Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
FOGALOM- ÉS SZÁMHÁBORÚ: HÁNY MEGYE (VAGY KERÜLET) LEGYEN SZLOVÁKIÁBAN? Nyolcadolás, tizenhatodolás... Politikusi és pártvélemények Árpád Mateika (DSZM): Mozgalmunk elutasítja a megyerendszerű területi felosztást, és változatlanul a nyolc magasabb szintű egység mintegy kilencven járásra való felosztását szorgalmazza. Ezt az álláspontunkat gazdasági és fejlesztési okok is alátámasztják. Ján Lupták (Munkásszövetség): Koalíciós partnerként a kormány nyolcas beosztású változatát támogatjuk. Jozef Sedovié (SZNP): Elképzelésünk szerint maximálisan hat területi egység alakulhat, a fővárost is beleértve. A legmegfelelőbb azonban a három kerületre plusz a fővárosra történő felosztás lenne. Koloman Prónav (Demokrata Párt): Ellenezzük, hogy a területi felosztás kérdését elszakítsák a hatáskörök átruházásának és az önkormányzati pénzforrások biztosításának témakörétől. A polgár számára legyen könnyebben elérhető a közigazgatási szerv, növekedjen az önkormányzatok szerepe, több pénzt kapjanak a települések, és kevesebbe kerüljön az elburjánzott állam- igazgatási apparátus - ezt kellene elsősorban szem előtt tartani. Ludovít Cérnák (DU): A kormány javaslatát nem támogatjuk, mert a nyolcas felosztás egy déformât modellt erdeményez, amely úgy jött létre, hogy a hét viszonylag természetesen kialakult egység közé erőszakkal beékelték a trencsénit. Ez a variáns érzéketlenül vág szét hagyományos kapcsolatokat például a Szepességben és Gömörben. Ivan Simko (KDM): A megyerendszerű felosztást támogatjuk, ez összhangban van a természetes földrajzi és gazdasági feltételekkel. Viliam Sopko (DBP): Kritikusan értékeljük a kormány javaslatát, mivel nem oldja meg a közigazgatási szervek működésének lényegi kérdéseit, akárcsak a területi felosztás működőképpe- ségét sem szavatolja. A reform nem hozzáértően és nem demokratikus módon készül. Michal Svkora (a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke): Társulásunk nem tudott közös nevezőre jutni, s ezt is azt bizonyítja, hogy az idő még nem érett meg a végérvényes döntésre a közigazgatási felosztás ügyében. Hóka László (MKDM): Jelenleg a 13 és 14 területi egységet számláló beosztás tervezetén dolgozunk, amelyben Pozsony és Kassa önálló egységet alkotna. Kitartunk amellett, hogy a területi egységeknek kis járásokra, vagyis a jelenlegi körzetekre kell épülniük.... Nem célunk színmagyar körzetek létrehozása, ha azoknak nincs megfelelő gazdasági potenciáljuk. Kvarda József (Együttélés): Számunkra mind a mai napig a komáromi nagygyűlésen elfogadott kér verzió valamelyike kerülhet csak szóba. Ha nyolc területre osztanák az országot, akkor egy magyar többségű, összefüggő dél-szlovákiai régiót kellene létrehozni, ha a megyerendszert valósítanák meg, akkor három ilyen régióra lenne szükség. Angyal Béla (MPP): A Koalíciós Tanácsban olyan megállapodás született, hogy kiindulási alapnak a 16 megyét tartalmazó elképzelést tekintjük. Ezt igyekszünk úgy átalakítani, hogy érvényesíteni tudjuk nemzetiségi, elsősorban kisebbségi jogainkat.... Nemzetiségi szempontból a kormányjavaslat a legrosszabb a nyilvánosságra került indítványok közül. Ez alapján a magyarok aránya Nyitra megyében lenne a legnagyobb, de itt is alig 27 %-ot érne el. Az oldalt írta és szerkesztette: P.VONYIK ERZSÉBET Mégsem szerepel a parlament e héten zajló ülésének napirendjén a Szlovákia új területi és közigazgatási beosztására vonatkozó törvényjavaslat vitája. Hacsak képviselői indítványra nem kerül mégis terítékre. A kormánykoalíciónak azért sem túl sürgős a dolog, mert egyelőre jégre tette a szlovák-magyar alapszerződést. S jegeli is mindaddig, egészen márciusig, amíg az SZNP által követelt törvények elfogadásával nem csillapítja Slotáék „farkasétvágyáf’. Egyebek között a területi beosztásról intézkedő törvény elfogadásával is, amelyet immár ráérnek megvitatni a következő parlamenti ülésen. Egy biztos: előbb lesz meg ez a törvény, s csak azután jöhet a ratifikálás. Az ok pedig pofonegyszerű: úgy akarják meghúzni a majdani területi egységek határvonalait, hogy