Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-19 / 20. szám
UBSűrnap 1996. május 19. RIPORT t „U runk, Mennyei Atyánk! Te mindannyiunkat szolgálatodra hívtál, s mi követtük hívásodat. Most is a Te lelked gyűjtött össze bennünket. Egyek vagyunk. Összeköt a hit, a ke- resztség. Ezerszáz éves múlt áll mögöttünk. Hálatelt szívvel dicsőítünk Téged a Tőled kapott ajándékokért, kegyelmedért, hogy keresztények és magyarok vagyunk, s hogy ezerszáz éve otthonra leltünk a Kárpát-medence népei között. Irántunk való gondviselésed abban is megmutatkozott, népünkből népünknek sokszor kimagasló vezetőket adtál: szent életű királyokat, bölcs államférfiakat, nagyszerű tudósokat, akik a Te dicsőségedre és a világ javára éltek és dolgoztak. Az egyszerű nép fiai nemkülönben helytálltak az élet minden területén. Földművelő munkájukkal táplálékot adtak más népeknek is, s a földet gyakran vérükkel öntözték, hogy életük feláldozása árán is biztosítsák a védettebb helyen élő testvémépek fönnmaradását. Az évszázadok folyamán keserves napjai is voltak népünknek. Szülőföldünk gyakran változott hadszíntérré, különböző hatalmi erők ütközőpontjába kerültünk, vándoroltak fölöttünk a határok. A dicsőséges fölvirágzást gyakran váltotta fel a pusztulás és testi-lelki ínség. Őseink a nehéz időszakokban a költővel együtt így sóhajtottak fel: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?” A forgandóság átnyúlik jelenünkbe is, és nagyon emberi módon úgy érezzük, hogy leginkább a bajban mélyíthetjük el Hozzád való ragaszkodásunkat, Urunk. De egyedül arra gyöngék vagyunk. Csak akkor juthatunk közelebb Hozzád, ha szüntelenül érezzük, hogy vonzol bennünket. Munkatársaid akarunk lenni népünk szellemi-lelki felemelkedésében, arra kérünk, ébressz jóindulatot szlovák testvéreinkben ügyünk iránt. Mögöttünk nem áll más hatalom, nekünk nincs császárunk, de Te vagy a Királyunk. „,„a szeretet nyelvét mi ezekben a percekben kellene megérkeznie Mons. Ján Sokol pozsony-nagy- szombati érseknek. Magyar Károly komáromi esperes-plébános még egyszer alaposan „felméri a terepet”, aztán meghagyja, ha valami gond van, a káplánhoz forduljanak, mert neki az érsek urat kell várnia. Gond nincs, hiszen az imanapok szervezésére alakult Jó Pásztor Alapítvány tagjai remekül végzik a dolgukat. Két óra körül már a Klapka téren gyülekeznek a hívők. Az idő kellemes. A programnak megfelelően szinte percnyi pontossággal kezdődik a keresztúti ájtatosság. A Szei van az első állc ténetében a kei a Nádor utcán tizennegyedik i téren van, ahol ben szintén ele Pozsony- N agysz főpapi szentmi szlovákiai magy történetében mi volt az oltár kői mint az idén. tében még sol annyi hívő, min Azok az építők, akik a világ fiai, gyakran nem velünk és belőlünk építenek. A világosság fiai használják fel ezeket a félredobott köveket arra, hogy beépítsék őket, minket, mindnyájunk közös otthonába, az Egyházba. A gyönge nyáj, a kisebbségben és másságban élők nyája mindig több sze- retetet igényel. Ezért kérünk: püspökeink ne csak az irántunk való magatartásukban, de saját népük előtt is tegyenek tanúságot és jáijanak elöl jó példával e gyönge nyáj szeretetében. Adj nekik olyan lelkületet, amellyel nemcsak elfogadják, hanem gyümölcsözően elfogadják a másságot. Urunk, Jó Pásztorunk! Te édesanyádtól az ő nyelvét tanultad meg, és ezen a nyelven imádkoztál a kereszten is. Ne engedd, hogy elvegyék tőlünk édes anyanyelvűnket, hiszen mi így tudunk Téged igazán megszólítani. S add, hogy Egyház anyánktól tanult közös nyelvünket, a szeretet nyelvét mind jobban megtanuljuk. Mi, magyarok és szlovákok. Ámen.” 4 Így hangzik a VII. Komáromi Imapanra írt imádság, amelyet Herdics György alsószemerédi plébános olvasott fel a főpapi szentmise után. Április 28-a, a Jó Pásztor Vasárnapja. A komáromi Klapka téren már reggeltől nagy a sürgésforgás. A felállított emelvény közepére oltár kerül, eléje rengeteg, különösen szép virágokat raknak. Dél körül az izgalom a tetőfokára hág. Állítólag
