Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-05 / 23. szám

1996. június 5. 9 )rt A nemzeti kultúra ápolásának egyik helyi fellegvárai az egyház- községek. A felsőőri Református Ifjúsági Olvasókörnek néptánc­együttese és színjátszócsoportja is van. Különösen a népszínműve­ket kedveli a közönség. Próbákat csak hétvégeken tartanak, sok fia­tal ugyanis csak ekkor jön haza munkahelyéről és átmeneti lak­helyéről. Többen közülük nem­csak a szerepüket tanulják, ha­nem anyanyelvűket is. Nem is egyszer fordult elő olyan eset, hogy próbák során, színpadi szi­tuációk és elemzések révén értet­te meg egy-egy szereplő: mit is je­lent valójában a bebiflázott szö­veg, ősei nyelvén, magyarul. Ugyanígy tanulják táncanyanyel- vüket is a néptáncegyüttes tagjai, akik felvételünkön a templom­kertben ropják a táncot. Ingére kitűzött névjegyén Gaál Günter olvasható, ő azonban Ga­ál Antalként mutatkozik be. - Ez így jellemző - mondja. Ugyanis tizenkilencéves koromig valóban Günter voltam, hiszen egy szót sem tudtam magyarul. Ekkor a szüleim, akik felsőőri magyarok, elküldték a debreceni nyári egye­temre. Itt az ugyancsak határon túli kisebbségiek között magyar népdalok éneklése, Petőfi, Ady és Weöres Sándor verseinek hal­latán döbbentem rá, hogy én is magyar vagyok. Aztán vásárol­tam magyar nyelvkönyvet, oda­haza szüleimmel magyarul kezd­tünk beszélni. A bécsi agrártudo­mányi egyetemen tanultam, s közben olyan jól elsajátítottam az anyanyelvem, hogy a diplo­mamunkámat a gödöllői egyete­men írtam - magyarul. Bécsújhe­lyen a Walter speditőr cégnél na­gyon örültek, amikor megtudták, hogy magyarul is jól tudok. Kine­veztek a magyarországi részleg osztályvezetőjének. Beléptem a Burgerlandi Magyar Kultúregye- sületbe, s büszke vagyok arra, hogy felnőtt koromban ugyan, de végül mégis magyar lettem. Burgerland egyetlen színtiszta magyar falujában két esztendeje alakult meg a citerazenekar. Ma­gyarországon vásárolták önkor­mányzati pénzen a hangszere­ket, onnan hívtak szakembert is. A gyerkőcök próbájára eljárogat- tak a helyi nyugdíjasok is, akik­nek a szeme felcsillant a citera láttán és a dallam hallatán. Gyer­mekkorukból, az emlékezet mélyrétegeiből törtek elő a jól is­mert dallamok és a pengetés for­télyai. Számos népdalt ők maguk tanítottak be a fiatalokkal. Több olyan műsort is szerveztek, ami­kor a lélekben fiatal hetven- nyocvanévesek együtt szerepel­tek az alsóőri ifjakkal. Együtt szólaltatták meg az ősi hang­szert, együtt énekelték kedvenc népdalaikat. Kétnyelvű ökumenikus istentisz­telet Felsőőrön az osztrák és a magyar államiság évfordulója al­kalmából. A kézfogás nemcsak a szertartás része volt, hanem jel­képes értékű is, ugyanis az itteni lelkészek nagy része németül és magyarul egyaránt jól beszél. Burgerlandban, sőt Bécsben és szinte minden osztrák nagyváros­ban legalább vasárnaponként magyar nyelvű istentiszteleteket is tartanak. Ugyanakkor Felső­őröd: már nemcsak a katolikus és az evangélikus templomban, ha­nem a reformátusban is - havon­ta egyszer - német istentisztele­tet is bemutatnak. Erre elsősor­ban azok az idősebb helybéliek járnak, akik mára annyira asszi­milálódtak, hogy már csak néme­tül értik az igehirdetést, anya­nyelvükön már csak néhány szót, mondatfoszlányt tudnak eléggé akadozva kiejteni. Prikler László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents