Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-19 / 25. szám
Politika 1996. június 19. Retten ugyanarról: Augustín Marián Húska és Duka Zólyomi Árpád a brüsszeli ülésről Bizonyítás helyett bizonygatás? P. Vonyik Erzsébet __________ Az Európai Unió több demarsa után tavaly Pozsonyban megtartotta alakuló ülését az Európai Unió és a szlovák törvényhozás közös parlamenti bizottsága. A második ülésre másfél héttel ezelőtt került sor Brüsszelben. A tanácskozáról hazatérő szlovákiai politikusok olyannyira ellentmondásosan nyilatkoztak, mintha nem is ugyanazon a fórumon vettek volna részt. Ezért megszólítottuk a szlovák küldöttség két tagját. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD, az Együttélés képviselője így látta a Brüsszelben történteket: Húska és Kálmán küldöttségi tagok szerint ugyan a mostani légkör enyhébb volt, pedig nem ezt tapasztaltam. Az volt az érzésem, hogy egészen megmámorosod- tak attól, hogy pozitívan értékelték Szlovákia makroökonómiai mutatóit. Az alapszerződést is pozitívumként említették, de az EU- képviselők szerint zavarossá vált a helyzet megvalósítását illetően, mivel számos olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek nehezen összeegyeztethetőek a dokumentummal és az integrációs folyamattal. Ez volt az a terület, ahol élénk vita és számonkérés kezdődött és felelősségre vonták Szlovákiát mindenekelőtt azért, miért nem készült el a megígért kisebbségi nyelvhasználati törvény. Kálmán alelnök az ülésen bejelentette, hogy idén ez megszületik és szemrebbenés nélkül közölte, hogy ezt a kormány nemzetiségi tanácsa meg is tárgyalta. Tudvalevő, hogy ez félrevezetés és nem igaz. Hogyan reagált ön erre az állításra? A küldöttség egyeden magyar tagjaként nem hagyhattam szó nélkül a mondottakat, s csak tapintatból nem akartam a hazugság szót használni. A kormány vagy a minisztérium semmiféle ilyen törvénytervezetet nem dolgozott ki és a tanács sem tárgyalt róla. Eddig csak a Magyar Koalíció készítette el saját kisebbségi nyelvtörvény-tervezetét, amelynek szövegét átadtam Brüsszelben. További forró téma volt a SZISZ ellenőrző szervének, az OKO-nak a kibővítése. Húska úr megígérte, hogy ez a júniusi parlamenti ülésen megtörténik. Csakhogy ezt már Vladimír Meciar tavaly megígérte.... Az akkori ülésen a nyugati képviselők tudatosították, hogy a szlovák törvényhozásban nem működik a parlamenti demokrácia és első helyen az ellenőrző szerv összetételét kifogásolták. Húska úr most megígérte, hogy az ellenzék képviselőjével kibővül ez a szerv, s mi, ellenzékiek, csodálkoztunk, mivel először hallottunk Duka Zólyomi Árpád: Csak tapintatból nem használtam a hazugság szót. erről, hiszen eddig senkivel nem tárgyaltak erről. Az EU-nak nem tűnt fel, hogy a tavalyi ígéret óta semmi sem történt és elfogadták Húska úr érvelését, hogy folyamatukban kell szemlélni a dolgokat...? Az EU képviselői nagyon diplomatikus és óvatos urak és ha valaki ígér nekik valamit, akkor bíznak abban, hogy tartja adott szavát. Már annyira kiismerték a szlovák kormánykoalíció tagjait, hogy talán nekünk a másik oldalon néha már nem is kell megszólalnunk, elég, ha őket meghallgatják és világos képet nyernek mindenről. Sorba vehetnénk, miről volt szó a bizottságban? Tulajdonképpen minden törvény szóba került. Az államnyelvvédelmi törvény kapcsán a kisebbségi nyelvhasználati törvényt hiányolták a közös bizottság nyugat-európai képviselői. A Btk. módosítását is igen erőteljes kritika érte. Hans van den Broek is hangsúlyozta, hogy hiába vannak jó gazdasági eredmények, ha a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok terén nem úgy fejlődnek a dolgok, ahogy az Európai Unióba belépni kívánó országtól elvárják. AUGUSTÍN MARIÁN HÚSKÁT, a parlament alelnökét is megszólítottuk. Ön részt vett a közös bizottság tavalyi első ülésén is. Összehasonlítva milyen volt a második ülés légköre? Nyugodtabb volt és ehhez hozzájárult, hogy partnereinknek az EU-ból több az információjuk Szlovákiáról, ezért objektívebben látják a dolgokat. Másrészt Szlovákia átütő gazdasági eredményei igazolják, hogy a kormány professzionalista módon dolgozik. Azokat a kérdéseket illetően, amelyek aggodalomra adtak okot, a nyugtalankodás bizonyos fokig továbbra is fennáll. Megmagyaráztuk, hogy a fejleményeket folyamatukban kell szemlélni. Újabb fél év múlva, az újabb ülésen Szlovákia mit tud letenni az asztalra? Állandóan jobb eredményeket, gazdaságiakat is... A Brüsszelben adott ígéretek teljesítésére gondolok, köztük a SZISZ-t felügyelő szerv kibővítésére... Augustín Marián Húska: Elsősorban saját magunkra kell hallgatnunk.