Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
pletq&ÁÚ' 1 Ivana Trump férjhez ment Pénz a pénzhez! Akár így is összegezhetnénk a New York-i „high so- ciety” kö- r é b e n nagy visszhangot kiváltott es- k ü v 6 t. Ivana Trump (48), a jó pár évti- z e d d e 1 ezelőtt Csehszlovákiából „kiosont” egykori sízőnő, aki milliókkal lett gazdagabb, miután elvált híres férjétől, Donald Trumptól, a közelmúltban a multimilliomos Riccardo Mazzuchelli- hez ment feleségül. Ki tudja miért, a pompás esküvőn Ivana kikölcsönzött ékszereket viselt. Athinea Onassis 10 évesen végrendeletet írt Athinea Onassis, a kétmilliárd márkát érő Onassis- impérium 10 éves örököse megírta végrendeletét. A rossz nyelvek szerint erre a lépésre a pénzéhes ember hírében álló apja, Thierry Roussel biztatta... Ifj. Kennedy kalandja Madonnával és a mogyoróvajjal Ifj. John F. Kennedyről megannyi nő álmodozik, s megannyi férfi álmodozik Madonnáról. Ők ketten viszont egymásról álmodoztak, majd találkoztak. Tíz évvel ezelőtti rövid kalandjukat most Jim Cruse amerikai író tárta fel a meggyilkolt elnök 35 éves fiáról írt életrajzában. Ifj. Kennedy állítólag felejthetetlennek nevezte a Madonnával töltött éjszakákat: „Átlátszó fóliaköpenyben fogadott, majd mogyoróvajjal kent be... ” - emlékezett vissza. Mivel azonban J.F. anyja, Jackie Onassis teljesen lehetetlennek találta Madonnát, a szófogadó fiú hamarosan véget vetett a kapcsolatnak. Német lapok nyomán fast (Londoni tudósítás) - Londonban nagy feltűnést keltett az a kiállítás, amelynek a Temze déli partján levő patinás Hayward Galéria adott otthont. A diktatúra művészetét bemutató Művészet és hatalom című tárlaton egyaránt láthatók a hitleri és a sztálini diktatúra korszakának „műalkotásai”. A dúsgazdag csokoládégyáros, Peter Ludwig ötlete volt mintegy kilenc évvel ezelőtt, hogy végre be kellene mutatni a hitleri idők germán heroizmusának festmény- és szoboralkotásait. Ludwig alapötletéből fejlődött ki az az elgondolás, hogy mutassák be egyszerre az 1930 és 1945 közötti kor propagandisztikus alkotásait, tehát a hitleri nácizmust és a sztálini kommunizmust dicsőítő műveket. A galériába lépve már az első teremben meghökkentő látvány fogadja a látogatót. A főbejárattal szemben a két ellentétes ideológia nagyon erőteljes tárgyi megjelenítésével találkozunk. Jobbra egy hatalmas német sas látható, amely a horogkeresztet tartja a karmai között. Balra viszont annak a nevezetes szobornak a másolata díszeleg, amely 1937-ben a párizsi nemzetközi kiállításon a szovjet pavilont díszítette. Ez Vera Muhina munkást és kolhoz-parasztMalevics parasztokat ábrázoló festményei is. Elliot szerint a mezőgazdaság kollektivizálásának idején - amikor embermilliók haltak éhen és kényszerültek földjeik elhagyására - Malevics arc nélküli parasztokat festett: Oroszország szenvedő parasztságát. Ezek - sahogy ezek is magukon viselik a diktatúrát dicsőítő „művészet” összes jellegzetes vonását. A kiállítás kapcsán a Hayward Galéria igazgatója arra a kérdésre, hogy mi e bemutatónak a mához szóló üzenete, a BBC riporterének így válaszolt: - A totalitárius rendszerek a világon mindenütt szeretik felhasználni a rendelkezésükre álló összes erőt propagandájukhoz, és ebbe a művészeti eszközök is beletartoznak. Azt hiszem azonban, a folyamat ennél összetettebb: ma nem is annyira Művészet és hatalom - a kiallitoteremben asszonyt ábrázoló szobra: a kalapácsot és sarlót tartó két alak együtt tör előre a fényes, szocialista jövő felé... A londoni kiállítás kép- és szoboranyagát Dávid Elliot, az oxfordi modem művészeti múzeum igazgatója válogatta össze. Elliot ügyelt arra, hogy olyan művészek alkotásait is bemutassa, akik az adott