Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-19 / 25. szám
b 1996. június 19. Olimpiai sztárok 1980, Moszkva Csak a Los Angeles-i korona hiányzik Imre utolsó pozsonyi versenyén 1995-ben Vlado Gloss felvételei J. Mészáros Károly Zavartalanul jutok be a Cseh Védelmi Minisztérium prágai Juliskán található épületébe. Senki sem igazol, inkább útbaigazítanak. Bugár Imrét, a cseh (szlovák) diszkoszvetés tavaly visszavonult nagy alakját, a Csallóközkürtről származó világhírű sportolót itt mindenki ismeri. Az emeleti irodában viszont már a Dukla Praha nemzetközi osztályán szorítok vele kezet. S bár előre rögzítettük a találkozó időpontját, mégsem beszélgethetünk időpocsékoló- an. Munkában van, lenn vár rá a szolgálati kocsi. De a messziről jött földi kérdéseinek nem tud ellenállni. Hol is vagyunk valójában? Ugyan a védelmi minisztérium épületében, de a Dukla nemzetközi osztályán. Mi tartjuk a kapcsolatot a külföldi hadseregek sportolóival, a 112 tagországot felölelő nemzetközi szervezet közreműködésével, ugyanakkor intézzük a határon túlra készülő versenyzőink ügyeit, amennyiben nem a szövetség küldi őket a versenyre vagy az edzőtáborba. Szállást keresünk nekik, valutát kapnak, de addig nem indulhatnak el, amíg mi nem engedjük ki őket. Hárman dolgozunk az osztályon, Iván Satrapa, az egykori kiváló kézilabdázó a főnököm. Önnek mi a feladata? Ami jön. Amelyikünk szabad, nekifog. Én inkább még csak tanulok, hisz alig vagyok itt fél éve. Egy-másfél esztendő alatt biztosan belejövök. Ez egy olyan beosztás, melyet eddigi sportolói érdemeiért kapott? Elsősorban jó és érdekes munkahely, ahol kapcsolatban maradhattam a sporttal. És nemcsak az atlétikával. Véletlenül jött az egész. Mikor tavaly pályafutásom végleges befejezésén töprengtem, megtudtam, hogy van egy szabad hely ezen az osztályon. Erre mondtam, megpróbálom. Több lehetőség is kínálkozott, de ezt szemeltem ki magamnak. Ideiglenes megoldás a mostani munkaköre? Vannak más elképzelései a jövőt illetően? Egyelőre ismerkedem új szerepkörömmel. Más tervem pilBugár Imre atlétika lanatnyilag nincsen. Persze ha anyagilag kedvezőbb ajánlat mutatkozna, elképzelhető a váltás. Most ezt akarom elsajátítani, s megtanulni egy-két nyelvet: az angolt és az olaszt vagy a spanyolt. Emlékszik még arra, hogy valamikor a Slovnaftban villanyszerelői szakmát tanult? Nem gondolta, hogy sportolói pályafutása után ezzel kellene folytatnia? Három évig tanultam, aztán egyet dolgoztam. Ezt nem lehet kitörölni az életemből. Huszonegy esztendő alatt azonban már valamit felejtettem, nincs kellő gyakorlatom sem, no meg a korszerűsítés is haladt előre. Mikor Prágába kerültem, egy- pár év múltán tudtam, nem térek vissza a villanyszereléshez. Már akkor tetszett a sportmenedzseri beosztás. Egy ideig a barcelonai tízpró- baszám olimpiai bajnokának, Róbert Zmélíknek volt az edzője. Nem próbálták a Duklá- ban rábeszélni, hogy legyen a dobóatléták mestere? Ha edzősködnék, sok szabadidőm nem maradna. így elvégzem a dolgomat, és a délutánommal magam rendelkezem, hétvégén is azt csinálok, amit akarok. Ráadásul a Duklá- ban jelenleg nincsenek is jobb tudású dobóatléták. Más vonzza ma a fiatalokat... Életének nagy pillanata volt az elmúlt év decembere, amikor lánya született. Hány évig vártak rá? Olinka pontosan december tizennyolcadikén jött a világra. Azt se mondhatnám, hogy versenyzői pályafutásom alatt