Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
„Mi dolgunk a világon? ZALABAI ZSIGMOND ÖSSZEÁLLÍTÁSA A BIBLIOTHECA HUNGARICÁRÓL 99 P A közélet (az oktatáspolitika, a kultúra stb.) legkülönbözőbb színterein megnyilvánuló küzdelemben a felvidéki értelmiségiek (pl. az irodalom, a tudomány jeles képviselői, a különböző oktatási intézményekben tevékenykedő tanárok, újságírók és mások) gyakran vállaltak s vállalnak oroszlánrészt. Közéjük tartozik Zalabai Zsigmond, a Ko- mensky Egyetem tanára is, akinek munkásságában - természetesen a kutatásainak középpontjában álló irodalomelméleti vizsgálódás és kritikai tevékenység mellett - jelentős helyet foglalnak el helytörténeti monográfiái, valamint azok a dokumentumgyűjtemények, antológiák, amelyek a szlovákiai magyarság szülőföldismeretének gazdagításában, azonosságtudatának formálásában és erősítésében rendkívül fontos szerepet töltenek be. Ilyen jellegű, maradandó értéket jelentő összeállítása A Csallóköztől a Bodrogközig és A hűség nyelve, továbbá 1995-ben megjelent két kötete, a Mit ér a nyelvünk, ha magyar?, és a Magyar jeremiád is. Zalabai ezen munkásságához kapcsolódik a „Gondolatok a könyvtárban” - Bibliotheca Hungarica 1990-1995 című legújabb összeállítása, amely 1996 elején látott napvilágot Somorján. A kiadvány, amelynek megjelentetését So- morja város önkormányzatának iskolaügyi és kulturális szakbizottsága és a somorjai Pro Űrbe Alapítvány támogatta, a Somorján alapított Bibliotheca Hungarica elnevezésű (a továbbiakban: BH) nemzetiségi tudományos kutatókönyvtár létrehozásának történetét, eddigi eredményeit és további terveit foglalja magában. A BH megteremtésének ötlete Zalabai Zsigmondtól származik, s ő lett Presinszky Lajossal és Végh Lászlóval együtt az 1990 novemberében létrejött és azóta is alapítványi formában működő könyvtár megalapítója. A BH Alapítvány azt a nemes feladatot tűzte célul maga elé, hogy hozzájáruljon „egy olyan információs központ és bázis- könyvtár kiépítéséhez, amely nélkül nem képzelhető el a szlovákiai magyarság történelmének, társadalmi és kulturális életének, irodalmának a kutatása, a nemzeti(ségi) sorssal, tudattal összefüggő valamennyi hungarológiai diszciplína eredményes, a közösségünk szellemi életét gyarapító-erősítő művelése. A szlovákiai magyar írásbeliségnek van szépirodalma, van közírása, de alig van tudományos irodalma; márpedig a magyarságtudományok művelésének mennyiségi és minőségi tényezőitől is függ e nemzetrész identitástudatának az állapota, jelene és jövője” (10). Örvendetes, hogy az alapítók felhívása kedvező visszhangra talált: a Csallóköztől a Bodrogközig és Zoboraljáig sok-sok egyén és intézmény önzetlen támogatásából többezer kötetes könyvállomány gyűlt össze napjainkig. A BH a következő négy részlegből áll: 1. Könyvtár; 2. Kisnyomtatványok; 3. Levél- és kézirattár; 4. Folyóiratok. A könyvtár gyűjteménye tartalmaz minden olyan könyvet, önálló kiadványt, amely a szlovákiai magyarság történelmére, népi hagyományaira, nemzetiségi kérdéseire vonatkozik, ezenkívül magában foglalja a szlovákiai magyar szerzők szépirodalmi, társadalomtudományi műveit, a tudományos kutatás különféle segédeszközeit (pl. folyóiratokat, lexikonokat, szótárakat). A BH fontos feladatának tekinti azt is, hogy az utókor számára a különböző műsorfüzeteket, múzeumi kalauzokat 7 is megőrizze, s azt is, hogy neves írók, költők, művészek és közéleti személyiségek levelezését összegyűjtse. A könyvtár állománya - amint e vázlatos áttekintésből is kiviláglik - igen sokrétű, szerteágazó. Ezt a gazdagságot jól mutatja Csóka Erika és Fonod Marianna szakdolgozata, ugyanis mindkét munka (a könyvek jegyzékének elkészítése, illetőleg a feldolgozott források révén) szorosan kapcsolódik a BH könyvállományához. Figyelemre méltó eredménynek tartom azt is, hogy BH dokumentációi alapján, pályázati felhívásának mozgósító ereje révén, vagy éppen a támogatásával, az utóbbi években olyan fontos kiadványok láttak napvilágot, amelyek nemcsak a szlovákiai nemzetrész, hanem a magyarság egésze szempontjából is maradandó értéket jelentenek (pl. Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom; Magyar jeremiád; Mit ér a nyelvünk, ha magyar?). Találónak érzem, hogy Zalabai Zsigmond összeállításának főcíméül Vörösmarty Mihály „Gondolatok a könyvtárban” című költeményét választotta, s idézi is azt a füzet legelején. Úgy vélem, hogy a Bibliotheca Hungarica értékes és egyre gazdagodó forrásanyagára, a kutatásban betöltendő szerepére is illik e vers következő két sora: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak.” SZABÓ JÓZSEF "GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN» BIBLIOTHECA HUNGARICA i BIBLIOTHECA < SOMORJA SOMORJA - SAMORIN 1990 - 1995 Próbarepüles KUKQLA JÓZSEF REJTETT ENERGIÁI Ritkán találkozik így színész szereppel. Kukola József maga Sóvári Péter, az Egy szoknya, egy nadrág című zenés játékban. Lubickol a kis színésznő szívét meghódítani készülő pesti színész bőrébe bújva. Bosszúra éhes álözvegyként szárnyal.- Lendületesen indultak a próbák, annak ellenére, hogy sok helyről érkeztek az alkalmi társulat tagjai. Budapestről, a Komáromi Jókai Színházból, érsekújvári és komáromi iskolákból. Egyeztetések miatt olykor kevesebb és rövidebb próbát tartottunk. Aggódtunk is, milyen lesz a produkció. A bemutató közelsége azután összerázta a társaságot és az előadást.- Nem volt gondod a szoknyával és a nadrággal?- A második felvonásban van két gyorsöltözésem. Másodpercek alatt kell előbb szoknyából nadrágba, majd nadrágból szoknyába bújnom. Ez is gond. Másrészt minden szereppel meg kell küzdenie a színésznek, hogy hihető legyen, amit a színpadon csinál. Most annyival nehezebb a dolgom, hogy Sóvári énekes-táncos szerepe mellett egy tüzes spanyol donnát is el kell játszanom. Hitelesen. Hogy ne csak a darabbeli gróf, de a közönség is elhiggye, ő tényleg ő.- Felföldi Anikó, az igazi donna mennyit segített?- Anikó csodálatos színésznő! Nagyon megszerettem őt. Elfogadott, mint partnerét, egy percig sem éreztette, hogy kicsoda. Pedig az elején tartottam tőle. Frenkó Zsolt rendező nyugtatott meg. Azután Anikóval is beszélgettünk a félelmeimről. Azt kérte, ne őt nézzem, hanem a kettőnk feladatát. Próbarepülés volt a javából. mellé, az Óz, a nagy varázsló című látványos, zenés mesejátékból.- Sok mindenen múlik, hogy az ember szerepet kap vagy sem. A színészen, színház vezetésén, a rendezőn. Ha Bor Józsefnek nem tetszettem volna a Hegedűs a háztetőnben, gondolom, nem hív a La Mancha lovagjába meg az Ózba. Arról, hogy miért nem kerülök ebbe vagy abba a darabba, homályos fogalmaim lehetnek. Ebben az évadban jócskán maradt energiám, ezért jött jókor az Egy szoknya, egy nadrág a Komáromi városi Művelődési Központban.- Feleségednek tetszett?- Igen. Színész lánya, színész felesége, másképp örül. Néha hazaviszem a színházi ügyeket. Adriena csak annyit tud belőlük, amennyit én tudok a kórház életéből, ahol nővérként dolgozik.- Nem ábrándozol újabb szárnyakról?- Ki nem? Remélem egyszer majd valaki belelát az álmaimba. Persze, annyit várok másoktól, amennyit tőlem elvárhatnak. Jól jönne néhány új szárny. Huszonhárom évesen van még időm felcsatolni valamennyit. BÁRÁNY JÁNOS- Ki adott szárnyakat ehhez a pályához?- Sokak nevét kéne sorolnom. Azo- két, akik később példaképeimmé lettek, akiktől tanultam. Tizennyolc évesen kerültem színházközeibe. Remegett a lábam, amikor először a deszkára léptem. Olyan emberek irányítottak később, akikre mindig felnéztem. Szerencsére eddig nem sok kudarc ért. Igaz, egyszer sem vettek fel a főiskolára. Úgy gondolhatták, nem abba a csapatba való vagyok. Egy másik csapatban, a Komáromi Jókai Színház társulatában viszont, úgy érzem, találtam helyet magamnak.- Az idei az ötödik évadod. Voltak hálás szerepeid. Üteg rendőr ballonkabátját a Padlásban nyolcvanhat- szor vetted fel. A Fiú kopott farmerét negyvenötször koptattad rongyosra a Képzelt riport egy amerikai popfszti- válról című musicalben.- Sohasem vártam, hogy elkényeztessenek. Minden évadban kaptam két lehetőséget. Ha ez nem is volt a maximum, foglalkoztattak. Ennek örültem, örülök. Az évek során rájöttem, vannak olyan műfajok, melyekbe nem egészen illek. Vígjátéki alkatnak érzem magam. Szeretek táncolni, énekelni. Mostanában kezdtem énekórákra járni László Zsuzsa operaénekesnőhöz.- A most futó évadban csak a Madárijesztő szegődött a többi színpadi hős Sóvári Péter: „Mi szép, mi szép a mi feladatunk. Legyünk büszkék reá, hogy színészek vagyunk!” Dulcinea Juares: „Mondja portás kérem, ki ez a megnyerő külsejű fiatalember itt a másik oldalon?” PUBLICISZTIKA 1996. május 26. I/BSÉMBP
