Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-05 / 23. szám
8 1996. június 5. Számos ausztriai cégnél napjainkban már kimondottan előny a magyar nyelv ismerete Őrvidéken, öt perccel a teljes asszimiláció előtt SZILVÁSSY JÓZSEF- Itt az Isten mindig magyarul szól a hívekhez, még akkor is, ha németül prédikál - ezekkel a szavakkal fogad Felsőőrött, azaz Oberwartban Guthy Lajos helybeli református lelkész. Évszázadokat kell visszalapoznunk a történelemben, napokon keresztül beszélgetni a magukat magyarnak, osztráknak, horvátnak, legfőképpen azonban burgerlandinak valló emberekkel, hogy teljes egészében megértsük ezt a furcsának tűnő mondatot. Itt, az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre, Burger- landban, vagyis az Őrvidéken. Gyepűvédők éltek itt egykor, akik hűséggel és hősiességgel őrizték évszázadokon át a magyar királyság nyugati végeit. Századunkban aztán velük is nagyot fordult a világ. Trianon itt is döbbenetét okozott, bár talán nem akkora sokkot, mint Erdélyben, vagy nálunk. A burger- landi magyarok ugyanis továbbra is akadálytalanul járhattak szellemi központjaikba, a Magyarországhoz népszavazással rövid idő múltán visszakerült Sopronba, Szombathelyre és máshova. Az igazi traumát 1945 okozta, miután évtizedekre lehúzták a vasfüggönyt. Sok osztrák furcsán nézett az itteni magyarokra: szinte mindannyiuk- ban sztálinistát gyanított.- Azokban az időkben bizony jobb volt, ha az ember nem beszélt magyarul, sőt azt is eltitkolta, hogy magyar - sóhajt nagyot a pinkafői Luif Sándor, aki maga az élő történelem, hiszen nemrég ünnepelte teljes szellemi frisseségben a századik születésnapját. Nem is akárhogyan: csárdást táncolt ezen a jeles napon. Aztán jött ötvenhat, a sok menekülő, a rákosista diktatúrától és a véres szovjet megtorlástól megriadt, új hazát kereső magyar, akinek az első vigasztaló emberi szót, némi enyhet adó ételt, szállást legtöbbször itt nyújtották. Miután béke lett, a nagy társadalmi átalakulás ellentmondásos korszaka zúdult e vidékre is. A néhai falvak közül Felsőőr és Felsőpulya is várossá avanzsált, ennek összes előnyeivel és hátrányaival. Röpke néhány esztendő alatt évszázados etnikai és falusi közösségek bomlottak föl. Sok helybeli parasztból munkás lett Bécsben, Grazban, Bécsújhelyen, ahol bizony sokan megosztrákosodtak, ahogy az egyik Linzbe költözött alsóőri magyar jellemezte beszélgetésünk során. Ide pedig osztrák tisztségviselők, szakemberek költöztek, s a két kisvárosban fokozatosan a német lett a domináns nyelv.- A Burgerlandi Magyar Kultúr- egyesület 1976-bán jött létre. Öt perccel az itteni magyarság teljes asszimilációja előtt - idézi föl a félmúltat Tölly Julianna elnökasszony. Fő célunk az volt és ma is az, hogy megőrizzük anyanyelvűnket, magyarságunkat. A megalakulást segítő társadalmi légkörről beszél. Az osztrák kormány éppen abban az esztendőben ismerte el hivatalosan az ausztriai népcsoportokat, köztük a magyarokat, később pedig a kilencvenes évek elején az ide menekült erdélyi és délvidéki magyarok gyülekezési és egyesülési jogát is. Anyagi támogatásban részesítette e népcsoportok szervezeteit, anyanyelvi oktatásukat. Nem is olyan régen csak Alsóőrött működött magyar tanítási nyelvű népiskola, ami nálunk az alapiskola alsó tagozatának felel meg. Ma már Felsőőrött és Felsőpulyán is van magyar, részben kétnyelvű alapiskola. Két esztendeje pedig Felsőőrött Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumot is nyitottak, ahol magyar és horvát párhuzamos osztályokat hoztak létre. Mivel a diákok itt nemcsak a szaktantárgyakat, hanem valójában az anyanyelvűket, különösen pedig a szakkifejezéseket is tanulják, ezért ma még magyar és német, illetve horvát és német a tanítási nyelv. Ám a történelmet és a földrajzt kezdettől fogva magyarul, illetve horvátul tanítják, s a tervek szerint évről évre bővül az anyanyelven oktatott tantárgyak száma. 