Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-19 / 25. szám
4 1996. június 19. Háttér Milosevics mentegeti Karadzsicsot Vérfürdő Újvidéken: 1942 telén hogyan hiúsult meg a magyar kilépés Büntetlenül megúszhatja? P. Vonyik Erzsébet __________ Hó napok teltek el a daytoni békemegállapodás aláírása óta, de a háborús bűnökkel vádolt szerb vezérek, néhányuk kivételével, máig vígan élik napjaikat. Radovan Karadzsicsnak a haja szála sem görbült azóta, a tavaszutón zavartalanul síelt szűkebb hazája legfestőibb hegyoldalain. Mindenre kapható tábornoka, Mladics is, aki főnökéhez hasonlóan tucatnyi testőrének társaságában szelte a havat. A boszniai szerb fővezérre azért az utóbbi időben rájárt a rúd, de mindössze annyi bántódás érte, hogy az amerikaiak nyomására lemondott vezetői posztjáról annak a Büjana Plavsicsnak a javára, aki hölgy létére még Kara- dzsicsnál is keményebb kezű és nézetei vetekszenek a sokak szerint maga is pszichiátriai kezelésre szoruló, zilált külsejű elmegyógyászéival. Nem hall a külföld ezentúl a hágai bíróság körözőlistáján lévő Karadzsicsról, ígérte Amerikának Milosevics. A szerb elnök egyszerűen képzelte: egykori védence és jobbkeze, a háborút kirobbantó Nagy-Szerbia-rögesz- mét tűzzel-vassal, illetve népirtással és tömegvérengzésekkel támogató Karadzsics eltűnik a politikából és a közéletből. És éli majd jólétben, távol a világ zajától az életét, s mindent büntetlenül megúszik. És nem lakói a tömegsírokért, a megerőszakolásokért, az elcsigázott menekültek kínszenvedéseiért, műemlékek, egész városok felégetéséért, rombadöntéséért. Egyszóval egy kisebb országnyi lakosság kiirtásáért. Mert Milosevicsnek így felelne meg. Ha Hága megkapná őt, akkor Karadzsics akár bosszúból, önvédelemből vagy netán gyávaságból könnyen „beköpné”, hogy Milosevics sem makulátlan, mert egyet s mást tud róla. Az amerikaiak alighanem ezt akarnák, s így két legyet üthetnének egy csapásra. Csakhogy Szlobodan Milosevics makacs és nyeregben érzi magát. Hogyan kerülhetne ő említésre egy napon Kara- dzsiccsal. Vagy ha ezt akarják az amerikaiak, akkor megnézhetik magukat! Mert akkor Bili Clinton háborús bűnös társaságában írta alá Daytont? Milosevics mintha erre számítana. Csakhogy Clintonnak mindennél fontosabb az az ígérete, hogy az IFOR amerikai katonái idei karácsonyi vacsorájukat már odahaza fogyaszthatják el. Márpedig ehhez a tervezett őszi időpontban meg kellene tartani a boszniai választásokat. Amíg viszont szabadon futkosnak a háborús bűnösök, addig nem kerülnek közelebb a választásokhoz. Clinton semmit sem akar kockáztatni, főleg nem ígéretének a teljesítését. Így aztán a Fehér Házba rendelték Milosevicset és erélyesen tudtára adták: vagy megkapják Karadzsicsot, hiszen Belgrád együttműködésre kötelezte magát Daytonban a háborús bűnösök kézre kerítésében, vagy újra bevezetik a tavaly feloldott embargót. Milosevicsnek tehát döntenie kell: megéri-e Karadzsics fedezésével egyúttal saját irháját is mentenie. IFOR-katonák a körözött háborús bűnösök listájával. CTK-felvétel Feltárult a láda titka... A háború vége felé a németek ládákat süllyesztettek el az Alpokban található több száz méter mély tavakba. A hetvenes években osztrák kutatók ezekből egyet felszínre tudtak hozni és Hitler titkos tanácskozásairól készített néhány jegyzőkönyvet is találtak benne. Az egyik a magyar átállás előkészítésének megakadályozására tett intézkedésekről szólt. Mint kiderült, a németek úgy ítélték meg: a magyar vezetés Tito partizánjai révén próbál kapcsolatot teremteni a britekkel, ezért úgy döntöttek, hogy ezt meghiúsítandó egy tömeggyilkosságot szerveznek Horthy nevében a szerbek lakta nemzetiségi területen, így az átállás lehetetlenné válik. Az előkerült jegyzőkönyvből kiderül, a déli határvidéken a Gestapo négy magasabb beosztású ügynökét bevonta a titkos terv végrehajtásába (Fekete- halmy-Czeydner Ferenc altábornagy, a Déli V. Hadtest parancsnoka, Grassy József ezredes, Zombor katonai parancsnoka, Deák László ezredes, a zsablyai határvadász-alakulat parancsnoka, Zöldi Márton csendőrszázados). Helyszínnek a Zsablya-Sajkásgyörgye-Saj- kásszentiván térséget jelölték ki, mert itt alakította