Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
32 oldalas színes ____ MA GAZIN Heti tévé és rádióműsor Politika, gyógyszerkutatás, japán kultúra, gimiakciók... Riportunk a magazin 8-9. oldalán Utánunk a (szenny)vízözön Riportunk a 8-9. oldalon 21 1996. május 26. XXIX. évfolyam Ára 10 korona Interjú TAKÁCS ANDRÁSSAL- Az Ifjú Szivek igazgatójaként önnek kézbesítette a minisztériumi futár azt a szűkszavú, 1996. április 25-ei keltezésű levelet, amelyben Iván Hudec kulturális miniszter folyó év július 31-ei hatállyal - indoklás nélkül - megszünteti ezt a külfödön is jónevű magyar együttest. Az ügy kapcsán a minisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a Sziveket a levélben megjelölt időpont után a Nemzeti Művelődési Központ fennhatósága alá vonják. Azt pedig már a riporter fűzi hozzá mindehhez, hogy így az Ifjú Szivek nyilván elveszíti önálló jogalanyiságát és az. ezzel iáró közvetlen költségvetési támogatottságát is; ráadásul a pozsonyi NMK-nak semmi praxisa a nagylétszámú félhivatásos folklóregyüttesek gyakorlati irányításában Mindezek tudatában tehát aligha csupán illemből kérdezem: milyen mostanában Takács András közérzete?- Őszintén szólva, van bennem némi félsz, ami azt mondatja velem, hogy Szlovákiában huzamosabb ideje tudatos támadás folyik a kultúra és a szellemi értékek ellen. A kisebbségek értékőrzését s művelődését tekintve pedig egyenesen a félreállítás szándéka érvényesül.- Az együttes 1995 őszén ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Az Ifjú Szivek házatáján már akkor is érződött valami a felszámolás veszélyének előszeléből?- Gondolom, a jubileumi műsorok sikere ékesen bizonyította az együttes összes művészeti részlegének életképességét, érettségét. Semmi tekintetben sem adtunk hát okot arra, hogy a kulturális minisztérium, az Ifjú Szivek közvetlen feletteseként, csak egyetlen percig is kételkedjen a művészegyüttes képességeiben, népszerűségében. Ennek tudatában joggal bíztam abban, hogy előbb-utóbb megoldódnak az anyagi források általános szűküléséből adódó gondok; a teljes ellehetetlenítés szándékának gyanúját pedig - épp az ésszerűségben bízva - igyekeztem eleve elhessegetni magamtól. Lényegében optimista voltam, noha ekkor már tapasztalható volt egy bizonyos huzavona az együttes vagyonának számító épület ügye körül; bár e vitában rendre bizonyítani tudtuk, és tudjuk bármikor, az Ifjú Szivek igazát.- Kérem, beszéljen kissé bővebben erről a tavaly kipattant újabb hercehurcáról.' Már csak azért is, mert korábban, az 1993/94-es évek gazdálkodására vonatkozóan, már érték bizonyos szemrehányások az Ifjú Sziveket.- Amikor 1995. július 1-jén én lettem az együttes igazgatója, akkorra ez a vizsgálat lezárult, ezért a legfontosabb feladatok egyike a feltárt hibák jegyzőkönyvileg rögzített s határidőkhöz kötött korrigálása volt. Feltűnő viszont, hogy a tárca illetékesei mindmáig nem voltak kíváncsiak arra, vajon eleget tettünk- e ez irányú kötelességünknek? Ehelyett ‘95 októberében egy miniszteri határozatot kézbesített a posta, amelyben felszólítják az Ifjú Sziveket, hogy költözzön át a Pedagógiai Könyvkiadó épületébe. Ekkor bebizonyítottuk, hogy a székházunk még telekkönyvileg is az együttes tulajdona. Decemberben újabb levél jött, hogy ruházzuk át az épület gondnokságát a kulturális minisztérium illetékes főosztályára. Másodízben is be tudtuk bizonyítani e felszólítás alaptalanságát. A sorrendben harmadik levélben már én kaptam miniszteri figyelmeztetést, hogy nem hajtottam végre az előző utasítást. Ezek után jött a gyorsfutár a miniszter úr Méry Gábor illusztrációs felvétele személyes döntéséről szóló irattal! Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy ‘96 februárjában viszont Iván Hudec is kapott egy petíciót az Ifjú Szivektől, amelynek tizenkét aláírója nemcsak a leváltásomat kérte, hanem az általuk utódként javasolt személyt is megjelölték. Ez az eseménysor, így együtt, akár az előtörténetét is képezhette annak, hogy a minisztériumban döntés szülessen a költségvetésből támogatott magyar művészegyüttes megszüntetéséről.- Érdekes, hogy a belső zendülés híre suba alatt maradt. Miért?- Részemről a konkrétumok híján. Amikor ugyanis a szóban forgó beadvány megszületett, annak szerzői nem tartották fontosnak, hogy egy példányt az én asztalomra is letegyenek belőle. Igaz, hogy Gerbóc úr, a minisztérium művészeti főosztályának igazgatója ebben az ügyben magához kéretett, e levelet azonban ő sem adta a kezembe; így pusztán elmondásból ismertem a tartalmát. De mivel Garbóé úr nemcsak velem, hanem a petíció fogalmazóival is találkozni szeretett volna, az aláírók számára általam meghívóleveleket küldött, ám azokért senki sem jelentkezett... (Folytatás a 6. oldalon)
