Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-12 / 19. szám
\lBSSrnap 1996. május 12. VÁLLALKOZÁS A. VÁLLALKOZÓ élete nem fenékig tejföl Tésztagyári tésztahegyek Két-három évtizeddel ezelőtt a Tiszacsemyő „elővárosaként” ismert Bély község országszerte vendéglőjéről volt híres. Az új idők megcsappantották a hajdani vendéglátást (az étterem időközben bezárt), így a falu nevét immár a Trója-tésztagyár viszi tovább. Látogatásunk idején a tulajdonos, Trója Mária „feje se volt ki a tésztából”, s bizonyára nem bánta volna, ha, amint a homéroszi mitológiai eposzban Trója várát ostromolták, az ő tésztahegyei is leomlanának. * * *- Idáig zökkenőmentesen ment minden - mondja bevezetőül a vállalkozó. - Annak ellenére, hogy a sviti fóliagyártó előre fizetteti a náluk rendelt fóliát (négy évig olajozottan működött a szállítás), már másodízben történik meg, hogy egy hónapja halmozódik a naponta gyártott tészta. Külön raktározásra nem vagyunk berendezkedve, mivel naponta szállítjuk folyamatosan a nagykereskedők által megrendelt tésztamennyiséget. Egyébként is problémát okoz, hogy a három hónapi fóliaszükségletet előre kell kifizetnem, tudniillik ennyi a legkisebb megrendelhető mennyiség. És ha még egy hónap után sincs meg a fólia, négy hónapig áll benne a pénzünk anélkül, hogy megtérülne belőle valami. így könnyen csődbe juthat egy vállalkozó, mi több, ha mi nem szállítjuk a tésztát, fennáll a kockázat, hogy a törzsvásárló máshová fordul, új szállítót keres. A kezdetekről Amint a rövid bevezetőből is kitűnik, ritkán tejföl egy vállalkozó élete, napról napra meg kell küzdenie a váratlan körülményekkel. A kívülálló nem látja a hátteret, és ez egyébként sem érdekli, ám sokuknál annál nagyobb az irigység, merthogy a vállalkozónak így, a vállalkozónak úgy... Megsúgom, nincs mire irigykedni. Ha valaki másképp gondolja, nos, próbálja ki, a lehetőség mindenki számára dott.- Hogyan indult az egész vállalkozás? - kérdem Trója Máriát.- 1991-ben, amikor a tésztagyár ötlete megfordult a fejemben, még a tiszacsernyői vasútnál dolgoztam közgazdászként. A jövőre gondolva, az ötlet kivitelezéséhez megnyertem szüleim támogatáA tulajdonos, Trója Mária Készül az alapanyag A finommetéltet kézzel csomagolják- Van újabb kihívás, igény a bővítésre, de úgy érzem, kissé elfáradtam. Társulni nem szeretnék, egyedül pedig nem tudnám vállalni. Egy nyit- rai cég megkeresett azzal, hogy Oroszországban, havi hetventonná- nyi lisztből tojásnélküli tésztára van igény. Ez a jelenlegihez hasonló kapacitást jelentene. Nem hiszem, hogy belevágok... Lehet, hogy Trója Mária mégsem tud majd ellenállni a kihívásnak? Persze, erősítésre mindenképp szüksége lesz. sát, akik mellém álltak. Miután elvégeztem az előzetes költségvetést, piacfelmérést, vásároltunk egy kisteljesítményű olasz tésztagyártó gépet és októberben nekivágtunk. Nappal munkába jártam, munka után munkába álltam. Hajnali kettőkor végeztem a tésztagyártással, s reggel újból munkába mentem. Négy munkásnővel kezdtem.- 1992-ben Kassáról jelentkezett egy nagykereskedő, aki elsőnek szállított tőlünk tésztát. Ezután a vásárlói igény fokozatosan bővült, annyira, hogy mostani kapacitásunkkal, amikor négy tizenkét órás műszakban termelünk, ha nincs fóliagondunk, minden darab csomagunk elkel. Nagy a kereslet a házi jellegű tészta iránt, annak ellenére, hogy kissé drágábbak vagyunk a nagyteljesítményű tésztagyáraknál. Az igény növekedésével híre ment a Trója-tésztának, ami arra ösztönözte a gyártót, hogy bővítse a kapacitást. Kilencven- kettőben egy nagyobb teljesítményű gépet vásárolt, az alkalmazottak számát pedig tizenöt főre emelte.- Családi házunkhoz, ahol indultunk, nem vezetett bekötőút, s amikor a kamion behajtott, utána nem tudott kijönni. Kész tények előtt álltunk: telek után kell nézni, új épületet kell építeni. A választás a faluszéli, egykori malomépületere esett. A malomból meghagytuk a négy falat, s erre építettük fel az új tésztagyárat. Márciusban bontottunk, de augusztusban már termelnünk kellett, mivel a bankok nem hagytak felfutási időt a bankhitel törlesztésének megkezdésére. Nagyon szorongatott helyzetben indultunk. A gépi berendezés négy és fél millióba, az épület négymillióba került. Közben vásároltak egy szárítógépet és automata csomagoló berendezést. Éveknek kell eltelni, hogy visszafizessék a kölcsönt. Kilencvenháromban tovább bővítették az alkalmazottak számát, így ma összesen harmincketten vannak. Egy műszakban hat nő és egy férfi dolgozik. Non-stop, szombat-vasárnap üzemelnek.