meg a Jugoszláv Kommunista Párt a 40 főből álló sajkási partizáncsoportot. A csendőrség elhíresztelte, hogy Szent Bertalan-éjt terveznek a magyar lakosság körében, és ennek ürügyén 200 fős katonai karhatalmi támogatást kért, parancsnokául Czeydnert javasolta. Egyidejűleg 1942. január 5-én Budapestre érkezik Rib- bentropp külügyminiszter, aki elvonja a magyar kormány figyelmét az eseményekről. Közben Sajkádon Deák irányításával elkezdődik a razzia, és a tűzharcokban 40 partizán leli halálát. Másnap Grassy parancsára folytatják a terület „kommunistáktól való megtisztítását”. A „tisztogatás” során 1800, főleg szerb nemzetiségű, polgárt lőttek agyon. A Gestapo főnöke, Müller azonban elégedetlen volt, mivel az ismeretlen helyszínen végrehajtott akciónak nem volt kellő visszhangja, ezért az egész megismétlésére ad parancsot. Czeydnerék választása Újvidékre esik. Az újabb razziához Sírkeresztek, örök mementók... szükséges engedély megszerzéséért Czeydner hazugsághoz folyamodik. Január 12-én Budapesten a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és Szombathelyi vezérkari főnök előtt a sajkadi razziáról kijelenti: a kitűzött célt, a térség megtisztítását nem sikerült teljesen elérni, mivel a partizánok „Újvidékre húzódtak be”, ezért a razziát ki kell terjeszteni a városra is. A szerbek rájönnek, mi készül és Popovics Milán, a szerb nemzetiség parlamenti képviselője erről tájékoztatja Bajcsy-Zsi- linszky Éndrét, aki felveszi a kapcsolatot Bárdossy miniszter- elnökkel. Január 20-án azonban „váratlanul” Budapestre érkezik Keitel tábornok, hogy a kormánnyal tárgyaljon, Bár- dossynak nem marad ideje intézkedni. Újvidéket rummal leitatott katonai-csendőri egység járja, a húszfokos hidegben emberek ezreit kíséri az igazoló bizottság elé. Aki nem tudta kilétét iratokkal igazolni, partizángyanús személyként kivégezték. Mintegy 2000 polgári személyt juttattak erre a sorsra, többségüket a Duna jegén lőtték agyon. Mi lett a bűnösök sorsa? A négy fővádlott, Czeydner, Grassy, Deák, Zöldi szabadlábon védekezhetett. A németek ezt kihasználva Ausztriába szöktették őket. A többi vádlott 10-14 évig terjedő büntetést kapott, de március 19-én a németek őket is kiszabadítják. 1944. október 15-én a sikertelen kiugrási kísérlet után a Gestapo Horthyt is letartóztatja, helyére Szálasit teszi. Czeydner lesz a honvédelmi miniszter, de a bosszúra már nem marad ideje. A Vörös Hadsereg novemberben már Budapest felé közeledik. Bácskában a nyomukban megjelenő jugoszláv partizánok faluról-falura járva 40 000! magyart agyonlőnek, 100 000 személyt elűznek. A harcok mindenhol véget érnek. A tömeggyilkosság kiter- velőjének, Müller Gestapo- főnöknek a személye mindvéMéry Gábor Illusztrációs felvétele. gig titokban marad. Berlinben fogságba esik és nyomtalanul eltűnik. A 40 000 magyar ( és 40 000 szlovén és ugyanennyi horvát) nemzetiségű polgár kivégzése nem bántotta a győztes hatalmak igazságérzetét. Miattuk nem tiltakozott senki. (Feldolgozta: s. forgon) NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja Június elejétől a fenti felirattal ellátott újságárus pavilonokban már a megjelenés napján Szlovákiában is megvásárolhatja a Nép- szabadságot, Magyarország legnagyobb példányszámú napilapját. Leendő olvasóinknak szeretnénk segíteni, amikor az alábbiakban ismertetjük azokat a településeket, ahol a Népszabadságot napi 7, a pénteki színes tévémellékletes lapszámot pedig 9 koronáért megvehetik: Pozsony (8). Bátorkeszi, Deáki, Alsószeli, Dunaszerda- hely (13), Udvard, Galánta (4), Géllé, Felsőszeli, Ógyalla, Guta (3), Gútor, Komárom (15), Negyed (2), Naszvad, Érsekújvár (22), Szene (2), Diószeg, Vágsellye (7), Somorja (4), Párkány (3), Csallóközcsütörtök, Pered (2), Fél, Vásárút, Vágtornóc, Nádszeg, Tardoskedd, Nemesabony, Nagyfö- démes, Nagymegyer (2), Vágfarkasd (2), Nagymagyar (2). (A helységnevek utáni számok az eladási helyek számát jelzik. A vasútállomások és buszpályaudvarok környékén, valamint a nagyobb áruházak szomszédságában szinte minden jelzett városban árulják lapunkat.) A Népszabadság több mint száztagú munkatársi gárdája, bélés külföldi - köztük pozsonyi - tudósítói, a lap egész'kollektívája