Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
TRAGIKUS ÉVFORDULÓ Nem sok jóval kecsegteti az 1996-os esztendő a várakozással teli szlovákiai magyarokat, de talán még kevesebb jót hozott nemzetiségünknek 1946. Fél évszázad telt el a szlovákiai magyarok felszámolását célzó egyik legkíméletlenebb, a dél-szlovákiai zárt magyar etnikum végleges feldarabolását eredményező lakosságcsereegyezmény 1946. február 27-i aláírása óta. Ezzel a témával a VASÁRNAP olvasói már kétszer is találkoztak, de a kitelepítés tényét most egy másik oldalról, a Budapesten működő Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) tevékenysége felől közelítjük meg. A bizottság deklarált feladata a törökök kiverése után, vagyis két évszázada a magyar Alföldre önként letelepedett szlovákok utódainak „hazahívása az anyaországba”. A bizottság mennyiségi feladatot kapott, tömegeket kellett megnyerni, mert a lakosságcsere alapja a reciprocitás volt. Annyi magyar hagyja el ősei és saját szülőföldjét, ahány magyarországi szlovák vállalja az önkéntes „hazatérést”. Így a toborzás bizonyos fázisában már másodlagos lett a szlovák származás, elegendő volt, ha a jelentkező „szlováknak vallotta magát”. A csehszlovák kormány által kinevezett hivatalnokokból álló CSÁB tevékenységét a lakosságcsere-egyezmény egy másik nemzetközi egyezménnyel kiegészített - IV. cikkelye biztosította. Ebben a magyar fél szavatolja a bizottság tevékenységét, s megígérte a támogatását. Az egyezmény aláírói nem sejtették, milyen tartalommal tölti meg a másik fél a „tevékenység” fogalmát. A CSÁB magyarországi hatáskörrel bíró elnöke D. Okáli lett, s tagjai között helyet kapott néhány, a Tiso Szlovákiájának nemzeti ideológiáját kidolgozó értelmiségi. A lakosságcsere-egyezmény említett cikkelyében „a speciális bizottságnak” nevezett csehszlovák csoport működési ideje három hónap, s ezen belül hat hétig tarthat a minden megszorítás nélküli propaganda. A csehszlovák propaganda munkáját - a budapesti központ irányítása, felügyelete és támogatása alatt működő - területi kirendeltségek realizálták. A propagandát végző közel 700 szlovák értelmiségi zömmel tanárok, tanítók, egyetemisták és hivatalnokok voltak. Kiemelt kötelességük volt a csehszlovák politikusok által még az első világháború utolsó éveitől folyamatosan hangoztatott négyszázezer magyarországi szlovák felkeresése és beszervezése, megnyerése. Házról házra járva érdeklődtek nemcsak a kérdezettek, de a közeli és a távoli szomszédjaik, ismerőseik nemzetisége felől. Munkájuk meghozta „a várt” eredményt, mert közel négy és félszázezer szlovákot írtak össze, s ennek alapján abban reménykedtek, megnyerik a dr. Sveton, szlovák statisztikus és a csehszlovák kormány által megadott 150 000 személyt. Dr. Svetoft a magyarországi szlovákok számát csak 370 ezerre becsülte, de úgy vélte, köztük legalább 250 ezernek van nemzettudata, s belőlük kerül ki a jelzett 150 ezer. Történelmi tény, hogy a kétszáz éves magyar környezetben való lét után is jelentős volt - különösen Magyarország délkeleti régiójában - a szlovákok nemzettudata, nyelvük becsülete és használata. Nemzettudatuk megőrzéséért tiszteletet érdemelnek, annál is inkább, mert idegen nyelvi környezetben, sok száz kilométerre éltek szlovák felmenőik szülőföldjétől. Nem az ő hibájuk, hogy ez a másságot tűrő nemzettudat - a háborúban gazdaságilag és társadalmilag tönkretett Magyarországon - a valós és vélt sérelmek felnagyításával gyűlölködésbe, ellenségeskedésbe csapott át. A CSÁB tagjai, a propagálásba bevont aktivisták az egészséges, történelmet alkotó nemzettudat helyett levitték közéjük a korabeli Csehszlovákiára jellemző türelmetlen magyarellenességet, a másság gyűlöletét. A CSÁB első propagációs időszakában, 1946. március 4. - április 14-e között 133 településen agitált, s a 270 nyilvános gyűlésen 87 240 megjelentet tartott nyilván. Szétosztottak 124 900, a csehszlovákiai gazdasági és kulturális eredményeket ismertető, dicsőítő plakátot, 274 600 hasonló tartalmú brosúrát, 490 000 szórólapot, 783 100 darab folyóiratot