- Tizenegy fajta tésztát gyártunk: négy-öt levestésztát és ugyanennyi húshoz való tésztát. Sajnos, a többiekkel szemben, a finommetéltet kézzel csomagoljuk, mivel a horizontális csomagoláshoz nincs gépünk. Pedig ez iránt van a legnagyobb kereslet. A többi segédeszközt magunk állítottuk elő. A Trója tésztagyárnak húsz nagyraktárral van üzleti kapcsolata Kassán, Eperjesen, Nagymihályban, Nagykaposon pedig az élelmiszerüzletekbe szállítanak. Kisebb mennyiség Ukrajnába is elkerül. A lisztet Szepsiből, egy keveset Bodrogszerdahelyről (eleinte Csehországból és Kassáról), a tojást Tőketerebesről vásárolják. Havonta 50-60 tonna mennyiségű lisztet „fogyasztanak”, amelyből 166 000 darab harmincde- kás zacskós tészta készül. Kívülről nem is néz ki üzemnek... A szerzőfelvételei D. VARGA LÁSZLÓ Vállalkozás - más szemszögből n 7 szó esik manapság arról, O (J Av milyen nehéz helyzetben vannak a kisvállalkozások. A rendszerváltás utáni lendület megtört, az elmúlt egy-két évben rengeteg vállalkozó adta vissza engedélyét, mondván, inkább bérből él, mint éjt nappallá téve dolgozzon, a semmiért. Az érem másik oldalával, a vállalkozói etikával, a vadkapitalizmus nyesegetésre érett hajtásaival alig foglalkozik bárki is. Pedig olykor elég figyelni, hogy hihetetlennél hihetetlenebb sztorikat halljon az ember a munkavállalók kiszolgáltatottságáról, a munkáltatók embertelenségéről. Olyan varrodáról például, ahol (nem tévedés!) ezerötszáz-ezerhatszáz koronát keresnek a dolgozók, s még csak nem is ugrálhatnak, mert a régióban nem találnak más munkalehetőséget. Hogy hogyan lehet megélni 9-10 koronás órabérből, s mekkora ösztönző erő lehet óránként 9-10 skatulya gyufa áráért dolgozni, az a szépreményű vállalkozót nyilván a legkevésbé érdekli, hiszen az ilyen keselyű tudja a legjobban, „kinek fütyöl”, s ki van kiszolgáltatott helyzetben... Vagy példának okáért arról az illatszerboltosról, aki az alkalmazottjának minden hónapban levon a béréből leltárhiány címén, miközben a szerencsétlen eladó csak a hó végi fizetésszalagból értesül az általa okozott állítólagos kárról... Az az exkluzív, külföldi áruval kereskedő vállalkozó sem kerülne az emberiesség dicsőségtáblájára, aki arra kényszeríti az alkalmazottait, hogy pénztárgépen kívül, feketén áruljanak, s amikor azok, elúnván a dolgot, felmondanak, bosszúból visszatartja a bérüket, s minden lehetséges módon leltárhiányt próbál rájuk bizonyítani, miközben ő maga vígan követ el adó- és biztosítási stikliket. A dicsőségtáblák ideje, hála Istennek, rég elmúlt, ám olykor eszébe jut az embernek, hogy nem ártana valamilyen szégyentáblákat felállítani, ahol az embernyúzó, mások kiszolgáltatottságából élő, a mammon bűvöletében mindenkit legázoló emberi egyedek fotográfiái díszelegnének. Azokéi, akik a törvényt, embertársaikat és a legelemibb társadalmi normákat semmibe veszik. Nemrég elnéztem egy virágárus hölgyet Pozsony egyik nagyáruházában. Mosolyogva mesélte a barátnőjének, hogy nemrég kétoldali tüdőgyulladással írta ki az orvos, mire a munkaadója azonnali hatállyal kirúgta, miközben attól sem riadt vissza, hogy meghamisítsa a munkaszerződését. „És te semmit sem tettél ellene?”, kérdezte a hitetlenkedő barátnő. „ Ugyan, kérlek, ezek bárkit le tudnak fizetni, én meg egy senki vagyok. Lásd, van új munkahelyem, megnyugodtam, igyekszem elfelejteni ezt a kis bosszúságot. ” Napjaink vállalkozói kiskátéja sok esetben nem egyeztethető össze a katekizmussal, de még az alapvető emberi normákkal sem. A gyengébb pozícióban lévő embert a gyorsan felkapaszkodott, s a lehető legrövidebb idő alatt meggazdagodni vágyó ember - kihasználva a szakszervezetek gyengeségét vagy hiányát - gyakran csak munkaeszköznek, akaratnélküli szolgának tekinti. (kövi)