a magyar kisebbség mindenütt ténylegesen kisebbségbe szoruljon, az önkormányzatokat pedig minimális hatáskörökkel és pénzeszközökkel teljesen el akarják lehetetlení- teni. Minderre pedig azért van szükség, hogy törvények egész láncolatával kihúzzák az alapszerződés „méregfogát”, az utalást az 1 201-es ajánlásra, amely (szlovák értelmezés szerint nem, más felfogás szerint igen) lehetőséget nyújt a kollektív jogok érvényesítésére és helyi kisebbségi autonóm közigazgatási szervek létrehozására. A jelenlegi helyzet Szlovákiában a bársonyos forradalom utáni évben megszűntek az 1960-ban létrehozott nagy kerületek. Fennmaradt viszont a nemzetiségi jogok érvényesítését megnehezítő 38 nagyjárás, ugyanakkor a közigazgatási decentralizálás keretében a járásokat és a járási jogú városokat 121 körzetre osztották fel. Közülük 17 körzetben öt évvel ezelőtti népszámlálási adatok szerint a magyarság alkotta az abszolút többséget. A déli országrész 15 vegyes járásában a lakosság aránya hozzávetőleg 57:43 a szlovákok javára. Csak két járásban, mégpedig; komáromiban és a dunaszerdahelyiben élnek a magyarok többségben. Ha megvalósulna a kormány elképzelése és Szlovákiát nyolc közigazgatási egységre osztanák fel, akkor a magyar kisebbség mindenütt a szó szoros értelmében kisebbségbe szorulna. Ez esetben jogosan érvelhetnének a magyar pártok azzal, hogy az adminisztratív beosztás egyszerre több idézett nemzetközi dokumentumot is sért. Létrejöhet a kompromisszum, vallja MARIÁN MINAROVlC, a megyerendszerű felosztás szülőatyja A magyar pártokhoz hasonlóan több ellenzéki párt is leginkább a megyerendszerű területi felosztást tartja elfogadhatónak. Az eredetileg 16 megyével és 77 járással számoló elképzelést gyakran csak Minarovié-javaslat- ként emlegetik. Ezért a létrejöttében oroszlánrészt vállaló Marián Minarovicot, a Szlovákiai Városok Uniójának főtitkárát kérdeztük a javaslat lényegéről és keletkezéséről. • Miből indultak ki a javaslat kidolgozásakor?- Elsősorban az ország életének felpezsdítését és főleg az utóbbi ötven évben a közigazgatási felosztásban elkövetett súlyos hibái: helyrehozását tartottuk szem előtt. Elemzéseink azt mutatták, hogy Szlovákiában mindig nagyon életképesnek bizonyult a megyerendszerű felosztás. A közigazgatási változásokat bevezető reformerek, olykor diktátorok halálával a múltban napokon belül felbomlottak a centralizált, ésszerűtlen kerületek és természetes módon visszaállt a megyerendszer. így történt ez 1989-ben is és a kerületek megszűnésével egyidőben új erőre kaptak a nagyon jól működő önkormányzatok. • Mi a lényeges különbség az önök javaslata és a kormányé között azon túl, hogy az önöké 16 megyével, a kormányé pedig 8 kerülettel számol?- A központosítani igyekvő kormányok ellenőrizni akarják a hatalom szerveit, egészen a legalsóbb szintig. Az általunk szorgalmazott önigazgatási elv ennek szöges ellentéte, a demokrácia csúcsa, amikor az egyén szuverenitásának egy részét átadja a falunak, a régiónak, majd az államnak. Ilyen szempontból a két javaslat homlokegyenest ellentétes elven alapul. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a közvélemény keveset tud megyerendszerű változatunkról. Ezért elmondanám, hogy milyen célokat fogalmaztunk meg. Három fő dolgot tartunk szem előtt: a közügyek intézésének teljes demokratizmusát, továbbá, hogy minden polgár otthon érezze magát, függetlenül nemzetiségétől, az állam- igazgatási szervek pedig elérhető közelségben legyenek. Egyszóval szeretnénk ideális feltételeket teremteni a polgárok zavartalan ügyintézéséhez és életéhez. Elképzelésünk papírra vetésekor a történelmi folyamatosság tiszteletben tartásából, ökológiai szempontokból, a folyók, a hegy vonulatok és a fő útvonalak elhelyezkedéséből, urbanisztikai adottságokból és fejlesztési impulzusokból indultunk ki, s egyúttal számoltunk a határon túlmutató regionális együttműködéssel is. • Hogyan jutottak el a tizenhatos számhoz?