Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
ÜBSámap 1996. január 21. VISSZAPILLANTÓ FR ANCIÁK FEKETÉBEN: MITTERRAND-T GYÁSZOLJÁK A világlapok kommentárjaiból L’Indépendant du Midi, az egyik legnagyobb példányszámú francia vidéki napilap: Mitterrand-t nem volt könnyű besorolni az emberek ilyen vagy olyan kategóriájába: egy más korszak, a politikai ro- mantizmus utolsó nagyszabású politikusa, túlélője volt. Libération, a Szocialista Párthoz közelálló napilap: Elnöségének 14 évét számos területen a modernizálódás jellemezte. Ez részben kényszerből történt: Mitterrand-nak ugyanis az volt az alapállása, hogy a politikában az események irányítják a dolgokat. S ez a mondás magyarázza a váratlan eseményekkel szembeni rugalmasságát, manőverezési képességét, azt a tudást, hogy hagyta „megérni” a fejleményeket. Mindez nem akadályozta meg a tévedéseket, de ez utóbbiakat soha nem az ideológiai rögeszmék magyarázták. Ugyanakkor mindez lehetővé tette, hogy számos nagy jelentőségű döntést hozzon, a halál- büntetés eltörlésétől az európai egységes piac, majd a maastrichti szerződés támogatásáig... Le Figaro jobboldali, s így Mitter- rand-nal általában hadilábon álló napilap: A politika utolsó nagy művésze távozott. Francois Mitterrand- nak ugyanaz volt a partnere, mint De Gaulle-nak, azaz a történelem. Les Echos gazdasági napilap: Európában mindenképpen sikerült megőrizni Franciaország kiváltságos helyzetét. A kontinensen csak két olyan ország van, amely elengedhetetlenül szükséges az Unióhoz. A belga Le Soir kiemelte az elhunyt elnök emberi nagyságát és az ezt kísérő kétértelműségek keveredését, amelyek együttesen jellemezték a volt elnököt. Ragyogó elme, kiemelkedő műveltség, humanista elhivatottság és országát szolgáló hatalmas ambíció az egyik oldalon; idővel Bemard Tapie-hoz hasonló kétes, érdekemberek feltűnése környezetében, zavaró momentumok a világháborús közéleti múltjában, de helyenként még magánéletében is a másik oldalon. A La Libre Belgique felemlegette: a szocialista Mitterrand könnyen lehet, hogy a gazdaság rendbetételét célzó erőfeszítéseivel valahol a szocializmust is temette francia földön. Üjjáalapította ugyan a baloldalt Franciaországban, de oly módon, hogy e téren sem jövőbe mutató elképzeléseket, sem örökséget nem hagyott hátra. Meglehet, eredetileg másféle álmok vezérelték, de aztán az óvatos pragmatizmus kényszere bizonyult a meghatározónak. Financial Times: Egy teljes nemzedék sem lesz elegendő a történészeknek ahhoz, hogy megtalálják Francois Mitterrand megfelelő helyét Franciaország és Európa történelmében. Ritka az olyan politikus, aki ennyi ideig képes formálni hazája közéletét, miközben nem csupán tevékenységének, de saját emberi formátumának megítélésében is szekértáborokra osztja kommentátorait. Mitterrand-t „pályafutásának egész ívén végigkísérte a rejtélyeskedés és az ármány légköre”, amely miatt újból és újból megkapta a mesterkedő bélyegét. Később azonban, ugyanúgy, mint De Gaulle, stílussal és méltósággal képviselte az államot, s ez jót tett honfitársai önértékelésének is. Vatikáni Rádió: Franciaország háború utáni egyik legjelentősebb politikai személyisége volt. 14 éves elnökségének legfontosabb döntései többek között a halálbüntetés eltörlése, a 39 órás munkahét bevezetése, a minimáljövedelmek biztosítása mindenki számára, valamint az, hogy moratóriumot hirdetett a francia kísérleti atomrobbantásokra. „ Megtettem, amit tudtam” Napóleonon is túltett: a leghosszabb ideig