nem akartunk gyereket, egészségesek voltunk, csak egyszerűen nem sikerült. Annál nagyobb az öröm, hogy tizenöt évi házasság után csemeténk van. Ha rájövök korábban, hogy ehhez először be kell fejeznem a versenyzést, akkor már régen megtettem volna. Ezek szerint a kicsi a felesége nevét viseli... Nemcsak az övét. Anyósom és édesanyám is Olga. Először nem tudtunk dönteni, aztán kiderült, hogy a család valamennyi férfitagjának tetszik. Akkor miért ne azt választottuk volna? Én mindig azt mondtam, a gyereknek a szülők nevét kell viselnie. Ezzel csak akkor lett volna bajom, ha fiú születik, mert az Imre nem cseh név, és nincs is az itteni naptárban. De Annál nagyobb az öröm, hogy tizenöt évi házasság után csemeténk van. én azért Prágában is mindig megtartom a névnapomat. A szlovák, a magyar vagy a német naptár szerint. Még választhatok is! Terveznek még gyereket? Elszálltak már az évek. Meg aztán tizenöt esztendőn át terveztünk... Ebben a korban már nem kockáztatunk többet. Már jó régen elkerült a Csallóközből. Versenyzőként rengeteget utazott. Milyen szerepe van az életében a családnak? Melyiknek? A prágainak? Fiatalabb koromban a sport állt az első helyen. Később felváltotta a család és ekkor a sportolói eredmények is romlani kezdtek. Lányunk megszületésével teljes az örömünk. Egy dolog nem sikerült. Szerettem volna házat építem. A telek ma is megvan rá, csak manapság Prágában már olyan drága az építkezés, hogy életem végéig se tudnám törleszteni a kölcsönt. Marad tehát a lakótelepi lakás... Megszoktam már a városi életet, nem vonz a falu. De egy városszéli családi házat azért el tudnék képzelni magunknak. Tavaly ért véget sportolói pályafutása. Mi hagyott mélyebb nyomokat Önben: a moszkvai olimpiai ezüstérem vagy Los Angeles elszalasztott lehetősége? Ami megtörtént, megtörtént. Nincs mit bánkódnom rajta. Persze hogy bántott, hogy nem utazhattunk Los Angelesbe. Abban az évben nagyon jó formában voltam, a legrosszabb eredményem, a 65,38 méter, elegendő lett volna a negyedik helyre. Nem mondom, hogy megnyertem volna az olimpiát, de érmet biztos tudtam volna szerezni. Szép lett volna a nyolcvankettes Eb-cím, majd a nyolcvanhármas vb-elsőség után egy évvel az olimpián is nyerni. Mindent megtettem érte, de sajnos más döntött arról, hogy nem utazhattunk. Végül is a moszkvai olimpiai ezüstérem hagyott bennem mélyebb nyomokat. Egyéni csúccsal lettem második, és ez letagadhatatlan sporttörténeti tény. A győzelemre akkor nem is gondoltam, de 66,38 méteres dobásommal nagyon elégedett voltam. Még a bronzéremnek is örültem volna. Környezetében alighanem köz- tiszteletnek örvend. Csak sporteredményeivel lopta be magát a csehek szívébe? Nem hiszem. Persze a sportnak köszönhetem, hogy ismert lettem. Huszonegy éve élek Prágában, de sohasem éreztették Született: 1955. április 14- én, Dunaszerdahelyen. Testméretei: 196 cm/ 120 kg Első edzői: Vásárúton Matus György, Dunaszerdahelyen Vendégh Vince Egyesületei: DAC, Inter Bra- tislava, Dukla Praha Legnagyobb dobásai: 71,26 m (1985. május 25., San Jósé). Máig érvényes cseh(szlovák) csúcs. Minden idők negyedik-hatodik dobása a világon. Első viadalán 1970 májusában 31,14 mévelem, hogy magyar vagyok. Egyetlen cseh sem! El tudja képzelni, ma mit csinálna, ha egykor nem a Dukla Prahába kerül diszkoszvetőnek? Fogalmam sincs. Arra sohasem gondoltam, mi történt volna, ha Matus Gyuri nem adja