Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-12 / 19. szám
- Köszönöm, Róbert, hogy a börtönfelügyelet beleegyezésével maga is ráállt erre a párbeszédre, elvégre a vizsgálatifogság mégsem babazsúr. Én nemcsak azért kerestem meg itt, mert hosszú éveken át narkós volt és az utóbbi esztendőkben kábítószer-kereskedéssel is foglalkozott, hanem mert felfigyeltem vallomásának egyik mondatára, hogy kamaszként azért kezdett el szipóz- ni, mert boldogtalan volt. Sok mindent szeretnék hát megtudni magától de jó lenne, ha megértené, hogy a társalgásunk könnyen értéktelenné válhat...-... ha nem leszek őszinte, igaz?- Igen. Az iratait lapozgatva kitűnik, hogy több esetben félrevezette azokat, akik kérdezték.- Nézze, a pszichológusokat, az orvosszakértőket vertem át a legjobban. Lényegében szórakoztatott a dolog. Ők rutinból kérdeztek, én rutinválaszokat adtam. Ezt várták, ezt kapták. Néha talán oda sem figyeltek. Én viszont jobbára tudtam, hogy mit miért kérdeznek. Még gimnazistaként - amikor úgy gondoltam, hogy akár egyetemre is mehetnék - elég sokat olvastam e témáról. Olvastam és kutattam magam. Ezért később rendre ki- éreztem, ha egy pszichológus nem tudott közel férkőzni hozzám. Higgye el, senki nem kutatta igazán a tetteim indokait, vagy annak motívumait, hogy miért kaptam rá a narkóra. Onnan pedig már csak egy lépés kell ahhoz, hogy valaki szenvedélybeteggé váljon. Sajnos, én a harmadik lépést is megtettem: nemcsak POKOLJÁRÁS Beszélgetés egy kábítószer-kereskedővel drogfüggő lettem, hanem jó pénzen a füvek forgalmazását is vállaltam. Kellett a steksz, mert ez az élvezet nem kis lóvéba kerül.- Kialakult már nálunk a keménydrog piaca?- Részben igen, de igazi bázisa azért még nincs Szlovákiában. Ez főként annak tudható be, hogy a korona nem életképes fizetőeszköz, a külföldi kábítószer-kereskedők viszont nem bíbelődnek a fizetőképes vásárlók felkutatásával. Kellenek hát a hazai dealerek, akik közvetítik a boltot.- Miért? Talán nincs elegendő valuta magánkézben ahhoz, hogy a kábítószerforgalmazók számára az ország érdekessé váljon?- Mostanában már egyre több valuta akad, de négy-öt éve még nem így állt a helyzet. Ezért lehet számítani arra, hogy nálunk is felfut a drogforgalom. A külföldi kereskedők nyilván mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a könnyebb drogok után most már a hódító hatású áruikhoz is hozzászoktassák a hazai érdeklődőket.- Magyarán ez azt jelenti, hogy mostanában már hozzánk is eljut, méghozzá nem is csekély mennyiségben, az igazi kábítószer!- Szlovákia közel fekszik a Balkánhoz. A kábítószer-szállítás fő útvonala Törökországból kiindulva, a volt Jugoszlávia területén át a nyugat-európai országok felé irányul. Ennek az egyik leágazása Magyarország. Szlovákia, Csehország, majd Ausztria, Németország egészen a célállomásig. A másik leágazás Románia, Ukrajna, majd a közép-európai országok és így tovább. Ezeken az útvonalakon bonyolítják közel-kelet felől Nyugat-Európa irányába a kamion- forgalmat. Nem titok, a nagyméretű járművekben viszonylag könnyen ki lehet alakítani a kábítószerek rejtekhelyeit. Ez azt is jelenti, hogy aránylag kis kockázattal szállíthatók a jelentős értéket képviselő drogok. Segíti a hazai kábítószer-alvilágot, hogy a Nyugat-Európába irányuló vendégmunkás-forgalom szintén érinti Délnyugat-Szlovákját. Így az sem meglepő, hogy nálunk is kiépülőben vannak már a kisebb-na- gyobb kábítószerraktárak.