Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-12 / 19. szám

Kisebb-nagyobb határmenti csete­patékkal tarkítva ugyan, de gya­korlatilag 43 éven keresztül ér­vényben volt a két Korea, Észak és Dél között a kettejük hároméves háborúját lezáró fegyverszüneti megállapodás. Alighanem a törté­nelem leghosszabb ideig hatályos ilyen jellegű egyezményének te­kinthető, hiszen az egymás ellen hadat viselt felek rendszerint előbb vagy utóbb, de általában nem csak évtizedek múltán békeszerződéssel váltják fel. A Moszkva-barát KNDK-ra és a nyugati irányultsá­gú Dél-koreai Köztársaságra osz­tott félszigeten azonban a mai na­pig a tűzszünetre korlátozódó cseppfolyós helyzet maradt fenn, nyilván abból eredően, hogy sem a szöuli, sem pedig a phenjani veze­tés nem akart változtatni a feszült­séget állandósító állapoton. Idén április ötödikén a kommunis­ta eszmékhez máig makacsul ra­gaszkodó Észak-Korea teljesen vá­ratlanul, minden előzetes bejelen­tés nélkül felrúgta az 1953-as fegyverszüneti megállapodást és katonái behatoltak az Északot és Délt elválasztó 4 kilométer széles, 243 km hosszú demilitarizált öve­zetbe. Phenjanban ezzel egyidőben pedig értésre adták, hogy ezentúl érvénytelennek tekintik az említett Korea-közi tűzszüneti egyez­ményt. Még az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyverszüneti egyezmény betartását sürgető ha­tározott hangú felhívását is sem­mibe vették. A phenjani hivatalos közlemény szerint „az ország ve­zető hatóságai meg vannak győződve lépésük igazságosságá­ról és ezért mások véleményét nem veszik figyelembe”. TÁMADNAK A KIM-FIÚ PARANCSÁRA Már csak az a kérdés, hogy mi­kor tör ki a háború Koreában - írta a Nodong Szimbun kommunista központi pártlap. Vezércikkében arról írt, hogy „töretlen aforradal- mi fegyveres erők harci szelleme és ha a csapatok parancsot kapnak Kim Dzong Iltől, készen állnak, s egyetlen csapással szétzúzzák az ellenséget". A cikk abból az alka­lomból jelent meg áprilisban, hogy Kimet három éve választották meg a Honvédelmi Bizottság elnökévé. A lap hozzáfűzte: „forradalmi fegyveres erőink a béke megőrzé­sére törekednek, de a mi türel­münknek is van határa ”. AZ ÉSZAKI KARDCSÖRTETÉS OKAI A történtek nyomán felmerült a kérdés, vajon mi lehetett a célja Észak kardcsörtetésének. A tények és a katonai erőviszonyok ismere­tében a KNDK nem gondolhatta komolyan a háború kirobbantását. Észak több mint egymillió főt számláló katonasága ugyan kétsze­res létszámbeli fölényben van, ám haditechnikája nyomába sem ér Dél modern hadseregének. Az utóbbit a világ ötödik legerősebb hadseregének tartják, amely ráadá­sul élvezi a Dél-Koreában állomá­sozó 36 400 fős amerikai katonai kontingens támogatását. Északnak viszont hírek szerint már üzem­anyagra sem nagyon futná szűkös olajkészleteiből. A kiszámíthatatlanul viselkedő észak-koreai kommunista rezsim magatartásának vélhetően politi­kai, s nem katonai okai vannak. Elsősorban az a szándék húzódhat meg a háttérben, hogy eltereljék a lakosság figyelmét az egyre súlyo­sabb ellátási gondokról, de leg­alább ilyen mértékben játszhatott szerepet az is, hogy megzavarják a Délen tartott választások nyugodt légkörét, hiszen az északi provoká­ciókat közvetlenül a déli parlamen­ti voksolás előestéjére időzítették. Harmadsorban vélhetően szerepe lehet a KNDK-ban a kulisszák mö­gött zajló hatalmi harcnak. A „ked­ves vezérnek” becézett Kim ír Szén ugyan már két éve halott, de utód­jául kijelölt fiát, Kim Dzsong Ilt a mai napig nem iktatták be sem az államfői, sem pedig a pártfőtitkári tisztségbe, s mindössze a Honvé­delmi Bizottság élére nevezték ki. Az ellenfelei szerint a pszichopata Kim-fiú beiktatása valószínűleg apja halálának második évforduló­ján, tehát most nyáron esedékes. Észak-Korea a fegyvermentes öve­zetben végrehajtott erődemonstrá­cióval egyúttal jelezni kívánta, hogy befolyásolni akarja az esemé­nyeket a félszigeten. Sajátos esz­közeivel azt próbálja elérni, hogy a békeszerződést Dél-Korea kiikta­tásával az Egyesült Álllamokkal kösse meg. Bili Clinton múlt havi szöuli látogatásakor azonban egyértelműen Phenjan tudomására hozta, hogy semmilyen tárgyalá­sokba nem kezd Dél-Korea megke­rülésével. Sőt, Szöullal egyetértés­ben azt javasolta, hogy kezdődje­nek mielőbb Korea-közi tárgyalá­sok a békeszerződésről Kína és az Egyesült Államok bevonásával. Az amerikai elnök hozzáfűzte: annak örülne a legjobban, ha sikerülne véglegesen kibékítenie egymással a két Koreát, mert a nemzetközi biztonság ügyét szolgálná, ha nor­malizálódna a helyzet a félszige­ten. Észak hivatalosan egyelőre nem válaszolt, de baljós előjel a hivatalos hírügynökség, a KCNA közlése, amely szerint „a dél-kore­ai bábvezetőknek kapóra jött a Clinton-vizit, mert ezzel némileg kitörtek a nemzetközi elszigetelt­ségből”. Észak egyúttal felszólítot­ta az USA-t, hogy „tartózkodjon a mániákus dél-koreai militaristák támogatásától”... A FESZÜLTSÉG KÖZELMÚLTJA Amióta meghalt Kim ír Szén, megszaporodtak a két Korea kö­zötti incidensek. A „Nagy Vezér” halálának másnapján, 1994. július 8-án északi részről lemondták a Korea-közi csúcstalálkozó előké­szítő tárgyalásait. 