Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-19 / 20. szám
OLIMPIAI SZTÁROK QQ© OLIMPIAI SZTÁROK 1960, RÓMA NÉMETH FERENC Aki emlékszik a római olimpiára, róla sem feledkezhet meg. Ugyanis NÉMETH FERENC az olasz fővárosban az öttusa egyéni és csapatszámában egyaránt aranyérmet nyert. Üstökösként tűnt fel, neve sem előtte, sem utána nem szerepelt az ötkarikás játékokon indulók sorában. Idén töltötte be a hatvanat. Budapesti lakásán életéről, korán félbeszakadt, ígéretes sportpálya- futásáról beszélgettünk. ták, veszélyes folytatni, mert könnyen belehalhatok. Hatvanegyben ugyanis súlyos szívizomgyulladáson estem át, amit akkor nem vettek észre. Még szerencse, hogy a moszkvai vb-n a melegítés közben felbuktam a lóval, mert talán ott haltam volna meg a pályán. így a csereembernek kellett helyettem beugrania. • Mihez kezdett ezután ?- Sportvezetői tevékenységet folytattam. Négy évig az öttusa szövetség főtitkáraként, közben egy ideig egyben a szövetségi kapitányi posztot is betöltöttem. Előtte a Csepeli Vagon- és Gépgyárban voltam gyártásvezető. Mikor leváltottak a sportvezetői beosztásomból, újra visszakerültem az eredeti szakmámba. Emellett fiatal öttusázó tanítványaimmal foglalkoztam. Húsz éve újraszerveztem a csepeli vívószakosztályt, s mindvégig ottmaradtam. Most alighanem visszaír, mintha ritkábban ejtenék ki a nevét a magyar öttusa nagyjai között. Van ennek magyarázata?- Háttérbe szorulásom teljesen indokolt. Valójában csak egy nyáron át tűnhettem fel a világ színe előtt. Ha tiszta idővel mérném, mennyit öttusáztam, döbbenetesen kevés jönne ki. Ötvennégy októberében kezdtem a háromtusával, ötvenhat májusában mutatkoztam be a junior öttusaválogatottban. Már akkor nagy tehetségnek tartottak. Aztán ötvennyolcban következett a kéztörés, majd egy évre rá a lábsérülés. Maradt nyolc hónapom, amikor sérülésmentesen, zavartalanul készülhettem a római olimpiára. Semmi több, mert hatvanegyben már jelentkezett a szívbetegségem. Hogy mégis feltörtem a csúcsra, abban az is közrejátszott, hogy korábban versenyszerűen úsztam, atletizáltam. E számokban jó alapjaim voltak. Életem legked• Mikor telefonon egyeztettük a találkát, jelezte: szerencsém van, hogy otthon értem. Műtéten esett át, s most a felépülés időszakában van. Mi történt?- Már huszonöt éve volt hassérvem. Sem sportvezetőként, sem edzőként nem engedhettem meg magamnak, hogy vállaljam a műtétet, főleg a vele járó háromnégyhetes rehabilitációt. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni vívótanítványaimat. Április negyedikén nyugdíjba vonultam, élversenyzőim kiöregedtek, s úgy éreztem, itt az idő, rászánom magam a beavatkozásra. Két aranynak örült Rómában • Azóta hogy szolgál az egészsége?- Éppen ma tartottam a második úszóedzésemet. Remélem, mihamarabb rendbejövök, mert már nagyon hiányzik a fizikai munka. Általában hetente háromszor szoktam úszni, amellett két alkalommal futok is. Ha nem jön össze, akkor teniszezem. Ha pedig az sem, akkor marad a hobbikertészkedés, amelyet tiszta szívvel és teljes intenzitással csinálok. • Egyébként gyakran feküdt fel a műtőasztalra ?- Volt néhány súlyos bukásom. Ötvennyolcban lovaglás közben kettős csuklótörést szenvedtem. Egy évvel később elmentünk - titokban - egy történelmi film forgatására. Éjszaka készült a felvétel. Lovam elvágódott a rosszul előkészített talajon, nekem meg leszakadtak a külső bokaszalagjaim. Mindkétszer sérülésem miatt maradtam ki a vb-csapatból. • Ha most nem lábadozna, hol találnánk önre? Mivel foglalkozott nyugdíjba vonulása előtt?- Nagyon korán, már hatvanháromban befejeztem sportolói pályafutásomat. Előtte közel másfél évig próbáltak az orvosok talpra állítani, de nem ment. Azt mond„Ha tiszta idővel mérném, mennyit öttusáztam, döbbenetesen kevés jönne ki. ” (Fotó: Prikler László és archívum) térek... Fiaimmal, Zsolttal és Tamással próbáljuk majd ne- velgetni az utánpótlást. • Közel harminchat év elteltével: mi maradt meg az életében római olimpiai diadalából?