- Mi a kormánytól eltérően legelőször nem a megyék számát döntöttük el és magunk sem tudtuk, milyen végső számot kapunk. A már említett kritériumok alapján jött ki a 16-os szám, ami tulajdonképpen 15 megyét és Pozsony fővárost jelenti. • Korábbi nyilatkozata szerint elképzelhetőnek tartja az esetleges kompromisszumot a kormány és a megyerendszerű javaslat között. Mi lenne a lényege?- Elfogadhatónak tartjuk azt a megoldást, hogy két szuverén önigazgatású, egymással szorosan összefonódó megye alkotna egy állam- igazgatási területet, Pozsony pedig önálló államigazgatási és önigazgatási egység lenne. • Tehát a 8+1-es változat jönne létre...- Mi elvből nem így mondjuk, hanem így: 8/15. Mert javaslatunk nemcsak területi, vagy csak közigazgatási felosztásról szól, hanem a kettőről együttvéve. Végülis kialakulnának a mintegy hétszázezer fős kerületek, ezeken belül pedig az egyenként kb. 350 ezer fős megyék. A pártokkal folytatott egyeztetés után kikristályosodott a modell, amely szerint kétkamarás megyei parlamentek alakulnának, az egyik kamara tagjait közvetlenül választanák, a másikat pedig a megye polgármesterei alkotnák. Ez a modell azzal számol, hogy a megyét érintő fontos döntések helyben születnének. Az eredeti megyerendszerű felosztás vázlata, amely 16 (vagy 15) államigazgatási területtel számol. Ezek határai egybeesnének az ugyanilyen számú önigazgatású megye határaival. A ja vaslat 77 (esetleg 82 járással) számol. Az összevonások révén létrejött 16 megyéből az 1910-es magyar népszámlálás szerint 12 szlovák és 4 magyar, az 1921-es csehszlovák népszámlálás alapján már 15 csehszlovák és csupán egy, a komáromi volt magyar többségű. A magyar múlt részeként értékelt közel ezer éven át létezett vármegyerendszert 1923-tól megszüntették és létrehozták a kinevezett állami hivatalnok irányította nagymegyéket: a pozsonyit, a nyit- rait, a zólyomit, a vágmenteit, a tátraaljait és a kassait. Az új megyebeosztás nacionalista célokat szolgált és úgy olvasztották egybe a megyéket, hogy azokban a magyarok mindenütt kisebbségben maradjanak és arányuk a hivatali kisebbségi nyelv- használathoz szükséges minimális 20 %-ot minél kevesebb megyében érje el. Az 1960-ban bevezetett közigazgatási reform a kommunista államhatalom központosítási törekvéseit tükrözte. A kerületek kiterjedését duplájára, a járásokét esetenként a háromszorosára emelték. Hozzávetőleg a korábbi pozsonyi és nyitrai kerületből jött létre például a nyugat-szlovákiai kerület, a zsolnaiból és a besztercebányaiból a középszlovákiai, a kassaiból és az eperjesiből a kelet-szlovákiai kerület lett. Ennek „köszönhetően” a szlovákok aránya az új kerületek mindegyikében magasra nőtt, a magyaroké pedig csak a nyugat-szlovákiaiban haladta meg a húsz százalékot. A nagyjárások területét úgy jelölték ki, hogy a magyar többségű járások száma 14-ről 12-re csökkent. Mit mondanak a nemzetközi dokumentumok? Az Európa Tanács 1 201-es ajánlása: 5. cikkely: Egy nemzetiségi kisebbség lakta terület demográfiai összetételét tilos szánt szándékkal ennek a kisebbségnek a rovására megváltoztatni. 11. cikkely: Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státussal rendelkezzenek. Szlovák-magyar alapszerződés 5. cikk, d bekezdés: Megerősítve saját integrációs politikájuk céljait, a Szerződő Felek tartózkodni fognak a kisebbségekhez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekménnyel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. A Szerződő Felek tartózkodnak olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatnák a népesség számarányát a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken, és amelyek korlátozzák ezen személyek jogait és szabadságjogait, amivel a nemzeti kisebbségek kárára volnának. Kisebbségi keretmegállapodás 16. cikkely: A felek tartózkodni fognak olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatnák a lakosság arányszámát a nemzetiségi kisebbségek által lakott területeken és amelyek célja a keretmegállapodásban foglalt elvekből fakadó jogok és a szabadságjogok korlátozása. A kormány által javasolt 8 (esetleg 7) kerületes felosztás esetében is megoldható lenne, hogy a vázolt módon tiszteletben tartsák az önigazgatású megyék határait. BELPOLITIKA 1996. február 4. l/BSfrfiap