-Ez megoldódik, biztosan... ... a parlament júniusi ülésén? ...könnyen előfordulhat, hogy ez átmegy a mostani ülésszakon. Az eredmények között elfeledtem megemlíteni az alapszerződés ratifikálását. De nem feledtük el megjegyezni, hogy bizonyos ekvivalenciát várunk el, egyebek között a Magyarországon élő szlovákok helyzetének a javításában is. Brüsszelben szó volt a kisebbségi nyelvhasználati törvény szükségességéről. Megszülethet-e az őszi bizottsági ülésig? Ezt igazán nem tudom megmondani, ezt összefüggésekben kell megítélni. Például annak fényében, hogy Magyarországon mikor kezdik a gyakorlatba is átültetni a kisebbségi törvényt... Meciar miniszterelnök ígérete szerint az év végéig ez a kérdés megoldódik, akár úgy, hogy Szlovákia csatlakozik az európai kisebbségi nyelvek chartájához, ami viszont az EU biztosa szerint önmagában nem elég... A döntésnél figyelembe kell venni a meglévő normákat, azt, hogy szükség van-e aktualizálásukra, avagy elég-e a charta elfogadása, esetleg kell-e külön törvény. Jozef Kálmán Brüsszelben arról számolt be, hogy a nemzetiségi tanács már tárgyalt a kisebbségi nyelvtörvényről, ellenben Duka- Zólyomi ezt rögtön cáfolta. Szerintem mindhárom lehetőségről szó van és mind a három variánson még dolgoznak. Duka Zólyomi képviselő komoly fenntartásai közül mit tud ön elfogadni? Az ő kritikája nem volt megalapozott, még a kisebbségi nyelvtörvényt illetően sem. Mert hol van az megmondva, hogy meddig kell azt elfogadnunk? Az EU elvárásainak teljesítése nem veszélyeztetheti országunk integritását, állami és nemzeti érdekeinket. Nem azért vagyunk itt, hogy másokra hallgassunk, elsősorban saját magunkra kell hallgatnunk. Duka Zólyomi úr önnek nyilván nem mondta el: Brüsszelben más felszólalások is voltak. A belga és az angol képviselő például kifejezetten arról beszélt, hogy nem tartják helyesnek a nyomásgyakorlást Szlovákiára és az EU számos tagállama olyasmit követel tőlünk, aminek maguk sem tesznek eleget. Indokoltaknak tartja-e Van den Boek aggodalmait a szlovákiai fejlődést illetően? Legalábbis eltúlzott, ahogy az EU- biztos látja a dolgokat. Ezt a véleményt tudomásul vesszük, de véleményünk az, hogy ennek a nyugtalanságnak nincs objektív alapj a. Nyelvi charta Párizsi igen Franciaország felülvizsgálja a kisebbségi jogokkal kapcsolatos eddigi elutasító politikáját - legalábbis erre utal Jacques Chirac kijelentése. A francia államfő nemrégi bretagne-i kőrútján kedvezőtlenül nyilatkozott a kisebbségi nyelvek használatát támogató Európa Ta- nács-beli nyelvi charta aláírásának lehetőségéről. Párizs eddig általában ódzkodva fogadta a kisebbségek saját, külön jogaira vonatkozó elképzeléseket, attól tartva, hogy bármiféle engedmény a franciaországi kisebbségek - például éppen a bretonok vagy a baszkok és a korzikaiak - feléledéséhez vezethet, hosszabb távon pedig megkérdőjelezheti a francia nemzetállam egységét. Chirac a bretagne-i körúton a Le Figarónak az egyik elnöki tanácsadóra hivatkozó tájékoztatása szerint úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi nyelvek immár nem jelentenek veszélyt a nemzeti identitásra, sőt szerinte kétséges, hogy bármikor veszélyeztették-e azt. Ezek a nyelvek ugyanakkor egyfajta ellenállási lehetőséget is adnak az amerikai kulturális veszéllyel szemben. Chirac hangsúlyozta, hogy a kisebbségi nyelveknek és kultúráknak meg kell kapniuk saját helyüket, mert a nyelv az identitás egyik alkotóeleme. Chirac állásfoglalása azt jelenti, hogy Párizs valószínűleg aláírja az Európa Tanács 1992-es, az európai kisebbségi és regionális nyelvek oktatását, használatát liberalizáló chartát. Sínen az euró Az Európai Unió jó úton halad afelé, hogy megvalósítsa az 1999-re tervezett pénzügyi