Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
Hasúmap 1996. május 26. INTERJÚ VÉ G(HÓ)NAPOK? (Folytatás az 1■ oldalról.)- E följelentés tárgya így mindmáig rejtély?- Már nem. A miniszter úr április végén hozott döntését követő, a hivatásos dolgozók részére tartott társulati ülésen azt kértem: végre olvassák már fel azt a beadványt! Kiderült, hogy főképp a vezetői stílusomat, a szemlélet- módomat bírálják. Erre csak azt felelhetem: a munkajogi és az erkölcsi problémák következetes megoldása nélkül elképzelhetetlennek tartom mind a gazdasági, mind a művészi fegyelmet. Ennek jellemzőit nyilván nem egyformán értelmeztük.- Az épületszerzéssel addig hiába bajlódó miniszternek viszont kapóra jöhetett ez a petíció, hiszen az ügyeletes kormányzat módszereivel élve, itt is megszimatolta az ékütés lehetőségét. Más kérdés, hogy az Ifjú Szivek szemszögéből nézve ezúttal a bumerángeffektus érvényesül, hiszen nemcsak Takács Andrást, az igazgatót sikerült kikezdeni, hanem az együttes is felszámoltatott. A szóban forgó beadvány valószínűleg nem egyetlen előidézője a végkifejletnek, „ csupán ” felgyorsította az erre irányuló folyamatot. A kisebbségi kultúrát minden eszközzel irtó Iván Hudec pedig jókat nevethet a markába... A szlovákiai magyarság vesszőfutásának egyes állomásait sorjázva, ön minő párhuzamokat lát a hajdani Népes megszüntetése, illetve 41 esztendővel később az Ifjú Szivek sorsa között?- Sajnos, akadnak közös evidenciák. 1955-ben is a kisebbségi fórumokat és intézményeket visszaszorító törekvések hódítottak teret. Akkoriban nemcsak a Népes szűnt meg, hanem közvetlenül előtte a hazai magyar könyvkiadás is: az anyanyelvápo- lásnak ez utóbbi műhelyét egyszerű átminősítéssel beolvasztották egy szlovák kiadóba. És a Népest sem látványosan, később esetleg számonkérhetően szüntették meg, hanem az együttes költségvetési és jogi önállóságát megszüntetve, átkerült a Szlovák Nemzeti Tanács Kulturális Megbízotti Hivatalának hatáskörébe. Megmásíthatatlan tény, hogy a Népes, sajnos, hetek alatt életképtelenné vált... És félő, hogy hasonló sorsra jut az Ifjú Szivek is, hiszen „csak” a saját székháza jelent szálkát egyesek szemében, „csak” a költségvetési és jogi önállósága kérdőjeleztetik meg, „csak” egy más intézmény fennhatósága alá helyeztetik! A jogos aggodalomhoz ennél aligha kell több párhuzam.- Persze, azért nem árt okulni az analógiákból! Ön, aki ott bábáskodott a Szivek létrejötténél is, nem érzi úgy, hogy egy, a mainál szakmailag erősebb együttest nehezebb lett volna kikezdeni? Hogy a tekintélyhiányban esetleg annak is szerepe lehetett, hogy a szlovákiai magyarság dal- és táncegyüttesét sohasem irányította magyar kulturális intézmény?- Meggyőződésem, hogy ez az együttes még az ilyen megosztott, művészi ambícióiban sok ágra szakadtságában is szép színvonalat képviselt. Mindenképpen említést érdemel, hogy a soraiban szinte sohasem voltak nemzetiségi súrlódások, noha például a zenekar összetétele mindig is erősen vegyes volt. Rendre mindenki vállalta a hazai magyar művészet és hagyománykor ápolását. Ezek a törekvések különösen a nyolcvanas évek első felében, Katona Pista jöttével és koreográfusi tevékenységével erősödtek fel. Ténynek tény viszont, ha az együttes irányítása már kezdettől fogva a szlovákiai magyarság szellemi kultúrájának egészét összefogó központban összpontosult volna, akkor nemcsak többet, hanem a törekvéseiben is letisz- tultabbat nyújthatott volna.