- Az egy egész életre szóló, maradandó sportemlék. Minden részlete máig élénken él bennem. Mindvégig az oroszokkal (akkor még szovjetek voltak - a szerző megj.) viaskodtunk az elsőségért. Vezettünk az elejétől kezdve, s a vívásban további 340 pontot vertünk legnagyobb riválisunkra. Megnyugtató előnnyel mentünk ki a lőtérre. Gondoltuk, ha a felét leadjuk, akkor is meglesz az olimpiai arany. Én biztonságra törekedtem, Balczónak ebben a számban úszott el a biztosnak tűnő elsősége, a csapat pedig további pluszpontokat szerzett az oroszokkal szemben. Egyikük dühében a földbe lőtt, aminek pontlevonás lett a vége. A futásban is hengereltünk, így tönkrevertük a nagy orosz csapatot. Jómagam ötszámos versenyző voltam, talán csak a lovaglásban hiányzott a kellő rutinom. A római olimpia utolsó felvonásában, vagyis a futásban az amerikai Bec- ket kellett 39 másodperccel megvernem. Ötvenhárommal sikerült! Teljesítményem igazi értékmérője viszont az volt, hogy az ötkarikás játékokon először került az egyéni szám győztese az ötezer pont fölé. • Csak a római olimpián indult, és mindkét számban győzött. Mégvesebb percei később is megtörtek. Hatvannyolcban az olimpia előtt meghívtak Mexikóba edzőnek, nem engedtek ki. Hetvenkettőben, München után Amerikába sem mehettem. Nyolcvanhétben Kuva- itból érkezett a meghívás. Nagy nehezen kijutottam. Ázsiai viszonylatban tanítványaim három éven át mindent megnyertek. Aztán kitört a háború, és haza kellett menekülni... • Rómában Balczó Andrással és Nagy Imrével a csapatversenyt is megnyerte. Szokott velük ma is találkozni?- Bandi néhány napja hívott. Gratulált születésnapomhoz, s azt kérdezte, mit kívánok tenni nyugdíjas koromban. Készülök hozzá, szeretném megnézni nemrég született tizenegyedik csemetéjét. Imrével megszakadt a kapcsolatom. Vállalkozni kezdett, egyáltalán nem jár versenyekre, így nincs hol összejönnünk. • Az öttusa létjogosultságáért küzd az olimpián. Intő jel, hogy Atlantában már egy napba sűrítettek mindent. Mit szól ehhez?- Ez szörnyű! A sportág tönkretétele. Hét óra alatt kell végigyer- senyezni az öt számot. Olyan lesz, mint az őrültek házában. Sajnos, a pénz és a televízió diktál. Hogy közvetíteni lehessen, muszáj alkalmazkodni. Ám a legnagyobb közvetlen veszélyt a triatlon jelenti. Egyszerűbb és óriási reklámpénzekkel támogatott sportágként tör felfelé. A Ilasúmap májusi vendége: BÁTORFI CSILLA Tolnáról az európai csúcsokig Mindenképpen a sportág egyik kimagasló egyéniségeként érkezett a múlt héten zárult pozsonyi asztalitenisz Európa-bajnokságra. Már korábbi tíz kontinenselsősége is tekintélyt parancsoló, éremgyűjteménye nálunk tovább gyarapodott. BÁTORFI CSILLA az együttese sikerével véget ért magyar-angol csapatbajnoki elődöntő után válaszolt kérdéseimre. • Hogyan érzed magad Pozsonyban ?- Köszönöm, jól. Kicsit furcsa, hogy harmadik helyen van az étkezés, vagyis se nem a szállásunkon, se nem a sport- csarnokban. Ilyen még nem volt soha! Elég kényelmetlen. Egyébként a városban még nem jártam, annyira sűrű a program. • Valamikor Tolnáról indultál, édesapád irányítása alatt. Ma Európa éljátékosaként mit őrzői ebből a miliőből?- Nagyon sokat. Igazán boldog gyermekkorom volt, rengeteget tanultam, szerettem az ottani társaságot. A munkához való hozzáállást, az asztalitenisz szeretetét mind abból a közösségből hoztam magammal. Rendesen kiborultam, mikor felköltöztünk Pestre, sajnos, a karrierem ezt kívánta. Fiatal fejjel én ezt nem vettem észre, de édesapám átlátta, hogy a fővárosban többre vihetem. • Kire hallgatsz ma jobban: édesapádra, edzőidre vagy önmagadra?- Leginkább önmagámra. Mivel Németországban játszom, az időm felét ott töltöm. Magyarországi edzőm oda nem utazik velem, németországi mesterem sem kísér el haza, és édesapám sincs mindig a társaságomban. így én vagyok az egyetlen, aki tudja, milyen munkát végeztem. Csak beszámolok nekik, és elfogadom a tanácsaikat. • Már negyedik éve vagy az FC Langweid játékosa. Csupán a jobb megélhetés vágya sodort külföldre?