Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-05 / 23. szám

Nagyvilág 1996. június 5. 7 E tavaszon új fejezetet nyitottak a Pepsi Cola sikersztorijában Londonban megkékült Jobb, mint a Coca A Pepsi-Cola 1973 óta Szlováki­ában is kapható, 1994január el­sejétől pedig külön szlovákiai képviseletük működik: a pozso­nyi Pepsi-Cola SR Kft.Hogyan érzi magát a Pepsi Szlovákiá­ban? Anton Bódis, a Pepsi Cola SR Kft sajtószóvivője szerint a Pepsi Cola világviszonylatban harmincmilliárd dolláros évi forgalmat bonyolít, és a haszon hárommilliárdra tehető. A Pepsi arról híres, hogy állandó­an valami újjal rukkol elő, új gyártmánnyal, új csomagolással, új reklámmal. Például a Pepsi használt Szlovákiában elsőként visszaváltható műanyag palac- kot.Az idén május közepén mu­tatták be a termék legújabb imi- dzsét, a kék csomagolást - ez Észak-Amerikán kívül az egész vi­lágon felváltja a megszokott for­mát. Ezzel az úgynevezett Blue Projekttel nemcsak a védjegy és a csomagolás színe változik, ha­nem a cég stratégiája is.A cég ed­diginél is inkább a fiatalokat pró­bálja megszólítani. Az új forma ősbemutatója április elsején volt Londonban, itt, Szlovákiában pe­dig május 15-én lesz. A Pepsit kétféleképpen hozzák be, egyrészt sűrítmény formájá­ban, másrészt késztermékként Csehországból, ahol Pepsi-Cola gyár is működik. A cég ígérete szerint az új forma nem hozza magával az árdrágí­tást, mivel arra törekednek, hogy ne veszítsék el a vásárlóik bizalmát. géel Nálunk 23 éve kapható A Pepsi-Max frontembere: Andre Agassi A fehér-piros-kéket felváltja az egyszínű - ám remélhetőleg nem egyhangú - kék. Állítólag azért, mert így, tiszta kéken, még inkább a fiataloknak szól majd. No, nem a fiatal szlovák állam nemzeti lobogójáról van itt szó, nem azt akarják elkékíte- ni valamiféle nemzetidegenek. Igaz, a kékítés külföldről jön, méghozzá világméretű akcióról van szó: a Pepsi-Cola üdítőital eddig háromszínű márkavédje­gyét kékítik el a reklámszakem­berek. Április másodikén Lon­donban mutatkozott be új kön­tösében a régi üdítő. Hogy miért a kékítés? Az újítás kedvéért. A szakemberek szerint ugyanis a Pepsi-Cola a minősége mellett az állandó megújulásának kö­szönheti évszázados sikerszto­riját. Igen, évszázados, hiszen két év híján százéves üdítőről van szó; a Pepsi 1898 bán indult New Yorkból világhódító útjá­ra; akkor készítette el az első ilyen üdítőt Caleb D. Bradham gyógyszerész. Eredetileg csak a New York-i Pepsi-Cola mono­pólium gyártotta és forgalmaz­ta, ma már a világ több mint száz országában terjesztik. Sőt, nem elég, hogy lassan a Föld minden zugába eljut, már a vi­lágűrbe is felvitték. A legújabb reklámkampány keretében két szovjet űrhajós a Mir űrállomá­son is kitűzte a Pepsi új kék emblémáját. Elsősorban a fiatalok kedvenc itala, egy jobb házibuli, vagy diszkó nem lehet meg Pepsi nél­kül, s nemcsak az ízéért kedvelik - már aki kedveli - a kólát, ha­nem azért is, mert „feldob”. En­nek az élénkítő hatásnak az oka pedig nem más, mint az üdítő alapanyaga, az Afrikában ősho­nos Cola acuminata termése - a koladió, amely jelentős mennyi­ségű teobromint és koffeint tar­talmaz. APepsi idényszerű ital, a nyári hónapokban jelentősen nagyobb mennyiség fogy belőle, mint hűvösebb időben. Ezért az­tán, hogy hidegben is „kapós” le­gyen a termék, a forgalmazó mindenféle reklámfogást eszel ki, például a duómániát. Hogy a kólák versenyében mennyit vet a latba a „Blue pro­jekt”, a Pepsi új kék fazonja, az valószínűleg néhány forró nyári idény után dönthető majd el. A világcég egyik menedzsere szerint még ebben az évben 20 milliárd új kék védjegyű palac­kot és dobozt dobnak piacra, a jövő év végéig pedig a világ 190 országában árulják majd az új kék Pepsit. (gaál) Logótörtenelem 1898 1973 1908 1991 1940 1962 1996 Amerikai levél Pelican man Ambrus Ferenc ___________ Vo lt egyszer egy ember vala­hol Amerikában, aki arról álmodott, hogy menedékhe­lyet épít a sérült pelikánok részére. A növény- és állat­világban oly gazdag, szub­trópusi éghajlatú Floridán sikerült Dalé Shieldnek, az azóta csak Pelican Man-nek neve­zett, megszállott madárra­jongónak a semmiből létre­hoznia a mexikói öböl part­ján azt a menedékhelyet, ahol a pelikánok mellett gyógyítják és vigyázzák a sé­rült homokdombos darut, a sirályokat, a kék kócsagot, a pulykakeselyűt, de a varja­kat, kacsákat és baglyokat