- A Szivek 1955 őszén a Magyar Főiskolások Művészegyütteseként jött létre, alapító tagsága a Pozsonyban tanuló, vagy itt dolgozó ifjúságból regrutálódott. Másfél-két esztendő alatt kinőtte a pusztán amatőr tevékenység szerényke kereteit, a Csemadok azonban mégsem vállalta, hogy az akkorra már Ifjú Szivek néven szereplő együttes gazdája legyen. Vajon mi lehetett ennek a valós oka?- Nyilván a rivalizálástól való félelem. Például Lőrincz Gyula és az akkori vezetőség több tagja attól tartott, hogy egy hivatásos együttes örökös istápolása, manapság azt mondanánk: menedzselése, elsorvasztaná a Csemadok által forszírozott és az úgynevezett mozgalmi élethez jobban illő amatőr mozgalmat. Többen attól is féltek, hogy az amatőrök, illetve a hivatásos művészek közötti evidens különbség rossz vért szülhet. Persze, ez inkább csak kétszínűség volt, mint akkoriban annyi mindenben. Ugyanis már 1954-ben is, a Népes bemutatója után, a Csemadok vezérkara dicshimnuszokat zengett a műsorról, de két hónappal később, amikor az együttes létével összefüggő anyagi gondokat kellett volna tisztázni, akkor már rettegve ejtették ki a Népes nevét, és inkább túladtak rajta... Lényegében hasonló stílusban ódzkodtak 1957- ben az Ifjú Szivek felkarolásától is, s ugyancsak zokszó nélkül lemondtak róla. A Szivek, a Lúcni- cával együtt, így került az akkori Csehszlovák Ifjúsági Szövetség íme, fehéren feketén ... politikai-gazdasági felügyelete alá; majd a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a szlovák kulturális tárca közvetlen anyagi támogatásával járó gazdasági fennhatósága és szakmai védnöksége alá...- ... ahol ezúttal viszont olyan döntés született, amely felér egy miniszteri kegyelemdöféssel! Ön szerint a kocka végleg el van már vetve?- Sajnos, úgy látszik, hogy igen. Kevéske reményét látom annak, hogy az együttes különböző művészeti részlegei az új körülmények között zökkenőmentesen és az eddig ismert nívón tudják folytatni a munkát - ha egyáltalán lesz mód a folytatásra. Az imént idézett párhuzamosságokra gondolva sem kecsegtet sok jóval a jövő.- Szókimondóbban mindez azt jelenti: a több mint negyvenéves Ifjú Sziveket kiskorúsítják, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma pedig nyer egy szépen felújított Duna parti épületet...- Ugyanezt hivatalos szóhasználatra fordítva: a művészeti tevékenységet szolgáló vagyon a maga személyi és egyéb ellátottságával átruháztatik az együttes művészeti tevékenységét irányító Nemzeti Népművelési Központra; az együttes ingatlan vagyona pedig átszáll a minisztérium vagyonkezelő részlegére. Ügy, ahogy ezt Hudec úr már ősszel küldött felszólításai kívánták. Magyarán tehát: 1996. augusztus 1-jétől székházunkban nem az Ifjú Szivek az épületgazda, így első kézből az onnan befolyó bérleti díj sem bennünket illet. Hogy azután viszont látunk-e abból csupán egyetlen fityinget is, az egyelőre a csillagokban van.- De hát ez a mostanában divatos kormányzati szabadrablás újabb példája. Csak most a kisebbségi térfélen, a mi bőrünkre megy a játék!