azon dolgozik, hogy olvasóit a lehető leggyorsabban és legátfo- góbban tájékoztassa a világ eseményeiről, Magyarország belső és nemzetközi helyzetéről, az anyaország és a határain kívül élő magyarság kapcsolatairól, gazdaságról, kultúráról, művészetről, tudományról, technikáról és sportról. Hasznos információkhoz juthatnak hirdetéseink tanulmányozói is. A Népszabadságra naponta csaknem egymillió ember kíváncsi - talán nem véletlenül. Lépjen be Ön is olvasóink táborába! Kulissza Hegyezd a füled, nyisd tágra a szemed P. Vonyik Erzsébet Veszettül füllesztő a kánikula még a pozsonyi várdombon is. A levegő se rezdül a parlament főbejáratánál, pedig egyébként örökösen frizurarontó szél süvít itt. Jólesően hűs levegő csap arcul, mikor belépek a portára, a körös-körül márványutánzattal borított előcsarnokba. S hűsö- lök itt majd egy kerek órán át, miközben a törvényhozás második emberére várakozom. Azon tűnődöm, vajon szándékosan várakoztatja-e meg az interjúra bejelentkezett újságírókat, elvégre van olyan fontos méltóság, hadd szobrozzanak, ha találkozni akarnak vele. Aztán elhessegetem a rosszmájú gondolatot, mert eszembe jut: egyik közeli munkatársától tudom, hogy jóformán minden fontos tanácskozásra késve érkezik és mindenkit megvárakoztat. Ücsörgők, fel-alá járkálok, de lassacskán rájövök: nem is unatkozom. Sorra lekáderezhe- tem és akarva-akaratlanul is kihallgathatom azokat, akik a portán beiratkoznak. Sőt a végén gyorsstatisztikát is készíthetek arról, ki mindenki fordult meg itt röpke háromnegyedóra alatt, amikor a parlament nem ülésezik. Meglepő, hogy zömmel vidékiek iratkoztak be a portás nagykönyvébe ,-S ami még érdekesebb: elsősorban közép-szlovákiaiak. De hogy senki se maradjon ki hevenyészett statisztikámból, nem felejthetek ki egy spanyol küldöttséget, meg a rádiótanács néhány tagját sem. Visszatérve a vidékiekhez: belegondolok, hogyha ezek az öltönybe és nyakkendőbe préselt, lakkcipős urak a szívpróbáló hőségben százkilométereket autóztak, akkor bizonyára nyomós okuk van arra, hogy a fővárosba jöttek. Nem először járhatnak a parlamentben, mert tudják, mi itt a módi: a táskákat átvilágítják, az illetőt áttessékelik a fémtárgyakra allergiás ajtókereten. Ezen morfondírozok, miközben a szomszédvárak városatyái zajosan paroláz- nak és kérdezik meglepetten egymástól: te is itt és ugyan mi járatban? Sajnos, egyebet nem tudok elcsípni a párbeszédből, mert a többit már csak bizalmasan súgják meg egymásnak. Majd jön az elismerő vállvere- getés és a széles mosolyok. Mintha azzal biztatná egyik a másikat: öregem, így kell ezt csinálni. A barna bőrfotel mélyén gubbasztva megpróbálom kibogozni, mi is lehetett a susmus tárgya. Nem tudok másra gondolni, csak arra: vajon így indulnak, majd jutnak el a szentesítésig a privatizációs ügyletek? Azok, amelyeknél nem hirdetnek pályázatot és az előre kijelölt személy vagy csoport potom áron kaparintja meg a jó kis firmát. Itt tartok az elmélkedésben, s ekkor ismerős képviselő neve üti meg a fülemet, utána meg a most jött fürdővárosi elöljáró szól bele a kaputelefonba és jelzi, hogy megérkezett. Nyilván nem oltárügyben, hiszen a keresett személy korábban az egyik kormány közlekedési és távközlési főfelelőse volt. Talán valami gesztenyét akar a városának kikaparni, ha már a középső országrészbe telepítik át a postát vezetőstül-be- osztottastul? Gondolom, miután hallom, hogy itt csak a dolog jelentéktelenebb részét intézi. Ha az egész városnak lesz belőle haszna, ám legyen. Telnek a percek, szóba elegyedem egy jónevű közgazdásszal, akiről úgy tudom, a kormánykoalíció gazdasági lépéseibe is nagy beleszólása van. Mi nem úgy privatizálunk, mint déli szomszédaink, mondja. Mert mi hasznuk van a magyaroknak abból, hogy a vállalatok többségében a külföldi tőke a többségi tulajdonos? Ha 65 százalékos a külföldiek részaránya, akkor a nyereség ugyanilyen hányada a határon túlra vándorol. A magyarok legfeljebb dicséretet kapnak a Nyugattól, de mire mennek vele? Nekünk nem kell ilyen bokréta! Mi itt magunknak privatizálunkés nem árusítjuk ki az országot! És a magyaroknak készséggel átadjuk tapasztalatainkat, magyarázta. Kérdés, igénylik-e?