a kezembe a diszkoszt, ha Vicék edző nem hoz Prágába... Édesapám mindig mesterembert akart belőlem, sportmester lettem. U. i. Búcsúzáskor Imre még utánam szólt: adjam át üdvözletét ismerőseinek, egykori rajongóinak. Kérésének szívesen teszek eleget. terrel nyerte a dunaszerda- helyi járási bajnokságot. Utolsó versenyén 1995. szeptember 17-én Prágában 55,44 méterre dobta a diszkoszt. Legnagyobb sikerei: a szám első világbajnoka (1983 Helsinki), olimpiai ezüstérem (1980 Moszkva), Európa- bajnoki cím (1982 Athén), Eb-bronzérem (1978 Prága). Tizenötszörös cseh(szlovák) bajnok, 1978-1986 között zsinórban. Tények - adatok Ősszel már a tizennyolcadik első ligás idényét kezdi a nyárasdi <None>női kézilabdacsapat Mégsem süllyedt el a csallóköziek veszteglő hajója Akkor léptem a nyárasdi I. ligás kézilabdahajó fedélzetére, amikor már a megmenekülés öröme áradt mindenkiből. Szinghoffer Lajos szakosztályelnök és Németh Pál edző éppen arra koccintottak, hogy sikerült partra vezérelniük a már-már pusztulni látszó csapatot.- Abban bízok, hogy a mai nappal megáll a további süllyedés - válaszolja a rá jellemző derűlátással a szakosztálynök, mikor a nyárasdi kézilabda további repülőzuhanását firtatom. - Legalább annyira bízok benne, mint abban, amit megjósoltam, vagyis ogy nem esünk ki. És lám sikerült! Hála Bors József menedzsernek, tavasszal hozzáállásán és segítőkészségén múlott a nyárasdi kéziBertalanné (9-es számmal) a védők gyűrűjében labda léte. Szintén köszönet jár a helyi polgármesternek, a szövetkezet elnökének, a nagymegyeri Medmilk tejgyámak és minden támogatónknak.- Jó érzés számomra, hogy segíthettem - vallja a jó fényben feltüntetett menedzser. - Nagy adag bátorságra volt szükségem, mikor februárban elvállaltam ezt a munkát. Az a gondolat vezérelt, hogy valamiképpen összeolvasszuk a nyárasdi és a dunaszer- dahelyi kézilabdát, erős csapatot hozzunk létre, megfelelő háttérbázissal. Nos, a polgármesterek már megegyeztek, a játékosok már együtt készültek, amikor a dunaszerdahelyiek felrúgták a megállapodást. Nélkülük kellett folytatnunk. Idővel szeretnénk visszajuttatni a csapatot oda, ahol évekkel ezelőtt volt. És mit szólnak a történtekhez a játékosok? Haris Szilvia csapat- kapitány, irányító és a legeredményesebb góldobó volt egy személyben: - Kevesen maradtunk az előző sikerek részeseiből, így nekem is többet kellett vállalnom. Nyolcvanküencben már voltunk ilyen helyzetben, de akkor nem álltunk ennyire közel a szakadékhoz. Bertalanná szintén kulcsember volt: - Amikor a rájátszásban Kassán, majd a BCT- pályán is nyertünk, végleg eldőlt bennmaradásunk. A kapus, Ba- czóné volt a csapat legbiztosabb pontja, a súlyos vereséggel végződött mérkőzéseken is rengeteget hárított: - Életem legrosszabb idényét zárom. Romániában még a bajnoktól sem szoktunk ilyen sok gólt kapni, mint most egy-egy mérkőzésen. Kínlódtunk, szenvedtünk, de az a fontos, hogy benn maradtunk. Némethné, az edző felesége is játszott a bajnokságban: - Rászedtek a lányok, hogy térjek vissza. Ilyen helyzetben minden csapat szétesik. Mi kivételek vagyunk, mert mindenki túllépett önmagán, a közös célért összefogott. Németh Pál edző is boldog: - Ha valaki hónapokkal ezelőtt azt mondja nekem, hogy húsz pontot szerzünk a bajnokságban, azt ajánlottam volna neki, ébredjen fel. Rendkívül jó érzés, hogy februári visszatérésem után segíteni tudtam. (j. mészáros)