- Beszéljen egyelőre inkább önmagáról! Annak idején miért kezdett el szipózni?- Mert mindig csak azt láttam, hogy más boldog. Ahogy nőttem ki a gyermekkorból, úgy éreztem egyre inkább, hogy szeretnék boldog lenni. Úgy, hogy akihez kötődök, az állandóan őszinte legyen hozzám, és ugyanezt kívánja tőlem is. Lehet, hogy ilyen nincs a földön, de én ilyet képzeltem el, ilyenben tudtam volna felszabadulni. De soha nem volt senkim, aki csak hozzám tartozott volna. Állandó szorongásban éltem, ez alól jelentett megkönnyebbülést a szipózás.- Olyankor mit érzett?- Előjött valamiféle fülzúgás, mintha egy i tenger morajlását hal- A lottam volna. VIég jffl most sem tudom ezt! szavakkal leírni, de azután jött a forróság, sikerült kikapcsolnom, éreztem, ahogy oldódik bennem az örökös fe- szü Sérült vagyok érzelmileg, és ez megoldást jelentett.- Vissza tud emlékezni a gyermekkorára?- Igen. Soha nem éreztem azt, hogy szeretnek. Vagy ha szerettek is, nem tudták kimutatni. És ahogy múltak az évek, egyre több visszautasítást éreztem.- Például az édesapjától is?- 0 szinte soha nem játszott velem. Folyton nevelni akart és számonkérni mindent. Veszekedés volt, az anyámmal is mindig csak civakodott. Az az igazság, hogy az öcsémmel együtt nemigen szerettük őt. Ha hazajött, igyekeztünk elmenni otthonról.- Agresszív volt?- Inkább kötekedő. Csak azután vált agresszívvá, amikor inni kezdett. Egyre gyakrabban járt haza piásan. Egyszer részegen felém rúgott. Az öcsém, talán ijedtében, a pártját fogta. Azóta őt is kerülöm. Talán ezzel magyarázható, hogy zárkózott vagyok, szinte mindent magamba zárok. Akár bánatot, akár örömet.- És az édesanyja? Vele milyen volt a kapcsolata?- Szeretett bennünket, és én is őt. Voltak pillanatok, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz, de akkor sem tudtam igazán kimutatni iránta az érzelmeimet.- Nélkülöznie is kellett?- Nem. Mindent megkaptunk. Kivéve a boldogsághoz szükséges érzelmi hátteret. Talán ez is az oka annak, hogy az érettségiig még csak-csak eljutottam valahogy, de olyan hitvány volt a bizonyítványom, hogy az orvosegyetemről szó sem lehetett. Jött helyette a kötelező katonaság, ahol még az utolsó csepp optimizmust és jóérzést is kiölték belőlem. Ott aztán végleg elidegenedtem mindentől és mindenkitől. Eltűnt belőlem a szeretet érzése, és nekem azóta sem hiányzik.- Ez aligha jó...- Tudom. De azt is tudom, hogy még gyerekkoromban, csíráiban megölték a boldogságomat. Amikor ezt egyre inkább tudatosítottam magamban, egyre jobban kívántam a szipózást. Később pedig a valamivel hatásosabb szereket is. Eleinte csak önmagam számára igyekeztem beszerezni a drogokat, de később rájöttem, hogy ez kitűnő pénzkereseti forrás. Őszintén szólva, nem is rossz. Végül ez lett a vesztem.- Milyen drogokat szokott árulni?- Javarészt könnyűeket: főleg marihuánát, hasist, néha hasisolajat. Általában olyasmit, ami nekem is jó volt. Én is sokat szívtam, és tudtam, hogy az nem öli meg az embert, legföljebb átformálja. Viszont aki csupán a keményebb drogokban utazik, az csakis a pénzre hajt. Azért ad valakinek heroint, mert tudja, hogy az illető holtbiztosán vissza fog jönni. Ezekbe a nagy-nagy üzletekbe nem szabad bepörögni, mert ott nem lehet szünetelni, hibázni, és a lebukás veszélye is komolyabb.