1994 végén pe­dig az északi légvédelem saját lég­terében lelőtte a Dél-Koreában ál­lomásozó amerikai egységek egyik helikopterét, amely véletlenül té­vedt a KNDK légterébe. Követ­kező év februárjában Phenjan posztjuk elhagyására szólította fel a Panmindzsonban székelő fegy­verszüneti ellenőrző bizottságban tevékenykedő lengyel tiszteket. Nem várva meg az erőszakos kites- sékelést, a lengyel megfigyelői kontingens még tavaly februárban távozott. Már ez is arra utalt, hogy az észak-koreai vezetők elszánták magukat a ko­reai háború végén meg­kötött fegyverszüneti egyezmény felrúgására. Érvelésük szerint „eljött az ideje annak, hogy az amerikai imperialisták végre békét kössenek a koreai néppel”. Mivel Dél-Korea, az USA és több más ország azt gyanította, hogy Észak-Korea atomfegy­ver előállításán munkál­kodik, tavaly március­ban Japánnal közös kon­zorciumot hoztak létre, amely nukleáris fegyver előállítására kevésbé al­kalmas, nyomottvizes reaktorokkal látja el Északot. Phenjan nem­zetközi nyomásra ugyan­is vállalta, hogy korszerűbb atom­erőművek fejében leállítja grafitfé- kezésű reaktorait, amelyek atom­fegyver előállításához szükséges hasadóanyagot termelhetnek. Nem sokkal a reaktor-megál­lapodás létrejötte után viszont Phenjan tavaly júniusban közölte, hogy felmondja a tűzszüneti meg­állapodást, de akkor még semmi­lyen erődemonstráció nem követte ezt a bejelentést. Az elmérgesedett viszony ellenére Dél-Korea ingyen 150 000 tonna rizst szállított észa­ki szomszédjának, mivel a kataszt­rofális nyári áradások elpusztítot­ták a termést. Ezzel egyidejűleg húszezer katona és számos felde­rítő helikopter bevetésével Dél- Koreában országos hajszát folytat­tak három északi kém ellen, közü­lük kettőt tűzharcban megöltek, egyet foglyul ejtettek. MOSZKVA BESEGÍT A Szovjetunió febomlása óta szinte teljesen befagyott Észak- Korea és Oroszország viszonya. Elmaradtak a két ország politiku­sainak találkozói és elapadt a ko­rábbi bőséges támogatás is, főleg azután, hogy Moszkva három év­vel ezelőtt egyoldalúan felmondta azt a megállapodást, amely szerint a KNDK megsegítésére kellett volna sietnie, ha támadás éri. Mi­után Észak-Korea április elején váratlanul felrúgta a fegyverszü­neti egyezményt, napokon belül Phenjanban termett az orosz kor­mányfő-helyettes. Északon régen láttak vendégül ilyen magas rangú politikust a Kremlből, ám felet­tébb furcsa volt, hogy Vitalij Ig- natyenko mégsem találkozhatott Kim Dzsong Iliéi, aki hivatalos indoklás szerint nem tartózkodott a fővárosban. Később egy dél-ko­reai lap kiszivárogtatta, hogy Moszkva ezentúl nyolcféle gazda­sági területen nyújt segítséget a KNDK-nak. Az is kiderült, hogy nem hivatalos megbeszéléseken észak-koreai részről többször azt a véleményt tolmácsolták, hogy elkerülhetetlen a háború, ám Igna- tyenko állítása szerint „némiképp sikerült megingatnia vendéglátóit ebbéli hitükben”. halAl A GABONA­CSEMPÉSZEKRE Észak-Koreában jelenleg már olyan súlyos méreteket ölt az élel­miszerhiány, hogy még a főváros, Phenjan lakói is a parkokban keres­gélnek ehető füveket - állította az ENSZ Világélelmezési Alapja phenjani irodájának vezetője áprili­si jelentésében. A tavalyi áradások katasztrofális élelmiszerhiányt okoztak. Ősz óta különböző nem­zetközi és jótékonysági szervezetek több mint negyedmillió tonna rizst és gabonát szállítottak, az ország­nak az októberi aratásig még ennek csaknem a hatszorosára lenne szük­ség. Májusban további 16 500 ton­nányi segítség várható, de újabb ígéret egyelőre nincs. Az iroda becslése szerint a közel 23 milliós lakosság krónikus élelmiszerhiány­ban szenved. Eddig nincsenek hí­rek arról, hogy bárki éhen halt vol­na. Az AFP viszont tudósított arról, hogy a súlyos élelmiszerhiánnyal küzdő országban 300 gabonacsem­pészt végeztek ki azóta, hogy ta­valy novemberben hatályba lépett az élelmiszer-kereskedelmet szabá­lyozó törvény. A dél-koreai tit­kosszolgálat szerint az északi ható­ságok hasztalan igyekeznek gátat vetni a gabona kicsempészésének, hiszen csak tavaly egymillió tonnát juttattak ki az országból. P. VONYIK ERZSÉBET Dél-koreai katonák harckészültségben a határon. Clinton Szöulban virágos fogadtatásban részesült. (Archív-felvételek) KÜLFÖLD 1996. május 12. l/BSÉmap

Next

/
Thumbnails
Contents