hivatalban lévő francia elnök volt. Ám ez a 14 éves rekord és politikusi pályájának kétségtelen sikerei sem kápráztatták el őt saját teljesítményétől. Meglehetősen önkritikus volt, s utolsó interjúi egyikében elismerte: nem tudott mindent megtenni, amit akart. „De megtettem, amit tudtam”, idézte Willy Brandt sírfeliratát, utalva arra, hogy megkísérelte mindig a lehető legtöbbet nyújtani. Sokan ezt is kevesellték Franciahonban, s főleg azt rótták fel neki, hogy hagyta elhatalmasodni a munkanélküliséget. Mentségére szolgáljon, hogy a jobboldali kormányok sem tudtak mihez kezdeni az állástalanok egyre gyarapodó seregével. Maga Mitterrand kudarcainak okát abban látta, hogy rosszul becsülte fel a társadalom nehézkességét, erkölcseinek súlyát és csaknem másfél évtizedes elnöksége alatt megértette: a társadalmat nem lehet megváltoztatni egyetlen parlamenti döntéssel. A franciák többsége, tavalyi felmérések szerint azonban pozitív képet őriz a Mitterrand-éráról: a megkérdezettek kétharmada elnökségét a francia történelem nagy korszakaként tartja számon. A gyász első perceiben, természetesen, politikustársai, egykori tárgyalópartnerei elsősorban az elhunyt érdemeit méltatták, a kritikusabb észrevételek ezután következnek, akárcsak az egész Mitter- rand-korszak alapos elemzése is a történészek szemével. Hogy lehet-e majd egykor mitterrand-izmusról beszélni? Párizsi megfigyelők szerint nem volt olyan karizmatikus egyéniség, mint De Gaulle, vagy Pompidou, ám mások úgy vélik, Mitterrand neve egy sajátos korszakot fémjelzett. Mindenesetre ha megvalósul egykor - az elhunyt francia exállamfő nemrégi becslései szerint valamikor fél évszázad múlva - az egyesült Európa, őt idézve: az európai egyesült államok, akkor a történészek majd nem felejtik el megállapítani, hogy ennek alapjait javarészt Francois Mitterrand rakta le. Méghozzá elsősorban azzal, hogy a francia-német megbékélés szellemében tovább erősítette a Párizs-Bonn tengelyt, és szilárdan meg volt győződve arról, hogy a két szomszédvár közötti kiegyensúlyozott viszony az európai stabilitás alapja. De emögött egy hátsó gondolat is meghúzódott: az, hogy egyidejűleg csökkentse az amerikai befolyást és a mindinkább jelenlévő japán gazdasági konkurenciát az öreg földrészen. Kritikusai viszont a szemére vetik, hogy nem ismerte fel idejében Németország újraegyesítésének esélyeit, az utolsó nyugati politikus volt, aki röviddel a berlini fal leomlása előtt ellátogatott a város nyugati szektorába. Nem számolt a Szovjetunió felbomlásával, viszont ezt megelőzően minden lehetséges segítséget megadott a reformer Gorbacsovnak. Ugyanígy nemcsak szavakban támogatta az egykori kommunista országok polgárjogi aktivistáit, így a néhai Csehszlovákiában a Charta ’77 képviselőit. Magyarországhoz különlegesen jó kapcsolat fűzte, s első elnöki beiktatása után nem sokkal először Magyarországot kereste fel Mitterrand felismerte, hogy a versailles-i és a trianoni egyezségek nem szerencsések, s számos későbbi és jelenlegi vita forrásai lettek. Azt azonban még politikai ellenfelei sem vitatják, hogy kiemelkedő műveltségű, széles látókörű, nagyformátumú politikus volt, akinek a kézjegye érezhető az egész háború utáni európai politikán. Francois Mitterrand és Helmut Kohl Az egyik utolsó kép: egy héttel halála előtt készült Az életút: 1916-1996 Francois Mitterrand, a francia baloldal kiemelkedő alakja 1916. október 26-án született Jarnac városában, Délnyugat-Franciaországban, katolikus, középpolgári