Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-05 / 23. szám
6 1996 .június 5. Gazdaság és fogyasztó Heti gazdaság Mégis drágul a gáz is A jövő hónaptól esedékes hazai 10 százalékos villanyáremelés kapcsán szóba került a gáz árának módosítása is, ugyancsak felfelé. A szlovák pénzügyminisztérium eleinte azzal hárította el az emelést firtató kérdéseket, hogy még nem kaptak gázáremelésre vonatkozó javaslatot. Május végén viszont a minisztérium szóvivője már megerősítette, hogy elkészült a javaslat, amely szerint megdrágulna a gáz is, de nem tudni, mikortól és milyen mértékben. A gázipar illetékesei korábban annyit árultak el, hogy ők olyan mértékű áremelést szorgalmaznak, amely ha megvalósulna, akkor átlagosan napi egy koronás többletkiadással terhelné meg a szlovákiai háztartásokat. Konvertibilis rubel a szomszédoknál A szomszédos országokba utazó oroszok hamarosan szabadon átválthatják rubeljüket helyi valutára. Az esedékes lépésről Jelcin elnök egyik gazdasági tanácsadója elmondta, hogy több ilyen intézkedéssel számolnak, amelyek nyomán az ukrán, a lengyel, a finn bankokban és talán más országok pénzintézeteiben is orosz magánszemélyek beválthatják majd rubeljüket. A rubel Oroszországon belül gyakorlatilag már most konvertibilis, de nem forgalmazható szabadon az országon kívül. A tervezett intézkedések moszkvai értékelés szerint nem kerülnek majd sokba és nem bonyolultak. Amerikai feketelista Az Egyesült Álllamok hatóságai listát állítanak össze azoknak az európai, kanadai és mexikói vállalatoknak a vezetőiről, akiket ki akarnak tiltani az USA-ból amiatt, hogy Kubával kereskednek. A több washingtoni forrásból is megerősített hír szerint az amerikai külügyminisztérium arra készül, hogy futárok útján figyelmezteti a szóban forgó vállalatokat és vezetőket a tervezett lépésről. Amerikai részről akkor foganatosítanának szankciót velük szemben, ha olyan kubai céggel tartanak fenn kapcsolatot, amely amerikai állampolgároktól elvett javakat használ. Ezzel szeretnének érvényt szerezni a Kuba elleni kereskedelmi szankciókat szigorító Helms-Burton törvénynek, amelyet Bili Clinton március 12-én hirdetett ki. Az érintett cégek e napokban kapják kézhez az amerikai aggodalmakat 'tartalmazó leveleket, amelyek várhatóan súlyos nézeteltéréseket váltanak ki az USA és európai partnerei között. Bolgár vagyonjegykönyvek Bulgáriában eddig csak a nagy állami vállalatok mintegy tíz százalékát ma- gánosították. Idén januárban kezdődött a vagyonjegykönyvek árusítása és azt tervezték, hogy május végéig be is fejeződik. Az akciót azonban meg kellett hosszabbítani, mivel az említett időpontig a felnőtt lakosság alig húsz százaléka vett vagyonjegykönyvet. Az első privatizálási hullámban 1 100 vállalat mintegy 82 milliárd leva értékű vagyona képezi a kínálatot. A tervek szerint a vagyonjegyes privatizáció három fordulós lesz és több mint 200 milliárd leva értékű vagyon a tét. A Bulgáriában érvényes törvény szerint a privatizált vállalat részvényeinek húsz százalékát előnyös feltételek mellett az alkalmazottak kaphatják meg, a fennmaradó hányadot pedig a kuponos és a közvetlen eladás kombinált módszerével privatizálják. Figyelmeztető sztrájkok Kohl takarékossági programja ellen Hosszú, forró nyár lesz Németországban Lipcsei közalkalmazottak is részt vettek a figyelmeztető sztrájkban. P. Vonyik Erzsébet A tavaszutó hosszú, forró nyarat sejtet Németországban. Erről nem elsősorban az időjárás égi felelősei, hanem a német szakszervezetek fognak gondoskodni. Már május végén is megtették ezt, amikoris a jóval több mint 3 millió tagot tömörítő két legnagyobb szak- szervezet az egész szövetségi állam területére kiterjesztette figyelmeztető sztrájkjait, miután Helmut Kohl pár nappal korábban bejelentette egyes szociális juttatások megszüntetését. Néhány órára megbénítjuk az országot, adták ki az utasítást a szak- szervezetiek röviddel az újabb bértárgyalási forduló előtt. A bérhuzakodást azt tette szükségessé, hogy a Kohl-kabinet bérbefagyasztást és egyéb kurtításokat hirdetett meg az említett takarékossági program részeként az állami alkalmazottaknál. A bejelentést követő közfelháborodás érthető: az alkalmazottak nem szívesen adják fel eddigi vívmányaikat, a tizenharmadik, sőt, tizennegyedik havi fizetést, a teljes bér folyósítását betegállomány, nászút és költözködés idejére, akárcsak az évente járó hathetes szabadságot. Érthetően az állami alkalmazottak ragaszodnak a szociális biztonságot jelentő jussukhoz, másfelől viszont a magánvállalkozók berzenkednek ellene, hiszen az ő nem irigylendő magas adóikból futja minderre. Nem csoda, hogy a német tőke, ha csak mód nyílik rá, külföldre viszi leányvállalatait, elsősorban keletre. Amikor például a német gazdasági miniszter egy fórumon arra kérte a honi vállalkozókat, hogy viselkedjenek igazi patriótákhoz illően, azt a választ kapta, hogy a német cégtulajdonosok patrióták, de nem idióták, mert ott vállalkoznak, ahol nekik jobban megéri. A Kohl-kormány nyilván nem jókedvéből nyúlt a takarékos- sági intézkedésekhez. Tizen- kétéves kormányzás után nem akarja magára haragítani a magánszférát, sőt, a külföldre elkóborlókat próbálja hazaédesgetni. Ezért tette, amit tett és döntött a szociális megszorítások mellett. S hiába próbálnak a szakszervezetek erőteljesen az asztalra csapni, a német lapok többsége is úgy véli, hogy tudatosítaniuk kellene: egyszerűen nincs több pénz, amit el lehetne osztani. Egyelőre azonban úgy tűnik, a csaknem ötszázalékos béremelést követelő szakszervezet el van szánva az elkeseredett küzdelemre, arra, hogy akár heteken át sztrájkba szólítsa tagjait. Ez meglehetősen kockázatos dolog, hiszen emlékezniük kellene 1992-es gyászos meghátrálásukra, de ehelyett újra túlzott reményeket öntenek a tagságba. Az esetleges újabb kudarccal azt teszik kockára, hogy a dolgozók kiábrándulnak belőlük, akár csak négy évvel ezelőtt , amikor tucatszámra hagyták ott soraikat. A idei esztendő kétszeresen is emlékezetet a négy évvel ezelőttire: akkor is hosszú és forró volt a harc, de utána következett a nagy kiábrándulás. Félő, hogy ez idén újra megismétlődik. Egyszerűen nincs több pénz, amit el lehetne osztani. Nagy beruházások Magyarországra tavaly korábban nem tapasztalt mértékben özönlött be a külföldi tőke, ami elsősorban az energetikai ágazat magánosításnak köszönhető. Tavaly 4,57milliárd dollárnyi külföldi tőke áramlott be az országba. A tavaly év végén a Magyarországon eszközölt külföldi tőke- befektetések együttvéve elérték a 12,8 milliárd dollárt. Magyar gazdasági szakértők a legnagyobb gondnak azt tartják, hogy a tőke aránytalanul oszlik meg az ország egyes részei között. Külföldi tőke 13% Energetika 50% Ipar A Magyarországon befektetett 12,8 mlliárd dolláros külföldi tőke megoszlása ágazatok szerint 6% Pénzügy 6% Kereskedelem 10% Forrás: Nészabadság 15% Távközlés A Dunatőkési Állami Gazdaság ELADÁSRA KÍNÁL polipropilén kötözőzsineget (700 m/kgj. Ára 60,16 Sk/kg + adó. Telefon: 0709/911 96,911 66 Fax: 0709/911 97 VKV-551 Amíg Walesa volt Lengyelország elnöke, a