- Mennyi pénzt lehet ezzel keresni?- Itt az jelenti az üzletet, ha a haszon minimum kétszáz, de inkább háromszáz százalékos. A keresletszabályozás lényege, hogy az áru mindig kéznél legyen, ha kell; nagyobb tételben viszont csak olyanoknak szabad eladni, akik tovább árulják. Persze, ezt a jövedelmet azért úgy kell nézni, hogy a haszon több emberen csapódik le, és nem minden évszakban jön össze. Biztosnak mondható beindulás csak a nyár elején, illetve november-december fordulóján van. De az anyag így is az egész esztendőben mozgatja az embert, hogy dolgozzon tovább, mert a haszon mindig a szertől függ. Hogy mennyire drága vagy olcsó.- Róbert, maga kitől vásárolta, mondjuk, a könnyebb szereket?- A hazai forrásokat illetően általában olyan emberektől, akik itthon termesztenek füvet, és azt felhozzák a városba. Nekik végül is mindegy, hogy répát vagy füvet termesztenek, csak jó pénzt kapjanak érte. A jobb minőségű füvek általában külföldről származnak. Egyre biztosabb piacuk van a szintetikus drogoknak is, amelyeket inkább nyugaton állítanak elő. A német, az angol, a holland, a francia vegyipar nagyon fejlett, ezekben az országokban nagyon sok kis laboratórium van, ahol nagyban állítják elő ezeket a drogokat. Ebből is látszik, hogy a balkáni útvonalnak nincs végállomása, hanem oda-vissza irányban, pontosabban körbe- körbe működik.- Pozsonyban hogy néz ki a dolog?- Az óvárosban vannak a gazdagabb arcok, ott többet vásárolnak, mert a pénz is több. Itt vannak a kávéházak, a jobb diszkók. A drogfogyasztók zöme szív, de néha komolyabb anyagokat is használ, s egyre többen fogyasztanak ópiátokat. A leginkább talán a Kórház utcán kezd eldurvulni a helyzet, mert itt egy ideje megjelentek az örömlányok, és velük együtt a stricik is. Némelyikük ráállítja a nőjét valamilyen keményebb anyagra, hogy ezzel is még jobban magához láncolja. De ez még eléggé ritka eset, mert ezeknek a pasasoknak enélkül is elég pénzük van ahhoz, hogy bármilyen drogot megvegyenek maguknak. A diszkókban és az egyéb szórakozóhelyeken is sok anyag cserél gazdát, bár itt már tanácsos résen lenni. Részint azért, mert nem tudni, kinek meddig ér el a keze, de ennél is nagyobb probléma, hogy sokan jönnek délről meg keletről, akik nemcsak másként állnak az üzlethez, mint egy normális üzletember, hanem a lehető legócskább minőségű anyagból is iszonyatos profitot akarnak csinálni.-A rendőrség mit tesz?- Mostanában egyre többet szimatolnak és beépülnek sokfelé, bár a kábítószer-kereskedelmet manapság már nem lehet felszámolni. A rendőrség legföljebb bekeményíthet, és akkor a dealerek közül jónéhányan elhullanak. Látja, én is itt csücsülök. A komolyabb nehézfiúk viszont ritkán akadnak fönn a hálón. Ők többnyire el-elbújnak az olyan vállalkozások mögé, amelyek nagyjából legálisak, vagy annak látszanak. Nekik megvannak a belső, szűk kapcsolataik, ahol az üzlet sok mindennel összefonódik. És akkor még nem szóltam a pénzről, mert akinek gubája van. az még az állami végrehajtó-gépezet karmaiból is könnyebben menekül. Igaz, ez már ritkán a könnyű drogok világa.- Olvastam, hogy a megrögzött kábítószer-élvezők közül sokan nem érik meg h a mincöt évet... Róbert, maga sohasem félt a haláltól?