és 43 335 könyvet. A Szlovák Tanítók Énekkara és a Bradlói Munkásénekkar 60 fellépését 246 község 37 200 lakosa hallgatta meg. A Szlovák Nemzeti Színház és a turócszentmártoni Szlovák Kamara- színház társulata 62 települést keresett fel. 81 fellépésüknek 48 550 nézője volt. A Szlovákiából küldött vándormozik 170 vetítése 113 községben 53 000 nézőt vonzott. A budapesti rádió napi többszöri ötperces híradásainak összege 16,4 óra. A propagáció második szakaszában, 1946. április 15. - május 22. között az említett propagációs formákat a lakosságcsere-egyezmény már nem engedélyezte. Ekkor került előtérbe mint a propagáció új formája és realizálója a magyarországi szlovákok „Szláv Antifasiszta Frontja” nevű szervezet és lapja, a Sloboda (Szabadság). A második szakaszban elért eredmények értékelésekor a szervezet vezetői és a lap szerkesztői azt sérelmezték, hogy fel kellett venni a harcot - az előző szakaszban szinte ismeretlen - magyar ellenpropagandával. A csehszlovák propaganda „propagációs sejtje” is, illetve brigádjai csehszlovák katonai teherautókon, fegyveres katonai kísérlettel járták a magyar vidéket, ami nemcsak a magyar hatóságok, hanem a szovjet katonai parancsnokságok szerint is „...ellentmond a magyar állami szuverenitásnak”, s rövid úton betiltották. A szláv összetartásban bízó, a legyőzött Lengyelországban a győztesek magabiztosságával toborzó CSÁB munkatársainak munka- módszereire felfigyeltek az ott állomásozó szovjet alakulatok parancsnokai. Figyelték a CSÁB munkájának alappillérét képező, a csehszlovák pénzen működő Szláv Antifasiszta Front és agilis, magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető elnökének, J. Francisci evangélikus lelkésznek a működését. Magyarellenes tevékenysége okán a helyileg illetékes szovjet katonai parancsnokság felszólította, változtassa meg az egyesület szemléletét, munkaformáit, s végül a szervezeti felépítését is. A neve alapján kooptáljon a vezetőségbe „jugoszláv” képviselőket, magyarországi szerbeket, ill. horváto- kat. Egyelőre még ismeretlenek Gondorov tábornok közvetlen indítékai, amelyek alapján a szövetség hetente háromszor megjelenő szlovák nyelvű lapjának, az említett Slobodának megjelentetését heti egy számra korlátozta, s elrendelte, nem propagálhatja a lakosságcserét, ill. a remigráció más formáit. A szovjet parancsnokság pl. nem engedélyezte, hogy a tótkomlósi szlovákok itteni letelepedésük kétszáz éves évfordulójára tervezett nagygyűlésen felszólaljanak nem magyarországi illetőségű szónokok. „Szerencse - jelentette ki Fierlinger, aki 1946. október 17-én számolt be az eseményekről a csehszlovák kormánynak - a meghívottak (köztük G. Husák) nem mentek el, mert az ünnepségen csak magyar állampolgárok szólalhattak fel”. Fierlinger nem dramatizált, inkább keserűen fogalmazott. „Ennek a szovjet magatartásnak katasztrofális következményei lehetnek” - mondotta -, mert az említett újság volt Magyarországon a CSÁB szócsöve, többek között előre közölte a transzportlistákat, s ezzel is „reményt öntött az áttelepítésre váró szlovákokba.” A lakosságcsere propagálási akciójának költségeit a csehszlovák kormány fedezte. 1946. december 16-i ülésén „sajnálattal állapította meg”, a bizottság jelentősen túllépte az előirányzott kereteket, ezért megszüntette az alkalmazottak jutalmazási rendszerét, s eltörölte - a gazdasági válság mélypontján levő Magyarországon - a sok „ügyeskedésre” lehetőséget adó természetbeni juttatásokat, amit fizetési jutalékkal helyettesített. Egyben radikálisan csökkentette a munkatársak létszámát. Mindezek ellenére a CSÁB vezetése, élén D. Okáli kormánybiztossal, magabiztosan tevékenykedett. A magyarországi főhivatalok az ellentétek csökkentése érdekében a bizottság kéréseit gyorsan és - Okáli megfogalmazása szerint - „nagyvonalúan” intézték el. Csehszlovák hivatalok a hazai magyar kérdést jellemző általános magyarellenességet, az elutasító magatartást átvitték a lakosságcserét magyar részről ellenőrző pozsonyi székhelyű hivatal munkatársaira is. Ezt bizonyítják ugyanis dr. Okálinak a