családban. Családi helyzete folytán jobboldali neveltetést kapott, így aligha véletlen, hogy a jogi és irodalmi egyetemi tanulmányok, majd Franciaország német lerohanása után az ország déli részén megalakuló, jobboldali, s a németekkel is együttműködő vichy-i rendszer egyik tisztségviselője lesz. 1943 sorsdöntő fordulat az életében: átáll az ellenálláshoz, s 1944 augusztusában már az ellenállási mozgalom csúcsán tevékenykedik: tagja lesz de Gaulle tábornok első, átmeneti, s mindössze 15 tagból álló kormányának. 1946-ban de Gaulle lemondása, illetve a IV. Francia Köztársaság létrejötte után egy kis mérsékelt párt, az UDSR színeiben folytatja politikai pályafutását: képviselővé választják, s 1947, illetve 1957 között tizenegyszer tölt be különböző miniszteri tisztségeket, többek között a belügyminisztérium, illetve az igazságügy-minisztérium élén. 1958-ban de Gaulle visszatérése, kormányfővé való kinevezése ellen szavaz, s ettől kezdve a tábornok által létrehozott V. köztársaság ellenzékének egyik vezéralakja. Kivételes képességeit tanúsítja, hogy 1965-ben, az akkori elnökválasztáson a baloldal jelöltjeként második fordulóra kényszeríti az akkor dicsősége tetőpontján álló tábornokot, 1974-ben pedig csak minimális szavazatszámmal marad le az akkori győztes, Valéry Giscard d’Estaing mögött az államfői székért folyó újabb versenyfutásban. Eközben — addigi politikai tevékenységének talán legnagyobb eredményeként — 1971-ben sikerül összefognia a különböző, szétaprózódott baloldali szervezeteket, s megalapítja a Szocialista Pártot: egészen 1981-es győzelméig, az államfői tisztség megszerzéséig ennek élén áll. Harmadszori nekifutásra 1981- ben végre sikerül megszereznie a legmagasabb francia politikai tisztséget, az államfői posztot: ezt 14 éven át tölti be, hosszabb ideig, mint bármelyik elődje a francia történelem során. Az első évek a választási ígéretek teljesítésével telnek: államosításokra került sor, eltörölték a halálbüntetést és a kommunistákat is bevonták a kormányba. 1986-ban a jobboldalnak sikerül visszavágnia az elnökválasztáson elszenvedett vereségért, s újra visszahódítja a parlamenti többséget. Az ezt követő két év a „társbérlet”, azaz egy baloldali elnök (Mitterrand) és egy jobboldali kormányfő (a jelenlegi utód, Jacques Chirac) együttélését hozza: ezt a helyzetet Mitterrand a saját javára tudja fordítani, s 1988- ban, az újabb elnökválasztáson ismét győzelmet arat. A második hétéves elnöki periódus bizonyos szempontból „megismétli” az első korszak történetét: az első öt évben szocialista kormányok váltják egymást, az utolsó két évben pedig ismét a jobboldalé a parlamenti többség. Mitterrand helyzetét ekkorra már nem csak a politikai körülmények nehezítik: elnöksége utolsó éveiben prosztatarákkal küzd, kétszer is megoperálják, kemoterápiás és sugárkezelést kap. Bár államfői tisztségének lejártakor, tavaly májusban még arról beszélt, hogy a számára hátralévő időre számos terve van (utazások, könyvek írása), ebből sajnos nem sok valósulhatott meg: az év végét ugyan Mubarak elnök vendégeként Egyiptomban töltötte, de az akkor készült képeken már látszott teljes kimerültsége... Danielle Mitterrand-nal kötött házasságából két gyermekük született, s Mitterrand 1994 végén elismerte, hogy van egy házasságon kívüli lánya is, Mazarine. (MTI) PRÁGA,1988: villásreggeli ellenzékiekkel Mitterrand halála kapcsán cseh politikusok felidézték azt a villásreggelit, amelyre a francia elnök 1988-as prágai látogatása