- Kérem, ne vegye nagyképűségnek, de nem. Ellenkezőleg, számtalanszor kívántam a halált, és már öngyilkosságra is gondoltam. Ha torkig voltam mindennel, arra gondoltam, megölöm magam. Annyira szerettem volna boldog lenni, hogy különben sok esetben az életnek sem láttam semmi értelmét. De hiába vettem magamhoz kötelet vagy injekcióstűt, mindig csak a narkós kábulatig jutottam. Amikor azután elmúlik a hallucináció, akkor elillan belőlem a mersz is, és csak azon rágódom, hogy miért húzódnak el mellőlem az emberek. Miért viszolyog- nak tőlem, miért csak a drogokról tudnak velem beszélgetni? Mert különben nem vagyok se durva, se csúnya, se hisztériás, se nyomorék. Kiérzik, hogy sohasem voltam boldog? Képtelen vagyok leküzdeni a kishitűségemet, és minden helyzetben vesztesnek érzem magam.-Az iskolában milyen diák volt?- Közepes. Mindig tudtam a tananyagot, de feleltetés közben sokszor leblokkoltam. Úgy éreztem, jobban kellene fújnom a leckét.- Sportolt valaha?- Nem. Attól tartottam, hogy sohasem tudnék nyerni. Az életben annyiszor veszítettem, hogy nem akartam szaporítani a csalódásaimat.- Az öccsén kívül más játszópajtása volt?- Egy srác az ötödik elemiig. Miután átíratták őt egy másik iskolába, én jobbára magányosan sétáltam az iskolaudvaron.- És a szerelem? Az sohasem kerítette a hatalmába?- Nálunk otthon ez mély, titkolni való magánügynek számított. Amit a szexről részletsebben tudok, azt a könyvekben olvastam.- Olvasta? Hiszen ép, egészséges férfinak látom...- Soha nem volt meg a kellő bátorságom ahhoz, hogy udvaroljak, hogy tartós kapcsolatom legyen egy lánnyal. A simo- gatásnál, a csókolózásnál tovább sohasem jutottam. Mindig leblokkoltam, egyszerűen nem volt meg hozzá a kellő önbizalmam, hogy lejjebb nyúljak. Féltem a kudarctól. Hogy elhessegessem magamtól ezt a nyomasztó érzést, egyre gyakrabban kerestem a bódulatot. A lebegést... azokat az órákat, vagy akár csak perceket, amikor nem éreztem a föld vonzását, amely a terheket is a vállunkra nyomja.- Nem megfutamodás ez a valóságtól? Ez lett az életcélja?- És ha az, akkor mi van? De láthatja, nemcsak az életcélom, a vesztem is az lett...- Mielőtt leültünk társalogni, megígértem, hogy e beszélgetés anyaga nem kerül a hivatalos aktákba és nem is használhatják föl maga ellen, vagy éppenséggel maga mellett. Ezért mielőtt kikapcsolnám a magnót, tudni szeretném: kábítószer-élvezőként betegnek, drogkereskedőként vétkesnek, vagy egyszerűen csak peches pasasnak tartja magát, akit a körülmények összjátéka révén lefülelt a rendőrség?- Mondja, nem mindegy, hogy én most mit érzek?... Bűnhődöm és punktum. És még fogok is bűnhődni, hiszen éppen maga mondta, azt olvasta valahol, hogy a kábítószerélvezők a harminc-harmincöt évet érik meg. Akkor még van néhány évem. És legyen nyugodt, magához őszinte voltam. Csak azoknak szoktam hazudni, akik pusztán rutinból kérdezgetnek. De hadd kérdezzek most én is valamit: tudja, mi Új-Kaledónia fővárosa?-... nem. Nem tudom.- Megmondom: Nouméa. Bátran megjegyezheti. Kedveltem a földrajzot, mert utazni szerettem volna. Sokat utazni, hogy kitörhessek magamból. Nálam talán ennek hiányát pótolja a lebegés.- Talán. De a szenvedélytől azért a gyógyulásig is vezet egy út! Köszö- HBk nőm az őszinteségét. \ MIKLÓSI PÉTER INTERJÚ 1996. május 12. llBSÉmap