régi baráthoz, az adott időben a politikai ranglistán őt magasan megelőző V. Clementishez írott levelei. Az 1947. április 19-i levelében azt kifogásolta, hogy a Magyar Ellenőrző Bizottság tagjai csak hosszadalmas várakozás után kapnak egyszeri beutazásra jogosító vízumot, amíg a magyar külügyminisztérium szinte órák alatt intézkedik, s a kérelmező csehszlovák munkatársak három hónapig érvényes, meghatározatlan számú beutazásra feljogosító vízumot kapnak, figyelmezteti a külügyi államtitkárt. A Szlovákiába kirendelt magyar kormánybiztos, dr. Vajlok ugyanis kifogásolta, a hivatala sorozatos ígéretek ellenére nem kapott megfelelő irodahelyiségeket, s ezért nem képesek érdemleges munkát végezni, míg a csehszlovák kollégáinak Budapesten egy pillanatig sem voltak hasonló problémáik. Megemlítette a vízumügyet is. Okáli az üggyel kapcsolatban felhívta régi barátja figyelmét a kérdés anyagi vonatkozásaira. A magyar kormány diplomáciai vámmentességet adott a CSÁB munkatársainak, s ezzel - a jelzett áprilisi napig - több mint hárommilliónyi vámot engedett el a csehszlovák kormánynak. Jelezte, egy vagon papír és textiláru áll a magyar határon, s ez a mennyiség messze felülmúlja a Magyarországon dolgozó csehszlovák munkatársak természetbeni juttatásait, valamint a hivatalok szükségleteit. Az áru felesleges része a piacra kerülve jelentős bevételt jelent, amivel növelhetik a magyarországi áttelepítési propagandára szánt összeget. Végezetül figyelmezteti a címzettet, ha a magyar pénzügyminisztérium megvonja a CSÁB küldeményeitől a vámmentességet, „az nagyon sokba kerül a csehszlovák államnak”. VADKERTY KATALIN CESKOSLÓVENSKÁ PRESÍDLOVACIA K0MISIA V MADARSKU - ÚSTREDIE V BUDAPESTI éí.io: 401/1-1947. Predmet: SÍaznost Ma3.Ministeratva zahraniönych vecí v otázke reciprocity. K císlu; PrÜohy: Vázeny pán Dr.Vladimir dementis, Státny sekretár, Praha , Ministerstvo zahr.vecí. So súdruzskym pozdravom:-''V Dr. Okáli Prágába, Clementis külügyi államtitkárhoz címzett leveleinek egyike hola ale gamlatnatá. KaSarská vláda ustálila, ze ŐSIK hol odpasteny doterae obnoa 3,000.000 forlntov, náaledkoa povolenia bezoolného dovozu rözneho torára. AJ t.E. sú v befaa podobné Sindosti v ktorích sa uohád- aa Ö9HC a porolenie beaaolnáho dovoau potravln, papiéra at3, BaSaraká vláda néni ala ▼ irtave vyhoret t^mto íiado- stiaa do t^ch Elás, kjén nebude zjednaná náprava ohladom konkrét- nyoh otaúností aaSarského saoonensa r Br&tislave, t.j. kym nebude un prldclsná sodpovedná tudora na úEele uradnyeh miestnoetí a kym nebude au porolany nákup 5 osobnych aut, ktoryoh nezbytne nut< ns potrebuje. Dr, Vajlok 3alaJ vyt^kal, Se kim maSarská vláda povolí bez oalsich íaEkoetí Slenoas ŐSIK trojrnesaEny etály vízum, májú úradná osoby mauaraka, zapojené do presídlovacej akoie naJvfiESie íalkosti prl zadovázení Eeakoslovenského viza. mm™"l",155,,poffSokÍ oddeleuie maúarskihominlEríQT'atvB sfuHW*11 VALÓSÁG 1996. január 21. l/BSÚmap Mi ly Vlado! v Predkládam Ti Úradny záznam právneho odboru ősPK zo dna lS.t.m., dia ktorého síazuje sa Maä.Ministerstvo za- hraniSnych vecl pre nevybavovanie ziadosti yradu maSarského zmoonenca^v Bratislave,predlozenÿch róznym úradom v ÖSE.ohlaáom otázok, suvisiaoich s presídlenim. Eonkrétne sïaznosti obsahuje prílozeny úradny záznam. Prosim ïa preto, aby si láskave zakroöil v tejto ve- ci a to tak cestou vlády, ako aj cestou Sboru povereníkov za ú- íelom zjednania rÿchlej a uïinnej nápravy, lebo len tokto mô- zem zaistiï neruäeny ohod beztak preíazeného aparátu.ŐsPK. Pritom musím zdôrazniï, ze maäarske úradv vybavovaly v minulosti s najväSSou zdvorilostou ziadosti, ktore sa tykaly samej CsPK, ba lily nám natolkö v ústrety, ze aplikovely aj coiné predpisy, vztahujuce sa na diplomatické sbory /§ 101/b a § 112/d zák.cl.XIX. z r.1924./ 2íra uäetrily nám vel’mi znacnú sumu ab ole. , Keby nám Maäari v budűonosti nevybavovali kladne podobné áiadosti, stíhla \jy nás vaSSia materiálna újma ako Maüa- rov a tiez obmedzenie doterajsieho spósobu vydávania víz dotklo by sa nás znaSnejsie ako Madarov.