idején hívta meg az akkori csehszlovák kommunista rezsim több politikai ellenfelét. A találkozóra a Charta ’77 képviselőivel az említett év december 9-én, vagyis az emberi jogok napja előestéjén a prágai francia nagykövetségen került sor. Most tudódott ki, hogy Mitterrand a több mint egyórás közös reggelin tanácsot kért az ellenzékiektől, miként viselkedjen az akkori rendszer vezetővel esedékes tárgyalásain, s afelől érdeklődött, hogy tervezett hivatalos találkozói csehszlovák politikusokkal nem ártanak-e a polgárjogi harcosok küzdelmének. Sőt, a francia elnök azt is felvetette, egyáltalán elmenjen-e ezekre a tárgyalásokra. Mitterrand minden alkalmat megragadott arra, hogy szorgalmazza az emberi jogok tiszteletben tartását a kelet-európai kommunista rezsimekben, jelentette ki a villásreggeli egyik résztvevője, Peter Uhl egykori char- tás képviselő. Václav Havel is jelen volt ezen az akkor agyonhallgatott találkozón és szívesen emlékezett arra, hogy Mitterrand miként segítette az egykori csehszlovákiai ellenzéki mozgalmat. Jirí Dienstbier volt cseh külügyminiszter, a Charta’77 emberi jogi nyilatkozat aláírója szintén ott volt a sajtóban be nem harangozott nagykövetségi találkozón. Dienstbier értékelése szerint a Mitterrand-nal lezajlott találkozó a Charta’77 köré tömörülő ellenzékiek mozgalmának az első szimbolikus és gyakorlati nemzetközi elismerését jelentette. Mitterrand-ról mondták Edouard Balladur francia exkormányfő: Mitterrand-t egyszerre hatotta át a nemzeti érzés, illetve a jövő iránti nyitottság, s így Európa szükségszerű átalakításának felismerése. Pierre Mauroy volt kormányfő: Ebben a században senki sem tudta annyi intelligenciával és érzékenységgel összeegyeztetni a politikát és a humanizmust, mint Mitterrand. Borisz Jelcin: Moszkva nagyrabecsüli Mitterrand-nak az orosz reformokhoz nyújtott támogatását, illetve személyes hozzájárulását az orosz-francia együttműködés fejlesztéséhez. A korszak kiemelkedő államférfija és politikusa volt. Bili Clinton: Francois Mitterrand jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Európa és a Nyugat átvészelje a hidegháborús szembenállás nehéz időszakát, és meginduljon a békés és egységes földrész kialakítása felé. Mindig is nagyra becsültem a francia politikus bölcsességét és előrelátását. Helmut Kohl: Mitterrand személyében nagyszerű hazafit és európai politikust és jó barátot gyászolok. A kölcsönös bizalmon alapuló 13 éves szoros hivatali együttműködésünk jól szolgálta a két ország barátságának elmélyítését és az európai egyesülési folyamatot. Rudolf Scharping, az SPD frakcióvezetője: Francois Mitterrand-nak Willy Brandt és Olof Palme mellett van a helye az európai szociáldemokrácia történetében. Michal Kovác: Neve összefonódik nemcsak a francia, hanem az európai történelem fontos fejezetével. A modem európai történelem meghatározó alakja és formálója volt. Felipe Gonzalez spanyol szocialista párti miniszterelnök: Mitterrand-nak köszönhető, hogy a Pireneusok megszűntek politikai határnak lenni. Simon Peresz: Mitterrand megértette az arabizraeli konfliktus összetettségét. Az elhunyt államfő az 1981-es elnökválasztás előtt ígéretet tett arra: leállítja az iraki uránszállítást, s szavát meg is tartotta. Ejup Ganic boszniai alelnök: Francois Mitterrand azok közé a politikusok közé tartozott, akik nem állították meg a boszniai népirtást, s ezért Boszniának nincs különösebb oka megemlékezni róla. Az oldalt írta és szerkesztette: P.Vonyik Erzsébet