is. Nem véletlen, hogy éppen a pelikánok érdekében jött létre ez a menhely, hiszen az amerikai környezetvédők adatai szerint élete során tíz pelikán közül kilenc megsé­rül. A sérüléseket elsősor­ban a halászok zsinórjai okozzák. A ma messzeföl- dön híres Pelican mán me­nedékhelye látogatható, és nagyon sokan be is térnek ebbe a madárkertbe, ahol gondosan megtervezett ket­recekben élnek a szebbnél szebb - sajnos, sérült - szubtrópusi madárvilág pél­dányai. Az idelátogató ven­dégek nem láthatják a me­nedékhely igazi munkáját, ami a háttérben folyik. A menedékhely szélén van a madárkórház, ahová napon­ta érkeznek a sérült mada­rak, melyeket gyakran ép­pen az intézet munkatársai hoznak be, hívó szó után ér­kezve ki a madár baleseté­nek helyszínére. Évente ez­rével gyógyítják itt a mada­rakat, s küldik vissza a ter­mészetes környezetükbe. De vannak olyan sérülések, melyek tartósak és képte­lenné teszik az állatokat az önálló életre. A látogatók azután ezeket látják Dalé Shield menedékhelyén. Aki­nek fokozatosan sikerült egyre több támogatót meg­nyernie nemes tevékenysé­géhez. Ezek - az Amerika külön­böző pontján élő emberek - bizonyos anyagiak ellené­ben nevüket a menedékhely járdájában vásárolható tég­lákból épített falba jegyez­hetik be, valamint a mene­dékhely egy-egy lakójának örökbefogadásával - ami ál­talában az ellátáshoz szük­séges anyagiak biztosítását jelenti -, a ketrecek előtti, szépen kivitelezett táblákon örökíthetik meg nevüket, lakcímüket. Giorgo Armani (lent) az Sophia Lő­rén legkülönbözőbb kéréseinek is eleget tesz, hisz’ szép összege­ket fizet a ruhákért, kiegé­szítőkért. Sztárok, divatcárok A sztárok, híres emberek titkol­ják, melyik divatcámál vásárol­nak. Nem volt ily diszkrét a Die Zwei magazin, amely kilocsogta, hol vásárol Diana hercegnő, Sha- ron Stone, Catherine Deneuve. A lap szerint St. Laurent-nél öltözik Pamela Picasso, Liza Min- nelli, Catherine Deneuve; a wa­lesi hercegnő GianniVersace ru­háit kedveli; Karolina monacói hercegnő Kari Lagerfeldnél ren­del, csakúgy, mint Sarah yorki hercegnő; Claudia Schiffer szíve­sen viseli Valentino modelljeit. Ő öltözteti a német kancellár fele­ségét, Hannelore Kohlt, Sharon Stone-t és Liz Taylort is. A két hollywoodi színésznő, Jodie Fos- ter és Susan Sarandon, valamint Sophia Lőrén inkább Giorio Ar­mani ruháit viseli. Állítólag még az ágyba is szivarral járt... Nem tömte, törte a fogakat „Mindig is fogorvosnak nevez­tek, pedig én sosem tömtem, mindig csak törtem a foga­kat”- ezt az egyik londoni szín­házban, teltház előtt meséli egy aranyozott fogót szoronga­tó, festett hajú, alacsony öre­gúr. Az alkalmi revüszínész nem más, mint Frankié Fraser, aki 72 évéből mintegy fél év­századot rács mögött töltött. Az ötvenes-hatvanas években őt tartották a londoni alvilág egyik legbrutálisabb bűnözőjé­nek, aki azzal szolgált rá kétes hírnevére, hogy áldozatainak kihúzta, kitörte a fogait, vagy fogászati és plasztikai műté­tekre kényszerítette őket. Tize­nötször elítélték, háromszor elmebetegnek minősítették, de gyilkosságot sosem tudtak rá­bizonyítani. Több tucat bör­tönt megjárt, kilenc börtön­igazgatót is megtámadott. Az öregúr ma tisztes házasságban él egy híres vonatrabló lányá­val, 400 000 példányban meg­jelent emlékirataiban minden tettét beismeri, s 250 fontster- linges honoráriumért bármi­kor hajlandó visszaemlékezé­seivel szórakoztatni a színházi közönséget. Talán a lelkiismeretfurdalás viszi rá a szivarozókat, hogy szenvedélyük magyarázására a nagy emberek sorából keres­senek követendő példákat. A Havanna szivar szerelmesei előszeretettel mondogatják: lám, Thomas Alva Edison na­ponta húsz szivart is elszívott, és micsoda nagy elme volt. Vagy Bismarc, a vaskancellár, Németország egyesítője: élete során százezer szivart elszí­vott, és nyolcvanhárom évet élt. Szinte szentként tisztelik Churchillt, Hitchcockot, vagy Freudot, a legnagyobb védő­szentjük azonban Mark Twa­in, aki egyszer állítólag felmu­tatott az égre és így szólt: „Ha ott nincs engedélyezve a szi­var, akkor én nem kérek belőle.” Twain nyolcéves ko­rában kezdett szivarozni, Mis­souri államban, ahol a szivar olcsóbb volt, mint az étel. Maga vallotta idősebb korá­ban: „Havi száz szivarral kezd­tem, húszéves koromra két­százra növeltem az adagot, harminc évesen háromszáz szivart szívtam el havonta.”

Next

/
Thumbnails
Contents