csődnek a gondolata sem merülhetett fel Gdanski hajógyár: százmillió zloty, vágyjon a csőd A gdanski hajógyárban a többi állami vállalat többségéhez hasonlóan az utóbbi öt-hat évben súlyos pénzügyi helyzet alakult ki. A szakszervezetek minden lehetséges módon akadályozták az átszervezést, a gyár élére is a szakszervezetiek jelöltje került, aki olyan gyártási programhoz kezdett, amelynek megvalósítása 354 millió zlotys adósságot ’’eredményezett”. Hans Szyc 1993-94 fordulóján 16 hajó megépítéséről írt alá szerződéseket, a megállapodott árak azonban rendkívül alaacsonyak voltak, ráadásul a hajógyáraik nem tudták tartani a határidőket. Lengyelországban a piacgazdaságra való áttérés során számos gyár került hasonló helyzetbe, ám a Szolidaritás fenyegető csődjét más szemmel nézik a lengyelek. Innen indult ki a nyolcvanas években a kommunistaellenes tüntetéssorozat, itt szerveződött a Szolidaritás Lech Walesa vezetésével. „Paradox helyzet állt elő: most azt a hajógyárat fertőzte meg a szocializmus vírusa, amely munkásainak mozgalma vezetett a szabadsághoz és a piacgazdasághoz”, írta a napokban a Gazeta Wyborcza. A legolvasottabb lengyel napilap szerint a gyár vezetése és a Szolidaritás helyi szervezete csődbe juttatta a hajógyárat. Amíg Walesa volt az államfő, addig ez nem jöhetett szóba. Kész csoda, hogy a vállalatóriás nem hamarabb jutott csődbe, hiszen vezetői csakis a megrögzött régi gazdasági sablonok szerint tudtak cselekedni. A helyzet odáig fajult, hogy áprilisban már nem volt pénz a bérekre. A hátezer munkást foglalkoztató gyárban nagy hajókat építenek, amelyek hónapokon, sőt, éveken át készülnek. Az idő a külföldi megrendelőknek „dolgozik”: a zloty árfolyamának erősödése miatt a szerződéses ár nekik kedvez. Vannak olyan vélemények is, hogy a gdanski probléma nem gazdasági, hanem elsősorban politikai kérdés. A hajógyár talp- raállásához mintegy százmillió zlotyra lenne szükség, ám a baloldali kormány nem hajlandó odadobni a mentőövet a hajógyáriaknak. A helyzet odáig fajult, hogy áprilisban már nem volt pénz a bérekre. A hajógyáriak hosszú idő után újra sztrájkoltak, de ezzel sem lágyították meg a kormány szívét. Mindössze egy tartalékalapból bérelőleget kaptak, ezzel azonban semmi sem oldódott meg. A Szolidaritás nem leplezi, hogy akár az egész országra kiterjedő sztrájkhullámot kezdeményez. Megisméüődhet 1981, fenyegetőzött a hajógyáriak szakszervezeti elnöke. A Szolidaritás hajdani bástyáját a szakszervezet mindenképpen meg akarja védelmezni, a kormány szerint azonban az egyedüli kiút a csődeljárás. A hajógyáraik tisztában vannak azzal, hogy új gyár létrehozása a régi romjain a munkások egyharmadának elbocsátásával járna, ezért ellenzik a csődöt. Gazdasági szakemberek szerint több lehetőség is kínálkozik a gyár megmentésére. Újra lehetne tárgyalni a megkötött szerződéseket, új árakban állapodhatnának meg, ha a megrendelők ráállnának. Kiutat jelenthetne a gyártási program módosítása és az átállás kisebb hajók építésére. Józan mérlegelések szerint azonban mégiscsak bekövetkezik a csőd, ezért starté- giai partner után kell nézni. Az USA-ban tartózkodó Walesa megpróbál amerikai támogatást szerezni, de ígéretének a hajógyárban nem nagyon hisznek. A lengyel gazdasági minisztérium már külföldi cégeknek felkínálta a hajógyári részvények tíz százalékát, de nem nagyon bíznak benne, hogy bárki is érdeklődne egy eladósodott vállalat iránt. A gdanski helyzetet mielőbb meg kell oldani, mert különben a Szolidaritás beváltja sztrájkfenyegetését. (HN)