- Igen. És éppen ezért 1996. május 9-én ezúttal én juttattam el egy levelet a tisztelt miniszter úrhoz, amelyben tiltakozásképpen lemondtam igazgatói tisztségemről. Úgy érzem, hogy az együttest, ha nem is máról holnapra, de az elvérzés szándékával mindenképpen kényszerpályára helyezték. Ehhez én nem szeretném a nevemet adni. Ráadásul az is lehet, hogy ugrásra készen ott áll már az új vezetés, amely abban bízik, hogy ügyesebben tud kompromisszumokat kötni a hatalommal. Egy ilyen lehetőségnek sem akarnék az útjában állni.- Az együttes ingó vagyonának része a néprajzi kutatómunka során gyűjtött anyag is. Az új helyen mindezt egy rosszindulatú és alapos takarítással akár a szemétdombra is kihajítható!- Igen, ilyesmi előfordulhat. Én ezért azt tartanám az ésszerű megoldásnak, ha ez a felbecsülhetetlen értékű folklórkincs még időben a somorjai Nemzetiségi Dokumentációs Centrumba kerülhetne.- Nem titok, hogy nemcsak az Ifjú Szivek van veszélyben, hanem a Szőttes is súlyos üzemviteli gondokkal küszködik. Megtörténhet hát, hogy a felvidéki magyarság, tehát Szlovákia lakosságának jó tíz százaléka, államilag támogatott népművészeti együttes nélkül marad?- Mit feleljek erre? Csak azt mondhatom, hogy nem szeretném, ha ez a feltevés beigazolódna...- Nem érkezett el az ideje annak, hogy a Sziveknek és a Szőttesnek egy, a méreteiben talán szerényebb, de közös népművészeti együttest kellene alakítania?- Elképzelhető. Bár ez elsősorban attól függ, vajon létre tudjuk- e hozni azt az anyagi bázist, amely az ilyen célokat szolgálná. Hogy megteremtjük-e a magyar kultúra szlovákiai alapítványát, amely közös kalapba gyűjtené az országban kisebbségben élő magyarság által összeadott pénzt. Egyszerűen alternatívát kell találnunk a kultúránkat elsorvasztó kormányzati törekvésekkel szemben. Persze, ehhez nagy-nagy összefogás, közös akarat kell.- Aminek, és ezt most nem iróniának szánom, nehogy nyögés legyen a vége! A nekibuzdulástól a kézzel fogható eredményekig ugyanis a kitartáson át vezet az út. Illyés Gyulával szólva: az a magyar, aki vállalja. Takács úr, köszönöm a szókimondását! MIKLÓSI PÉTER A dolgos kezeinkre szükség van... (Méry Gábor illusztrációs felvétele) MINISTERSTVO KULTÚRY SI.OVENSK.EJ REPUBLIKY Bratislava 25. apríla 1996 Císlo: MK - 961/1996 - 1 Rozhodnutie o zruSení príspevkovej organizácie MLADÉ SRDCIA . Podla § 23 ods. 1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky ő. 303/1995 Z.z. o rozpoötov^ch pravidlách, Minis- terstvo kultúry Slovenskej republiky r u s í 31. júlom 1996 príspevkovú organizáciu MLadé srdcia so sídlom v Bratislave, Mostová ul.c. 8. Pösobnosí súboru, práva, závclzky a majetok, ktor# sa via?p na jeho őinnosé, ako aj súvisiace pracovnoprávne vzlíahy prechá- dzajú 1. augustom 1996 na Národné osvetové centrum so sídlom v Bratislave, Nám. SNP ő. 12. Nehnutelnost so váetk^mi súőastlami a prísluSenstvom, ako aj právami a závazkami viaSúcimi sa k nehnutelnosti a s nou súvisia- cimi, ktorá sa nachádza na Mostovej ul.d. 8 v Bratislave, pre- chádza 1. augustom 1996 na Správu kultúrnych zariadení MK SR. Odovzdanie a prevzatie majetku, práv a závázkov zabezpecia Statutárne orgány zruSenej a preberajúcich organizácií. Iván Hudec I minister kultúry