uniót - véli Lámfalussy Sándor, az Európai Pénzügyi Intézet (EMI) elnöke. Lámfalussy egy bécsi felszólalásában hangsúlyozta, hogy az utóbbi évek válsága, a szkeptikus vélemények és a jövő kihívásainak dacára is hisz abban, hogy az EMI sínen van. A frankfurti székhelyű pénzügyi intézet felállításáról három évvel ezelőtt döntött az EU, amelynek feladata a közös valuta, az euró bevezetésének előkészítése. Mihelyt megkezdődik majd az áttérés az egységes valutára, az EMI szerepe is megnő és európai központi bank gyanánt fog működni: kezeli és kibocsátja a közös pénzt. Vonal alatt Kis hazai koncológia Miklósi Péter ______________ En yhe csúsztatással azt is mondhatnánk: meg vagyunk elégedve. Mármint amiatt, hogy a hírek - a kormánykoalíció egyre sűrűsödő tárgyalásainak eredményeképpen - Iván Lexának, a honi titkosszolgálat főkorifeusának menesztését csicsergik. Ha beválik a jóslat, akkor mégsem volt hiábavaló dolog és energia a poénokkal, szlogenekkel tűzdelt transzparensek kiagyalása a szlovák parlament májusi házicirkuszának hosszú perceiben. Igen ám, csakhogy valamiképp mégiscsak sántít a dolog, méghozzá nagyon! Lexa ugyanis nem azért válik meg a Csupa- szem Csupafül Hivatal igazgatói székétől - ha megválik egyáltalán mert belátta, hogy működése legkevésbé sem szolgálta Szlovákia belbiztonságának és külhoni tekintélyének az ügyét, hanem új, nem kevésbé rangos beosztást kap majd. Ennek pediglen a neve: konc... Persze, ebben is van valami felemelő, elvégre rögvest kiviláglik, hogy a Duna és a Tátra között konc sem lehet akárki; hogy errefelé bizony az odavetettséggel azonosítható koncológiának is megvannak a nemzeti sajátosságai. Éppen úgy, mint ahogy cáfolhatatlan igazság az is, hogy nem a lekvár főzi a nagymamát. Más kérdés, s ennek a balesetsebészek a megmondhatói, hogy a lekvárfőzés sem veszélytelen időtöltés. Mint ahogy a hazai belpolitika fortyogása sem az, hiszen a kormányzat egyre bizonytalanabb a társadalmi válság megállításában. Ennek mindent összekavaró főzőkanalaként mindennaposak lettek az igazmondást nélkülöző nyilakoza- tok, szűrőként pedig itt vannak a botrányt követő botrányok. És ha még azt is tudatosítjuk, hogy a koalíciós iszapbirkózás jelszavaiként máris felerősödtek az elszámoltatásra buzdító nemzetmentő szózatok, akkor a korábbi rendszer tapasztalataira hagyatkozó, józan szemléletű ember azt mondja: itt valakik utódlásra készülnek. Elég volt felröppenteni a hírt, hogy a kormányfő erejét nemcsak a makacs náthaláz gyöngíti, hanem hogy a miniszterelnökről nagyon sokat tudó ...mindennaposak lettek az igazmon- dást nélkülöző nyilakozatok... Lexa úr a koncológia íratlan szabályai szerint még időben odavettetik, hogy mindennek eredményeképpen könnyen támadhat olyan érzése a második vonalnak, hogy érdemes készülődni a váltásra. Kérdés, persze, hogy létezik-e második vonal, vagy csak a sorban tüle- kedők alaktalan tömegét látjuk, mint azt megszoktuk negyven esztendőn át. Mi több: van-e olyan csapat, amelyik váratlan események idején át tudja venni az irányítást, s nem kerül sor hónapokig, netán annál is hosszabb ideig tartó pozícióharcra, ami végső romlásba döntené amúgy is ingatag gazdaságunkat. S végül, de nem utolsó sorban: a hosszabb-rövi- debb ideig tartó marakodás nem kedvezne-e a mindennemű hatalom után két kézzel kapkodó nacionalista erőknek? Mondjuk ki: ez semennyire sem világos előttünk. Mint ahogy az sem, mi történne, ha Vladimír Meciar váratlanul távozna a politikából? Mozgalmának van-e olyan JÓZAN gárdája, ahonnan azonnal elő tud lépni az őt követő ember? E kérdések fontosak, a válaszokban azonban, legalábbis egyelőre, sok-sok bizonytalanság rejlik. Ámiként abban is, hogy a parlamenti ellenzék mennyire érzi magát felkészültnek egy ilyen rendhagyó helyzetre... További dilemma, hosz- szabb távon is megmaradna-e a jelenlegi koalíció, noha valószínű, hogy a l’uptáki Munkásszövetséget mindig meg lehet majd nyerni az ügynek, nekik ugyanis ízlik a lojalitás. A szélsőbaltól viszont csak egy lóugrás a szélsőjobbig - úgyhogy még sejteni sem lehet, mi lesz, mi lenne a vége a nagy „nemzeti” tolongásnak. És persze; a nem is olyan kis koncológiának.