1880-ban a jelenlegi Burgerland területén 11 ezer lakos vallotta magát magyarnak, ma 4174-en. Évtizedeken át az asszimiláció, a fokozatos etnikai lemorzsolódás jellemezte az őrvidéki magyarságot.- Én erősen hiszem azt, hogy az itteni magyaroknak nemcsak múltja és jelene van, hanem jövője is - mondja Galambos Iré- neusz alsóőri katolikus plébános, aki lelkészi hivatásán kívül, pontosabban azzal együtt, az évszázados hagyományok szellemében népművelő is. Az alig nyolcszáz lelket számláló, színtiszta magyar falunak citeraze- nekara, néptáncegyüttese, énekkara és tízezer kötetes magyar könyvtára van. Bárkivel beszélek itt, mindenki a katolikus pap szervezőmunkáját dicséri.- Ausztria alapvető érdeke, hogy az itteni népcsoportok, köztük a magyarok is megőrizzék identitásukat, kultúrájukat, s ezekkel az értékekkel együtt legyenek lojális állampolgáraink - nyilatkozta Kar Stix, Burgerland tartományi főnöke. Ehhez mi minden tőlünk telhető anyagi és erkölcsi támogatást megadunk. Őszintén szólva kissé magam is féltem attól, lesz-e érdeklődés a kétnyelvű szövetségi gimnázium iránt, s nagyon kellemes meglepetés ért. Különösen a magyarok részéről. Ugyanis több magyar diák jelentkezett, mint horvát, holott az utóbbiak közül legalább harmincezren élnek e vidéken. Mély sóhaj után folytatja:- A legfőbb ideje már, hogy annyi ellenségeskedés után végre béke, megbékélés köszöntsön Európa e tájaira is. Hogy mindenki szabadon vallhassa magát olyan nemzetiségűnek, olyan vallásúnak, amilyennek saját lelkiismerete, meggyőződése sugallja. Mi is ezt a folyamatot szeretnénk erősíteni. Nálunk, Bur- gerlandban, senkinek sem származik hátránya abból, ha magyarnak, horvátnak, vagy más anyanyelvűnek tartja magát. Hiba lenne idilli képet festeni, hiszen a burgerlandi magyarság teljes beolvadásának a veszélye azért ma sem múlt el teljesen. Ezt tapasztalja az ide látogató, amikor beszélgetőpartnere egy- egy bonyolultabb mondat közepén hirtelen németre vált, s amikor a református istentiszteleten Guthy Lajos lelkész néhai magyaroknak németül hirdeti az igét. Ám helytelen lenne az is, ha sötét tónusú helyzetképet vázolnánk föl, hiszen lassanként szaporodik azoknak a fiataloknak a száma, akik cselekvő magyarként akarnak élni, megmaradni szülőföldjükön. Tavaly november óta az Őrség című, kéthavonta megjelenő tájékoztató lap is ezt a nemes elhatározásukat erősíti. A márciusi számban olvasható Dr. Rácz Imre megható verse az Őrvidéki magyarokról, amelynek utolsó négy sora minden riportzáró mondatnál kifejezőbb: Istenem, add, hogy soha ne felejtsék, / hogy nekik közben új szerep jutott: / Gyepűvédőkből hídépítők lettek / s így szolgálják a nagy humánumot. Néhány esztendő alatt évszázados etnikai és falusi közösségek bomlottak föl. Több magyar diák jelentkezett. Ez a felvétel csak látszólag lehangoló. A patinás épületet, amely nem is olyan régen még az Őrvidék egyetlen magyar tanítási nyelvű népiskolája volt, ezekben a hónapokban tatarozzák. Állami és önkormányzati pénzen korszerűen felszerelt tantermek fogadják majd az új tanév kezdetén az alsóőri magyar nebulókat. Alsóőrön több nemzedék táncol a Virgonc Néptáncegyüttesben, így is elismerésre méltó, hogy ezen a viszonylag kis településen évről évre sikerül jó ritmusérzékű fiatalokkal pótolni azokat, akik abbahagyták a rendszeres próbákat. A helybeliek szerint kimondottan előnynek számít, s< megkönnyíti Galambos Iréneu: és a magyarországi vendégszal ember munkáját, hogy a töt esztendeje táncoló párok valóji bán betanítók is: több figurát, 1< pésvariációt ők mutatnak be kezdőknek.
