtúráimra. 1 mélem, még sokáig. J. Mészáros Károt A GYALOGLÓ VÁNDOR az egyik asztaltól a friss helyzetjelentést a szemlélők táborába egy újságírókolléga. - Rosszul áll a szénája, akarom mondani a pénzcsomója - folytatja. Majd hozzáteszi, hogy a kártya olyan játék, ahol nem számít, hogy valaki orvos-e, mérnök, kőműves vagy kereskedő. Ilyen szempontból a versenyzők mezőnye itt is igen változatos lehet. Persze, valóban nem az a lényeg, hogy ki micsoda, hanem az, hogy ki milyen ügyes. Néhány asztalnál ott izgulnak a „segédek” is. Persze, ők csak „védenceik” lapjába tekinthetnek bele. A szabály az szabály. A rimaszombati Misove Attila is lélegzetvisszafojtva figyeli jó ideig a játékot, aztán feláll, sétálni indul.- Mi a helyzet? - kérdezem tőle.- Apám idáig jól áll, esélye van a továbbjutásra - újságolja némi örömmel. A továbbjutás ebben az esetben a harmadik fordulóban való részvételt jelenti. Tudniillik a két alapkörben még mindenlyen gondom támad, rendre a helyes táplálkozásban és a mozgásban találok rá ellenszert. Azt szokták az orvosok kérdezni tőlem: mikor kerülök válságba? Nem ismerem ezt az állapotot, mint ahogy nem teszek különbséget a gyaloglásra alkalmas és alkalmatlan időjárás között. Csupán megfelelően kell öltözködni, és bármikor nekivághatunk. Puci bácsi számtalan csúcs gazdája. A legtöbbet kilencvenben gyalogolt: tizenkétezer kilométert. Szakaszonként Szlovákiában. Máskor megállás nélkül két nap és két éjszaka bírta, s ezalatt 282 kilométert hagyott maga mögött. Negyvenkét évesen. Legutóbbi szlovákiai körútja során az ésszerű táplálkozást népszerűsítette. Pontosabban a hidegen sajtolt napraforgóolajat, az úgynevezett szűzolajat. Fogyasztási szokásaiból is felvillant néhányat:- Délelőttönként mindig gyümölcsöt és zöldséget eszem. Tökéletesen megrágva. Naponta legalább három-négy liter folyadékot juttatok a szervezetembe, hogy kimossa belőlem a fizikai és pszichikai fáradalmakat. Több olajat, teát iszom, szeretem a csapolt sört. Csak részben vagyok vegetáriánus. Soha nem fekszem le anélkül, hogy ne lenne elegendő folyadék bennem. Azelőtt időnként lelki válságba kerültem. Ma már hihetetlen számomra, hogy valamikor ilyen gondjaim voltak. Gyakran kérdezik: fáj-e a lábam a sok gyaloglástól? Hogy este fáradt vagyok, az természetes dolog. Ám a zuhanyozás, az alapos test-