időszakban nem csupán az állam megrendelése alapján dolgoztak. Így például láthatók Kazimir ját értékük szerint mérve is - a művészet történetének csodálatos alkotásai, ám egyidejűleg éles bírálatát is jelentik mindannak, ami abban az időben az akkori Szovjetunióban történt. Nem csoda, hogy Malevics az NKVD börtönében végezte pályafutását. A kiállításon szép számmal láthatók a Mussolini-korszakból származó alkotások is, melyek az olasz fasizmust mítizálják. Talán mondani sem kell, a politikusok, hanem inkább a hatalmas vállalatóriások azok, amelyek kellő anyagi forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy például a hirdetési ipart a művészek olyan jellegű foglalkoztatására kényszerítsék, amely nem áll nagyon távol a fenti jelenségtől. kz Európa Tanács védnöksége alatt rendezett kiállítás Londonból egyébként február elején Barcelonába, majd nyáron Berlinbe vándorol tovább. Újjáépül a londoni Globe Jövőre új látványossággal gazdagodik a brit főváros: a turisztikai attrakciók számát az újra felépített Shakespeare- színház, a GLOBE bővíti. Az eredeti favázas épület - mint Londonban megannyi ház - az 1666-os tűzvész martalékává vált. Azóta számos terv született az eredeti épület helyreállítására, ám sokáig kellett várni, amíg az elképzelések konkrét formát öltöttek. Amerikában csaknem három évtizeddel ezelőtt akadt egy megszállott lelkületű színész: Sam Wannamaker, aki fejébe vette, hogy a Temze déli partján újjávarázsolja a Globe Színházat. Nem véletlen, hogy a kezdeményezés külföldről és nem a szigetországból jött. A hagyománytisztelő britek ugyanis a másolatokat nem nagyon tartják becsben. Sam Wannamaker viszont ízig-vérig színházi ember volt. Kritikusai szerint a Shakespeare-dara- bokban ugyan nem tündökölt, de nagy tisztelője volt az angol drámaírónak. Huszonöt évvel ezelőtt úgy döntött: ha törik, ha szakad, eredeti helyén újjáépíti a Globe-t. Az akkoriban eléggé szegényes Southwark városnegyed akkori munkáspárti tanácsa sehogy sem tudta megemészteni a gondolatot, mert a tervet, és tulajdonképpen Shakespeare-t is, túl fennköltnek találta. Wannamaker azonban nem hagyta magát, 1987-ben a tanács végül is beadta a derekát, és fél hektár területet adott a színház felépítésére. Természetesen nem ingyen, és nem is örökre, hanem 120 évre szóló bérbe. A mostani becslések szerint a színház és az azt körülvevő épületegyüttes mintegy harmincmillió fontba (1,4 milliárd korona) kerül majd. Az építés megkezdését valódi kutatómunka előzte meg. Az itt-ott még fellelhető korabeli dokumentumokból ki kellett deríteni, hogyan is nézett ki a Globe. Szerencsére, Angliában sok mindent gondosan megőriznek: többek között rábukkantak például az egyik ács akkori szerződésére is, a szükséges anyagi eszközöket pedig kizárólag gyűjtésből sikerült előteremteni. A Globe újjáépítéséhez magánszemélyek, illetve neves világcégek adtak pénzt. Kezdetben jobbára amerikaiak, de most már egyre többen vannak a brit adakozók, és a hozzájárulók hosszú listáján egyre szaporodik a színészek neve is. Hogy csak néhányat említsünk: Charl- ton Heston, Alán Bates, Michael York, Anthony Hopkins vagy Ken Follett. A tervezőknek a legtöbb fejtörést a rég feledésbe merült építési módszerek okozták. A háromemeletes épület váza angol tölgyből készült. Az alapok téglából, a falak mész, homok és kecskebőr keverékéből. A tető pedig, az eredeti Globe-hoz hasonlóan, nádból. A több mint ezer nézőt befogadó színház tervezői azonban kénytelenek voltak betartani korunk biztonsági előírásait, így a falakból nem hiányoznak a tűzjelzők. A színházrajongók a jövő nyáron induló első évadban számos meglepetésre számíthatnak. A földszinten, úgy mint jó négyszáz