Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-26 / 26. szám
»őrt 1996. június 26. 9 A próbák mindig nehezek. „Több idő kell ahhoz, hogy az ember megértesse és elfogadtassa a stílusát, de a színészek szerencsére mindent lelkesen megcsináltak, amit kértem tőlük. Örülök, hogy együtt dolgozhattam pán Lábúdéval, aki nagyszerű színész, hogy olyan természetességgel találkozhattam, mint pán Tara- gel’é, pán Slezácek színpadi esendősége pedig sokat hozzátesz a darabhoz. Középen a két főiskolás, Csongor és Dano, remélem, sokat fognak még játszani a Hviezdoslav Színház deszkáin.” éle hangszínen megpen- ozef Vajda a férfiasság, az ;ia megtestesítője. Teljes lássál dolgozott végig, i Mórovát két darabban n. Különös hatással volt Minden rezdülésemet érés azonnal teljesítette a eimet. Nagy színésznő, inda a világirodalom leg- ;ebb szerepe. Olyan magas hegy, amelynek nem is látjuk a csúcsát. De ha felérünk rá, nagyon boldoggá tesz bennünket. Diana a próbák során mászta ezt a hegyet, sokszor lecsúszott, de minbdig újra felkapaszkodott, miközben sebek borították. Biztosan emlékezni fogunk egymásra, és ki nem mondott, mély barátságot kötöttünk.” . Mikulcíkra fel kell hívni a met. Különleges színészi Férfias és nagyon jó humort. Munkabíró, szorgalmas, ó. Ápolja, karban tartja a ¡égét. Ladislav Chudík óva- , szinte kézen fogva vezeti ¡ívet melengető volt látni, r segített neki. „Pán Chudík ként akkor is teljesítette az kcióimat, ha egészségileg rosszul érezte magát. Orlando és Ádám kapcsolata nagyon érdekes, hiszen az utóbbi sok éven át szolgált egy házat és vigyázott egy gyerekre. A gyerekből most felnőtt lett, a felnőttből pedig ismét gyerek. Remélem, Orlando is úgy fogja majd ápolni a színen Ádámot, az elhagyott öregembert, ahogy őt, a kezdő színészt istápolja pán Chudík.” „ Most, hogy vége, összeszorult a szívem. Ki tudja, fogunk-e még együtt dolgozni? Ezt a két és fél hónapot mindenesetre nem töltöttük el hiába. Sok új tapasztalatot szereztem a színházról, rálátásom lett sok mindenre, hiszen máshonnan jöttem. Sajnálom, hogy a próbák utolsó fázisát megnehezítette a színház és a műhelyek konfliktusa. Nem tudtunk ugyanis abban a tempóban dolgozni, ahogy szerettünk volna. Nyilván ebben a kérdésben nem lehet állást foglalni, hiszen a mai napig nem tudom, mi volt az igazi probléma. Csak azt tudom, hogy sem a díszlet, sem a jelmezek nem készültek el időre. Prikler László felvételei Rast’o Sesták először dolgozott színházban. Elsőéves rendezőszakos hallgató. „Igazi színházi -ember lesz belőle. Amikor ilyen fiatalokkal találkozom, nem féltem a színházat. Szlovák létére szépen fordított magyarra.”