- Németországban biztosan jobbak az anyagi körülmények, mint Magyarországon, bár már otthon is kaptam hasonló ajánlatokat. De én nagyon jól ^ érzem magam Németországban, és egy másik oldaláról ismertem meg a pingpongot, ami nagyon fontos. Ami hiányzik a magyar asztali- teniszből, azt a németben megtaláltam. Éppen e kettőt, vagyis a játékosságunkat és az edzésintenzi tást próbálom úgy vegyíteni,] ahogy jónak látom. • Hallottam már magyar élsportolóktól, hogy a versenyek és edzőtáborok forgatagában sok nehézségbe ütközik a párkapcsolatuk ápolása. Hogyan állsz ezzel?- Két országban élek, így a magánéletre szinte alig jut idő. Sok barátom van, akikkel szívesen találkozom, beszélgetek. Előfordul, hogy nem tudunk összejönni két hónapig, de utána keresem velük a kapcsolatot, és ők megértik, hogy nekem ilyen az életem, így fogadnak el engem. • Térjünk vissza az asztalhoz. Hosszú évek óta ott vagy az európai élmezőnyben. Van-e az aztaliteniszben olyan mozdulat, ütésfajta vagy bármilyen játékelem, amiről elmondható, hogy „Bátorfias”?- Mindig is az adogatásaimmal és tenyeres pörgetéseimmel tűntem ki. Azt talán mások tudnák megítélni, mi a játékomban az egyedi. Én magamon mindent annak érzek. • Mivel szoktad az ellenfeleidet két vállra fektetni? Vannak a külső szemlélő számára észrevehetetlen trükkjeid?- Biztosan szerepet játszanak a pszichikai tényezők, az ellenfél figyelmének kihagyása. Amit - ha nálam következik be - ő ugyanúgy kihasználhat. A hozzáértők ezt észrevehetik, de el is kerülheti a figyelmüket. Szemtől szemben állva viszont tapasztaljuk egymáson. Különben semmilyen titkos trük- köm, fegyverem nincsen. • Sportágadban az ázsiaiak a világranglisták legjobbjai. Szerinted belőled mi hiányzik ahhoz, hogy legalább egyszer eléjük kerülhessél?- Egy fecske nem csinál nyarat. Ezért a válasz alighanem Ázsia és Európa viszonyában keresendő. Én egyedül kevés vagyok ehhez. Kellene négy-öt európai játékos, akikkel összefognánk. Egy-egy világversenyen kilenc kínai is elindul. Egy ember nem tudja őket sorra legyőzni. Úgy érzem. az utóbbi években földrészünk közeledett Ázsiához, már többen állnak ki eséllyel ellenük. Edzőpartnereink száma azonban korántsem olyan nagy, mint például Kínában. Ezért ú- jabban Európában is közös edzőtáborokat szerveznek a legjobbaknak. Na és a stílusbeli különbségek szintén erős határvonalat húznak. Kontinensünkön kevesen játszanak ázsiai felfogásban. • Elárulnád, naponta hány órán át ütöd a celluloid-labdát?- Ez változó, attól függően, hogy milyen felkészülési szakaszban vagyok. Egy edzőtáborban megvan a hét-nyolc óra is, máskor inkább öt-hat. • Mi mindent kell elvégezned, hogy jó forrná b a n légy? Névkártya Született: 1969. március 3-án Testsúly: 60 kg Magasság: 165 cm Családi állapota: hajadon Kedvtelései: focizás, autóvezetés (BMW-je van), filmek, beszélgetés Eddigi klubjai: Tolnai Vörös Lobogó, BSE, Kikinda (jugoszláv), FC Langweid Legnagyobb sikerei (szerinte): egyéni Eb-arany (1986, Prága) és a nyolc közé jutás, szintén egyéniben a csibai vb-n (1991). Egyébként tízszeres Európa-bajnok, négyszeres vb- bronzérmes és kétszer nyerte meg az európai TOP’ 12 ranglistaversenyt.- Most már nem arra kell figyelnem, hogy minél többet edz- zek. Érett játékos lévén arra ügyelek, hogy pihent legyen a szervezetem. Hogy koncentrálni tudjak, és megtaláljam az edzés, a terhelés és a pihenés arányát. Az a legfontosabb. • Állandóan Németországban élsz?- Nagyjából az esztendő felét töltöm odakinn. Sőt az idén még ennél is kevesebbet tartózkodom mostani egyesületemben, mert úgy kötöttem a szerződésemet, hogy a harmadik játékos sokszor játszott a második helyen. Számomra ez optimális megoldás, más esetben a zsúfolt program miatt teljesen kikészültem volna az olimpiáig. • Öcséd, Zoltán is válogatott asztaliteniszező. A versenyeken szoktatok egymásnak tanácsokat osztogatni?- Nagyon örülök, amikor együtt lehetünk, igazán sokat segít nekem. Nem tudom, hogy ő miként veszi a meglátásaimat, de én kikérem a véleményét, mit játsszak, és megfontolom a tanácsait. Csak előnyömre pr szolgál, ha ugyanott versenyzünk. u. i. Beszélgetésünk után Csilla legyalogolt a lelátóról, és a játékosoknak kijelölt helyen ki más, mint Zoli mellett foglalt helyet. Együtt nézték tovább a német-román elődöntőt. Az oldalt írta: J. MÉSZÁROS KÁROLY