évvel ezelőtt, csak állóhelyek lesznek. A jó két méterrel magasabban levő színpadot teljesen körülveszi a nézőtér, és a modem színházhoz szokott néző bizonyára hiányolja majd a világítást és a díszleteket. Az előadásokat nappali fénynél tartják majd. Naponta kettőt, egyet fél háromkor, egyet pedig hatkor. És mivel csak a kosztümöket kell cserélni az öltözőben, ugyanazon a napon akár két különböző előadás is lehet. A nézők különleges élményre számíthatnak: a díszletek nélküli emelvényről a színészek másfajta, közvetlenebb kontaktust keresnek majd a publikummal, akiket már most arra biztatnak a prospektusok, hogy mint régen, nyugodtan falatozhatnak, cseveghetnek, vagy akár sétálhatnak is előadás közben... Ez a Globe ugyanis nemcsak színház, hanem komoly üzleti vállalkozás is. Lesz itt bár, vendéglő és már most se szeri, sem száma a különböző Shakespeare- emléktárgyakat árusító boltoknak. Szinte biztosra vehető, hogy látogatókban sem lesz hiány e nem mindennapos színházi létesítményben. Protics János szere- t e t t egy daliás legény be. Bár mennyire szerette a szultán a lányát, nem egyezhetett bele a fiatalok házasságába, hiszen megengedhetetlen volt, hogy a hercegkisasszony egy szegény kertészle gényhez menjen feleségül. A lány sírt, zokogott napokon, éjszakákon át, hiába hívott hozzá a nagyhatalmú papa orvosokat, varázslókat, senki sem tudta kigyógyítani bánatából. Egy napon azonban Shikija, a jóságos tündér jelent meg a palotában - pálcasuhintással, varázsszóval csodálatosan csillogó gyöngyökké változtatta Shuliba keserű könnyeit. Peregtek, hullottak a gyöngyök órákon, napokon át, míg a szomorú hercegnő ennyi csoda s szépség láttán elfelejtette szerelmét és bánatát. Ilyen s más legendák ismerői ajánlják: férjüktől, barátjuktól a hölgyek ne kívánjanak igazgyöngyöt se születésnapra, se házassági évfordulóra, se karácsonyra. Esetleg csak akkor, ha el akarják feledni ajándékozójukat... g O t gyöngyházat választ ki, s vele bevonja a szemcsét. Tanítják tán azt is, hogy manapság mesterségesen tenyésztett igazgyöngyökkel látják el a piacot, s a sok-sok hölgyet, aki sóvárog utána. Az igazgyöngy eredetéről, keletkezéséről azonban sokáig valóban semmit sem tudott a világ. így születtek a különböző legendák, mítoszok. A kínaiak például azt hitték, a gyöngy egy-egy sárkány agyából pattan ki, az indiaiak pedig azt, hogy a felhőkben keletkezik. Minthogy ma már senki sem hisz efféle hihetetlen történetekben, az újabb kori mesemondók új regéket találtak ki, s terjesztettek szerte a világban. Egy hindu guru azt állítja: azok a nők, akik igazgyöngyöt viselnek, melegszívűek és gyengé- dek. Mások szerint viszont öntudatosak, ha- talomravágyóak és egoisták. Kire mily jellemzés „passzol”, tessék eldönteni! Talán a hírességekről készített fényképek is „útmutatásként” szolgálhatnak. (a-ug) 1.-2. A brit királynő és a walesi hercegnő egyformán szeretik, imádják az igazgyöngyöt. Mégis micsoda különbség van a két gyöngysor közt■ Igaz, mondhatjuk, csak annyira különböznek egyástól, mint amennyire viselőik, a „királyi” II. Erzsébet és a kislányosan szerény Diana különböznek egymástól. 3. Talán Claudia Schiffer, a csábító manöken, fotómodell is gyöngyökké varázsolt könnyeket fűzött fel? A nagy mágus, Dávid Copperfield közelében minden megtörténhet... 4. Hillary Clinton, a magabiztos, öntudatos amerikai first lady sosem válna meg aranybrossal díszített gyöngysorától. 5. Sharon Stone olykor gyöngysorral bújik ágyba, mert mint mondja: „így őrületesen nőiesnek érzi magát ”. 6. Caroline hercegnő a sportos eleganciát, az egyszerűséget szereti, még ha igazgyöngyről van is szó. KITEKINTŐ 1996. január 7. l/BSÉmap vá ltozik a (^önny...
